ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-06-19 / 66. szám

ESZTE GOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. M gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős : GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVI!. évfolyam, 66. szám. Hová megyünk? ebben a csonka hazában nem találok — ma virágos parkjaink vannak és rózsával szeEsztergom, 1932. június 18. i Sok szépet, sok jót, — és Jgett Széchenyi-terünk, — ma Csöndes, gondtalan volt va- sok olyanról is beszélhetnénk, ja városban mind kevesebb lamikor az esztergomi ember amelyeket a mai esztergomi | lesz a por és mind több a viés szinte öntudatlan, termé- j ember talán másként itélt volna szetes nyugalommal élte hét-1 meg. Annyi bizonyos, hogy a köznapjait és ünnepeit a világ! régieknek jó volt minden úgy szép Bazilika alatt. Csöndesen! ebben a városban ahogy volt, tanácskoztak és fogalmazgat- mert megélhetést, boldogulást tak az urak a városházán, — s békességet találhattak benne, a képviselőtestületi gyűlése-1 Azonban egyszerre csak — ken nem igen izgultak a város- j felrobbantották a párkányi atyák, — az esztergomi sajtó hidat apró, úgynevezett vidéki kér déseken rágódott, — valahol Azon a szörnyű napon, ott, a negyedik hidoszlopnál sebea cipészműhelyekben vagy a; sült meg halálosan a régi Eszkefekötőknél, avagy a régi.tergom. Erei szétszakadtak, szenttamási Varga-és Miedler- szive vére visszafelé ömlött, a féle korcsmákban és benn a háborúban és forradalmakban Beszédesnél vagy a régi Arpádkertben nagyokat nevettek és szörnyűködtek a „Szabadság" személyeskedő pletykaságain (persze, ez egyáltalán nem érintette a várospolitika békéjét, mert jelentőségre nem emelkedhetett soha), — mellémegkínzott és szédülten roskadozó jó esztergomi lélek pedig akkor indult el nyughatatlannak, küszködőnek, új életet keresőnek! Tizennégy esztendő telt el azóta... Ma villák sora között por kes volt, hogy a petróleum- talán, sártalan úton jövünk be lámpákat egy órával későb- a vasútállomásról, — keramit ben vagy korábban gyújtogat- és aszfalt borítja a város főták az utcákon, — a duna- utcáit, — topekás, virágos parton békésen ugrálgattuk át dunapart várja az ámuló a szenny víztócsákat, — régi jó iparosaink mosolygós-szivarosan jártak a göröngyös kövezeten és adömázgatás közben fogyasztgatták a tizenkétkrajcáros jóporció pörköltet a Meizlernél vagy a Schleifernél, — szokás szerint szidtuk ugyan (de csak úgy, mint a rossz időt szokás) a vasúti hozzájáró út sarát, aztán beszélgetés közben észre sem vettük, hogy már a városban vagyunk, — a vigan hancúrozó esztergomi gyerekek vajaskenyeret kaptak uzsonnára az édesanyjuktól, — vasárnap és ünnepen pedig a vártemplomba ment a város apraja-nagyja és ott a nagy Simor prímás prédikációját hallgatta, aki széles piros zsebkendőjével törülgette meghatott szemeit, miközben vele sírdogált a töméntelen esztergomi nép ... Mit mondjunk a régi jó Esztergomról, - amelynek férfiai és asszonyai majdnem mind a temetőben pihennek, gyermekei pedig megőszülve, soha nem álmodott gondokkal küszködnek a mai Esztergomban? Mit mondjunk még róla? vendéget, aki gyönyörködve áll meg a prímási hidnál és visszatekint, mondván: ennél szebbet, kellemesebbet sehol rag, — ma Esztergomnak idegenforgalmi hivatala van — ma már mi is ismerjük és becsüljük kincseinket, értékein ket, és a Bazilikához vezető út az esztergomi ájtatoskodók csöndes útjából az idegenforgalom oiszágútja lett, — ma az ország egyik legszebb fürdőjével nevezetes fürdőváros lettünk, — ma új emeletes iskolák emelkednek a városban és a meglevők mellé még újakat tervezünk: szóval iskolaváros vagyunk, — ma épülő városrészeket látunk, villák szaporodását hegyoldalainkon, és a Világos-hegyen egyik legnagyobb magyar költőnk Babits Mihály épített hajlékot magának, — ma vízvezetékünk van, csatornázás folyik a vasútállomástól a Tabánon át, és geológiai vizsgálatok nyomán vesszük fel Szenttamás talajvize ellen a harcot, — ma nem pipázgathat senki a városházán, ahol a polgárság élénk részvételével nyughatatlanul dolgozni kell a közért, — ma városfejlesztési terveket sürget a polgárság, Az építési bizottság első bejárásának eredménye. A városi építési bizottság szerdán i az Obermayer-féle házak falainak tartotta meg első bejárását. A Cser- gondozatlanságát és elhatározta, noch János út szabályozására vo- hogy a háztulajdonosok az építési natkozólag felállította azon elveket, amelyek szerint a jövőben a Csernoch János-úton építkezni kell. A mérnöki hivatal által kidolgozandó részleges szabályozási terv rövidesen a képviselőtestület elé kerül s remélhető, hogy a város által nyújtandó kedvezményes (ingyenes területátengedés a háztulajdonosoknak) hamarosan megindítja az építkezést azon a környéken. A Matusféle mángorlót, mihelyt a. városrendezési alap azt megengedi és az méltányos árért megszerezhető lesz, a város kisajátítja és ott teret létesít. Szóba került a mángorló környékén építendő nyilvános illemhely is; Az építési bizottság kívánatosnak tartotta az illemhely felállítását, még pedig az ottani bástyafalhoz támaszkodva. A Csernoch János-uti padok magasak és azoknak lesülyesztése is elhatároztatott. Szépészeti szempontból kifogásolta a bizottság a Saskert, a Kath. Kör és szabályrendelet erre vonatkozó szakasza alapján felszollítattnak a falak rendbehozatalára. Az Obermayer teleknél, mivel annak fala a szabályozási vonalból kiugrik, az építési bizottság javaslata az, hogy a fal lebontandó, a telekhatár úgy a Csernoch János-út, mint a Városház köz felé a szabályozási vonalba visszahelyezendő és a kert kerítés nélkül egyelőre a nyilvánosság számára megnyitandó. Az itt nyert építési anyagot a fentemlített nyilvános illemhelynél lehet felhasználni. A Tabán bejárásánál a múltban elkövetett építkezési hibák kiküszöbölése, utcanyitások, csapadékvizek elvezetése az úttestekről s utcaelnevezések kerültek megbeszélésre. A városrendezési bejárásokat a jövő héten folytatják, valószínűleg a Táti-út—Mária Terézia-út—Szentléleki-út által határolt városrészben. Vasárnap, 1932. június 19 — ma az esztergomi sajtó kivetkőzött vidékies nívójából, életerős hivatást és munkakört nyert és az esztergomi közéletben megtalálja aktualitásait, — ma... hasábokon folytathatnánk így a mai Esztergom leírását és jellemzését. Végeredményül meg kell állapitanunk, hogy nem pusztultunk el a sors csapásai alatt, — élünk, — sőt ha nagy szenvedések és küzdelmek árán is, de álljuk a harcot és halad, fejlődik ez a város. A trianoni határra roskadt Esztergom élniakarásának zászlajára irányeszmékül írtuk fel ezeket: városfejlesztés, városszépítés, iskolaváros, fürdőváros, kultúra, idegenforgalom. Ha pusztán egy eredménytelen küszködés irányelvei maradtak volna, akkor sem mondhatnánk ezeket üres jelszavaknak, — ellenben a 14 év alatt elért eredmények alapján nyugodt lelkiismerettel állithatjuk azt, hogy irányelveink valóságokká váltak, amelyeken már lehetséges a továbbfejlesztés és továbbépítés akár az esetleges hibák kiküszöbölésével, akár a jobb gazdasági és pénzügyi viszonyok beálltával a további tervek keresztülvitelével. Szinte halljuk, amint valaki a fentiekhez epésen fűzi hozzá: de tele is vagyunk adóssággal. Erre mi kénytelenek vagyunk azzal felelni, hogy: azelőtt is volt adósság, talán még több mint ma, pedig akkor meg sem mozdultunk a haladás terén. Képzeljük el ezt a várost a 10 év óta folyt építkezések és a mai idegenforgalom nélkül. Igy is nehéz a megélhetés, de hová jutottunk volna mindezek nélkül ? ! Képzeljük el ezt a várost vízvezeték, új modern tanítóképző, új zárdaépület, emeletes Kath. Legényegylet, emeletes Kath. Olvasókör, új elemi iskola, keramit utak, topeka, virág és parkok nélkül — elmaradottan, sárosan, porosan, —: akkor talán jobb volna itt a megélhetés, talán boldogabbak lennénk ? Azt hisszük, hogy az elmaradott, mitsem alkotó Esztergomot nem érték volna el a gazdasági katasztrófák és bajok, mint elérték az új, fejlődő várost?