ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932
1932-03-27 / 35. szám
ar munkásnak ad kenyeret az, aki magyar iparcikket vásárol! SZT lí \J U1Y1 Ára köznap 10 fül. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. XXXVII. évfolyam, 35. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Vasárnap, 1932. március 27 Húsvéti cikk. Esztergom, 1932. márc. 27. Ismét ránkvirradt a húsvét bűbájos reggele. Üjra ünnep ljük keresztény hitvallásunk legnagyobb ágazatát: Krisztus harmadnapra halottadból feltámadott. Végigelmélkedjük a világtörténelem legfontosabb eseményeit. Lelki szemeink előtt leszáll az ég fényes angyala, elhengeríti a követ. Krisztus dicsőségesen kiszáll a sírból. Üres sírhoz jönnek a jámbor asszonyok, az apostolok. Krisztus megjelenik Magdolnának, Péternek, az emmausi tanítványoknak, az apostoloknak, sokaknak. Az ég üdvözletével köszönti övéit: Béke veletek! Húsvéti gondolataink a test föltámadásáról és az örök életről vigasztalással, erővel, bizakodással töltenek el. Hitünk és reményünk meg nem fogyatkozott, s a húsvét gazdag lelki tartalma a régi maradt. Mégsem tudunk már úgy örülni, úgy ünnepelni, mint valaha! A világháborúban tragikus összeomlásunk, a gyászos forradalmak, a szörnyű békekötés s azóta a nemzetek süketsége, s a jobb jövő kínosan lassú és bizonytalan kibontakozása valami méreggel oltott be bennünket. Mindnyájan, akik már a háború előtt öntudatos éveket éltünk, öregek és fáradtak lettünk. Régi történelmi múltnak tűnnek az úgynevezett békeévek, amelyektől már az időknek egy óceánja választ el. Ami a világháború óta elfolyt, azt nem tekintjük békeidőnek. Hiába, a szívek nem a jogi formáljak engedelmeskednek, hanem csak a valóságnak. S a valóságban a szívek most nem tudják azt feltalálni, ami az igaz békeidőnek volt a csendes, nyugodt boldogsága. Mostani korunkat éppen a nyugtalanság, a bizonytalanság, az aggodalom, a nagy erőfeszítések szükségességének átérzése jellemzi és azoknak kínos várása, amik eljövendők. Húsvét gondolatkörében mozogván, magunkat az emmausi tanítványokhoz hasonlíthatjuk, akik bánatos szívvel bolyonganak s a kereszt tragédiája után Krisztus egész életéről, minden Ígéretéről mint régmúltról elmélkednek. Tudják, hogy nem lehet mindennek vége, hogy a feltámadásnak meg kell jönnie, de nem tudják, hogy a föltámadás már megtörtént. Csak Krisztus mellett melegedett föl szívük és amikor fölismerték a kenyérszegésen, akkor voltak ismét boldogok. Nem a húsvéti hit hiányzik nekünk, - magyaroknak. Lelki betegségünk a mi hazánk szomorú sorsa. Azelőtt soha nem gondoltuk volna, hogy a haza sorsa oly bensőleg összefügg az ember lelkével. Beszéltünk mi és sokat tanultunk azelőtt is a hazaszeretetről. De igazán csak azóta tudjuk valódi értelmét, amióta a hazával együtt mi is elbuktunk és szerencsétlenek lettünk. Akik magyaroknak születtünk, mindnyájan osztályos társai vagyunk a magyar haza sorsának. Már tapasztalatból tudjuk, amit azelőtt elmélet alapján tanultunk. A béke nemcsak anyagi érdekek és ideiglenes javak biztositéka, nemcsak a hatalom és a nemzeti Önérzet forrása, hanem bizonyos történelmi szellem hordozója is. Magyarország ezeréves keresztény múltja a megpróbáltatás kemény napjaiban elemi erővel megfogta a polgárok lelkét és magához hasonlította. A szenvedés óráiban, a lét és nemlét kérdésének szörnyű kísértése perceiben az ember fogékony az igazság sugalmazásai iránt, világosabban és elfogulatlanabbul lát. Minél jobban távolodunk a nehéz csapások, a mély lelki megrendülések idejétől, annál inAz „Esztergom" Mroája. t\ kedélyes Esztergom összeállította N...Ó A boldog békeidőben talán Esztergom volt az ország legkedélyesebb városa. Annyi ártatlan tréfa, humor született a város falain belül, amennyi talán sehol. Érthető, hisz nagy hercegprímása, boldogult Simor, maga is nem egy humoros dolognak volt szerzője. A város polgársága pedig társadalmi állásra való tekintet nélkül rokonság és barátság folyondárával volt összefűzve s így érthe ; ő, hogy egymást tréfálták meg. Azt hiszem kár volna, ha feljegyzés nélkül maradna egynéhány esztergomi derűs dolog. Ha más haszna nem lesz feljegyzéseimnek, mint ahogy nem is lehet, legalább mosolyt csalok a gondokban megkeményedett arcokra és akik még a tréfák idejéből közöttünk vannak, kedves emlékeket idézek fel számukra. Ty-vel kezdődő szó. Egy polgári társaságban arról beszéltek, hogy a magyar nyelvben ty-vel kezdődő szó csak egy van - (/ tyúk. A többi mind származék szó. Az egyik polgár, akinek anyanyelve német volt, — elgondolkozott. Egyszercsak felderült az ábrázata és szólt: Urak, tévedtek ! Hát a tyertya és a tyufa nem ty-vel kezdődik ? Léghuzatos cipő. Volt Esztergomban egy magyar asztaltársaság. Nem mintha az egész város nem lett volna tiszta magyar. A társaságnak az volt a célja, hogy kiküszöbölje legalább a hétköznapi beszédből az idegen szókat. Minden idegen szóért, mely a társaságban elhangzott, egy hatost kellett befizetni. Az ily módon összegyűlt pénzből szegény gyermekeket ruházott fel a társaság. Egy rendkívül óvatos tagja a társaságnak csak nagy ritkán került abba a helyzetbe, hogy le kelljen szúrnia a tízkrajcár büntetéspénzt. Amint egy ízben habzó sör mellett együtt ül a társaság, megszólítja a mi óvatos polgártársunk R. keresztnevű cipészbarátját, akinél rajta kívül a fél város intelligenciája dolgoztatott. Te R., csinálj nekem egypár cipőt. Rendben van felel R., de milyen cipőt parancsolsz, fél, fűzős, vagy gomboscipőt? R. ugyanis tudta, hogy cúgos cipőt szokott az illető hordani. A rendelőnek azonban hirtelen eszébe jutott, hogyha kimondja a cúg szót, az egy hatosába fog kerülni s amellett még kárörvendő mosolyban is lesz része, azért így válaszolt: Csinálj nekem léghuzatos cipőt. A város magyar vendéglősei. Egy régebbi szilveszteri estén jót mulatott a közönség városunk hol komoly, hol humoros alkalmi poétájának tréfáján. A jeles, most is élő, közszeretetben és tiszteletben álló író következő módon nyilatkozott színpadon akkori vendéglőseink felől: Esztergomnak vannak magyar vendéglősei: Nádler,Mitter, Drexler, Schleiffer, Meizler. Egy ugyan magyar, de azt is Némethnek hívják és Háromszerecsen a cégére. Rendőrló és a csengetyű. A békeidőben egyszer csak arra ébredt Esztergom város közönsége, hogy két lovasrendőre van. A város akkori humoristája, (sajnos, már rég nincs az élők sorában) rögtön kész volt tréfájával. Egy kabaré alkalmával kupié alakjában adta elő, hogy a két lovasrendőr egy betörőt üldözött. Már, már utolérte a szép mákvirágot, amikor annak mentő ötlete támadt. Előrántott egy csengetyűt s minden erejéből rázni kezdte, mire a két ló megállott, a pasas pedig eltűnt. Szerinte ugyanis a két rendőrló azelőtt szemeteskocsit húzott. Főreál és a legelő. Évekkel ezelőtt, amikor még csak vágy volt a mostani főreáliskola, egy jeles férfiút választott meg a város országgyűlési képviselőül. A képviselő a városban több helyen tartott amolyan beszámolóféle beszédét, melyben erősen hangoztatta a főreáliskola létesítését. Az egyik helyen, amikor ezt mondja: „... és nem nyugszom addig, amíg meg nem szerzem a városi főreált..." — Egy borizű hang belezúg: — Nem lejár kell nekünk, hanem legelő. —• A képviselő meghökken, de csakhamar észbekap és felel: Március 26-án szombaton 7 és 9 órakor, 27-én húsvétvasárnap 3, 5. 7 és 9-kor: WW Húsvéthétfőn 3, 5, 7 és 9 órakor: Bemutatja: Őfelsége a vigéc. A vígjátékok gyöngye 9 felvonásban. Afrika beszél. * A vüág leghatalmasabb expedíciós filmje. • Vl0 *9 0 •
