ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-04-05 / 37. szám
kának némi reménye, de ez mindannyiszor lidércfénynek bizonyult. Még a természet is ellenük fordult. Áprilisban vagyunk és a határban még alig lehet dolgozni. Az ipari munkásoknak már régen zord telük van. Még a bánya is sokaknak felmondotta a kenyeret. Városunkban a munkanélküliség kérdését általánosságban tárgyalni nem lehet. Szét kell választani, mert mindegyiknek más az oka, mindegyiknek másutt volna az orvossága. Földműves munkásaink kenyerük 90%-át szőlősgazdáinknál keresik. A szőlősgazdákat azonban igen nagy és alig megoldható kérdés elé állította a bor kelendőségének hiánya. Amikor sem a bornak, sem a kevéske gabonájuknak ára nincs, nagyon könnyen bedugul a földmives munkás kereseti forrása. Ebben a kérdésben pedig a városnak nagyon nehéz a helyzete, mert hisz tulajdonképen egy helyett két kérdést kellene megoldania: a gazda és munkás kérdését. Félő, hogy a gazda nem fogja birni szőlőjét munkáltatni és akkor nemcsak földműves munkásaink esnek el a kenyérkeresettől, hanem a határban is felszaporodik a parlagok száma s csökkenni fog a város jövedelme is. Ennél azonban sokkal nagyobb csapás lenne a földművesmunkás tömegek keresetképtelensége. Eddig a bánya volt földművesmunkásságunk levezető csatornája. Ha nem is teljesen, de igen nagy százalékban csökkent a bányakereset. Földmives munkásaink részére az új csatorna fektetéssel kínálkozott volna téli munkaalkalom. Nem lett belőle semmi. Alighanem majd nyáron csinálják meg, amikor idegen munkásokat kell majd hozatni, v. megnehezítik gazdáink munkáját. Csillogó reményünk volt az ármentesitési munkálat. Fényes Ígéretek, kilátások, kölcsönök, segélyek stb. mind csak elhangzottak, de munka nem volt. Megint csalódás volt a sorsa úgy gazdaközönségünknek, mint földmives munkásságunknak. Egy pár száz hold most is víz alatt áll. Ott sem segítettek, ahol leheiett volna, hogyan segítsünk akkor a gazdákon keresztül a földműves munkásokon, ami sokkal nehezebb probléma. Nem tudjuk, hogy a nagy bányamunkás-szanálás után maradtak-e ott idegen munkások. Ha mégis dolgoznának idegenek, akkor bűnt követtek el a magyar munkásság ellen. Ipari munkásaink helyzete még szomorúbb. Szerszámaikat már régen eszi a rozsda és asztalukról, ha ugyan még el nem adták, — állandóan hiányzik a kenyér. Itt a tavasz és mehetnek hóvirágot és ibolyát szedni, mert hisz a madárfogás és a pecizés tilos. Reáliskolát kellene építeni. Az OTI székházának építését kértük. A ferencesek új emeletet akartak húzni a másodikra. Templomunk faláról csúnyán vigyorog a tégla vörőssége. Katonai laktanyánk rozogasága mellett valóságos szatíra a diszőrség. Az olcsó kölcsön, mely hivatva lett volna segíteni, szintén nincs meg. Semmi sincs meg, csak a nyomor hizik és izgatja a lelkeket. Igazán senki sem volna, aki segíteni tudna eme kétségbeejtő helyzeten ? Elvégre van a városnak képviselőtestülete, felsőbb hatósága, kell lenni szószólójának. Kopogjanak ott, ahol kell és ha a kopogtatás nem használ, zörögjenek, mert ez még mindig jobb, mint ha mások zörögnének. V. I. Az Esztergomi Benzes Diák Szövetség emlékművet létesít a Szent Imre év befejezésére. Szent István király és Szent Imre herceg tiszteletére a Szent Imre-év befejezése alkalmából az esztergomi Bencés Diák Szövetség gyönyörű emlékművet létesít. A 3X2 méter nagyságú és Zászlós István szobrászművész alkotta remek reliefet a gimnázium falára helyezik és nagy ünnepségek keretében május 3-án szentelik fel. Az ünnepségek már május 2-án kezdődnek s az esztergomi Szent Imre ünnepségek méltó befejezését jelentik. Ez ünnepségek pontos Programm járói olvasóinkat annak idején értesíteni fogjuk. Az ünnepséget rendező bizottság a nagy költséget igénylő hatalmas emlékmű létesítésénél felmerült kiadások részbeni fedezésére nagyszabású tárgysorsjátékot rendez, melyet a nm. pénzügyminisztérium a nemes célra * való tekintettel 81,786—1930/k. sz. alatt engedélyezett. E célból a rendezőbizottság 50 filléres sorsjegyeket bocsájtott ki, hogy még a legszerényebb tehetségűek is hozzájárulhassanak a szép emlékmű létesítéséhez. A nyeremény tárgyak 2000 pengő értéket képviselnek s kirakatban elhelyezhető részüket a nagyközönnek előre bemutatja a rendezőség. Sorsjegyek a gimnazistáknál, a gimnáziumi pedellusnál, Buzárovits Gusztáv és Tatarek József könyvkereskedésében kaphatók. A sorsjegyek húzása május 3-án délután lesz. Városunk nemesen érző közönségét felhívjuk a szép akció támogatására. A motorkerékpár-gyorsaság világrekordjának megjavitási kísérlete Taton. A Királyi Magyar Automobil Club — mint a fővárosi lapokból ismeretes — motoros hetet rendezett Budapesten. Ennek egy ; k bevezetője volt a Zeppelin-léghajóóriás budapesti és magyarországi körútja, folytatása pedig az a nagy autó csillagtúra, amelyre Európa minden r'széből jelentkeztek résztvevők. A csillagtúra résztvevői már pénteken megérkeztek Budapestre. Rómából, Párizsból, Berlinből, Montecarlóból, Athénből és más városokból startoltak a versenyzők. Legtávolabbról. Gibraltárból 18 autós jelentkezett. Húsvétvasárnap a csillagtúra Grand Prix-e, hétfőn pedig autószépségverseny lesz nagy érdeklődés mellett. A motoros hetet szerdán fejezik be, amikor a kitűnő táti or«zágúton két világhírű motorkerékpáros az abszolút világrekord megjavításáért küzd. Az egyik a német Henne, a másik az angol Sincock. A magyar motoros hét igy új motoros világrekorddal fejeződnék be vármegyénk területén. Szerdán ilyképen a budapest—táti országúton egész motoros had vonul fel. Bárcsak városunk is látná valami hasznát! Asael estélig a sok izgalomtól annyira elfáradt, hogy Szűz Mária térdén elaludt. De nem volt ám minden nap Jakab nap, vagyis ilyen nagy ünnep! Ha a kisded nyájnak már nem volt mit ennie, Péter és András lementek a tóra, leoldották bárkájukat, hogy megvessék hálójukat. Asael ilyenkor azzal mulatóit, hogy az ezüst- és smaragdszinű halakat egy kosárba dobta s megkérdezte a halászokat: — Fáj nekik ? Dehogy fáj, dehogy fáj! — felelte rá Péter. Egyik napon egy kisebb városban állapodott meg a térítő sereg s Asael az utcán járva-kelve egy házhoz ért, ahonnan sírás, jajgatás és gyászénekek hallatszottak ki az utcára. Bement megnézni, hogy mi van ott. Egy fiatal leány feküdt kiterítve, holtan az ágyon Az egész szoba tele volt fátylas sirató asszonyokkal és síposokkal. Az ágy mellett egy kapitány sirt, zokogott szép katonaruhában és fel-feltörő zokogása meg megcsörgette páncélinge szabadon mozgó lemezkéit. Asael mindjárt sejtette, hogy ez a leánynak az édesatyja. Odament hozzá és szinte biztos ígérettel igy szólt: — Én ismerek egy prófétát, aki leányodat vissza tudja adni az életnek. A bánatba merült ember szívesen fogadta azt a reményt, amelyet ez a kis fiú nyújtott neki. Asael elvezette őt Jézushoz. Jézus eljött, megfogta a leány kezét és ez felkelt. Asael ezt egészen természetesnek találta. Amikor az életre kelt leány Jézusnak köszönetet és hálát mondott, atyja igy szólt hozzá : — Köszönd meg ennek a kis fiúnak is, mert ő vezetett el az Úrhoz. A leány erre megölelte a kis fiút. A tanítványok körében az Asael iránt vaió figyelem nagyban növekedett az által, hogy ebben a csodatételben őneki is része volt. Péter is napról-napra egyre jobban megszerette a fiút. Pálcikákból, lécekből, kötélvégekből és vitorladarabokból helyes kis vitorlásbárkát készített neki, amely egészen olyan volt, mint a nagy és nagyszerűen járt a vízen. Valahányszor Jézus hirdette az i^ét a népnek, Asael mindig egy hejyben s mindig elragadtatva hallgatta Őt. — Mester — monda Péter — az ember szinte azt hinné, hogy megérti mindazt, amit mondasz, pedig igen nagy gyerek még. Mire Jézus egyik napon ezt felelte : Miért ne érthetné? Vannak nagy és kicsiny kelyhű virágok s mégis mindegyik egyformán megkapja a hajnali harmatot s annyit szívhat magába, amennyire éppen szüksége van. Miután Jézus és tanítványai befejezték kőrútjukat, Péter haza vitte Asael édesatyjának, Joédnek házába. A fiút alaposan megpirongatták. De minthogy egyáltalán nem tudták vele megértetni, hogy mi hibát követett el, végre is békében hagyták. De másnap az atyja megint próbálkozott, hátha a bec>ületérzése révén tudna rája hatni — Nem szégyenled magad ilyen csavargó és mihaszna emberekkel járni-kelni mindenfelé? Asael, aki egyáltalán nem restelte a dolgot, igy felelt: —- Ezek mind igen jó emberek, akikkel igen jól mulattam, szórakoz tarn. S hozzá még, ők ismerik az az Isten országát. — Az Isten országa? Mi légyen az? — Az az — felelte a fiú — amikor jó sorsunk van s mindenki jó szívvel van hozzánk. Egynéhány nap múlva atyja a zsinagógából egy Írástudót rendelt melléje tanítóul. De Asael nem érzett kedvet a munkához s minden intelemmel szemben jámbor restséget tanúsított, mint aki biztos a maga dolgában. — Ha nem tanulsz — mondta az atyja —, éhen halsz, ha én már nem leszek többé életben. Mert, mondd, ki fog téged eltartani és ruházni ? Meg kell ám dolgozni az életért! ~ A madarak sem nem vetnek, sem nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek s mennyei Atyánk mégis táplálja őket. A mezők liliomai sem nem szőnek, sem nem fonnak, s mégis Salamon egész dicsőségében nem volt úgy felöltözve, mint egy is közülök. — De te — monda Joéd — nem vagy sem liliom, sem madár, hanem mákvirág és jómadár. Az egyik napon, mikor Asael csak maga volt odahaza, az történt, hogy beterelte udvarukba a koldusokat s aztán édesanyja szobájából kihozott egy marék ékszert és kiosztotta közöttük. Édesanyja épen akkor toppant be, amikor ezzel foglalkozott és nagy lármát csapott. — Nem tudod, mamám — mondta nagykomolyan Asaal, — hogy Mesterünk azt rendeli, hogy osszuk ki összes kincseinket a szegényeknek ? A koldusok hamar beleélték magukat ebbe a parancsolatba s csak nagy üggyel-bajjal lehetett tőlük az ékszereket visszakapni. Amikor ezeket összeolvasták, még mindig hiányzott belőlük egynéhány. Egy másik alkalommal Joéd meglátta, hogy Asael néhány pajtásával játszik a kertjükben. Megállott s nézte őket. Két fiú karjain egy harmadikat hordozott s aztán letették Asael elé ezen szavakkal: — Ez inaszakadt. Asael rátette két kezét az arcára és igy szólt: Hangszerek, gramophonok, legjobb gyártmányú gramophon-lemez újdonságok, sláger zongora-kották, az összes hangszerek is iolái, valamint az összes játékárúk a legolcsóbban GIEGLER FERENC cégnél
