ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-11-15 / 127. szám
ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kézíratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. A város szanálása és költségvetése. Irta: baráti HUSZÁR ALADÁR dr. főispán. Esztergom szab. kir. megyei város 1932. évi költségvetési előirányzatának a nagy nyilvánosság előtt való megjelenése ismét alkalmat adott egyeseknek arra, hogy személyemet és azt a fáradságos, és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, eredményes munkát, amelyet a város szanálása érdekében kifejtettem, támadják. Az egyik helyi lapban megjelent ily irányú cikkben foglalt megállapítások felületességénél csak az a járatlanság nagyobb, amelyet eme cikk irója a költségvetés és általában a pénzügyi kérdések megítélésénél tanúsít. Már maga ez a körülmény is felmentene attól, hogy ily komoly kérdésekkel ennyire komolytalanul foglalkozó szellemi terméket egyáltalán figyelemre méltassak, de tekintetbe kell vennem a nyomtatott betűk hatalmát és azt, hogy nem engedhetem meg, hogy a város jóhiszemű közönsége megtévesztessék. Ez az egyedüli indoka annak, hogy ezzel a cikkel egyáltalán foglalkozom. Mindenekelő(t visszautasítom azt a megállapítást, mintha az illetmények részletes kimutatása azért maradt volna el: „nehogy látható legyen, kinek mennyi jövedelme van", mert ez a kérdés nem titok, az adatokat bárki megszerezheti és e téren nincs semmi rejtegetni és takargatni való. A részletezés azért maradt el, mert azt a takarékossági bizottság takarékossági szempontból elhatározta, miután a költségelőirányzatnak a tavalyi keretekben való kinyomtatása jelentékenyen többe került volna. Ami a szanálás kérdését illeti, azt még csak megértem, hogy a szanálás előtt egyesek ellene voltak, mert másként látták a dolgokat és nem tekintették át a szanálási programm nagy horderejét. Még azt is megértem, hogy mások jobb meggyőződésük ellenére a velem szemben táplált animozitásból támadták azt, — de azt, hogy akadjon ember, aki a szanálást a sajnos, oly katasztrofálisan reánk szakadt gazdasági, pénzügyi és hitelkrizis dacára még ma is elhibázott lépésnek tartsa, nem tudtam elképzelni, mert ennyi inobjektivitást nem tudtam embertársaimnál feltételezni. A szanálás előtt a felelősség annak minden súlyával kétségtelenül rám nehezedett és ezt a felelősséget felemelt fővel ma is viselem mindazért, amit tettem. A bekövetkezett pénzügyi és hitelkrizis minden objektíven gondolkozni tudó ember előtt igazol engem és úgy érzem, hogy ténykedésemmel súlyos katasztrófát sikerült elhárítanom e nagymultú város és jobb sorsra érdemes polgárságának feje felől. Mi lett volna akkor, ha a sors különös kegyelméből nem sikerül közvetlenül a kapuzárás és minden hitel lehetetlenülése előtt rendezni Esztergom financiális ügyeit ? Akkor ma Esztergom vagyona zárlat alatt lenne és ott fetrengene ez a város a vagyoni csőd és összeomlás örvényében. Azt irja a cikkíró, hogy a Hungária által 30 évre előre fizetett 1,400.000 pengő bér ellenében a város ugyanannyi vagyont elvesztett. Ez a megállapítás helytelen és téves, mert a villamos művön fekvő vagyon ma is változatlanul a város tulajdonát képezi, sőt épp azáltal, hogy az eszközölt villanyüzem fejlesztési beruházások folytán a Közüzemi, de indirekte a várost terhelő jelentékeny adósság a szanálás során kiegyenlítést nyert, vált ez a vagyontárgy valóban a város igazi értékévé. A Közüzemi Részvénytársaság pedig, amely üzeméhez képest minimális saját tőkével rendelkezett és üzemét csak jelentékeny hitelműveletek igénybevételével volt képes eddig is fenntartani, vájjon mihez fogott volna ebben a pénzügyi és hitelügyi szempontból oly súlyos időben ? Kétségtelenül és feltartózhatatlanul válságba került volna a várossal egyetemben. A cikkíró megállapítja, hogy a város jelenleg fennálló tartozásai után 358.764 pengőt fizet kamat és annuitás fejében és ezzel megállapítja azt ist, hogy : „ez az összeg j oly nagy adósságot igazol, hogy a legjobb akarat mellett sem lehet szanálásról beszélni." Ez az állítás azt mutatja, hogy a cikkírónak halvány sejtelme sincs a szanálás lényegéről, mert ezek szerint a szanálást akként képzeli el, hogy akadjon egy jólelkű Mecénás, aki a város adósságait mellényzsebéből kifizesse. Én ilyen Mecénást sohasem ígértem be és sem az állam, sem másvalaki személyében ilyet szerezni nem tudok. Állítom azonban azt, hogy ha sikerült nekem a város irreális költségvetését egyensúlyba hozni, 1929. számadási évben mutatkozó 102.247 pengő zárszámadási hiányt eltüntetni, a város lejárt és minden pillanatban visszakövetelhető váltótartozását lényegesen olcsóbb, fel nem mondható nyugodt kölcsönnel konvertálni, a város teljesen leromlott fizetőképességét helyreállítani, akkor a várost és annak pénzügyi helyzetét ténylegesen szanáltam. Esztergom városánál mindez sikekerült anélkül, hogy a város ingatlanaiból bármit is értékesíteni kellett volna és annélkül, hogy a város vagyonmérlegében bármely kedvezőtlen vagyoneltolódás állott volna elő és anélkül, hogy a köztartozások és ezzel a polgárság terhei emeltettek volna. Sőt az által, hogy a város villamos üzemét bérbevevő Hungária a bért 30 évre előre kifizette, a város vagyonmérlegéből 1,400.000 pengő passiva egy tollvonással eltűnt. Abban is téved a cikkíró, hogy a beígért 1,000.000 pengős kölcsön nem érkezett meg és nem is fog soha megérkezni, merta8y*%-os 1,162.000 pengős kölcsön már régebben folyósíttatott és az jórészt fel is lett használva. Hogy a folyamatba tett szanálási hitelműveletek pusztán kamatdifferenciában 75.966 pengő megtakarítást jelentenek a város javára, arról a cikkíró bölcsen megfeledkezik megemlékezni. Ez a Összeg nem is fejezi ki azt az előnyt, melyet a város e téren jelenleg élvez, mert a szanálás bekövetkezte nélkül a váltóadósságok kamatterhei a kimutatott 434.730 pengővel szemben lényegesen emelkedtek volna. A cikkíró teljes tájékozatlanságát elárulja az az összehasonlítás, amelyet a polgármesteri hivatal költségei és a hercegprímási udvar költségvetése között tesz. Két teljesen különböző dolgot és teljesen más természetű ügyet igyekszik egy nevezőre hozni és ez a művelet annyira tetszik neki, hogy szükségesnek látja szellemének ezt a jeles termékét vastagított betűkkel, mint különösen fontosat kiszedetni. Ilyen megállapításokon a szakember csak mosolyoghat. Kiemeli a cikkíró azt a tényt, hogy a személyjárandóságoknál a polgármesteri hivatal költségei a mult évben előirányzott összeggel szemben 3.064 P-vel emelkedtek. Ez a többlet nem a takarékosság hiánya folytán állott elő, hanem részben azáltal, hogy automatikus előléptetések állottak elő, részben azáltal, hogy a város takarékossági bizottsága az üresedésben levő két fogalmazói állás közül az egyiket, amelynek terhére egy munkaerő dijnoki illetményekkel nyert alkalmazást, fenntartani kívánta és azt a mult évben foganatosított törléssel szemben a költségvetésbe beállította. Kiemeli a cikkíró azt, hogy a személyi járandóságok összege 22.518 P-vel emelkedett. Ugyanakkor elfelejti a 8.477 P-t kitevő csökkenést levonni, amelynek beszámításával az emelkedés ténylegesen 14.041 P-t tesz ki, amelyet főleg a bekövetkezett nyugdíjazások eredményeztek. Elfelejti a cikkíró azt is megemlíteni, hogy az 5000/1931. M. E. rendeletnek megfelelőleg térítményként 22.700 P állíttatott bevételként, mely összeg a 6 hónapra terjedő időre a tisztviselők fizetéséből le lesz vonva. Igy tehát a személyi kiadások ténylegesen nem hogy emelkedtek volna, de 8.659 Pvel csökkentek. Ez az összeg még előreláthatólag 22.700 P-vel fog kedvezőbben alakulni, ha fentidézett rendelet rendelkezéseit az 1932. év második felére is kiterjeszti. Amióta a város ügyeivel intenzivebben foglalkozom, intézkedéseimre a váTélikabátok: gyermek 9 B 80, nöi vagvj férfi 29 P-től Balognál.
