ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-04-17 / 41. szám

Szocialista támadás az egyház ellen. A főváros közigazgatási bizottságában nagy vihart idézett elő Györki Imre szocialista képviselőnek egy felszólalása, amelyben tiltakozott az ellen, hogy az egyházközségeket is bevonják a szegénygondozásba. A szocialista lapokban és akár a fórumon, akár más helyen elmondott beszédekben, mindég és mindenütt a nyomor enyhítése a legáltalánosabb téma. Még a magántulajdonon alapuló világrendet is abból a szempotból veszik ostrom alá, hogy a kapitalisztikus szisztéma egyenlőtlenné teszi ajvagyonelosztódást és ennek következmény eképen a mai társadalmi rendben nem részesülnek a szegények és elmaradottak abban gondozásban, amilyet részükre, már persze ő szerintük, a szocialiszikus állam kilátásba helyez. Óriási visszatetszést szült tehát a főváros közigazgatási bizottsági tagjainak körében s általában az egész magyar közvéleményben az a szenvedélyes tiltakozás, amit Györki Imre intézett az egyházközségek karitativ nyomorenyhitő akciója ellen. „Az egyházközségeknek az a feladatuk, hogy imádkozzanak és hogy imádkoztassanak, de semmi közük a szegénygouzáshoz." Ezt mondotta Györki Imre felháborodottan s ebben a felháborodásban tömörítve volt mindaz a gyűlölet, amit a vallás és egyházi intézmények iránt érez a szociáldemokrácia, de volt ezenkívül még több is. Az a ki nem mondott gondolat, hogy a nyomor enyhítésére csak a szocialistáknak van szabadalmuk és inkább nőjjön mégegyszer akkorára a szegénység és szenvedés, csak annak csökkentéséhez a szocialistákon kivül mások ne merjenek nyúlni Legkevésbbé az egyházközségek, amelyek hosszú századokon át várai voltak a keresztény öntudatnak és az ebből folyó alázatosságnak, humanizmusnak, könyörületnek. Jól emlékszünk még, hogy tizenhárom évvel ezelőtt a komunizmus megbuktatásának egyik legjelentősebb tényezőjeként szerepelt az, hogy az osztályharc mániákusai vadul és minden kiméletesség nélkül megtámadták az egyházat is. Nekirontottak a nép vallásos érzületének le akarták rombolni a hitnek intézményeit, ki akarták tépni a hivők lelkéből még a vallásos hitet is, s ez rövid idő alatt megbosszulta magát, mert az istenség gondolatához profán propagandával közeledőket elsöpörte a nép jogosult felgerjedése és haragja. A magukról megfeledkezett szocialisták által felidézett szenvedések mértéke akkor tellett be, amikor durva és szemérmetlen agitációikhoz nem kímélték meg Krisztus egyházát sem. A Györki felszólalása, melyet a jelenlevő szocialisták he^es kijelentésekkel tettek magukévá, é'es és megdöbbentő világításba helyezi a szocialista gondolkodás sötét, sőí szörnyű cinizmusát. Letagadhatatlan bizonyítéka ez a beszéd annak, j hogy a nyomor enyhítésére vonat- j kozó szocialista szavaiások a való-1 jában mind üres frázisok. Mert aki] valójában csökkenteni akarja a szegény sorsban levő nélkülözéseit, az örömrepesve vár és fogad bárhonnan jövő segítséget. Az igazán humánusan gondolkodók előtt nem lehet vetélkedés tárgya az, hogy más is részes akar lenni a jótékony cselekedetekben, a szenvedés enyhítésében. Ellenben a szocialisták minden ezirányu tevékenységet csak azért vindikálnak magáknak, hogy a szerényebb viszonyok között élő néprétegek közé bevib essék a saját apostolkodásuk kizárólagosságát, megfeledkezve arról a lényeges körülményről, hogy a keresztény egyháznak és az egyházközségnek közel kétezeróves múltjuk van a könnyek letörlésében, a nyomor enyhítésében és az emberszeretet tanainak terjesztésében és az emberszeretet eszméjének áldozatokkal járó cselekedetek által való gyakorlati megvalósításában. Az a filantrópia, amelyet az egyházak a maguk közegei, szervei és intézményei utján gyakorolnak, a lélek mélységéből fakadó igazi emberszeretet: Krisztus emberszeretete : a szocialisták filantropiája ellenben a politikus ész által diktált ravasz eszköz: tartalmas cselekedetek helyett merő szóval és propagandával növelni és gyarapítani a politikai befolyást. Éj|eH szolgálatot ápaiSis 11-iöi 17-ig Rochléíz- örökösök „Szent ístván"-hoz Qimzcii gyógyszerára teljesít. dai Pál, Zápolya János embere foglalta el Zápolya \526-27 telén Esztergomban székeli, míg a következő 1527-28. telet Ferdinánd király töltötte itt, kinek páríjára közben Várdai Pál is áttért 1529-ben Várdai mindkét királytól függetlenítette magát s Esztergom semleges várrá lett, de már 1532-ben Ferdinánd vezére, Roggendorf bevette ; előle a prímás és a káptalan eltávo zoít. Még ugyanebben az évben Zápolya vezére, Gritti ostromolta, de sikertelenül. Ezután a prímás és a káptalan egy időre visszatértek, de 1541-ben, mikor La-cano és Salamanca esztergomi várparancsnokok a török ostromra való előkészületül a vár környékéről a lakosságot eltávolították és a vár alatt lévő kanonoki házakat lerombolták, Várdai és a káptalan Pozsonyba, onnét pedig 1543 ban a káptalan Nagyszombatba ment A templom gazdag kincstárai mar II. Lajos, majd Zápolya János alaposan megdézsmálták. Ami érték még megmaradt, s a könyvtárat Pozsonyba, majd Bécsbe, ahol részben ma is megvan, a levéltárat Pozsonyba, 1543-ban pedig Nagyszombatba, a kincstárat Drégely várába, onnan Nagyszombatba, innét pedig Oláh Miklós, később Eszterházy Miklós várába, Lánzsérba, Lietavába, a Pálffyak vörös kői várába, Lietavába Bécsbe, Győrbe, Grácba, Olm üt? be, Garamszentbenedekre menteitek. 1543 ban a török a vitézül védekező, de árulás folytan szorult helyzetbe kerüit őrséget megadásra kén\szerí

!

i. Az így töiök kézre jutott várat 1594ben Mátyás főherceg ostromolta, mely alkalommal Balassa Bálint is eleseit Csak 1595-ben sikerült Mansfeldnek visszavívni, s első keresztény parancsnoka Pálify Miklós lett 1605 ben az idegen várőrség gyávasága ismét török kézre juttatta a várat és ezek birtokában maradt 1683 ig, mikor Sobieski János és Lotharingiai Károly a párkányi véres csata után bevették1685 ben újra ostromolták a törökök, de Lotharingiai Károly Tatnál megverte az ostromló török hadat s így a vár fölszabadult az ost

r

om alól Még egyszer s e/úttal utoljára, 1706 ban harsant fel á harci zaj Esztergom körül, mikor II. Rákóczi Ferenc osrommal elfoglalta, bár rövid p r nap múlva újra elvesztette. tói A Dunapartou. Hat óra elmúlt. Esti szél zúg a Dunaparton. Az alkonyati fény ráfekszik a búsan hömpölygő folyóra. Egy öregember fáradtan leül a parti kövek alatt, leteszi kis batyuját a fűre, majd leveti poros bakkancsát. — Csak nem lábat akar áztatni, bátyám! Hideg még a Duna vize. — Kicsit belemártogatom csak. Hűsíti egy kicsit a víz. Messziről jövök én kérem. Ott állok a parton, amíg az öreg ismét felhúzza a cipőt. Különös, az ember azt hinné, valami csavargó. Azonban frissen, határozottan jár, a haji ősz, a szemén az öreg em bérnek törődöttsége látszik ... Nem közönséges arc... — Nem vagyok én csavargó. Ne tessék azt gondolni, — szól, mintha érezné a gondolatot. — Igen sokat járok-kelek . .. Mosolyog. Csodálatos, ahogy mosolyog — ezzel a külsővel, ezzel a nincstelen felszereléssel. — mosolyog, amikor búcsúzva továbbmegyek. A kishídról még visszatekintek. Az öreg még ott ül a padon. Látom, hogy tör a kenyeréből. Majd hosszan elnéz a túlsó oldalra. A part arra már sötétedik ... Majd leveszi kalapját, lehajtja fejét és nagy, kékcsíkos zsebkendőt vesz elő. Csak nem sír!? . . . Sír? ... Mintha gyökeret vert volna lábam ... Percekig ácsorogtam a hídoa. Talán egy negyedóráig. Vagy lámpagyújtásig. Semmi jelentős. Egy öreg ember járt a trianoni határon. (I.) Személyi hir. Glatz Gyula polgárin esíerhelyettes csütörtökön Pannonhalmára utazott, hogy a város közönsége nevében a bencésrend koadjutorával tárgyaljon a megfellebbezett szentferencrendi építkezések ügyében. Turista választmányi ülós. Mint már jeleztük, a MTE Esztergomi Osztálya pénteken este fél 9 órakor a Turista Otthonban választmányi ülést tart. Eljegyzés. Ifj. Sebők Ferenc oki. gépészmérnök folyó hó 12-én eljegyezte Matus Magdát, Matus Gyula köztiszteletben álló polgártársunk leányát. 4 Dunagözhajózási Társág hajóforgalma is megnyilt. Az első hajó Budapestről Bécs felé folyó hó 17-én (pénteken), Bécsből Budapest felé pedig folyó hó 111-én (vasárnap) indul. Miért kénnek a fegyelmi ügyek? A legutóbbi vármegyei közigazgatási bizottsági ülésen Palkovics László alispán megindokolta azt, hogy a vármegye területén folyamatban levő fegyelmi ügyek elintézése miért késik. Eszerint „egyes fegyelmi ügyek gyorsabb menetét rendkívül hátráltatja az, hogy kapcsolatosak bűnfenyítő ügyekkel s a fegyelmi vizsgálati iratokat az ügyészség átkérte. Egyes ügyekben pedig akiküldött miniszteriális szakférfiak, a nagy munkatorlódás folyj tán ismételt halasztást kérnek szakI véleményük beadására, vagy a felJ tétlen szükséges helyszíni eljárások 1 ismételt elodázását kérik " Járok ek én mindig, kérem. I \ekem nincs senÉn megtel: kim ! Az öreg íeül egy nagydunaparti padra, szemre Párkánnyal. — Arrafelé még él egy lányom. A fiaim — kettő volt — elestek a háborúban. — Hol él most, bácsikám? — Ha aka ja, esztergomi vagyok, íde ifi indíg visszatérek a Dunához. Fo.ább nem mehetek. Tíz esztendeje, hogy kikergettek ont.

an ... Kibontja kis batyuját. Kenyeret ve z ki belőle. Megnyomó gátja. Jó Látja, milyen jo nekem Nincs ! Van Minden esztergomi házban függesszük ki hősi halottaink emléklapját! Jó éjt .! húz el mellettünk, zébbli úzza ka bálját. }gő van itt. rem ezt az öreget. Ez t világból való, kivártok! Szép álmokat! A komáromi Szociális Míssió Társulat népkonyha akcióját már befejezte. A népkonyha 143 napon át volt üzemben s átlag 230—240 személyt, részben aggokat, asszo nyokat és iskolás gyermekeket látott el Ízletes, meleg ételekkel, a város közönségének osztatlan elismerésére. Komárom—Esztergommegye közigazgatási bizottsága jegyzőKönyvi köszönetét fejezte ki a Missió Társulatnak s annak élén A lapy Gáspái'nénak, mint a társulat jelnöknőjének, aki rendkívüli agiiiI lássál személyesen vezette a moz jgalmal s mindenütt jelen volt, hot J szóval, szívvel és tettel segíteni, [vigasztami kellett. I A városi közgyűlést több fon; tos városi ügy közbenjötte miatt a jövő bélre halasztották. I Új jegyző. Böszörményi Ödönt [Dunaalmás község jegyzőjévé vá1 íasztották.