ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-10-14 / 113. szám

átruházási (öröklési, ajándékozási, ingatlanátruházási) illetékeket, fentemlített két kivétellel általában nem érinti a százalékos okirati illetékeket, így a váltók, utalványok, kötelezvények, nyugták, törlési engedélyek és hasonló okiratok, a bérleti és haszonbérleti szerződések, a részvénykibocsátás stb. százalékos okirati illetékét, végül nem érinti a százalékos ítéleti illetéket sem. Mindezeknek az illetékeknek mérve változatlan marad. Az illetéktételek fölemelésénél az üj kormányrendelet az állandó öszszegű illetékek tételeinek beosztását az egész vonalon kerekebb számokra átdolgozott, teljesen új rendszerben adja. Az átdolgozás általában 25 százalékos átlagos emelkedést hozott magával, ott azonban, ahol a tételek értékkeretek szerint növekednek, az eddigi állapottal szemben a keretek határainál az új beosztásnál fogva 25 százalékkal nagyobbarányú emelkedések is mutatkoznak, de viszont csökkenések is vannak. A nagyobbmérvű emelések oka főként az, hogy ezekben az esetekben marad el az illetéktételeknek a békebeli mértékre való fölemelése (pl. a postai szállítóleveleknél), vagy az, hogy az illető jogviszony létesítés nagyobb teherviselőképességről tanúskodik. Az árúszállítási és vállalkozási szerződések illetékét a rendelet 3 °/o-ra emeli fel. Ez szükségképpeni velejárója az általános forgalmi adó kulcsában már életbelépett hasonló súlyosbodásnak, ha ugyanis az ügylet után ezt az illetéket| lerótták, akkor forgalmi adót már nem kell fizetni. A belföldön engedéllyel nem bíró biztosítótársaságokkal kötött biztosítási szerződések ilietékét a rendelet a biztosított összeg 2%ában állapítja meg. Ez új illeték, de hogy ez nálunk eddig nem volt, illetékrendszerünknek voltaképen hiánya volt, mert arra vezetett, hogy sokan biztosításaikat a belföldi intézetek, vagy a belföldön is képviselettel bíró intézetek mellőzésével a magyar közgazdaság kárára közvetlenül külföldön kötötték meg. A lerovási módok tekintetében újítás, hogy a bélyeggel való illetéklerovás kötelező értékhatára, amely addig a különböző viszonylatokban 4, 16 és 48 pengő volt, egységesen 50 pengőre emelkedik, éspedig az öröklési illetéknél akkor is, ha a hagyaték ingatlan. Az okiratoknál a bélyeggel való lerovási kötelesség — az 50 pengős értékhatárig — ezentúl nemcsak akkor fog fennállani, ha — miként eddig volt — az illeték alapja magából az okiratból egészen megállapítható, hanem fennáll ez a kötelezettség az 50 pengős értékhatárig akkor is, ha magából az okiratból az illetékalapnak csak egy része állapítható meg, éspedig ez esetben a bélyeggel való lerovási kötelezetts ég az illeték megfelelő részére vonatkozóan áll fenn. Az 50 pengős értékhatáron felül megmarad ugyan a feleknek a választása az okirati illetékeknek bélyeggel vagy készpénzzel való leróhatása között, de az utóbbi nem teljesíthető már úgy, hogy az okirat bemutatása után a fizetési meghagyás kézbesítését mindig meg lehet várni, hanem a bemutatással egyidejűleg mindjárt be is kell fizetni azt az illetéket vagy illetékösszeget, amely a magából az okiratból megállapítható illetékalapnak megfelel. Teljesen új szabály végül, hogy az összeg kitöltése nélkül tárcában tartott fedezeti váltón legalább 2 pengő 50 fillér illetéknek kell leróva lennie. Mem járványszerűen lépett fel a gyermekparalizis Esztergomban. A tiszti főorvos megnyugtató nyilatkozata. Nagy aggodalmat és félelmet keltett a szülők körében az az elterjedt hír, hogy a városban gyermekparalizis lépett fel. Tíz tizenöt súlyos esetről beszéltek már, az orvosokat pedig lépten-nyomon kérMegkérdeztük ebben az ügyben dr. Berényi Zsigmond városi tiszti főorvost, aki a következő megnyugtató kijelentést tette: — Esztergomban az idén mindössze két gyermekparalízis-eset for dezgették a megrémült szülők, hogy dult elő, mindkettő körülbelül két miként védjék gyermeküket a paralízis-járvány ellen. héttel ezelőtt. Azóta nem volt gyermekparalízis-eset, ami azt bizonyítja, hogy a városban nem járványszerűen lépett fel a baj. Egy-két eset évente elő szokott fordulni. Mindkét esetben a legszigorúbb és leglelkiismeretesebb elkülönítést vitték keresztül. — A gyermekparalizis különben — még ha járványszerűleg lép is fel — a hideg idő beálltával meg szokott szűnni. A városban mindinkább észlelhető félelemre tehát nincs ok, a betegséggel kapcsolatos rémhírterjesztésnek alapja nincs. aiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiuiiiiiiiiiiiiiim 30 éves a Zászlónk. 30 év hosszú idő. Vaszary Kolos volt akkor Magyarország hercegprímása. A liberális uralom javában grasszált és dirigált az országban. Röviddel azelőtt alkották meg a polgári házasságot. Gyönyörű Budapestünk volt liberális főpolgármesterrel és a szabadkőműves páholyok java virágzásban voltak. A páholyok irányították a vezető állások betöltését, az irodalmat a politikát. A dermedt katolicizmus az egymásután következő ostorcsapások alatt ébredezni kezdett. Prohászka, a nagy restaurátor már kezdett kinőni Esztergomból, könyveire és szónoklataira kezdett figyelni az ország. Zichy Nándor gróf, Molnár János, Zichy János már megalkották a néppártot, hogy a keresztény magyar politika útjait egyengessék. Glattfelder már tervezte a Szent Iinrekollegiumokat, hogy ott új, katolikus intelligenciát neveljen. Ebbe a nagy ebredeß szakába áll be a széplelkü, nagy főpap, Majláth Gusztáv, a Regnum Marianum és egyik napon falragaszok tudatják az apró néppel, a diáksággal, hogy Az „Elcserélt ember" esztergomi előadásai. Remek előadás volt. Régen láttunk ilyen pompásan megrendezett darabot, ilyen jól megjátszott alakokat és hallottunk ennyi nyiltszini és felvonásvégi tapsot, ennyi dicséretet a közönség köréből — ez volt az általános kritika az előadás után. Az első napon felvonult a város intelligenciájának legnagyobb része s sokan csak azért maradtak el, mert meghívók nem lévén, nem tudtak az előadásról, de igen szép közönség tapsolt a vasárnapi esíén is. Nemcsak az elismerés tapsaitól volt hangos a két estén a „Fürdő Szálló" szinaázterme, hanem a vidámság kacaja is fel-felbuggyant, hogy aztán felváltsa a „meghatódottság" csendje, zokogása, a könnyek csordulása és a szereplőkkel együttérző szivek sóhaja. - A szereplők ? !... Azt szokták mondani: műkedvelőkről vagy jót, vagy semmit. Ma félre kell tennünk ezt az elvet. Kritikát írunk a szereplőkről, de nem mint műkedvelőkről a fenti elvek szem előtt tartásával, hanem mint valóságos és tökéletes színészekről. E rendkívül nehéz darab súlyos szerepeit olyan bravúrosan játszották meg valamennyien, annyi átérzéssel és beleérzéssel, ^annyira magukkal tudták ragadni a közönséget, úgy Fontos értesítési varázsolták elő a kacajt és csalták ki a könnyeket, hogy ez a produkció messze felül állott a legjobb műkedvelői teljesítményeken, de sőt túlhaladta egy hivatásos szinészegyüttes legjobb előadásának nívóját is. Az osztatlan sikerben oroszlánrésze van a rendezőnek, Merényi Gyulának. Az ő rendező munkáját csak egy szóval jellemezhetjük: tökéletes. Zseniálisan aknázta ki a darabban rejlő legkisebb lehetőséget is a hatás előidézésére és végsőkig fokozására. A páros jelenetek legfinomabb mozzanatait itt épen olyan tökéllyel állította be, mint a legnehezebb csoportjelenetet. Figyelme kiterjedt minden mozdulatra, minden kis bútordarabra, a színpad egész beállítására s ez utóbbi munkájában nagy támogatója volt Jedlicska Pista, aki a díszleteket alakította át a rendezői intenciók szerint. Marosi Manci komoly egyéniségének és intelligenciájának mindenben megfelelő szerepében, mint Anna, nagyszerű volt. Jóllehet már igen régen láttuk őt ilyen nagy szerepben, mégis teljesen otthonosan és biztosan mozgott a színpadon. A reménységet fel nem adó hitves, a szerető, megbocsátó anya, a szerelmes és szerelmeért mindent kockáztató asszony, majd pedig a legboldogabb feleség alakját olyan élőén, annyi gráciával vitte színpadra, megjelenésében, mozdulataiban, arcjátékában annyi szelíd asszonyisággal és olyan művészettel, annyi biztonsággal, hogy legfőbb erőssége volt az együttesnek. A pompás játékban méltó párja volt dr. Kőhalmy László. Szerepe a legnehezebbek egyike. És ahogy ő megjátszotta az életbe nehezen és lassan visszatérő Pétert, az még az ő közismert színészi képessége mellett is meglepő és tökéletes volt Amint belépett az idegen otthonba, amint átölelte Annát, amint a ha mutartó összetörésekor felébred el cseréltségének szörnyű valóságára s amint odaborult az igazi anya ölébe, mindannyiszor könnyekre fakasztotta a nézőteret. Kornháberné özvegy Benedeknéje a túláradó anyai szeretet, végtelen jóság és az elveszettnek hitt gyermekét meglelő szülő boldogságának megható és szent érzelmeit a valóság nagyszerű illúzióját keltve vitte a színpadra. Őt már több sikerült anyai szerepben láttuk, de alakításainak koronáját a szombati estén tette fel. Az igazi anya — Pongráczné — alakjában Varjasné egészen új oldaláról mutatta be már eddig is elismert művészetét. Mert művészet, kiforrott és legnemesebb művészet volt az, amit ő produkált. Eddig csak vígjátéki figurákban élvezhettük, s most nagy meglepetésre előállott a darab legnehezebb és legdrámaibb szerepében s mesés alakításával példátlan sikert aratva egy csapásra megnyerte a közönség szivét, hogy aztán tetszése szerint játsszon az idegek érző húrjain. Egy-egy mozdulata, mosolya, szuggesztív tekintete, simogatása és könnye — mert maga is valóságos könnyeket hullatott — magával ragadott, a színpadi eseményeket véle éltük, véle könnyeztük. Klekker Irénke — Zenggné — olyan nagyvilági, mondáin özvegy volt, olyan részegítően csábító, olyan tündöklő és olyan raffináltan s tökéletesen hisztérikus az utolsó jelenetében, mintha egy világváros korzójáról pattant volna ide az esztergomi színpadra. Szép volt és elegáns, csipkelődő és jószívű s általában ezt a módfelett nehéz szerepet olyan rutinnal, mondhatni fölényesen kezelte, mint egy legkiválóbb karakter-szinésznő. A jókedv és vidámság kifogyhatatlan volt amikor megjelent a szinen a kitűnő Jedlicska Pista Tamás báísija és szűnni nem akaró hahotává erősödött amikor bevonult szive vállasztottjávai: Rózával — Rosznáky Nellyvel. — Bevonulásukat a sikerült öltözetekben, szűnni nem akaró taps követte. Jedlicska Pistát, akit a humor fejedelmének nevezhetnénk, szintén már régen nem láttuk színpadon, de annál inkább élveztük utolérhetetlen alakítását. Külön ki kell emelnünk azt az áldozatkészséget, amit Rosznáky Nelly Bármely gyártmányú gramoi'ónlemezeket leszállított árban árusitom. ISKOLAHEGEDUK és más hangszerek, valamint ezek alkatrészei a legolcsóbb napi árban: = ^SÄ^I^M WZ^maa^wm*-* hangszerkészítőnél kaphatók 25 cm-es tánclemez 5*50 P, 30 cm-es művész-lemez 8*— P. ^iü|JätSiI F^ICSiiC Kossuth Lajos-utca 14. szám.