ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-06-19 / 66. szám

2 ESZTERGOM 1932, június 19. A különbség csak az lenne, hogy akkor desperáltan szen­vednénk a terhek alatt, mél­tatlanul a magyar feltáma­dásra !... Hogy milyen küzdelmek árán jutottunk egy évtized alatt a mai Esztergomhoz, abból sokat tanulhatunk a jövőre nézve. Nem haragszunk a kritiku­sokra sem, mert hiszen jó­akarattal a kritika iselőbbre­viheti a közügyeket, — annyi bizonyos, hogy könnyebb so­ruk volt a kritikusoknak, mint azoknak, akik az alkotás fe­lelősségét, terhét és munkáját magukra vették. Viszont meg kell becsülnünk azokat is, akik dolgoztak. Az eszmét és program mot vala­kinek hirdetni kell és vala­kinek meg kell valósítani. Amint a cselekvés terére lé­pünk, már nincs és nem is lehet személy nélküli Prog­ramm. Aki segíteni akar, az a programmot és elveket ma­gáévá teszi, a — gáncsoskodó azonban haragszik arra, aki cselekszik, és a programmot személytelenül akarja látni, azaz úgy, hogy a „programm önmagát hirdesse" azok szá­mára, akik semmit sem tesznek. A jövő Esztergom számára azonban nem a gáncsoskodó kritika szabja meg az irányt. Amikor a nehéz esztendők után azt kérdezzük, hogy hová is megyünk, — a kér­désnél nem szabad megálla­nunk, hanem azonnal felel­nünk kell: tovább a megkez­dett úton a feltámadás felé! Küszködni tovább együtt a dolgozókkal, alkotókkal és hívőkkel, de a hitetlenekkel és kritikusokkal is — meg­győzve őket. Válságos időket élünk min­denféle tekintetben, ez igaz, — de épen ezért a „Hová megyünk ?" tétova kérdésével nem állhatunk meg az élet úton. A kérdés felelet nélkül széthullást és visszaesést jelent. Ha folyt is a harc szemé­lyek és ügyek ellen, ha sok­szor széthúzás' és félreértés is volt, az eszme él és az út, amelyen minden tisztaszán­dékú esztergomi embernek együtt kell haladnia, határo­zottan adva van, a mi prog­rammunk ismerős, immár több mint tízesztendő. — Hová megyünk? — Tovább ! Összefogással, kitartással! A vidéki városok jótékonysági listája. Egyik vidéki lapban érde­kes számadatokat találtunk azon városokról, amelyekben szegény­gondozó hivatalok működnek. A hír­adás szerint Eg T 200.691, Kecske­mét 162.624, Szolnok 89.930, Baja 74.314, Sátoraljaújhely 61.527, Esz­tergom 57.727, Gyöngyös 47.988 és Hatvan 40.876 pengőt fordított fenn­állása óta a szegénygondozó hiva­tal támogatására. Műemlékeink a föld alatt A pilisszentléleki romok feltárása. Esztergom vármegyének törté- j nelmi múltjából, leszámítva a talán nem is itteni eredetű műkincseit és az esztergomi várni arad ványo­kat, alig maradt valami emléke.' A dömösi királyi kastélyt, a későbbi * apátságból csak egy csonka faldarab meredezik az ég felé. Olyan, mint egy fölkiáltójel. A. többi, a tatár, török és német pusztításokból meg-, maradt műemlék szanaszéthordva: elkallódott, vagy pedig mélyen a föld alatt fekszik elfeledve és a lassú pusztulásnak kitéve. Az Ákos-palotának, a főúri kastély­nak s az azutáni pálos-kolostornak imitt-amott látszanak csak az alapjai. Néhai Knausz, esztergomi kanonok tárta azokat is fel, de azóta senki­nek nem jutott eszébe tovább kutatni és meggyőződni felőle, vájjon nincs-e valami alapja annak a néphitnek, hogy alagúttal van összekötve a dömösi apátsággal. Ki tudja, a mult századok mennyi kulturális világos­ságát rejti magában az esetleg tény­leg létező alagút sötétsége. Persze, ha arany és más drágaságot szima­tolnának az emberek a romok alatt, már régen felásták volna még a tá­jékát is. Műkincs, a mult kultúrájá­nak képe, ugyan kit is érdekelne? A barátkúti, hajdani pálos-kolos­tornak már nyoma sincs. Csak a fakadó forrás őrzi a magyar speci­alizálással elnevezett hajdani szer­zetesek nevét. Még egy rommaradványunk van Pilisszentléleken. Ez sem vár, sem főúri kastély nem volt, hanem er­dők mélyén megbújt csendes, szent -emelkedéseknek és a lüktető élet­nek, a munkának hajléka. Kolostor volt. Egy nagy darab faj marad­ványa áll századok óta az Árpádok korából, a tatár pusztításból és a félhold ragyogásának minden keresz­tény kultúráé elpusztító korszakából. A többit ledöntötték az évszázado­kon keresztül ostromló viharok es elnyelte a minden bút, bánatot és örömet eltakaró föld. Felettük apró riskatehenek, fürge kecskék és esőt­leső libák legelésznek, de különben a völgy mélységes csendje lengi kö­rül az öles falmaradványokat. Az ima, a sóhaj és a munka régen el­szállottak közülük. Legújabban csákány csattogásától, munkások zajától, szekerek nyikorgá­sától lettek már másodszor hangosak az egykori kolostor romjai. Revisnyei Reviczky Elemér fő­szolgabíró módját ejtette, hogy a zárda alapjai napfényre kerültek. A multévbeni ásatásoknak ered­ménye az lett, hogy felszínre kerül­tek a kolostor körvonalai. Néhány nagyon szép faragott oszlopfő és párkányrész bizonyította azt, hogy nem egyszerű, dísztelen épület állott ott hajdan, hanem a fejlett és mű­érzékkel biró szobrászat tette azt díszessé. A mult napokban ismét folytattatta az ásatásokat. Sajnos, az anyagi szükségletek hiányában csak két napig tarthatott a munka, de már ennek is van történelmi ered­ménye. Ujabb szép oszlopfőket emel­tek ki a munkás< k és megtalálták a kolostortemplom padlózatának apróméretű téglaburkolatát is. Edény­maradványok és bizonyára templomi szerekből eredő fémtörmelékek ke­rültek ki a földből. A munkálatok azonban ismét meg­akadtak. Elfogyott a pénz. Szinte sajnálja az ember Reviczky Elemér mellett buzgólkodó Erdőssy Ferenc c. kanonok, plébános, Szigethy Mi­hály községi főjegyző és Laborczai Vincze segédjegyző energiáját, mely költségek fedezet3 hiján ismét stag­nálásra van kárhoztatva. Talán nem ártana, ha az illetékes hivatalos fórumok felhívnák a mű­emlékek bizottságának figyelmét a romokra és megmozdulna maga a vármegye közönsége is és elősegí­tené a romok teljes feltárását. El­végre ipartörténelmi emlékről van szó, mert hisz Pilisszentlélek az első magyar üveggyártó telepek közül való. v. I. HIREK. Éjjel! szolgálatot június 18—24-ig Kerschbaummayer Károly „Megváltó"-* hoz címzett gyógyszertára (Kossuth Lajos-utca) teljesít. A kormányzó születésnapja. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója szomba­ton, f. évi június hó 18-án ülte 64-ik születésnapját. Ezen alkalomból Esz­tergom középületein ünnepi lobogó lengett. A város kegyúri templomá­ban ünnepi mise volt a katonai és polgári hatóságok képviselőinek je­lenlétében, amelyet Mátéffy Viktor prépost-plébános tartott, ugyancsak istentisztelet volt a református és evangélikus templomban. Minden hű magyar együtt ünnepelt e napon a Kormányzó úr Őfőméltóságával és kérte Istent, hogy az ország és népe javára még sokáig éltesse. Szabadságon. Glatz Gyula pol­gármester f. hó 20-tól kezdődőleg három heti szabadságra utazott. A Bakács-kápolnai női Mária­Kongregáció tagjait értesítjük, hogy f. hó 19 én, vasárnap a szo­kásos havi ájtatosságot megtartjuk. Vezetőség. Halálozás. Rudnay Béla nyűg budapesti főkapitány, Komárom .ne­gye volt főispánja 75 éves korában meghalt. Temetése pénteken dél­után volt Budapesten nagy részvét mellett. Kiss Ferenc a Nemzeti Színház kiváló művészének egyetlen vendégjátéka az „Elcserélt em­ber" címszerepében pénteken, e hó 24-én. Kii telező tantárgy lesz a gyors­írás. Knrafiáth Jenő kultuszminiszter közölte Träger Ernő miniszteri ta­nácsossal, a gyorsirásügyek kor­mánybiztosával, hogy a jövő tan­évben valamenyi iskolában kötelező lesz a gyorsírás tanulása. 11 Giusticia Az olasz nemzet géniusza, amely a háború utáni korszakban Mussolini egyéniségében nyilatkozott meg a leg atalmasabb és a legkifejezőbb mértékben, lefordította az Óceánt lebíró, dicsőséges mag\ar repülő­gép angol nevét. Igy lett a „Justice" — „Giusticia". Igy lett a „Justice for Hungary" ból — „Giustica per l'Ungheria". De a világ minden nyelvén a magyar igazság — igazság marad. Igazság, melyet számba kell venni és amelyet a trianoni szerződésben megzavart erkölcsi világrend hely­reállítása érdekében ismét élő va­lóvá és teljessé kell tenni. A szerencsétlen Endresz repüiő­madara fenséges magasságban hor­dozta a magyar nemzet sérelmét •ÍZ egész világ szeme előtt. Az egész civilizált világ feleszmélt a magyar nemzeten elkövetett véres igazságtalanság tudatára. Ma már világszerte lelkes barátai és bátor szószólói vannak a magyar igazság­nak : a magyarokon elkövetett igaz­ságtalanság jóvátételének, a tria­noni békediktátum revíziójának. Ezt a nevezetes eredményt a ma­gyar nemzet Endreszék nagyszerű teljesítményén kivül legelsősorban az angol Lordnak és Mussolini ha­talmas barátságának köszönheti. Mi­iyen szózatot intézett Lord Rother­mere a lausannei konferencia tag­jaihoz Magyarország érdekében ! Ez a szózat alkalmas volt arra, hogy felrázza az egész világ lelki­ismeretét, amely nem nyugodhat meg addig, és az európai béke sem biztosítható addig, amíg a magyar nemzeten elkövetett igazságtalanság, mint borzalmas seb tátong Európa testén. Azután következett Mussolini de­monstrációja, amellyel újólag kife­jezésre juttatta a magyar nemzet iránt táplált meleg érzelmeit. A Justice for Hungary római kataszt­rófáját mély megdöbbenéssel fo­gadta egész Olaszország. Mussolini fejedelmi gyászpompával búcsúz­taita a hősi magyar repülőket, már­ványemtéket állít a katasztrófa szín­helyén, százezer lirát juttat Endresz feleségének és ötvenezer lirát Bittay édesanyjának és végül az összetört repülőgép pótlásául új gépet aján­dékozott Magyarországnak, amelyet a legrövidebb idő al itt röpített Budapestre. A Justice for Hungary hamvaiból, mint a legendás főnix­madár támadt fel új életre a maga­san szárnyaló magyar igazság. A magyar lélek csak a legmé­lyebb meghatottsággal és csak a leghálásabb érzéssel fogadhatja Mussolini és az olasz nemzet*barát­ságának ezt az újabb impozáns meg­nyilatkozását. Mert a ragaszkodó barátság már magában hálára kö­telez, de Mussolini barátságának mélyebben járó és messze kiható jelentősége van a magyar nemzet szempontjából. Gondoljunk csak vissza arra az időre, amikor a világháború és a forradalmak pusztításai után ma­gára hagyatva, kifosztva, baráttala­nul és véd'elenül állott a durván és esztelenül megcsonkított Magyar­ország. Egy ádáz ellenséges gyű­rűbe szorítva, sorvadásra, lassú ha­lálra volt ítélve az ezeréves ma­gyar nemzet. Mussolini volt az első, aki világra­szóló hatalmas szóval hirdette, hogy a békeszerződés nem lehet egy sír­domb, amely egy történelmi ren­deltetésű nemzetet örökre eltemet. És megszólaltatta a magyar Igazság harsonáját, bátor hangon követelve, hogy a magyar nemzet ellen elkö­vetett igazságtalanságot jóvá kell tenni: a trianoni szerződést revizió alá kell veni. Mussolini Giusticiája az olasz nagyhatalom részéről te­hát egy újabb történelmi jelentő­ségű tanúságtétel — az egész világ szeme előtt — a megbántott ma­gyar igazság és a revizió elkerül­hetetlen posztulátuma mellett. Nagy megnyugvás rejlik ebben a küszködő magyar nemzetre nézve. A magyar igazság nem halt meg, hanem él és mind erősebben és mind hatékonyabban követeli jogait. Életben tartja a magyar igazságot nemcsak a nemzet lankadhatatlan hazaszeretete és a nemcsak magyar kormány éber buzgósága, hanem a lelkes barátság is, amely Magyar­ország nagylelkű barátaiban az angol Lordban és Mussoliniben nyi­latkozik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom