ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-10 / 74. szám

Mindezekből pedig az következik, hogy a város a befektetett pénzének bizonyos %-os kamatát látná és mentesítené az amúgy is szűk és veszélyessé válható Rákóczi-teret. Mecénást is emlegetnek a város­ban. Nos, ilyenben bizakodni ma talán nagy naivitás, de annál indo­koltabb volna, ha pénzintézeteink valamelyike, vagy közös erővel siet­nének a város segítségére és ők használnák ki a telek fennmaradó részét, melynek jövedelmezőségéről a fentemiitett módon a város gon­doskodnék. 7. /. ROVÁS „Csak annyit dolgozz, amennyit megeszel/' Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nem akarok „Rovás"-t irni, de néha nap­ján, amikor megüti fülemet a cím­nek használt mondásféle, talán nem lesz pusztába kiáltó szó, ha nagy általánosságban, inkább kölcsönös megértés,felvilágosítás, mintkorholás vagy kitanitás céljából foglalkozni kívánok az ilyen kidobott mondá­sokkal. A mult napokban két földműves találkozik. Mind a kettő fiatal em­ber. Ökrökkel vannak. A. átszól 5-nek: — Még ilyen melegben is dol­gozol ? A vállát vonogatva válaszol: — Mit csináljak? A. nagy hangon kiált vissza, mert úrifélét lát közelében. — Csak annyit dolgozz, amennyit megeszel, a többi pusztuljon el mind. Mintha a zavaros tizenkilencben hallottunk volna ehhez hasonló be­szédet azok szájából, akiket ma bi­zonyos világot megváltani készülő hatalmasságok felbujtottak. Magának az ilyen üres beszédnek, amikor még üresebb ember szájá­ból jön, sem súlya, sem különösebb jelentősége nincs. Ha ezek dacára mégis foglalkozom vele, az inkább olyan felvilágositásféle akar lenni, , mely meg akarja gátolni, hogy fel­.nőtt és józan magyar földműves j ember ne tegye magát komolyta­ilanná, — hogy ne mondjam — ne­vetségessé az ilyen nagyhangú, de üres kijelentésekkel. Ha mindenki csak annyit dolgoz­nék, mint amennyit megeszik, az a hangoskodó fiatalember is aligha itatta volna édesapja ökreit. Egészen, bizonyos, hogy vasárnaponkint sem járna kifényesített csizmában és fe kete csinos ünneplőben. Valószínű leg bokor alatt laknék nyáron és földbevájt putriban télen. Nem volna sem ekéje, sem kapája, sem csá­kány, sem kasza nem állana ren­delkezésére, amivel csak annyit is dolgozhatnék, amennyit megenne. Még a világboldogító kommuniz­mus is több munkát kivan meg hí­veitől, mint amennyi saját szoros fenntartásához szükséges. Az orosz szovjet kollektiv gazdaságának is szüksége van munkaproduk­tum feleslegekhez, hogy az annyira ócsárolt, sőt magánosoknál eltiltott tőkéhez jusson. Ha mindenki csak annyit dolgoznék, amennyit megeszik, teljesen megszűnnék a világfejlődés és az emberek állati sorsba süllyednének vissza. Nos, kedves fiatal földműves ba­rátom, talán belátod, hogy mégsem volna jó, ha mindenki csak annyit dolgoznék, mint amit megeszik. Ne tedd magadat nevetségessé az ily nagyhangú kijelentésekkel és külö­nösen ne hozd komolytalan színe­zésbe minden komoly ember által becsült fajtádat. Figyelő. A Beszkárt dalárdája Eszter­gomban tartja serlegavatását. Az ezévi budapesti dalosversenyen az első díjat, egy remek serleget a Beszkárt dalárdája nyerte meg. A nevezetes énekkar a serleget Eszter­gomban f. hó 12.-én nagyszabású hajókirándulás keretében fogja fel­avatni. Az avató ünnepélyre az egyesület meghívta az Esztergomi Turista Dalárda vezetőségét is amely négytagú küldötséggel képviselteti magát a daltestvérek esztergomi ün­nepén. mozgató rugóit is méltányoljuk, de ugyanakkor azt is meg kell állapí­tanunk, hogy a takarékoskodás nem mindig jelent tényleg okos takaré­koskodást is. Erre az utcára a város­fejlesztés céljából és a Simor-, Szent Imre- és a Csarnok-utcai lakosság érdekéből, valamint a Bárány-út felőli rész és az Előhegy beépítése szempontjából feltétlenül szükség van. Semmiesetre sem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy az utcát a város meg ís fogja nyitni, de egész bizonyosan sokkal nagyobb pénzzel kell majd megvásárolnia, mert a te­lek Simor-utcai része is be lesz ak­korra épitve. A vásárlást ellenzőknek emlékébe kell idéznünk a Csernoch-uti kisa­játításokat. Vályog viskókért min­den direkt haszon nélkül nehéz ez­reket fizetett a város. Most nem mernek belemenni egy városrész érdekében befektetendő 28.000 pen­gős kiadásba. Sajátságos! éppen most nem, amikor a forgalmiadóból 30.000 pengős jutalékhoz jutott a város. Tekintsünk egy kicsit mélyebb tárgyilagossággal a Fuhrmann telek megvételét illetőleg. A telek Simor­utca felé annyira kiszélesedik, hogy az egész szélességre nincs is szük­ség. A laktanya felőli kimaradt ol­dalt a város nagyon hasznosan ki • használhatja. Már régebben merült fel azon terv, igaz, akkor a Kitzinger házzal kapcsolatban, hogy az Arany János­utcával egyenes vonalban nyitottak volna utcát és a két telekből fenn­maradt részen kisebb bazárokat, árúhelyeket építettek volna. Most természetesen nem lehet mindkét telekről szó, de igy is kimarad a telekből egy sáv, mely nagyon is alkalmas lenne kisebb árúhelyisé­gek építésére. Az ily helyiségek fel­építésével nagyszerűen lehetne men­tesíteni a Rákóci-teret az állandóan standos árúsoktól, sőt a Széchenyi­téri henteseket és a halászokat is el lehetne ott teljesen higiénikusán helyezni. A Rákóczi-téren állandóan kirakodó, hivatásos árúsok, a mind­mind nagyobb mérveket öltő autó­közlekedés miatt rövid pár év alatt már nem maradhatnak meg helyükön. elhangzott az „oszolj", hogy ki-ki a szülők, ismerősök nyakán csüng­hessen, a cserkészfiúk közül dr. Saly Arnulf parancsnok hatalmas, mindenfelől ostromolt alakja mo­solyog megnyerő kedélyességgel, és áll bárki szolgálatára, ennek bi­zonyságául a látogatókkal egymás­után szőrit barátságosan kezett... Sok elcsattanó szülői csók s gyermeki kölcsönös és lágy ölelés szemtanúi lehetünk. Sokféle önkéntelenül fel­törő kiáltás kavarog mindenfelől: „Milyen jó színben vagy, milyen fe­keték, milyen erősek, milyen für­gék és kövérek !" ... Aggódó szi­vek megnyugtató meglepetését árulja el mindegyik kijelentés, és a táborozás gondos vezetése felett ér­zett megelégedés előjelének lehet venni minden röpke érzelemnyilvá­nitást. Erősen tűz a déli nap. Lecsende­sül lassan a látogatók serege. Min­denki cserkészfiával, cserkészisme­rősével vág neki libasorban a Nagy­gerecse erdős, néhol sziklás olda­lán húzódó gyalogúinak. Sárguló gyöngyvirágmező, szoborként álló szikla, kacskaringós hegyi ösvény, szakadékos mélység, sűrű sudár fa­óriások kötik le szórakoztatva a mindinkább magasabbra igyekvő s izzó forróságtól erdő árnyékával óvott, de eléggé izzadó társaság fi­gyelmét. A kis vonat elfeledve ma­radt a völgyben, senki sem gondolt rá, most mindenki már a cserkész­tábornál szeretne lenni. Húsz perc­nyi lassú totyogás után egy erdész­lak mögött elhúzódó tisztás dél­nyugati sarkában ez is feltűnik. Új erőt önt ennek megpillantása alan­kadtan gyaloglók lábába. Erdőszé­lektől övezett kis fennsíkon dom­borodó zöld és szürke sátorkák eu­rópai indiántanácska benyomását keltik. A nyomasztó melegben néha rövidke madárdal vegyül az északi irányban lejtősödő cserkésztábor zajosan nyüzsögő világába. Minden szülő az erdei ágakból összerótt ke­rítés két bejárata felé tolong. Leg­több mégis tornyosán magasba szökelő nemzetizászlós főbejáratnak tart, ahonnan mintegy 420 m ma­gasról tekinthet le messzire, légvo nalban a nyolcadfél kilométernyi távolban méltóságteljesen folydo­gáló Duna ezüstszalagjára és a meg­szállás alatt nyögő szürkésben ját­szó drága kisalföldi tájra ... Hagy­juk pihenni a vén Dunát!. .. Hall­juk az ifjúság mesélő ajkát! E per­cekben jobban érdekel mindenkit a csevegő gyermeksereg. Figyelem­keltőén feltűnő a széles sárga jelző­zászlókkal ékesített főkapu, a három­szárú csillagalakra kifeszített köte­leken lógó százféle szinű zászlócs­kák díszében úszó tábortér, amely­nek közepén toronymagasságú rú­don leng ide s tova a hosszú ma­gyar lobogó. Pompás rend, tisztaság mindenütt. Jobbról-balról öt-öt sá­tor képez széles utcát, amelyek közül hét ajtaja nyílik ki a látogatók kí­váncsisága előtt. A cserkészfiúk me­sélő kedve fellángol, mutogató te­vékenysége megkétszereződik. Első a szalmazsák és takarómutogatás, utána polcbontás következik, ame­lyet 30-40 cm magasan állványsze rűen kis fáradhatatlan cserkészke­zek szegezgettek össze a vadon ágai­ból, rajta minden hátizsák katonás vonalban, rendben és tisztán fekszik. A sátort köröskörül árkocska védi a lefolyó esővíztől. A sátrak előtt mindenütt kövecskékkel kirakott és páfránnyal, vagy gyepíéglával kicif­rázott virágágyak teszik vonzóvá a bejáratol. A sátor előtt nemzeti­színű és őrsi zászlócskát lobogtató, a raj és őrsjelzést tartalmazó táb­lácskát tartó tornyos bejárati kapu emelkedik. Körülötte repkényes kor­lát húzódik olykép kicsiben, mint otthon az udvar kerítése. Alig telnek meg a szülői szemek a látottakkal, alig nyugodnak meg a vendéglelkek a gyermekek jó és kifogástalanul egészséges helyzeté­nek szemléletén, máris felsivít a tá, tá, ti, parancsnoki sipjel az ebédre. Gőzölgő üst vár, a tábor udvarán sorakozó cserkészek végzik katonás állásban imájukat. A szü­lők nézik a fegyelmezett sorban kö­vetkezőknek egyenkint tisztásra ke­rülő illatos ételt. Szinte ámulnak, hogy mily ügyesen meri a fehér hosszúkötényes cserkészfiú nagy kanalával a borsólevest, majd a íú­H l m C MJF I NtH. Éjjeli szolgálatot Július 9-tól 15-ig Rochlitz-örökősök „Szent lstván"-hoz címzett gyógyszertára (Kossuth Lajos­utca és Széchenyi-tér sarok) teljesít. A los-angelesi püspök Eszter­gomban. A dublini eucharisztikus világkongresszuson megjelent töb­bek közt a Csendes Óceán partján levő Kalifornia állam fővárosának, Los-Angelesnek püspöke is, aki a kongresszus után európai körútján városunkat is felkereste s mint a bíboros-hercegprímás vendége pén­teken Esztergomban tartózkodott. Gyászhír. Cséfán Béláné szül. Rábik Mária Antónia városi műszaki tiszt neje 46 éves korában meghalt. Temetése f. hó 10-én, vasárnap d. u. fél 5 órakor lesz a belvárosi temető kápolnájából. Vitézi avatás. Müller Dezsőt vá­rosunk fiát, a Pesti Hazai Első Taka­rékpénztár főtisztviselőjét a Kor­mányzó Úr Őfőméltósága vitézzé avatta és megengedte, hogy a vitézzé avatással kapcsolatban családi nevét „Mátray-ra" változtassa. Meghivó A MOVE Esztergomi Sport Egyesölet f. hó 10.-én vasár­nap, délelőtt 10 órakor az országos elnökség közreműködésével a Katho­likus Legényegylet nagytermében propaganda előadást tart, melyra ezúton is meghívja a MOVE az összes érdeklődőket. Belépődíj nin­csen. A Nem, nem, soha! — úton tilos a gépjárműforgalom. A Nem, nem, soha! útat a rendőrkapitány­ság kivonta gépjárművek forgalma alól a nyári fürdési időtartamra. Az igáskocsik csak lépéshen halad­hatnak. A rendelet ellen vétők ki­hágást követnek ei és 100 P-ig ter­jedhető büntetéssel sújtatnak. Tekeverseny lesz az ipartestü­let kerthelyiségében ma vasárnap, július 10-én. A legjobb dobó juta­lomban részesül. Felhívjuk ezen íekeversenyre iparosaink figyelmét. róscsuszát. Még megbámulásra is érdemes, ahogyan jó étvággyal él­vezik a cserkészgyerekek az ízletes, párolgó ételeket az asztalok mellett. Ebéd után edénytisztitást, pihenést rendel a tábori élet. Ekkorra már a látogatók is a tá­boron kívül, az erdőszélen eszeget­nek, iszogatnak, majd elnyújtózva pihennek mindaddig, amig a nyugvó nap csökkenő melege nem önt új életet a hőségtől ellustultakba. Elég rövidre szabják a cserkész­fiúk a pihenésüket. Amint tehetik, szétszélednek övéikkel beszélgetni. Hiába kínálják hazai sokféle fala­tokkal, dehogy ennének. Mind jól­lakottan köszöngeti a megismétlő kínálást. Ez a legbeszédesebb bizo­nyítéka annak, hogy az étkezés el­sőrendű a szabad cserkésztáborban. Később többen a táborkerítésen kí­vül elterülő játszótéren krokettel űzik el nemesen idejüket, mások lab­dajátékkal, pányvavetésekkel, vagy indián krinolinnal játszanak, szóra­koznak. A vendégeket, természete­sen akinek ilyenre kedve szottyan, a márványbányához félórás eprező hegyiútra is felkérik, ahová készsé­gesen ajánlkozik vezetőnek egy­egy ügyes cserkészfiú. (Folyt köv.) Kerényi Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom