ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-18 / 140. szám

RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. ír Tífi-Vl- » rillWi WVM'»i»jWjr^ a ,ii^r ) iii u iji,in l fii < ,i^i i^iiii^y^^^j^nu»^»»«!^«!!»» Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. FELJEGYZÉSEK A keresztény politikának a kisemberek mellé kell álla­nia a mai nehéz helyzetben és az országos politikában a szociális szempontokat kell hangsúlyoznia. A nagy­vagyoné, a kartellfejedelmeké, az arany uraié a hatalom a mai államban, s a modern köz­gazdasági és fejlődési szem­pontból nekik is van valami igazuk, a különbség csak az, hogy ma a küzdő kisemberek­nek van igazuk, és amíg a pénz urai és a kartellek céljaik el­érésére nagy befolyásuknál fogva elsőrendű helyet vívhat­nak ki maguknak az állam­ban, addig a kisembernek csak mérhetetlen türelme és kilá­tása van sorsa viselésére. A kisemberek százezrei valóban rászorulnak arra, hogy a politikában hathatós képvi­selői legyenek. A keresztény politikára szép feladat vár ebben a tekintetben. Szeretnénk megüzenni a ke­resztény politika vezéreinek: vigyázzanak arra, hogy a kis­emberek ne csalódjanak ben­nük. Ki legyen az esztergomi polgármester? Glatz Gyula helyettes polgármester már régi jelölt erre a székre. Mél­tán pályázik. Brennerék kiter­jedt családja és hiveik dr. Bren­ner Antalt akarják mint régi esztergomi embert. Étterek és hiveik viszont dr. Etter Jenőt akarják polgármesternek, aki mellett állítólag az ügyvédek is kardoskodnak, mert Etter megválasztása esetén egy ügy­védi gyakorlat megszűnik és egy ügyészi állás megürül. És hát a kenyér az első. Dr. Sántha Józsefnek is sok hive van a városházán, az intelli­gencia és a íöldmivesek kö­zött is. Újabban dr. Magos La­jos is jelentkezik mint jelölt. Körülötte is csinálja a hangu­latot egy nagyobb érdekeltség. Ki legyen hát a polgár­mester ? Meg kell állapitanunk, hogy a polgárság egyáltalán nincs komolyan előkészülve a pol­gármesterválasztásra. Egyön­tetűség pedig, amely a város java érdekében szükséges volna, igazán nincsen. * Esztergomban talán a leg­drágább a hús a vidéki vá­rosok között. Veszprémben 40 fillér a marhahús kilója, Szol­nokon 1 pengő, egy egész sor vidéki városban 1 pengő 20 fill, a legszebb marhahús és 1 pengő körül van a sertéshús, — míg Esztergomban 1*60 P, illetőleg 2*40 a valamirevaló hús. Mi en­nek az oka ? Igazán itt a legfőbb ideje, hogy a fizetéscsökken téseket az árleszállítás kö vesse, és pedig nemcsak a húsfronton, hanem az egész vonalon! Le az árakkal! Az esztergomi Mária Terézia szobor darabjait a városi mű­zeumba szállították. Még az ő<z folyamán részletesen írtunk arról, hogy a városi major udvarán fél évszázad óta darabok­ban hevert esztergomi Mária Teré­zia szobor — amely egykor a Szé­chenyi-téren, majd a mai Kossuth Lajos-utcán, a kaszárnyával szem­közt volt „Promenád"-on állott — milyen szomorú állapotban van. Abból az alkalomból foglalkoz­tunk a már-már feledésbe ment szoborral, hogy mint nyilvántartott műemlék iránt a fővárosból érdek­tek utána. Az érdeklődésre az Esz­tergom-vidéki Régészeti és Törté­nelmi Társulat elnöksége közben­járt a város vezetőségénél, hogy a szobor megmaradt alkatrészei dics­telen helyzetükből kiemeltessenek. A megkeresésre a város h. pol­gármestere intézkedett is, s a gaz­I dasági hivatal a szobor megmaradt részeit a Deák Ferenc-utcai városi múzeum udvarára szállíttatta. A fehér márványból készült szo­bor — sajnos — csonka állapotban maradt, mert sem a fej, sem a ka­rok nem voltak megtalálhatók a városmajor udvarán, jóllehet gon­dos kutatás indult utánuk. A szo­bortorzó azonban így is érdemes a megtisztításra és a múzeum ud­varán való felállításra, mert — mint irtuk, — a XVIII. század művésze­tének jellegzetes képviselője. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Tör­ténelmi Társulat elnöksége a jobb idők beálltával intézkedni fog az­iránt, hogy e becses műemlék a multat csonka állapotában is méltó megbecsüléssel képviselhesse. Sem moratórium, sem stillhalte Az Országos Kézműves Testület felterjesztést intézett a kereskede­lemügyi minisztériumhoz, melyben kérte az adósvédelmi intézkedések kiterjesztését a kis és kézműves­iparosokra is. A kereskedelemügyi miniszter válaszában, melyet az OKT felira­tára elküldött, a belföldi hitelélet nehézségeire való hivatkozással el­utasítja úgy a kisipari moratórium, mint a stillhalte gondolatát. (Magyar Híradó.) A kereskedések karácsonyelőtti záróórája. pedig 8 óráig szabad nyitva tar­tani. A túlnyomóan élelmiszereket áru­sító kereskedéseket szombaton esti 9 óráig szabad nyitva tartani. A kizárólagos pálinkaméréseket va­sárnap nem szabad kinyitni, a hús­neműeket pedig vásárnapokon reg­gel 7 órától 10 óráig szabad áru­sítani. A kereskedelmi miniszter a ka­rácsony előtt való záró órát a kö­vetkezőképpenállapította meg: Azok­ban a városokban, ahol az 1921. évi XXXVIII. t.-c. alapján a keres­kedéseket köznapokon 7 óra előtt kell bezárni, december 5-től 24-ig köznapokon 7 óráig, szombaton A parlamenti vita egy tanulsága. Irta: HERCEGH BÉLA orszgy. képv. Az a vita, mely heteken át folyt most az országgyűlés képviselőhá­zában, főleg két kérdés körül for­fott, a gazdasági élet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosításáért. Az egyik a múltra vonatkozólag a felelősség kérdése volt; a másik, a hasznosabb és gya­korlatibb kérdés pedig a jelen pénz­ügyi és gazdasági bajainak és ne­hézségeinek gyógyítására, vagy le­galább is enyhítésére vonatkozott. Ami az első kérdést illeti, azt, hogy kit minő felelősség terhel a magyar állam mai súlyos pénzügyi helyze­téért, e kérdésnél a parlamenti el­lenzéknek, kétségkívül hálásabb sze­repe volt. Mert könnyű ma, a ma­gyar nyomorúság napjaiban a té­kozlás hangoztatásával politikai ba­bérokat elérni. A tényeket azonban mégsem lehet sen eltakarni, sem pedig megváltoztatni. Tény pedig az, hogy ebben a csonka ország­ban egy új állami életet kellett kezdeni, és evégből közjogi, kül­képviseleti, kulturális, szociális és közgazdasági intézményeket kel­lett szervezni. Pótolni kellett mind­azt, amit a háború alatt mulasztot­tunk és mindazt a pusztítást is, amit a forradalmak és a román megszállás okoztak. Gondoljunk csak vasutainkra, útjainkra, iskoláinkra, elhanyagolt kórházügyünkre stb. Ezeknek a halaszhatatlan szüksé­gességeknek következménye lett az, hogy már a szanálás első évében, 1924-ben a szigorú népszövetségi kontrol dacárara is, több, mint százmillió pengő differencia mutat­kozott az állami költségvetés és az első évi zárszámadás között. És kétségtelen, hogy az a nagyszabású beruházási akció, melyet a kor­mány folytatott, s amelyet először ócipők, kabátok, harisnyák, Balognál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom