ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-29 / 83. szám

XXXVI. évfolyam, 83. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. július 29 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Esztergom és a párkányi kikötő. Irta: Dr. Huszár Aladár főispán, Esztendők óta úgyszólván minden megnyilatkozásomban nem szűntem meg hangoztatni azt, hogy Magyarországon iga­zi jólét, fejlődés és lüktető gazdasági élet akkor lesz újra, ha a trianoni határok meg­változnak. Nem szűntem meg azt seia hangoztatni, hogy szenvedésen, lemondáson és megpróbáltatásokon keresztül is a nemzetet erre a nagy célra kell beállítani, előkészí­teni és megszervezni. A ma­gyar nemzet csodálatos élet­energiájával megpróbálta azt a lehetetlenséget is, hogy a csonka határokon belül bizto­sítsa a megmaradt magyar erők fenntartását és fejleszté­sét. Állítom, hogy nincs a vi­lágnak még egy nemzete, amely a négyéves háború gazdasági leromlása, a kom­mün őrjöngő gazdálkodása, a román megszállás és a béke­szerződésben keresztülvitt ret­tenetes megcsonkítás és erő­veszteség után oly hamar talp­ra tudott volna állani és vita­litásának olyan jelét tudta volna adni, mint mi. Most azon csodálkozni, hogy Cseh­szlovákia gazdasági életeve nagyobb, mint a miénk és ezért felelőssé tenni a kor­mányzatot, valóban nem ob­jektiv gondolkodásra vall. Csehország a monarchia keretein belül is annak gazdaságilag legerő­sebb része volt, óriási; gyáriparával úgyszólván';monopolisztikus helyze­tet töltött be a monarchia nagy vámhatárain belül; fejlett mezőgaz­dasága és kereskedelme révén pedig a jólétnek oly*magas fokára emel­kedett, hogy a nagy vámterületi egységből származó hatalmas elő­nyöket felsősorban ő fölözte le. A háború alatt ez az ország keveset szenvedett és vesztett, sőt kétségte­lenül ügyes politikája révén, dacára annak, hogy népe úgyszólván a há­ború befejezésének pillanatáig a központi^hatalmak oldalán harcolt, odavágódott a győzőkhöz és meg nem érdemelten oly javak és elő­nyök birtokába jutott, amelyek hely­zetét .velünk szemben, akik csak vesztettünk, még előnyösebbé tette. Most pedig Csehszlovákiának barát­ja és szövetségese az a Franciaország, amelynek trezorjába vándorol ma Európa aranya és amely növekvő gazdagságával a mai Európa súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetében úgyszólván korlátlan hatalmat kép­visel. Ily körülmények között nem lehet azon csodálkozni, ha a gazdag szövetséges ellátja barátját szüksé­ges gazdasági erőtényezőkkel, ame­lyek fejlődését, gazdasági és pénz­ügyi megerősödését szolgálják. A francia arany irányát úgy a múltban, mint a jelenben is a politika je­lölte ki. A\multban francia pénzen épültek az*orosz vasutak és gyá­rak, ma pedig francia pénzből rakják le Jugoszláviában az új vasútvonalak sineit és francia pénzből zakatol a kotrógép és épül a párkányi kikötő. Nem lehet azon sem csodálkoz­nunk, ha a békekötés óta gazdasá­gilag Párkány fejlődik és Esztergom gyengül, mert mindaz a terület, amely régen Esztergom gazdasági életét szolgálta és erösitette, ma Párkányban érvényesül és ma Párkány vette át gazdaságilag Esztergom szerepét. Én lelkem nagy szomorúságával kiállók a Duna partjára, a szivemre teszem kezemet és magamba szállva megvizsgálom lelkiismeretemet, hogy mint férfi megtettem-e a múltban kötelességemet és szerény erőmhöz képest elkövettem-e mindent, hogy nemzetem és hazám katasztrófáját megakadályozzam. A háború alatt, mint katona becsülettel igyekeztem kötelességemet teljesiteni, az össze­omlás utánü'pedig, ha itt a Duna partjain is úgy tették volna meg a kötelességüket, mint mi az Ipoly partján, talán ma nem zakatolnának a cseh kotrógépek a Duna párkányi oldalán. Ami Esztergomot illeti, senki ná­lam jobban nem látja és nem érzi ennek a városnak gazdasági lerom­lását, derék iparos, kereskedő és földmives társadalmának elsorvadá­sát. Az egyedüli\gyors és biztos segít­ség az lenne, ha Esztergom vissza­kapná gazdasági életének alapjait, alDunától északra fekvő területét. Ez azonban olyan feladat, amelyet csak a nemzet egyetemes ereje valósithat meg. Ezért kerestünk mi a magunk erejéből új utakat és állítottuk be a fejlődésnek új pers­pektíváit, hogy általuk megmentsük ezt a nagy történeti múltú várost a magyar jövendőnek. Az elgondo­lást a fürdő- és iskolaváros irányá­ban, a nyaraló- és üdülőtelep fej­lesztését ma is helyesnek, jónak, okosnak és egyedül célravezetőnek tartom. Helyeslem ma is mindazon létesítmények beállítását és meg­valósítását, amelyek ezt a célt szol­gálják, csak^azt kifogásoltam, hogy a kivitelben nem volt meg a kellő előrelátás, takarékosság és pénzügyi megalapozottsága s ezek a fogyaté­kosságok vezettek oda, hogy a vá­ros költségvetése túlontúl megduz­zadt s az adósságok oly mértékben felszaporodtak, hogy azoknak ter­heit a \ város gazdasági élete nem birta elviselni. Midőn a város szanálásának szük­ségessége • és'elodázhatatlansága fel­merült lelkemben, tisztán állott előttem a feladat nagysága és hord­ereje. A város már nem tudott leg­elemibb fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, adósságai hónapról hónapra lavinaszerűen nőttek és új függőkölcsönöket vett fel, hogy a régebbi kölcsönök kamatait és a tisztviselőket fizethesse, sőt a végén már oda fajult a helyzet, hogyha a városnak elodázhatatlan kisebb ki­adása merült fel, két-háromezer pengős váltóval szaladgált banktól­bankig, hogy a pénzt megkaphassa. A vizsgálat megkezdésének időpont­jában 140.000. pengő már régen esedékes számfejtett és kiutalt számlatartozása állott fenn a város­nak, amelyeket nem tudott kiegyen­líteni, a kamathátralékok ijesztően felszaporodtak, a tisztviselők egy része a hó 20-ika körül kapta meg illetményeit, a költségvetés pedig állandóan és évről-évre növekvően deficitet mutatott. Első feladatomat az képezte, hogy a lejtőn való továbbcsúszást megállitsam és si­került is elérnem azt, hogy a költ­ségvetés tételei alább szállottak és reálisabbakká lettek, a tisztviselők elsején megkapták fizetésüket, a kamatok pontosan ki lettek egyen­lítve, a felgyűlt számlatartozások rendezést nyertek és mindezt anél­kül, hogy egy fillér újabb függő­hitelt vett volna igénybe a város és anélkül, hogy a nehéz gazdasági helyzetben levő adóalanyokkal szem­ben az adóbehajtást szigorúbb esz­közökkel foganatosítottuk volna. Ma, a szanálás után a város kifizette összes füg­gőterheit, vagyonmérlege 1,400.000 pengő tehertételtől megszabadult, hitelezői ma nem zaklathatják és nem szo­ríthatják, mert 1,150.000 pengő 87 4 °/o-os oly kölcsöne van, mely négy esztendeig fel nem mondható és birja a Hungária Rt. igéretét, hogy ezen idő alatt igyekezni fog ezen kölcsönt előnyös amortizációs kölcsönné átalakítani. Még elgon­dolni is rossz, mi lett volna Eszter­gommal, ha hitelezői a rég lejárt függő adósságok visszafizetését kö­vetelik és miként birta volna el a város költségvetése és az adófizető polgárságba kamattételek felemelése folytán előállott tehertöbbletet, mely mintegy£évi£80.000 pengőt tett volna ki és megfelelt volna mintegy 30%-os pótadó-emelkedésnek. Ily körülmények!között, a szaná­lás sikereslbefejeztével, joggal mondhattam azt, hogy Esztergom meg van mentve és a municipium pénzügyi és gazdasági szempontból oly helyzetben van, amilyennel ma kevós^magyar város di­csekedhetik. A jövő feladatait szemlélve, ki kell jelentenem, hogy a minden téren való takarékoskodás elvének a városnál a legszigorúbb formák között érvényesülnie kell. A város költségvetését a^lehetőség és az észszerűség határain belül vissza kell fejleszteni és mindenütt, ahol csak lehetséges, le kell építeni. Személyi téren nem szabad megelégedni azzal, hogy sürgetésemre és rendel­kezésemre az utolsó években mint­egy 15 fővel csökkent a városi al­kalmazottak létszáma, hanem ezt a leépítést a jövőben is fokozatosan, a kihalási rendszer alkalma­zásával, folytatni kell. Meg kell állapítani a város normál-státusát, az illetményeket pedig a jövőben akkép kell megállapítani, hogy az megfeleljen a teherbíró képességnek és confortáljon a hasonrangú állami és vármegyei alkalmazottak illet­ményeivel. Ennek a városnak költ­ségvetésébe csakis oly kiadásokat szabad beállítania, amelyekre a törvény vagy szerződés kötelezi, és minden felesleges vagy nobilis gesz­tusból eredő kiadást kerülni kell. Arról pedig biztosithatok minden­kit, hogy újabb eladósodást min­den eszközzel meg fogok akadá­lyozni és módját ejtem annak, hogy a felsőbbség ellenőrző szerepe az egész vonalon hathatósan érvénye­süljön. Az adófizetők terheit pedig fokozatosan csökkenteni kell, mert a meglévők^szinte elviselhetetlenül jelentkeznek a magángazdaságok­ban és megbénítják azok prosperi­tását. Esztergom város municipi­uma ma, a'gazdasági és pénz­ügyi válság tomboló viharában, biztosította a maga pénzügyi helyzetének nyugodt és meg­alapozott voltát és elindulhat új utakon, új elvekkel, tanulva Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!

Next

/
Oldalképek
Tartalom