ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-12-18 / 140. szám
költségvetési feleslegekből fedezett, I sége is, ami miatt éppen nemcsak az egész magyar közélet helyeslésével, találkozott/ hanem az egész magyar közélet követelte is. A parlamenti ellenzék nemcsak azt felejtette most el, hogy ezek a beruházások szükségesek voltak, hanem azt is, hogy sokszor valósággal kárhoztatta a kormányt azért, mert szerinte nem elégítette k\ eléggé a gazdasági, a kulturális és szociális igényekéi és szükségességeket. Történhettek hibák az elmúlt 10 évi kormányzat alatt is. De ugyan melyik kormányzatnál nem történnek hibák is ? Felesleges lehetett a vita során) sokat ^emlegetett Lillafüred építése Js, bár száz és száz iparos és munkás, bizonyára nem tartotta szükségtelennek az építkezést, amikor ' ( ott munkaalkalmat^talált. De;ha feleslegesnek tartjuk is a *~csonkaország ez egyedüli klimatikus gyógy helyének oly arányú kiépítését, amint ez történt, és ha feleslegesnek tartunk néhány más hasonló építkezést is, amely szintén munkaalkalmakat jelentett, tárgyilagosan akkor is meg kell állapítani azt, hogy a beruházások legnagyobb része, valóban, halaszthatatlan szükségességet elégített ki és".hogy a múltról \ való , megfeledkezéssel jelent egyet az, hogy a lemondott kormányt a szükséges beruházásokért pazarlással vádolják. A lefolyt hoszszú vitában egyébként több képviselő rámutatott arra, hogy ha a lemondott kormány mindazt telr jösítette volna, amit az elmúlt évtized alatt éppen az ellenzék követelt, akkor még százmilliókra menő nagyobb deficit jelentkeznék most az állami költségvetésben! Az ellenzék részéről elhangzott kívánságok között sok van olyan, aminek megvalósítását mindenki szükségesnek tarthatná, ennek megvalósítása azonban a magyar közönségnek amúgy is nehéz próbára tett adófizetési képességét messze túlhaladta volna. Ha tehát ily teljesíthetetlen követeléseket támasztott az ellenzék gróf Bethlen István kormányával szemben, akkor nem tehet most szemrehányást azért, mert kevesebbet valósi! ott meg, mint amennyit tőle követelt. És Lillafüredet sem lehet példaképpen odaállítani gróf Bethlen István kormányzati rendszerének és az egész beruházási akciónak jellemzésére, mert ez nemcsak Bethlen István államférfiúi alakjához és az ő külföldön is elismert érdemeihez méltatlan, de^méitatlan ehhez a tragikus időhöz is, amelyben súlyos gazdasági válsággal küzd az egész világ és amikor a trianoni szerződéssel gazdaságilag, életképtelenné tett csonka országnak — éppen Trianon miatt — még súlyosabban kelle válságot éreznie. A parlamenti vita során a pénzügyi és gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a mai pénzügyi és gazdasági helyzetnek, mondhatni, minden nehézsége, minden gazdasági ágnak és társadalmi rétegnek bajai fölmerültek. Szóba került a fizetési eszöznek, a pénznek mai elégteleni legnagyobb társadalmi rétegnek, a mezőgazdálkodóknak értékei morzso lódnak le, és szóba kerültek a ne néz hitelviszonyok, amit, ugyancsak a hitelre legjobban rászoruló mező gazda érez legsúlyosabban. Ha eltértek is a vélemények a magyar gazdasági élet jelenlegi súlyos oká ra nézve, arra nézve csaknem egyhangú vélemény alakult ki, hogy a mezőgazdaság az, amelytől az egész gazdasági életnek és ezzel a ma gyar jövőnek sorsa is függ. Hogy ez mennyire igaz, ezt a kö zelmult és a jelen egyképen bizonyítja. Amig a mezőgazdaságnak konjunktúrája volt a közelmúltban, addig nagyszerűen dolgozhattak a gyárak, boldogultak az iparosok, megélhettek a kereskedők és asza bad pályák munkásai, munkaikai mákhoz jutottak a különböző gaz dasági ágak munkásrétegei is. De amikor most elfulladt a mezőgazdaság, nagygazda, kisgazda egyaránt, akkor egyszerre megcsökken a gyáripar, nélkülöznek a szabad pályák és minden gazdasági ág munkásai. A fővárosban és a vidéken egymásután zárják be a boltot olyan évtizedes régi cégek, amelyeknek neve, cime hosszú időn keresztül a kereskedői szolidságot jelentette. A magyar mezőgazdasági válság természetes következménye ez. Hiszen csonkaországunkat földje, éghajlata a mezőgazdaságra predesztinálták. Ezen a mezőgazdaságon kell, tehát segítenie mindenkinek minden áron, aki azt akarja, hogy itt a mezőgazdával együtt más is boldogulhasson. Ezen kell segítenie mindenkinek, aki szociális és kulturális célokra áldozatokat kivan, aki megelégedett köztisztviselőt és boldogulni tudó szabadpályákat óhajt, aki ismét fizetőképessé akarja tenni a magyar gazdasági életet, amit éppen a mezőgazdaság válsága tesz most fizetésképtelenné. Politikai szempontok és célok szerint, bárki bármi eredményt várt is a vitától, a gazdasági élet reális szempontjából azt a tanulságot mindenesetre leszűrhette, hogy amíg a magyar mezőgazdaság munkája nem lehet eredményes, amíg e munka eredménye a termelési költségeket sem fedezi, amig a mezőgazdálkodás csak mai terheit vonI szólva tengődhetik tovább, addig a [gazdasági élet egész vonalán csak (egyre jobban súlyosodé jelenségekI kel kell találkoznia. Végre is, a j munka eredményessége az alapja j minden gazdasági boldogulásnak és !egy valóságos agrárországban — fin int ezt a mai gazdasági élet is [mutatja — éppen a mezőgazdaság |az, amely legkevésbé lehet meg éveken át jövedelem nélkül. A mezőgazdálkodás megfelelő jövedelmezőségének hiányában nemcsak azoknak a gazdálkodóknak kell igy gazdaságilag eípusztulniok, akik a mai magas kamatokat képtelenek viselni, de idővel — talán nem is sok idő múlva — azoknak is, akiknek ma még tehermentes gazdaságaik vannak. A gazdaságig válságnak jóly tág körű, nagy állami érdekeket is érintő, súlyos jelenségeit tárta fel e hosszú parlamenti vita, hogy annak tanulságait az agrárérdekeken túl, pénzügyi, hitelügyi, gazdasági és szociális érdekek szempontjából is figyelembe kell venni. Minél előbb, mert minden haladék csak súlyosabb helyzetet fog teremteni. Ez volt a parlamenti vita egyik nagy tanulsága. AZ AÜTOBUSZOR Azt mondja az egyik csontkereretes a másik csontkeretesnek: Halottá, hogy a „Komárom—Esztergom vármegyei Hirlap" kétséget kizáróan megáilapitotta, hogy az Antony kérdésben a legnagyobb hibás voltaképpen az ellenőrző bizottság volt elnöke, nem az egész bizottság, hanem ausgerechnet az elnök, mert ha az megfogta volna a kezét Antónynak, akkor nem tudta volna megcsinálni mindazt, amit a terhére megállapítottak. De hátha ez igy van —* mondja a másik — akkor miért nem vonták azt felelősségre ? Nem is tudtam különben, hogy az ellenőrzőbizottságnak olyan nagy hatásköre van. És mondja, hol van az megrva, milyen eszközök állanak rendelkezésére annak az elnöknek, mert úgy tudom, a városoknak rendelkezési joggal biró felügyeleti haóságai az alispán, a főispán és legfelsőbb fokon a belügyminiszter. Úgy gondolom, az aranybulla ellenállási záradékának eltörlése után nem hoztak olyan törvényeket, amelyek valami különös jogokat biztositanának bármely városi bizottságnak. Mégis kellett valami ilyen törvénynek lennie, mert különben nem irta volna azt a tatai újság — véli az első csontkeretes. S ha eddig még nem történt meg a felelősségre vonás, annak egyszerű oka csak az lehet, hogy az ellenzék embereiben | nem volt meg a bátorság az erre-' vonatkozó indítvány megtevéséhez. Mert tudja, az ellenzék is csak olyan, sokat lármáz, veri a mellét, de a városházán nem birja szuszszal. Látja például, hiába mondta ki a Gere is, hogy vagy bűnös, vagy nem és ha bűnös, akkor nem szavazzuk meg a nyugdíjat, mégis megszavazták. Tudja — veti közbe ~a másik csontkeretes — mikor a szeptemberi rendkívüli közgyűlésen az ellenzék éppen a ellenkezőjét érte annak el, amit akart és a képviselőtestület ok és szükség nélkül súlyosbításért fellebbezett, az volt ám a cél, hogy valamiképpen megszabaduljunk a súlyos nyugdíjtehertől. Mondtam én mindjárt, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, Az ellenzék, amely állandóan támadta Antónyt, a sok csalafintaságban már maga sem tudta mit akart; csak egyesek tudták, hogy a sanda mészárost utánozták egy kicsit, siralmas, groteszk eredménnyel. Azt a bizonyos indítványt meg majd kidolgozza az ellenzéki vezérek egyik-másikának házi beszédgyártója s majd csak talál megint valakit, aki beugrik neki. Hanem jó lesz az illetőnek jól felkötni a lábravalóját, mert ismerve í&zt a bizonyos elnököt, könnyen megtörténhetik az illetővel a nagy szégyen. Hát ahhoz mit szól — kérdezi az első csoníkeretes, hogy Antóny megalakította a Gaál Gaston-féle kisgazdapártot és amint hirdeti, megindítja a nagy kalapácsot ? Majd meglátja, mi lesz még itten! Hallottam felőle — feleli a másik — s csak arra lennék kíváncsi, mit szólnak a pártalakításhoz azok a körök, amelyeknek az egyetemi keresztmozgalom óta mint a keresztény politika egyik előharcosa, Antóny dédelgetett kedvence volt. Bizony, ha másért nem, már ezért is jó volt Antónynak a Kath. Kör elnökségéről lemondani. Úgy tudom, a pártalakítás inkábbb merkantilis liberális, szóval kartell alapon indult meg Gaál Gaston és kisgazdák nélkül, valószínűleg egyelőre csak Szijj Bálint méltóságos úr áldásával. Azaz, hogy mégis volt ott kisgazda is, a Meszes, de hát hol nem volt még a Meszes ? Na, nem is jósolok én hosszú jövőt annak a pártnak, ahol annyi dudás van együtt. Különben is úgy hallom, egyesek a spirituszt is a benzinesnél szerzik be s ettől a politikai motalkótól könnyen árokba fordulhat a szekerük. És én azt mondom magának, attól a kovácstól, aki a maga sorsát is oly rosszul kalapálta el, nem nagyon kell tartani. Különben is, nem kell nagy jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy a cserépből való nagykalapács az acél üllőn hamarosan használhatalanná válik. Karácsony közeledik, az emberek békét akarnak és fognak is teremteni; a kalapácsos embereket pedig — még mielőtt a Schwach-jéggyár megindulna — jégre fogják tenni. íme megérkeztünk a Központi kávéház elé, én itt leszállok. Isten áldja meg, a viszotlátásra! -*í leírni üjjupi miipiii! ii iiijf'piiiwMiy^y^j^pwwyppi^i l ÉjJeU szolgálatot december 12- 18-ig Takács István „Fekete Sas'Mioz címzett gyógyszertára (Ferenc József-út) teljesít. A Szabad Egyetem e heti tanrendje: Pénteken, decemb$r 18-án: D. u. 5—6. Ember József reáliskolai tanár: Négy országon keresztül, Uti emlékek. Bemutatásokkal. Hatodik óra: A párizsi gyarmatügyi kiállítás. D. u. 6—7. Dr. Kemenes Illés szentbenedekrendi gimnáziumi igazgató: Antik görög kultúra. Hatodik óra: A görög filozófia. Az előadások helye: a szentbenekrendi gimnázium rajzterme. Az új esztergomi gimnáziumok nyilvánossági jóga. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium az esztergomi szentferencrendi Szent Antal reálgimnázium I. osztályának, valamint a vizivárosi zárda Boldog Margitról nevezett leánygimnáziuma I—II. osztályának a nyilvánossági jogot megadta. Áthelyezés. Dr. Serédi Jusztin ián bíboros-hercegprímás Marosi József sárisápi segédlelkészt Mátraverebélyre helyezte át helyi kápláni minőségben. Helyébe Bodó János, volt pálos, a pécsi Mindenszentek templomának lelkésze kerül Sárisápra. Marosi másfél éven át működött Sárisápon, hol mind a hitélet, mind a kultúra terén nagy érdemeket szerzett. Személyében egy önzetlen, buzgó lelkipásztort és a kultúra lelkes harcosát veszítette el Sárisáp és Annavölgy lakossága.
