ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-10 / 74. szám

erőt, kitartást met is! de győzelMátéffy Viktor, az egyesület elnöke az alábbiakban köszönti a jubiláló egyesületet: Háromszoros Huj, huj, hajrá !-val köszöntöm az EHE-t jubiláris ünnepén, amikor teljes életerejében és munkakegyében jelenik meg a trianoni határt képező magyar Dunának tükrén. A gondolat, amely az alapítók lelkében éít — most bontakozik ki a maga teljességében és fönségében. Most szeretjük a kék Dunát, amikor nem a mienk — rajzik, táncol rajta a sok csónak, kajak, dubio, skiff, négyes, nyolcas stb., s bennük ifjú és öreg, férfi és nő, mintha azt akarnák valamennyien mondani: nem adjuk! nem engedjük! Napnyugta felé öröm nézni a vizén nyüzsögő életet, amelyet egy nagy gondolat irányít: a magyar élniakarás, a magyar életerő felfokozása, a vizi sport által megedzett erős izmokkal bíró, erőslelkű, szilárd jellemű magyar ember! Ahogy egyszerre húzzák az evezőlapátokat, ahogy egyszerre túrják szét a vizet, amint egyszerre lódítják előre a hajót, szinte látjuk, halljuk, érezzük azt a nagy lelki egységet, azt az egyetakarást, amellyel egyedül lehet csak nagy célokat szolgálni és elérni. Nagy ünnepünkön éreznünk kel) ezt a fönséges hivatást, ezt a magasabb rendeltetést, hogy el ne fáradjunk, hanem tovább folytassuk az eddig becsülettel végzett munkát. 25 éves multunkat nemcsak a vizén tett kilométerek, nemcsak a különböző versenyeken szerzett díjak, kitüntetések és elismerő levelek jelzik és teszik becsülésre méltóvá, hanem azok az eredmények, amelyeket az ifjúság lelkében sikerült elérnünk a testvéries, sportbajtársi, önmegtagadó, fegyelmezett szellem megnevelésével, a „kényelmes" élet megvetésével és az egyéni legjobb teljesítőképesség fejlesztésével. Viszontagságos időkben telt elt a 25 év, amelynek határkövénél állunk, a szerény faház helyén mégis díszes klubház hirdeti az áldozatkészséget és a vizisport eszméjének szeretetét. Mindig voltak —- és reméljük lesznek a jövőben is, akik tudják mit jelent a legszebb sportban nevelt, öntudatos, egészséges, erős magyar ifjúság, s akik e gondolatért áldozatot is tudnak hozni. Örömmel és bizalommal eltelve nézek a jövőbe, amely hogy eredményes legyen, szeressük az EHE-t, álljunk bajtársi szeretettel egymás mellett és dolgozzunk kitartó szorgalommal közeli és távoli céljaink megvalósításán! * Üdvözlő sorokat írt még a könyvbe dr. Perger Ferenc, a Magyar Evezős Szövetség elnöke és dr. Rudolf Béla, az EHE örökös elnöke. Az egyesülettel ünnepelők közé áll az „Esztergom" is mai számával, mert ez a jubiláris ünnepség egyebeken felül a magyar jövőben való bizakodást jelenti. 3& Az esztergomi országos evezős és vidéki bajnoki verseny részletes programmja. A MESz által Esztergomban, 1932. évi július hó 9-én (szombaton) és 10 én (vasárnap) d. u. íél 5 órakor az Esztergomi Hajós Egylet 25 éves fennállása alkalmából rendezendő verseny programmját az alábbiakban közöljük azon megjegyzéssel, hogy az indítás negyedórai időközben történik. Július hó 9-én (szombaton) 1. néjyevezős versenykormányos-1 sal Magyarország 4 evezős vidéki

1 bajnokságáért azon egyesületek tagjai számára, melyeknek székhelye nem a fővárosban van, 2. négy evezős verseny kormányossal juniorok részére, 3. l-es verseny (szkiff), 4. négyevezős verseny kormányossal oly evezősök|részére, akik az 1932. évben versenyt még nem nyertek, 5. kettős pár evezős verseny palánkos hajókban kormányos nélkül, 6. l-es verseny Magyarország vidéki egyes bajnokságáért, 7. 8 evezősverseny kormányossal azon egyletek számára, melyeknek székhelye nem a fővárosban van, 8. 4 evezős-verseny kormányossal, 9. 8 evezős verseny kormányossal újoncok számára, 10. 8 evezősverseny kormányossal. Július hó 10-én (vasárnap): 1. 4 evezős-verseny kormányossal újoncok számára, 2. kettős pár evezős-verseny kormányossal egyletenkivüliek számára, 8. 4 evezős-verseny kormányossal palánkos hajókban vidéki egyesületek tagjai számára, 4. 4 evezős-verseny kormányossal, 5. egyes verseny (szkiff) újonc evezősök számára, 6. 8 evezős-verseny kormányossal, palánkos hajókban, 7. kettős pár evezős-verseny kormányos nélkül Magyarország vidéki bajnokságáért, azon egyesületek számára, melyeknek székhelye nem a fővárosban van, 8. 8 evezős-verseny kormányossal juniorok számára, 9. l-es verseny (szkiff) és 10. 8 evezős-verseny kormányossal Magyarország 8 evezős vidéki bajnokságáért. A művészi értékű tiszteletdijakat a Buzárovits-cég kirakatában lehet megtekinteni, július 10-én délelőtt fél 12-kor az EHE díszközgyűlésén is kiállítják. A Fuhrmann-telek. A város közönségének széles rétegét foglalkoztatja a Fuhrmann-ház és telek ügye. A Széchenyi-tér, Kossuth Lajosutca, Simor János-utca alsó vége, Szent Imre-utca és Csarnok-utca lakosságát nagyon közelről érinti a Fuhrmann-telken nyitandó utca. A A Kolos-kórház, a Szent Imre-utcai elemi iskolák és viszont eme tájról a postahivatal és a városháza csak nagy és felesleges kerülővel közelíthető meg. A Schalkház-ház lakói a megmondhatói, hogy naponta hányan veszik igénybe az átjáróházat. Eme átjáróház semmiesetre sem pótolja a Fuhrmann-ház telkén nyitandó utcát; mert azon csak gyalog lehet közlekedni és csakis a nappali órákban, de csak addig, amig a Schalkház-ház, Kossuth- vagy Simorutcai része nem cserél gazdát. Eladás esetén a középső kapu feltétlenül bezárul és megszűnik az átjárás. Mindezek dacára a képviselőtestület elejtette a ház megvételét. Takarékoskodnak. Ami a város takarékoskodását illeti, teljesen helyeseljük, és annak Az „Esztergom" tárcája Látogatás a I. Július 2-án mindenkinek feltűnt a Kossuth Lajos-utcában, hogy csomagokkal megrakott szülők s érdeklődi ká ldogáltak a bencésgimnáziu.u sarkán, valamint a laktanya előtt, sokszor a hetipiacra menők, vagy onnan jövők útjában. Nem kell csodálkozni e szokatlan utcai csoportosulás felett, hiszen váróterem a szabad ég, a délelőtt fél tízre kimondott indulást pedig elég okosan megoldotta a két autóbuszatyamester tizre. Akik pon osan megjelentek, vig csevegésekkel ütötték el az indulásig lassan cammogó időt, akik meg esztergomi szokáshoz híven megkéstek, áldották a bölcs rendelkezést, hogy tízre berregnek elő az autóbuszok. Az első autóbusznak roham ju tott osztályrészül. Örömteli arcok tekintettek ki, megnyúlt ábi ázatok nézegettek be. Senki sem akart elszakadni társaságától. Integetésekkel vált szót a száznál többre tehető látogató kéz utazócsoportja, amikor sűrű, büszke íöfögéssel „pá, pá", „szerencés utal*', „egy kis de fektet" merész érze'emnyüvánítások közt elrohant a „Rába" Süttő felé A második csoport csak várt, várt tovább izguló türelemmel. Végre előgurult a kisebbik autóbusz is für gén, ügyesen, vagyis úgy, mint ami lyen a vezetője. Ezen tapasztalat a várakozó csoportban új reményt fakaszt, hogy nem fog nagyon lemaradni a „Rábá"-tól. Reménykedésében nem is csalatkozott, mert ugyancsak nekilódult a táti útnak. Kedélyes percek után, amelyeket a rohanva himbálódzó társas gépkocsi okozott, alig negyedóra múlva már a „Rába" második lett. Tát, Nvergesújfalu, Piszke gyors egymásutánban következett. Süttőn hosszú várakozás és söröző szórakozás jutott osztályrészül az elsővé tett utazócsoportnak. „Miért nem megyünk", vetődött fel többször a kérdés. „Mert nem tudja Bikol felé vivő utat a Rába vezetője", volt a kitérő felelet. Bár kitűnt, hogy a késlekedés valódi oka egy kis gumipukkanásból eredő félórás hiba. Ez nyugtatólag hatott az illendőség alapján is. Félóra elmultával berobogott a „Rába". Most mindkét gépkocsi együtt haladt Bikolpusztáig. Törtetésüket por jelezte, amelynek élvezője természetesen a második „Rába" lett. Bikolon édes neglepetés! Gőzmozdony sistergett a kirándulók részére átalakított zöldgallyakkal és apró papiros nemzeti lobogókkal feldíszített négy apró teherkocsi előtt. Mosolygó „Holló" cserkész tisztek fogadták nagy előzékeny seggel az érkező látogatókat. Mint a hangyaboly, sürgött-forgott a 'átogatÓA örömben rivalgó csoporja, ki az ismerősöket köszöntötte, ki övéit kereste, ki nem mert a lábemeltetések furcsa gyakorlatainak atlétája lenni, ki a levált cipősarkáért esdekelt, ki pedig csomagjaiért továbbította hangos üzenetét. Az érdekes zajban a férfiak udvariassága teremtett nyugalmat. Megmozdulhatott az iparvasút büszke ókaíapos kürtőjű mozdonya. Vontatottan elnyújtott fütyülés, és huhogva gurul Alsóvadacs és Felsővadacs felé füstfellegbe burkoltan a kirándulóvonatocska. Biztonságára gépészmérnök és néhány fékező ügyel, nincs mitől félni. De szükség volt ám erre! Előbb egy gazdájától hűtlenül leperdült kalap, majd egyik utas kis füstnyeléstől eredő múló rosszulléte állíttatja meg a kanyargós kis völgyben szuszogós s mindig felfelé törtető ünnepies díszt öltött kisded vonatot. Útközben elszomorító mindkét oldalon magasra nyúló erdeifákat szemügyre venni. Szőrös, falánk hernyók kopaszra rágták a lombozatot, sűrű pillangócsoportok lebbennek bokorról-bokorra és a ballagó kocsik között. Ezeket a madarak nem pusztítják, csak futrinkaálcák végeznek majd velük... Szinte látni a vonat magaslatratöretését a zöld mélység mellett, amely felé itt-ott csobogó forrás csillogó vize iparkodik a hegyoldalból a vonat alatt elmaradó betonhidak résein át. A dohogó vonat zaja hallgatásra kényszeríti a csacsogni vágyó szájakat. S csak akkor élénkülnek az arckifejezések, és hallatnak erőlködéssel kiejtett szavakat a látogatók, ha legelésző őzre esik tekintetük. Őt nem zavarja a vonat, sem az emberek tarka tömege, nyugodtan legelészget a szárazságtól fonnyadó füvön és hernyótarolta fák sűrűjében, avagy hűsítő forrásnál egykedvűen iddogál. Alig félórás kapaszkodás után hosszú, éles fütty jelzi a megállást. Kisgerecse és Nagygerecse lábánál ölezett fahasábok mellett mozdulatlanul piheg a vonat. A 14-es „Holló" cserkészek díszjelet fújnak, egyenes sori: an, feszes vigyázz állásban tisztelegnek a látogató szülőknek, ismerősöknek és vendégeknek. Mindenki arcáról jókedv, barátságos öröm sugárzik. Mindenki ismerőst Iát a széleskarimájú cserkészkalap alól büszkén tekintő, fehéren villogószemű cserkészek közt. A leszálló látogatók előzékeny segítségére siet a cserkésztisztikar. Itt dr. Monsberger Ulrik serénykedik, ott Szölgyémy Pál fogadja nyájasan a vendégeket, amott dr. Katona Gábor fut jobbrabalra fürgén segítve, emitt, miután