ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-19 / 79. szám

XXXVI. évfolyam, 79. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. július 19 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A szanálás után. Irta: Dr. HUSZÁR ALADÁR főispán. A Hungária Rt. megkezdte a város villamos üzemének átvételét, egyben eleget tett Esztergom városával kötött szerződésében foglalt anyagi kötelezettségének, és úgy az 1,400.000 pengő tőkésített bér, valamint az 1,150.000 pengőt kitevő 8 V^/o-os kölcsön a város rendelkezésére áll. Ezen tekintélyes összegek felett Esztergom városa abban a pillanatban disponálhat, amelyben a szerződést jóváhagyó belügyminiszteri leirat leérkezik. Ezen tény nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy Esztergom városának módjában áll összes drága és nyomasztó függő adósságaitól szabadulni és financiális helyzetét nyugodt és biztos alapokra helyezni. E sorokat 1931. évi július hó 17-én írom, amikor recsegropog Közép-Európa gazdasági struktúrája, amikor a készpénz mindennél becsesebb, amikor hitel senkinek és semmiféle formában rendelkezésére nem áll és amikor más közületeknek a lehető legnagyobb gondját és feladatát képezi a fizetési képesség fenntartása. A jól végzett munka felemelő érzésével kérdem én, mi lett volna Esztergomból és Esztergom adófizető polgárságából, ha a nagy pénzügyi és gazdasági krízis a régi zilált, rendezetlen pénzügyi helyzetben találja ? Vájjon birta volna-e a város költségvetése és az adófizető polgárság a felemelt kamattételek fizetését, amikor a város még a mérsékeltebb kamatterheket sem tudta fedezni? Mi lett volna Esztergomból, ha a város hitelezői a rendelkezésükre álló törvényes eszközök alkalmazásával követelik vissza már régen esedékessé vált kihitelezéseiket és a város nem tud fizetni? Ez a helyzet, ha bekövetkezik, minden bizonnyal a város teljes anyagi csődjéhez vezet és a pótadónak oly mérvű emelését vonja maga után, annyira hogy az elviselhetetlen teher súlya alatt a magángazdaságok is teljesen összeroppantak volna. Még elgondolni is rossz, mi lett volna Esztergommal! Azt hiszem és úgy érzem, hogy a bekövetkezett események után ma már a szanálási terv ellenzői is belátják, hogy itt nem injekcióról, nem áldozatról, nem a jövő reménységeinek tönkretételéről van szó, hanem oly megoldásról, mely valósággal új korszakot jelent e jobb sorsra érdemes város történelmében. Esztergom meg van mentve és nyugodt, biztos gazdasági helyzetében új életet kezdhet, új elvekkel és új elhatározásokkal Ez a tény ma nekem, bevallom, mindennél nagyobb elégtételül szolgál azokkal a sorozatos invektivákkal és támadásokkal szemben, amelyeknek több mint 6 hónapja központjában állottam. Megvádoltak személyeskedéssel olyanok, akik maguk elvont objektivitással nem is tudnak gondolkozni, és leszólták, lekicsinyelték szanálási tervemet olyanok, akik jobbat nem tudtak hozni, sőt még egy valamirevaló reális gondolatot sem tudtak önmagukból kitermelni. Utamba dobtak szálkát és gerendát, hogy megakaszszanak, hogy visszariasszanak, hogy elkedvetlenítsenek. Én 6 hónapig némán tűrtem ezt a körülöttem táncoló vihart, a sajtó marásait és annak a polgárságnak meg nem értését, amelynek érdekében dolgoztam és amelynek nehéz sorsán önzetlenül segíteni akartam. Elhiheti mindenki, hogy nem okozott különös gyönyörűséget nekem a nehéz és szigorú vizsgálat keresztülvezetése, egzisztenciák kiemelése és az az elkeseredett küzdelem, amelyet a közélet tisztaságáért és a város anyagi megmentéséért kellett megvívnom. Én közéleti működésemben mindig és mindenben a békességet kerestem, de vannak helyzetek, amikor egy közéleti férfiúnak félre kell tenni mindent, békét, barátságot és feláldozni még a nyugalmát is, ha a közérdeket valóban és becsülettel kívánja szolgálni. Amidőn én a harcot megkezdtem, tisztában voltam azzal, hogy\az nehéz lesz, hogy az számomra, a reám nehezedő munkatöbblet mellett, sok keserűséget fog jelenteni, tudtam azt, hogy vasidegekre és szilárd gerincre lesz szükségem, csak abban csalatkoztam, hogy több megértésre és méltánylásra számítottam azok részéről, akiknek érdekében önzetlenül kívántam cselekedni. Nem hálát, nem köszönetet vártam, de józan kritikát, türelmet és egy kis megértést. Gyűlöletet azt kaptam eleget, intencióim rosszakaratú félremagyarázását, lelki motívumaim elferdítését és személyem és az állásommal járó köztekintély megrágását. Most mégis hálával tekintek vissza erre a gyűlöletből fakadt hajtóvadászatra, hálával és büszkeséggel, mert ez az én legszebb és legtisztább közéleti fotográfiám. Ha az ellenem felvonult gyűlölködés az én közéleti multamban és jelenemben csak azt tudta felfedezni terhemre, amit megírt és elmondott, ha ennyi gyűlölet és rosszakarat nem tudott találni multamban szenynyet, foltot és kivetni valót, akkor én úgy érzem, felemelt Lapunk legutóbbi számában részletesen megírtuk, hogy az egyik tekintélyes kairói újság, a „La Bourse Egyptienne" esztergomi vonatkozású cikket irt abból az alkalomból, hogy cserkészeink dr. Mattyasóvszky fővel állhatok embertársaim között. Amikor a közélet tisztaságát, a köztekintélyek erkölcsi* integritását akartam helyreállítani, azok támadtak, akik a közélet purifikációjának hangos hirdetői, amikor az anyagilag összeomló várost és a terhektől roskadozó polgárságot akartam megsegíteni, azok támadtak, akiknek érdekében cselekedtem. Nekem nem voltak illúzióim, de volt hitem és ez adott mindennél nagyobb erőt. Eszembe ötlik boldogemlékű Prohászka Ottokár püspök úr egy cikke, amelyet a tinta hullámaiban úszó modern kannibálokról ir. „Őkdisponálnak a közönség szive fölött; ők mérik ki a tisztelet és a becsület mannáját ; akit ők tisztelnek, az köztiszteletben áll; akit ők nem tisztelnek, az közmegvetés tárgya; akikre ők rávetik szép szemüket, az figyelemreméltó csillagzat; ők bérlik a pellengért, a vágóhidat s az akasztófát; de nem dolgoznak reálisan, csak képletesen „in effigie" akasztanak." Ezt a sorsot szánták nekem is, de nem számítottak azzal, hogy az igazság az igazság marad és a tiszta szándék utat tör magának még az ingoványon keresztül is. Esztergom meg van mentve! Ez nekem öröm és elégtétel, elfelejtet velem mindent, ami történt és lehiggadt, megnyugodott lélekkel és rendületlenül bizok ennek a nagymultú városnak szebb és boldogabb jövendőjében. Kasszián gimnáziumi igazgató vezetésével Egyiptomban tiz napot töltenek. Most kezünkbe került egy másik nagy kairói újságnak, a „L'Information"-nak július 4-i száma is, Az egyiptomi „L'lnformation" is meleg hangon irt az esztergomi cserkészekről és Esztergom városáról. Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!