ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-04-05 / 37. szám

XXXVI. évfolyam, 37. szám. r Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. április 5 E c n Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős : HOMOR IMRE. 11 Ne féljetek!" Egy hosszú fehér ruhába Öltözött ifjú mondta a fenti szavakat a jámbor jeruzsá­lemi asszonyoknak, amikor azok szombat elmúltával illat­szerekkel Jézus sírjához mé­nének. A kő már akkor el volt hengerítve, s a hely, ahová a Megfeszítettet eltemették, üres volt. Az asszonyokat remegés és iszonyat fogta el a rendkívüli esemény hatása alatt, szük­séges volt tehát az angyal vigasztaló, bátorító szava: — Ne féljetek! Az égi szózat adott nekik bátorságot, hogy megmondják a tanítványoknak és Péter­nek az Örömhírt, amelynél nagyobbat az ember története nem ismer. A megváltás nagy műve befejeztetett s azt a halottaiból feltámadt Megváltó dicsősége megpecsételte. Azóta nem eshetik kétségbe a jó keresztény ember. Az igazság hirdetése ugyan azóta is termel mártírokat. Fiamis vádlók, lelkiismeretlen hatalmasok, ártatlant ostorozó Az „Esztergom" tárcája. A kis Asael vándor útja. (Evangéliumi legenda). Irta : Jules Lema it re, a francia akadémia tagja. Jézus a kafarnaumi partok mentén hirdette az örvendetes új hirt. Tanít­ványai közül Péter, András, Jakab, János és Máté kisérték. A kikötő körül játszadozó gyerme­kek közbe-közbe kíváncsiságból kö­zelebb férkőztek hozzá, a nagyok közé vegyültek s hozzásimultak a nagy próféta köntöséhez, mert vonzotta Őket kedvessége és hangjának dalla­mos, csengő szava. Legtöbbjének ki­csiny, poros testét nem takarta egyéb,, mint egy kis barna vászonrongy és fejükön nem volt más, csak egy kicsi, színehagyott vörös sapka De egyikük csinosabban és jobban volt öltözve. Ez a tízéves kis fiú Asael volt, egy Joed nevű gazdag kereskedőnek fia, aki a farizeusok felekezetéhez tartozott. Hanyag édesanyja nem igen törő­dött vele s igy a fiú sokszor elszökött karok, keresztet ácsoló bárdok azóta is működnek szerte a világban. Mindig akadtak bá­mulói, tapsolói, tömjénezői a hóhérmunkának, s leköpdösői, tövissel koronázói, halált kö­vetelői a megrugdosott igaz­sághirdetőknek. Mégis más már a világ. Az igazságok hirdetői joggal hi­hetnek igazságuk diadalában. Ostoba Pilátusok bárgyú kép­pel, csodálkozón, szemüket forgatva kérdik még ma is: — Mi az igazság ? Magyarázatot azonban nem várnak, m-ert érzik, hogy amit számukra meghatározni nem egykönnyen lehetne, az az ő szivükön is zörget bebocsá­tásért, s csakis a gőgös el­vakultság reteszeli be az ajtót ideig-óráig a napfény elől. Az igazságok hirdetőinek üldözői, csűfolói nem merik ma már önnön lelkiismeretük előtt bevallani, hogy helyes úton járnak. De még úgy ta­pasztalják, hogy falakat dön­gető frázisaik ideig-óráig el­bódítják a tömegeket. Ezért nem is takarékoskodnak a bódító szavakkal. Nem sokáig győzik Felhangzik Krisztus diadal­mas sírja mellől az angyali szózat: — Ne féljetek! Ne féljetek ti, magyarok, akik úgy vélitek, igazságotok már a síri rothadás marta­léka ! Ne féljetek ti, embertársai­tok jobb sorsának munkálói, akiket Kálváriás utakon hur­colnak, s már látjátok Gol­gotátok ormát! Ne féljetek, szegény gyáva tanítványok, remegő jámbor asszonyok, akik tanúi voltatok a keresztekre huzatásnak! Ne féljetek, mert Krisztus nyomában nemcsak Golgota és kereszt, hanem a feltáma­dás dicsősége, diadalma is várakozik. Sohasem az egyéni gazdagságért, a földi király­ságért, a jólétért, elismerésért véreztek ti, hanem az igaz­ságért, szeretetért, az egész emberiség jobb sorsáért, az öröklét boldogságáért. Krisztus győzelmi zászlaja leng előttetek. Ne féljetek, és az igazságot valljátok és hirdessétek állha­tatosan, tűzön, vízen keresz­tül, minden terrorral és fari­zeuskodással szemben, szívvel, szóval és betűvel!... A kenyér. „Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma ..." fohász száll naponta ezrek ajkáról és mégis százezrek asztaláról hiányzik a kenyér. A háború negyedik évében szin­tén nem volt kenyér. Akkor nem volt mit őrölni. Nem volt kenyér­mag. Ma fulladozunk a búzában, állatokkal etetjük a gabonamagvak királyát, az alig pár év előtt valu­tának képzelt magot és még sincs kenyér. Könnyen alkalmazhatnánk azt a mélyértelmű, de mégis tréfás szójátékot: „Ha vagy, miért nem vagy, és ha nem vagy, miért vagy?" Ebben a szomorú, kenyértelen vi­lágban azonban sem szójátékhoz, sem meddő filozofáláshoz kedvünk nincs. Cselekedni kell. Megnyitni mindenáron a kenyérhez vezető munka országútját. Országraszóló nagy általános­ságokról mi hiába írnánk. Szavunk ehhez gyenge és a meghallgatásra rendelt fülek nagyon messze esnek mitőlünk. Söpörjünk csak a házunk előtt. Itt, a városban sürgessük a kenyér et jelentő munkát. Munkásaink bámulatos szívósság­gal szenvedik a munkanélküliség lelket és testet emésztő lázát. Né­melykor felcsillant előttük a mun­hazulről az utcagyerekekkel. Furcsa volt, hogy egy szigorú felfogású papának ilyen szabadérzelmű fia van, aki bizony nem 'gen válogatta meg játszótársait. Asael a lármázó gyereksereg között megállott és csodálattal bámulta Jé­zust. Péter el akarta kergetni onnan a gyerekeket azon hiszemben, hogy alkalmatlankodnak Mesterének. Néhá­nyan el is szaladtak, amikor jobbra­balra egyet-egyet meglegyintett. De Asael ott maradt. És Jézus igy szólt: Péter nem cse­lekszik helyesen. Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket! Látod ? — mondta Asael a mogorva apostolnak Jézus pedig folytatta : Mert ilyeneké a mennyek országa. Asael erre egészen büszke lett, pe­dig még nem értette meg egészen a dolgot. Belecsimpaszkodott a próféta fehér köntösének egyik leomló redő jébe és nem tági'ott mellőle. Estefelé Jézus és tanítványai beszáll­tak halászbárkáikba és elvitorláztak onnan. Még az éjtszaka beálita előtt egy védett öbölbe akartak eljutni, ahol a szikomorfák alatt pompásan lehet aludni Miközben átkeltek, Péter egyszerre csak észrevette, hogy Asael ott alszik egy kötélcsomő mögött. Fülön fogta e szavakkal: — Ejnye ! Már megint itt vagy ? Hogy kerültél ide ? A gyerek igy felelt: — A Mester háta mögött belopóz­tam a bárkára, mert nagyon szeretem Őt s nem akarom többé elhagyni. Jézus e szavak hallatára odament hozzájuk s igy szólt : — Asael lesz az én legkisebbik apostolom. Péter morgott valamit szakállába, de azután megjuhászodott s kérdezte a fiútól, hogy kik a szülei. Asael meg­mondta, hogy mi a nevök s hogy Ka­farnaumban laknak Oly későre járt már az idő, hogy a gyereket már nem lehetett haza vinni. Szerencsére másnap reggel a tanítványok a parton találkoztak egy kereskedővel, aki a városba igyekezett. Meghagyták neki, hogy nyugtassa meg Asael szüleit s mondja meg nekik, hogy a fiút majd haza viszik, ha a Mester befejezi a tó körül megkezdett téritő-útját. Asael pompás két hetet töltött el új barátaival. Egyszer hajókáztak a tavon, máskor meg a part mentén gyalog mentek-mendegéltek faluról falura fügefákkal és citromfákkal sze­gett utakon. Rendesen forrás mellett pihentek meg. A levegő olyan pompás és üdítő volt, hogy öröm volt belehelni. Talál­kozak nyájukat terelő pásztorokkal, kortót vivő asszonyokkal, kereskedők szekereivel, közbe-közbe pedig egy előkelő római nő gyaloghintajával. Egyszer jóbarátaiknál, máskor vendég­fogadóban, majd meg a szabad ég alatt szálltak meg. Jézus a tereken prédikált és gyógyí­totta a betegeket. A nép zajos helyes­léssel kisérte tetteit. Asaelnek tetszett ez a szabad és változatos vándorélet. Ismerte Máriát, Jézus anyját és Sza­lomét, Jakab és János anyját. Ez a két asszony annyi szeretettel viselte a kis fiú gondját; rendben tartották ruháit s mindenféleképen becézgették őt, mert látták, hogy milyen kedves és derék gyerek Asael. f # * A kánai mennyegzőn Asael ugyan­csak jól mulatott. A ház belső udvara tele volt virággal és koszorúkkal. Voltak ott szörpökkel, süteménnyel és gyümölccsel dúsan megrakott asz­talok, ahol a lakodalmas nép azt ehe­tett, amit szeme-szája kivánt. A mu­zsikusok lant kíséretében torkuk sza­kadtából daloltak. Itták az emberek azt a finom bort, amelyet Jézus vál­toztatott át a vizből borrá. Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom