ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-06 / 136. szám

ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. VMrt^M* Itt Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők." — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Gazdasági válság és politikai rendszer. Irta: DR. GRATZ GUSZTÁV ny. külügyminiszter, orszgy. képviselő. Ha a mai helyzet egyetlen kormány bűne volna, akkor nem volna megérthető, hogy a nálunk mutatkozó nehézségekkel párhuzamosan másutt is, egészen hasonló nehézségek mutatkoztak ugyanazon időben. Ausztriában, Németországban, Angliában, Romániában, Jugoszláviában ugyanaz történt, ami Magyarországon. Ezek az országok arra ébredtek egyszer, hogy az államháztartás igényei és a nemzet teherbíró képessége között olyan szakadék keletkezett, amely elkerülhetetlenné tette, hogy az államháztartást drasztikus eszközök útján hozzák összhangba az ország polgárainak megcsökkent teherbíróképességével. Ez bekövetkezett teljesen függetlenül attól a politikai rendszertől, amely az illető országokban uralkodott. Bekövetkezett olyan országokban, ahol diktatúra volt és olyan országokban, amelyeknek vezetése, — mint például Ausztriáé, — egy jobboldali kormány kezében ; van. Bekövetkezett olyan országban, mint Románia, ahol a kritikus időben olyan párt vezette az ügyeket, amely azt mondotta, hogy a létező legdemokratikusabb elemeket képviseli. Bekövetkezett a középpárti koalíció által vezetett Németországban és a munkáskormány által vezetett Angliában. Maga az a tény, hogy egy és ugyanazon probléma ilyen egymástól annyira különböző módszerekkel kormányzott országokon teljesen hasonló alakban jelentkezett, hogy azonos formában bukkant fel úgy legyőzött, mint győztes államokban, nagyhatalmaknál épp úgy, mint kis országokban, ipari országokban épp úgy, mint mezőgazdasági államokban, azt bizonyítja, hogy ennek a jelenségnek valamilyen általános oka lehet, amely független az illető államok politikai vezetőinek akaratától, vagy ez államok politikai rendszerétől. A válság mindezeket az országokat meglepetésszerűleg érte. Egyik sem dicsekedhetik azzal, hogy olyan időben ismerte volna fel közeledtét, amikor elhárítható lett volna. És mindegyik állam ugyanazon erős, sokszor drasztikus és politikai tekintetben népszerűtlen intézkedésekre szorult, amelyeket mi is kénytelenek vagyunk igénybe venni, ha a mostani válságból kibontakozni akarunk. A pártagitáció máshol is igyekszik ezeket a fejleményeket egyetlen kormánynak a nyakába varrni, csak az angol közvéleményben volt meg a bölcsesség, hogy ugyanazt a MacDonaldot bízta meg a szanálás munkájának vezetésével, akinek kormánya alatt az angol I pénzügyekben mutatkozó zavar keletkezett. Ha Angliában ugyanazt a receptet vették volna alkalmazásba, amelyet nálunk az ellenzék ajánl, akkor MacDonaldot nem a kormány vezetésével kellett volna újra megbízni, hanem politikailag felelősségre kelleít volna őt vonni és vád alá kellett volna helyezni. Aki a gazdasági helyzet törvényszerűségét ismeri, az előtt nem meglepőek a gazdasági fejlődésnek ciklikusan megismétlődő fázisai. Majdnem minden évtized meghozta az utolsó században a maga fellendülését és a maga depresszióját. Ilyen depressziók keletkeztek 1815ben, 1825-ben, 1836-ban, 1847-ben, 1857-ben, 1873-ban, 1883-ban, 1890ben, 1907-ben is, tehát majdnem minden évtizedben egy-egy gazdasági válság is előfordult. Mindezeket a válságokat a gazdasági élet erős lüktetése előzte meg. Az ilyen fellendülési időszakokban ellenállhatatlan erővel nyilatkozott meg a befektetési tevékenység. Állam és magángazdaság vetélkednek az ilyen korszakokban abban a tekintetben, "hogy tökéletesítsék berendezéseiket és intézményeiket. Ez a lázas befektetési tevékenység új rendelésekkel, új munkaalkalmak teremtésével és a fennálló termelés bőséges foglalkoztatásával jár együtt és nagyrészt éppen ezek okozzák a fellendülést. A gazdasági fellendülés ezen korszakaiban jelentkeztek az évszázadok folyamán mindazok a hatalmas alkotások, amelyek a múltból reánk maradtak, amelyeket ma is megbámulunk és ezekből semmi sem jött volna létre, ha a népek az ilyen időszakokban is a legszűkebbre szorították volna a kiadásokat. De a fellendülésnek határai vannak, a fellendülés ellankad és akkor elkerülhetetlen a gazdasági depresszió, amely ilyenkor be szokott következni. A gazdasági válság bekövetkezése ilyen körülmények között nem meglepetés. Abba, hogy ez a válság szokatlanul intenzív alakban folyik és szokatlanul hosszú tartamú, kétségtelenül belejátszik az is, hogy a háború után kimerült gazdasági szervezetnek a válsággal szemben kisebb az ellenálló képessége. Nálunk az általános okokon kívül egy különös ok is közreműködött, amely megmagyarázza: miért olyan súlyosak a válság tünetei Magyarországon, és miért különös nehéz itt megtalálni a kibontakozás módját. Ez a különös ok az az állapot, amelyet a trianoni szerződés teremtett. A trianoni Magyarország fizetési mérlege körülbelül 250—300 millió pengővel passzív, ami azt jelenti, hogy a mai gazdasági helyzetben ennyivel kevesebbet keres meg a magyar közgazdaság, mint amennyi a megélhetéséhez szükséges. Mi tehát nem tudunk megélni ez idő szerint a magunk erejéből, noha a magyar társadalmi élet bizonyos luxuskiadásokat, amelyeket a külföldön egészen természetesnek tekintenek, eddig is megtagadott magától és nem élt túlságosan költekező módon. Ámde a fizetési mérlegnek ez a passzív szaldója nem okvetlenül állandó. Egészen másként alakulhat a helyzet, ha mezőgazdasági termékeink értékesítése kedvező lesz. Egészen másként alakul a helyzet, például, ha búzánkat a külföldön 30 pengőn tudjuk értékesíteni és másképpen, ha csak 10 pengőn aluli árakat tudunk elérni. Fizetési mérlegünk tehát a mai helyzetben mindenképpen függ mezőgazdasági termékeink kedvező értékesíthetésétől. Ezért ezidőszerint egész politikánkat a mezőgazdaság helyzetének és mezőgazdasági termékeink értékesítésének megjavítására kell beállítanunk. Ez végeredményben az iparnak is érdeke, mert az ipar így kapja meg termelése számára a szükséges fogyasztókat is. Természetesen ezt a politikát úgy kell folytatnunk, bogy az iparba befektetett jelentékeny tőkék ezzel veszélyeztetve ne legyenek. A város képviselőtestülete szenvedélyes vita után tudomásul vette a fegyelmi Ítéleteket. Esztergom város képviselőtestülete pénteken délután 4 órai kezdettel Glatz Gyula h. polgármester elnöklete mellett közgyűlést tartott, amelynek főtárgya a dr. Antóny Béla polgármester fegyelmi Ítéletének és a főtisztviselők ellen lefolytatott fegyelmi eljárás eredményének ismertetése, illetőleg tudomásulvétele volt. Előadó ismertette a miniszteriális fegyelmi bíróság fegyelmi végzését, amely szerint dr. Antóny Béla polgármestert állásából való eltávolításra és nyugdíjazásra Ítélte. Szenvedélyes felkiáltások hangzottak el a fegyelmi ítélet felolvasásakor, különösen azon résznél, amely kimondja, hogy dr. Antóny részére még eddig visszatartott illetményeit is köteles visszatéríteni a város. — A várost büntették meg, — nem Antónyt! — kiáltották a földmívesképviselők, akik azon elgondolásuknak adtak kifejezést, hogy vagy bűnös Antóny és akkor nyugdíj sem jár neki, — vagy nem bűnös és akkor állásába vissza kell őt helyezni. Vitéz Szívós- Waldvogel József szólt hozzá az ügyhöz és hangsúlyozta, hogy kötelességeit szabálytalanul és könnyelműen végző főtisztviselő hivatalos úton való megfenyítéséről van szó és ezt felsőbb hatóságai csakis a törvény paragrafusai szerint tehették. Adott helyzetben pedig erre más mód nem adatott. A képviselők ezután követelték az ítélet indokolásának felolvasását. Dr. Sántha József tanácsnok előadó részletesen ismertette az Ítéletet és felolvasta az indokolás azon részét is, amelyben a legfelsőbb fegyelmi bíróság kimondja, hogy dr. Antóny Bélát közérdekből nem lehetett meghagyni a polgármesteri székben. Hócipők, kabátok, harisnyák, legolcsóbbak Balognál.