ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-06 / 136. szám

„Olvasd Eszter­gom és Hónapok óta mulatok azon a kí­nos erőfeszítésen, amellyel azon mesterkednek, hogy múlttal és érde­mekkel biró közférfiakat hírlapi polémiákba rántsanak bele. Nincs az a sületlenség, amit netálaltak vol­na fel jámbor olvasó közönségük­nek. Tették pedig ezt nem a közér­dek szolgálatában, hanem hogy te­hetetlen dühüket valamiképen le­hűtsék és saját jelentékteienségüket hősi pózban mutassák be és minden áron szines szenzációkat száíiitsanak a publikumnak. Mindezekre a kedé­lyeskedésekre a kipécézettek hóna­pokig nem válaszoltak, jó magam sem, pedig aki engem ösmer, tudja jól, hogy az önkéntes mártirom­ságra nem sok hajlandóságom van. Csak midőn itt-ott vastag kezdett lenni a sajtószabadsággal való visz szaélés, voltam bátor egy-két zok­szót oda mondogatni. Hát bizony „Olvasd Esztergom és Vidéke", de necsak olvasd, hanem szívleld is meg a Nemzeti Újság ve zércikkében elmondottakat. Midőn én ezt a cikket elolvastam, annyira megkapott a benne rejlő igazság ereje, hogy nem tudtam ellenálni annak a belső kényszernek, hogy ezt a kis megjegyzést oda ne írjam. A megjegyzés nagyon kapóra jöhetett a témaszegény cikkíró már-már ki­merülő hírlapírói vénájának, amely némi idegen segítséggel egészen pompás eszmefuttatásra izgatta a pletyka-kedvel ők házi szállítóját. Kisajtolt tehát magából a tőle me >­szokott történelmi hűséggel és igaz­ságszeretettel minden telhetőt. Az Esztergom és Vidékénél eltöltött szerkesztő-bizottsági elnökségi sze­replésemből Ignatievet megszégye­nítő rablómeséiről csak annyit, hogy a laptulajdonos Laiszky Kázmér ha tűri is ezt a hirlapirói kedélyeske­dést, a cikk állításait aligha fogja aláírni. Máskülönben a szerkesztő-1 bizottság egyéb tagjai, pl. Dr. Grout és Dr. Darvas könnyen bizonyíthat­ják, hogy mindaz, amit elmondott a! cikkíró erről a tárgyról, nem egyéb ! mint a hirlapirói fantázia vadhaj­tása, szenszedett valótlanság. Az én felfogásom a hirlapirói etiká­ról merőben más, mint a cikkíróé, épp azért álláspontjainkat egy ne­vezőre hozni teljességgel lehetetlen. A margóra írt megjegyzésem épp azért nem az ötvenkét éves Eszter­gom és Vidékének, hanem a mai­nak szólott. Mi tagadás benne, be kell vallanom, hogy jóbarátaim és kevésbbé jó barátaim részéről nem egyszer kellett azt a szemrehányást hallanom, hogy hiszen én ültettem lóra a városszerte már-már terhessé váló szerkesztő urat, sőt egy mali­ciőzus barátom vele kapcsolatban a székely közmondást aplikálta reám: „Székely szülte a magyart, ette volna meg!" El kell ismer nem, hogyebben a szem­rehányásban sok igazság van és ha csakugyan hiba volt amit tettem, hát ezennel szánom és bánom bűnömet. De ki láthat bele az emberek vesé­jébe? Még azt is be kell vallanom, hogy az én ajánló leveleimmel ju­tott el a derék ifjú a Magyar Reví­ziós Ligához, a határszéli csendőr és vámőrparancsnokságokboz és egyéb helyi hatóságokhoz, sőt mi tagadás benne, az útiköltségek egy részét is én koledáltam össze számára. Aki azzal bizonyítja be hirlapirói igazságszereíetét, hogy védőiratában a legvaskosabb ferdítésekéi en­gedi meg magának, azzal szemben igazán felesleges az igazság bizonyí­tása Kész vagyok azonban minden elfogulatlan és komoly fórum előtt adatokkal bizonyítani, hogy az utóbbi időben az Esztergom és Vi­déke hányszor irt tudatosan valót­lanságokat. Illő tisztelettel most már bocsána­tot kérek az olvasó közönségtől, hogy ilyen vészterhes időkben, mi­kor komoly férfiaknak egyébb dol­guk is van, mint gyerekes perle­kedésekkel foglalkozni a nyilvános­ság előtt, a hozzám intézett eszme­futtatásra egyáltalán válaszoltam, de nem akartam azt, hogy a hall­gatást bárki is félremagyarázza. Ál­lítom, hogy az Esztergom és Vidéke legutóbbi cikke is szöges ellentét­ben áll a Nemzeti Újság vezércik­kének alapgondoltával. A jóizlésű közönség Ítéletére bí­zom annak a szellemeskedésnek elbírálását is, hogy a cikkíró egyéb címeim mellé még azt is odabigy­gyesztette : Harmincnégy egye­sület tagja. Mit akar ezzel a cik­iró mondani, talán áldozatkészsége­met akarta kipellengérezni, amely­lyel úgy én, mint a középosztály sok más tagja, a jóért, a szépért és a Dr. Zwillinger Ferenc beszédében a kellő vármegyei ellenőrzés elmu­lasztását okozta az Aníóny-ügyértés azért a súlyos helyzetért, amelybe az ítélet folytán is a város jutott. Dr. Mike Lajos szólalt fel ezután és felszólította a képviselőtestületet, hogy komoly meggondolással vegye tudomásul a felsőbbség Ítéletét és komolyan tárgyalja a fegyelmi ügyeket. — Utóvégre nem azért vagyunk itt — mondotta dr. Mike —, hogy dr. Zwillinger Ferenc zöldségeit és meddő okfejtéseit hallgassuk. Ennek az állapotnak végre is meg kell szűnnie; Komoly munkára küldött bennünket ide a város közönsége! Éles összetűzés következett ez­után dr. Mike és dr. Zwillinger között, majd a város főtisztviselői­re vonatkozó fegyelmi Ítéletek részletes ismertetését követelte a képviselőtestület. — Úgy tu 5 om, hogy a rosszalás­ban több a dicséret — kiáltotta dr. Zwillinger. Dr. Sántha József előadta ezután, hogy dr. Brenner Antalt a Szent Imre-utcai iskola egészség­'] telén, és alkalmatlan elhe­lyezéséért és az iskolaépí­tésnél felmerült túlkiadások ; miatt, df. Sántha Józsefet a polgármester házhely ügye miatt, László Istvánt és Frommer Ferencet pedig a városi kölcsönfelvételek kö­rüli szabálytalanságokét Ítélte rosszalásra a fegyelmi bizottság. Mindeniknél tekintetbe vette a fegyelmi bizottság a jószándékot. Dr. Zwillinger Ferenc indítvá­nyára a közgyűlés bizalmat szava­zott a főtisztviselőknek és további lelkiismeretes munkára hívta fel őket. Végre a fegyelmi Ítéleteket tudo­másul vette a képviselőtestület. A tárgyalás további során a vá­rosi major eladásáról döntött a kép­viselőtestület, és a javaslatot el­fogadva eladta a Csernoch János­úti városi major telkét a rajta lévő épülettel együtt a Rhomberg-cég­nek, mint az lapunk más helyén olvasható. Az „Esztergom" tárcája. Szíts Máriás gondolatok a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, „Buzdítson elesett hőseink példája, 'Szabad lesz Mária hű Magyarországa". Á Szent Gellért kegyelethely egyik hősi: emléktábláján ez a felirat ol­yasható. És valóban Szent Gellórt bizalomteljes Szűz Mária szereteté­ből forrásozó rendithetetlen hitünk # a Regímm Marianum .—, mely a török-tatár dúlást s a nyomában kő­Vetkezett megpróbáltatásokat kiállta, a világháború s forradalmak meg­rázkódtatásaiból is mint diadalmas Nagy-Magyarország fog feltámadni. A f eh étel csal; az, hogy mint Szűz Mária hű magyarjai idegén járom aíatt nyögő testvércinkkel együtt küzdve ezeréves alkotmány unk alap­ján, a Szent István. Szent Gellért sugalmazta esz a; ékei megvalósítva, kiérdemeljük Hazánk egységét és területi épségét. Az OSzTGE az Or­szágos Szent Gellért Egyesület ima­fohásza hatása alatt, mikép az okt. 8. Magyarok Nagyasszonya, úgy a dec. 8. Szeplőtelen fogantatás ünnep al­kalmával foglalkozik Szűz Mária ünnepeivel. Ezek közül különösen azokkal, melyeknél a hazafias jel­leg erősen kidomborodik és sugal­.mazólag hat integritási munkájában. Ezért tartja az OSzTGE városunk­ban évenkéut augusztus 14-én a Nagyboldogasszony előnapi kultusz­estjét, emlékezve arra, hogy 1038-ban e napon ajánlotta fel S/ent István Szent Gellért buzdításával hazánkat a Patrona Hungariaenek. Ebben ta­lálja magyarázatát az is, hogy immár mindenfelé, Szentföldön, s a Szűz Mária zarándokhelyeken e tárgyú festményekkel terjesztik a Szent Gellért — Patrona Hungáriáé kul­tuszt. Hő vágyuk az volna — amint ezt az őemineuciájához felterjesz­tett hódoló feliratukban kifejezésre is juttatták — ha a Magyarok Nagy­asszonya és a Szent Gellért ünnepe böjttel s normával kapcsolatos piros betűs ünnep lenne, melyeken ha­zánk sorsának jobbrafordulásáért esdekelnének, a Szűz Mária, Szent Gellért sugalmazta gondolatokat ki­dolgoznák és esetleg meg is való­sítanák. Az egyesület alapító elnöke leg­utóbbi kuiíuszelőadásában, miképen szelídítette meg Szent Gallért a po­gány vad, szilaj nomád magyarokat a Szűz Mária kultuszával, és miké­pen éi vényesül ez a legideálisabb nőkultusz Szent Gellért munkáiban, főleg a Deniatióban, majd azzal fejezi be kultuszisrnertet őjét: „ha Szent Gellért mást nem lesz, mint­hogy népét megerősíti a Szűz Mária tiszteletében, a Patrona Hungariae­kultuszt behozta, már akkor is örö­kös hálára kötelezi hazánkat, s a magyar szentek közé ragyogó betűk­kel írja be nevét." Gabányi János tábornok, történet­író, a nagy integritási regényíró az OSztGE-nek ajánlott költemény­gyűjt3inényében egyik Szűz Mária­versében ily vigasztaló szavakat ad a Patrona Hungáriáé ajkára : „Istenben is csak magában Bizzék most a magyar, Visszavívja így hazáját Erős szívvel, karral." Erzsébet kir. hercegnőnk a Szűz Mária-kultusz tárgyában az Osztge­től kikért P. H. buzdítójának külön helyet szántunk. Az OSzTGE iró-művész tagjai nagy számmal foglalkoztak s foglal­koznak Védőasszonyunkkal. Közülök most csak Balázs Benediktának, az OSzTGE levelező tagjának azt a leve­nemesért küzdő egyesüléseket fil­léreivel támogatni kívánta? Én va­lóban sok egyesületnek vagyok a tagja és sok egyesület munkájában veszek részt, de én a tagdíjat való­ságosan meg is fizetem, ellentétben azokkal, akik csak hangoskodnak, de áldozatot hozni nem tudnak. Egyebekben a magam részéről ezt a meddő vitát lezárom és nem kivánok sem a cikkíróval, sem szel­lemeskedéseivel továbbiakban fog­lalkozni. A cikkírótól azzal a szálló­igévé vált mondással köszönök el: „Ockay brigadéros jóéjszakát!" Vitéz Szívós-Waldvogel József. inn ni ím , ^\k^mM m n\\m m uK^n^Fw mmm Halálos baleset a sátorkői ho­mokbányában. A dorogi bányatelep közelében, Sátorkő puszta lábánál van a dorog­csolnoki bányákat homokkal ellátó hatalmas homokbánya. A homok termelése 80 hold területen folyik, villamosan meghajtott baggérekkel s a homokot villanyos vasút szállítja a csolnoki Henrik hegyig A ho­mo ktermelés normális időben egé­szen egyszerű munka, a bagger kanalai kaparják a homokot, azzal töltődnek s automatikusan rakják meg a szállító csilléket. Télen azon­ban, 'amikor a talaj megfagy a a 8—10 m magas homokfalat hiába kotorja a bagger, a felső fagyott ré­teg állva marad s ezt le kell rob­bantani. Folyó hó 4-én hajnalban a talajt 17 cm vastagságig fagyott át s a robbantást már 4 éve végző Pásztor János munkás a robban­táshoz szükséges fúrólyukat nem az előírt módon a part tetején készí­tette, hanem a meredek oldalára ka­kapaszkodott fel. A második fúró­lyuk készítéskor a felső fagyott homoktömb rázuhant s maga alá temette, s mire társai a homokot el­távolították, már halott volt. A bá­nyakapitányság és a csendőrség a helyszini vizsgálatot azonnal meg­indították. Szemüvegek behomályosodását a „Glasolet"-paszta \ megóvja ára 60 fillér. Kapható: Rottár „Hattyú" drogériájában, j lét emeljük ki, melyet az OSzTGE orsz. elnökéhez irt, s melyben in ditványt tesz, mikópen lehetne a primási székváros s a közeli falvak közt kulturális kapcsolatot létesítsen a Patrona Hungariae-kultusz alapjn. E kiváló írónő, ki „Pannónia virá­gos kertje" c. magyar szentek legen­da iában Szent Gellértet a Szent Szűz püspökének nevezi — így szól: „Ő az a világító hegy, aki tüzet szór a hit halavány derengésébe — min­den idők magyarjainak szivébe — úgy, hogy belőle sarjadt ki a világ legszebb Mária-tisztelete, a Boldog­asszonynak szerelmetes dicsérete. Ez azóta is a magyarság ezer esz­tendején velünk a napba öltözött szent Szűz, aki védi hazánkat a sö­tét kelet vérengző pogányságától (kommunizmus) és védi a nyugat idegen isteneinek bálványozásától. Szt. Gellért Szűz Mária hazafias lángolása élénken kifejezésre jut a nagy magyarrá vált szent egész éle­tében, prédikációiban, a templomok építésében, karitász munkájában, végrendelkezésében, s korának tu­dományosságában s magas szárnya­lásában, magában álló munkájában a Deliberatioban, hol Szűz Anyán­kat nemcsak páratlan tisztaságú semper Virgonak, hanem intemeratio-

Next

/
Oldalképek
Tartalom