ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-04-17 / 41. szám

XXXVI. évfolyam, 41. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1931. április 17 ESZT RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A selyemrongyokró! vitázó emberekkel mostanában sokszor találkozunk Esztergomban is. A tornyosuló napi bajok miatt mérgelődő polgár elsétál a Széchenyi-tér felé, betekint az egyik üzletbe, azután hirtelen megáll, mintha keresne valakit, majd karonfogja arrajövő polgártársát és azt mondja: — Nézze! — befelé mutat az üzletbe. — Nézze, hogy válogatják a selymet, hogy rázzák a rongyot! Még mondja valaki, hogy szegénység van! Hát ez teszi tönkre az embereket! Lássa ? ! Enni alig van, jó ing nincs, stafírung nincs, de selyemnek, pávadísznek lenni kell, — ha törik, ha szakad! Erre a polgártársnak úgy megszorítják a karját, hogy be kell néznie az üzletbe. Amint benéz, hát látja bizony, amint a tejesleány — kezében a kanna — gusztálja a szines selymet, — a kis varróleány méreti a krepdesint, a szomszéd házmester ünya széles szalagra alkukzik, a tönkrement N. N.-ék Margitkája mamájával együtt válogat a hosszú selyemruhára, mert most ez a divat, — régi ismerőse, aki már két éve tartozik neki húsz pengővel, de nem tudja megadni, mert mint mondják, a házukat is el kellett adni, most küldet haza öt méter georgett selymet Jucikának, — csak nem mehet ki vasárnap a régi ünneplőbe ! És így tovább ... El kell ismerni, hogy itt valami nincs rendjén. Ott vitázik a Széchenyitéren a két polgártárs. Kicsit távolabb másik kettő is haragszik. Teljesen igazuk van. Csak mondják meg jól az asszonynépségnek otthon. Utóvégre egyszer már rendet kell teremteni ezen a téren is ! A város szanálásához (ami sajnos, nagyon késik, csak el ne késsen valamiképpen ÍJ a magángazdaságok szanálásának is hozzá keli kapcsolódnia. Ebben pedig a fentiek nagy szerepet játszanak.Persze úgy, hogy ennek az ostoba páváskodásnak, amely főként az egyszerűbb nép körében terjedt el, még a gyökerét is ki kell irtani. A családapák tehetnek tán valamit! A komáromiak negyedévenként Komáromban akarják a megyei kisgyűlést. Egyesitett vármegyénk kisgyűlése és a közigazgatási hisottság ülése. A törvényhatósági bizottság kisgyűlésének legkimagaslóbb részéről lapunk legutóbbi számában már adtunk hirt. A kisgyűlés ugyanis az elnöklő főispán megemlékezése következtében táviratban üdvözölte gróf Bethlen Istvánt miniszterelnökségének tizedik évfordulója alkalmából. Az üdvözlés annál is inkább alkalmas volt, mert a kisgyűlés ideje pontosan összeesett a kinevezés keltének napjával. A hatvanhárom pontból összeállított tárgysorozatban valami különösebb, említésre méltó ügy alig fordult elő. Többnyire községi határozatok voltak felvéve a tárgysorozatban. Zwillinger Ferenc dr. két fellebbezése felett döntött saját hatáskörében a kisgyűlés. Az egyik fellebbezés a városi bizottságok kiegészítése, a másik pedig a volt Kossuth-utcai iskola épületének eladása ellen volt. Mindkét fellebbezést elutasította a közgyűlés. Lőke Károly bizottsági tag az iránt szólalt fel, hogy negyedévenkint legalább egyszer Komáromban tartassék meg a kisgyűlés. Palkovics László alispán felvilágosította Lökét, hogy erről már egyszer volt szó, de a belügyminiszter nem járult hozzá. A közigazgatási bizottsági ülésen alig történt a szokásos havi jelentéseken kivül valami említésre méltó esemény. Mátéffy Viktor a leányvári jegyző fegyelmi ügyének gyors befejezését sürgette, és Péntek Pál Komárom felé kedvezőbb vasúti menetrendet s Dunaalmás fürdőre hétvégi jegyek kibocsájtásának kérését vetette fel. Ügy a kedvezőbb menetrend, mint a hétvégi jegyek ügyében felir a közig, bizottság. Äz „Esztergom" imája. Esztergom. Dr. Lepoid AnfaS rádióelőadás^. 11. A város leírása kapcsán már több történeti vonatkozást és települési momentumot említettem. Esztergom a Kis Magyar Alföld szélét a Nagy Magyar Alfölddel a Dunántúl észak keleti sarkán át a 1 .grövidebben összekötő út átkelési pontján, a Pilis hegy lábánál, a Duna. Kisduna és Garam összefolyásánál fekszik, a régi időkben a mainál is fontosabb vizi utak találkozási pontján Meredek s a Dunáig kiugró Várhegye kitűnő megfigyelő és védelmi pontul szolgáit. Gazdag kőkorszaki és bronzkori leleteink szerint már a történelem előtti időkben is lakott hely volt. A rómaiak uralma alatt a dunai limes mentén emelt burgusok sorában Esztergom kiválóan megerősített várként szerepel. Római nevét is erős castrumáról nyerte — Salva A Várhegyen csak 1820-ban ásták ki a római quadriburgium alapjait. Találtak egy feliratos követ, mely szerint Valentinián és Valens császárok kijavították a vár erődítéseit. Aquincumtól Salváig és innét tovább műút vezetett. Hadrian és Septimius Severus aiatt virág/.ott e város leginkább. ///. Valentinian alatt már keresztény templom állt a Várhegyen, melyet sok viszontagság után Géza fejedelem építtetett újjá a régi kövekből Szent István, első vártanú tiszteletére. Ebben keresztelték Szent István királyunkat, ki a védszentről nyerte nevét. Sokáig a várban lakó érsekek házi temploma volt. Kanizsay János érsek gótikusán átépíttette és társas káptalani egyházzá tette. Ide* az esztergomi plébánosok századokon át körmeneteket vezettek s számtalan zarándok kereste fel az egész országból, mint a legősibb keresztény szentélyt és Szent István megkeresztelése helyét. 1821-ben bontották le romjait. Helyét a mostani bazilika Szent István kápolnája jelzi Bontáskor a falakon kívül egy elégetett görög keleti püspök megszenesedett csontjait és egyházi szerelvényeit találták, kit az avarok ellen harcoló frankok égettek el Esztergom a frankok szélső keleti erődje, Osterring-\Q volt; ez az Esztergom név eredetének germán magyarázaia. A szláv nyelvészek szerint e név az Osztrigom = meredek hegy, éleskőnévből ered A latin Strigonium vagy Stigranium név is szláv eredetű. Mások ismét a Duna — Ister és a Garam — Gran, Goron nevek öszetételéből magyarázzák az Istergron, Esztergom nevet. Már a legrégibb időkben a Gron, Gran név maga is Esztergomot jelentette. Kézai krónikája és a Képes Krónika valószínűleg egy régebbi krónikás félreértéséből azt állrják, hogy Szent Istvánt a Garam folyóban ütötték lovaggá. Pedig a régebbi krónikás itt a Goron név alatt csakis Esztergomot érthette, mivel, ez a szertartás mindig templomban történt. A magyarok letelepedése után Esztergom az Árpádok fejedelmi nemzetségének szállásföldjéhez tartozott. Géza fejedelem felismerte földrajzi és hadászati előnyeit, azért ide tette székhelyét. Utána, egészen IV. Béláig itt székeltek a magyar királyok. A Várhegy falakkal körített teteje mindössze 140 méter széles és 340 méter hosszú. A dunsi oldal déli vonalán épült a királyi palota, mely részben ma is megvan. Középen, szentélyével a keleti falra támaszkodva a székesegyház állott, amelyet Szent István 1010 körül építtetett Szent Adalbert és a Nagyboldogasszony tiszteletére. Később III. Béla alatt Jób érsek, majd Telegdi Csanád és Széchi Dénes prímások megújították ; Vancha István, Kanizsay János, Arragoniai János és Bakócz Tamás oldalkápolnákkal, Vitéz János pedig könyvtárépülettel vette körül. Az északi részen, a dunai fronttól a régi Szent István templomig az érseki és kanonoki házak húzódtak. A várat III. Béla újraépíttette, de Imre király már végleg odahagyta Esztergomot és a királyi palotát az érsekeknek adományozta. IV. Béla alatt a tatárok elől a várba menekült a városi lakosság egy része, mely a Simon ispán vezérlete alatt történt sikeres védelem után is a várban maradt egy ideig, de IV. Béla a szűk helyen kellemetlenkedő polgárokat vissza telepítette a Villa Latinorumba, a mai belvárosba, és az egész váiat az érsekeknek adta, az alatta elterülő Érsekváros területével együtt, maga pedig Budára tette át lakását. Ezután, egészen 1543-ig a prímásoké volt a vár, bár többször királyi katonaság is tartózkodott benne. A Várhegy és a Víziváros megerősítésében különösen Telegdi Csanád, Kanizsay János és Vitéz János érsekeknek van nagy érdemük. Vitéz János és Bakócz Tamás idejében érte el Esztergom virágzása legnagyobb fokát. A mohácsi vész után a hősi halált halt Szálkai László helyét VárNői kabátok csodaszépek StfiTpiS» ^mesnei