ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-08-26 / 93. szám

RGOM Keresztény poBitikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Polychna. A hadtörténelem lapjain vérpiros betűkkel írja le a történeíró Polychna lengyel falu nevét és aranyos betűkkel a cs. és kir. 76-os gyalogezred dicső fegyertényét. Mikor a nagy háború kezdetén az orosz emberáradat Magyarország felé zúdult, s mintegy lehengerelni látszott a sokkal kisebb létszámú központi hatalmak haderejét, a többi jó magyar ezreddel együtt az utoljára Esztergomban állomásozott soproni 76. gyalogezred is ott állt abban a hatalmas láncban, amely az oroszokat feltartóztatni volt hivatva. És ebben a gigászi küzdelemben, amikor az ezred tizszeres túlerővel találta szemben magát, magyaros tűzzel és vitézséggel vetette rá magát az ellenségre Polychna falunál, úgyhogy az oroszokat nemcsak feltartóztatta, — hogy hadseregünket fenyegető bekerítő szándékát meghiúsítsa — hanem a sokszoros túlerőt valósággal megsemmisítette, s rengeteg foglyot ejtett. Ezzel a haditénnyel megnyitotta seregeinknek a diadalmas előnyomulást és a további győzelmeket. A rendkívül vitézséggel végrehajtott hadiművelet után a hadseregfőparancsnokság külön dicséretben és kitüntetésben részesítette az ezredet, méltatva győzelmének óriási jelentőségét. Ámde a nagy győzelemnek ára is volt. Bizony igen sok jó magyar katona be is fejezte itt a háborút, mert a mi első harctéri garnitúránkkal, a „békebeli stand"-dal szemben az orosz cár is a legjobb katonáit küldte ellenünk. Az ezred vérvesztesége is nagy volt. Boeriu János ezredes másnap, augusztus 24-én, a megmaradt legénységet és tisztikart szemlére rendelte s mikor ott a tisztek századonként fölálltak, könynyes szemmel látta, hogy a tegnap még 60 tisztből 17-en maradtak épségben. Ugyanez az arány volt kb. a legénységnél is. Polychna földje lett temetője sok vitéz magyar fiúnak. Ezeknek és a háború további folyamán elesett többi derék 76-os hősnek állított most a 76-osok bajtársi köre Sopronban szép emlékművet, amelyet vasárnap lepleztek le. Tizenhét év után áll a kőbe faragott emlékmű. Emléke annyi derék és vitéz 76-os hősnek. A poly chnai csata évfordulóján, augusztus 23-án jöttek össze Sopronban az ország minden részében szétszórtan élő bajtársak, eljöttek a megszállt területen élők is, hogy lássák egymást, hogy együtt róják le a kegyeletet azok iránt, akik talán épen mellőlük estek el. Esztergomban is vannak a volt 76-osokból, s az ő lelkesedésük eredménye, hogy városunk egy utcát is elnevezett a soproni háziezredről, amelynek első menetszázadai Esztergomból indultak ünnepélyes eskütétel után a harcok viharába. Őszinte kegyelettel nézünk ma a soproni emlékmű felé, amelynek kövei aranybetűkkel őrzik a 76-os nevet. A dorogi templomszentelés. A kedvezőtlennek mutatkozó vasárnapi időjárás dacára is bensőséges áhítattal, ünnepi keretek közt folyt le a dorogi bányatemplom felszentelése, amelyre lapunk utóbbi számaiban részletes tudósításainkkal hívtuk fel a közönség figyelmét. Dr. Serédi Jusztinián bíboroshercegprímás már reggel 8 órakor Dorogra érkezett udvari papjainak és a fökáptalan több tagjának kíséretében. A község és a bányatelep fellobogózott házai között, diadalkapun keresztül vonult be a „bányászok prímása" a bíboros-hercegprímás, az ünneplő dorogi egyenruhás bányászok, leventék, festői sorfala mellett. Érkezésekor Reimann Ernő dr. ügyvezető-igazgató és Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos fogadták a főpásztort, akit a templomhoz való vonulása útján óriási lelkes tömeg kisért a bányászés leventezenekarok hangjai mellett. A szentelés a délelőtti órákat teljes egészében igénybevette. A felszentelési szertartás után a hívek a templomba vonulhattak. A templom stílusos, ízléses, világos belseje mindenkit áhítatra hangolt. Délelőtt fél 12 órakor kezdődött meg az első pontifikális mise, amelyet a hercegprímás mondott. Mint jeleztük, Büchner Antal esztergomi főszékesegyházi karnagynak ez alkalomra írt bányászmiséje került előadásra a szerző vezénylésével, Béres István teológiai tanár orgonakisérétével, a dorogi bányászzenekar és alkalmi férfikar közreműködésével. A mise változó részeit a vatikáni korális szerint, valamint a bariton szólókat maga Büchner Antal karnagy énekelte. Offertoriumra a szép „Domine Deus" betétet Buchnerné-Nyárasdy Ilona (szoprán), Brezó Margit operaénekesnő (alt) és Büchner Antal (bariton) énekelték, a hegedűszólót pedig Sonkoly Isíván hegedűművész játszotta. Szentmise után a hercegprímás beszédet mondott, amelyben a templom jelentőségét fejtegette, majd rámutatott arra, hogy az ember teste is templom, a Szentlélek temploma, Istentől vett halhatatlan lelkünk székhelye, amelyet éppen ezért meg kell becsülnünk. De mint ahogy a kőtemplomnál összehasonlíthatatlanul becsesebb a benne elrejtett Oltáriszentség, úgy a mi testünknél is becsesebb a lélek, amelyet a test miatt nem szabad elhanyagolnunk. Az idők járása is azért nehezedett meg felettünk, mert megfeledkeztünk lelkűnkről, agyonhallgatjuk az Istent és a test lett úrrá felettünk. Csodálkozhatunk-e azon, hogy egyesek és édes hazánk is nyomorúságban sínylődik, ha meggondoljuk a legközelebbi mult eseményeit. A parlament megnyitásakor, ez év júliusában elhallgatta a hivatalos programm azt az egyébként megtörtént tényt, hogy a magyar parlament szentmise hallgatásával kezdte meg működését. Hát kitől félünk, hogy nem merjük Istent megvallani! ? Csakis tőle remélhetjük sorsunk jobbrafordulását, ne tagadjuk meg tehát őt. Ebben az új templomban is dolgozzunk lelkünk megszentelésén és ha ezt megtesszük, hálaadással borulhatunk egykor Isten szine elé, aki mindnyájunk sorsát intézi. A szentbeszéd után a pápai himnus, majd a magyar Himnus hangzott el az új templomban, amelyet a hercegprímás áldást hintve hagyott el. A dorogi templomszentelés felemelő aktusát a rádió is közvetítette, amely előtt Schmidt Sándor mondott néhány meleg üdvözlő szót a rádió hallgatóságához. A képviselőválasztásról, a pótadóleszállításról és as új kormányról nyilatkozik dr. Huszár Aladár főispán. Az „Esztergom és Vidéke" legutóbbi, vasárnapi vezércikke a keresztény-hazafias alapon álló magyar vidéki újságoknál teljesen szokatlan élességgel támadja a lemondott Bethlen-kormányt. A cikk eme részére lapunk más helyén adunk választ. Ami a közlemény helyi jelentőségű részeit illeti, azokra nézve megkérdeztük dr. Huszár Aladár főispánt, aki a következőket válaszolta: — Az E. és V. még mindig azt hangoztatja, hogy Mátéffy Viktor megválasztása az elnyomás és erőszak eredménye és hogy a legutóbbi képviselőválasztáson a polgárok választójogukkal szabadon nem élhettek. Mindezek általános frázisok! Jelöljön meg a cikkíró csak egyetlenegy szavazópolgárt, aki erőszakkal, géppuskával megfélemlítve szavazott Mátéffyra, vagy akinek a „hatalom" részéről bántódása esett, mert nem Mátéffyra szavazott. Furcsa az is, hogy az a lap támadja most a kereszténypártot, amely azelőtt számos cikkében^eme pártpolitika hívének vallotta magát! — „Könnyebb lesújtó kritikát mondani, mint a városon segíteni" — mondja tovább a cikkíró. Ebben teljesen igaza van. De a kritikának is első és főkövetelménye, hogy ne hiányozzék belőle a tárgyilagosság. Régen megcáfolt dolgokat tálal fel ismét felmelegítve és reklamálja Esztergom szanálását, tehát oly befejezett tényt, amelyről Esztergomban mindenki tudja, hogy már megtörtént. — Azt még megértjük, hogy voltak olyanok, akik a szanálást másképen képzelték. Most azonban, midőn az események teljes egészében igazolták a szanálás tényét, ez ellen írni nagyfokú elfogultságra vall. — A „kisbethlenek" a kormányváltozás miatt egyáltalán nincsenek megszeppenve, hanem teljesítik továbbra is súlyos és nehéz feladatukat, s minden törekvésük oda irányul, hogy a katasztrofális mmmmmmmmmmmmmmmmmm Intézeti kelmék, felszerelések, ruhák Balognál!