ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-30 / 73. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Äz esztergomi végvár alatt tárgató szól ismét, de — na- j hogy: belátják ugyan igazun­gyot fordult a világ az elsői kat, de most egyelőre „ma­tárogatószó óta — ennek a'gasabb politikai szempontok" tárogatónak szomorúan zengő, I mást követelnek, hogy: be­sikoltóan sürgető hangja most I látják ugyan az igazságtalan nemcsak a kurucnak szól, | állapotot, de most egyebet hanem a labancnak is, nem-[nem tehetnek, — a jobb, al­csak nekünk, hanem nektek j kalmasabb idő azonban jön, is, gazdagnak és szegénynek, csizmásnak és cipősnek, ron­gyosnak és jóöltözöttnek, elé­gedetlennek és panaszosnak, csendesen tűrőnek és lázadó­zónak, — szól minden ma­gyar embernek! Szól, hogy egyesüljön, szö­vetkezzék egyetlen nagy ma­gyar szervezetben nemzeti és társadalmi szempontból, hogy fogjon kezet a tehetős a te­hetetlennel, a kedveszegett az életerőssel, az elhagyatott a befolyásossal és hatalmassal, hogy fogjon kezet testvérie­sen minden magyar a ma­gyarral. A tizenkettedik órában! Mert érezzük, hogy így, ahogy ma vagyunk, hovato­vább pusztulunk, veszünk. Kisebb-nagyobb egyesüle­tek, szervezetek ezreiben hul­lik szét és őrlődik porrá a a magyarság ereje. Panasz­tól visszhangzik ez a mara­dék kis ország. Földmíves, ipa­ros, kereskedő, tisztviselő, munkás és munkaadó, had­viselt és rokkant a maga ér­dekeltségei révén túlharsogja egymás búját, baját, és orvos­lásért ostromolja a kormány­zatot, — de hiába, marad min­den úgy, amint volt, dugába dől minden keserves próbál­kozás, — talán mert csopor­tonként nem vagyunk elég erősek, talán mert sokszor önkéntelenül is egymás érde­kei ellen dolgozva inkább ront­juk egymást és magunkat, mint segítjük és valahol a minisztériumoknál, valahol a generális segítés holnapja előtt összebogozódnak, elvéreznek és elhalnak az ügyek. Pana­szainkból, kérelmeinkből, ter­ceinkből és reményeinkből a legtöbbször csak egy hosszú indokolással bélelt, szabályo­san lezárt akta lesz, . . . hogy : most egyéb érdekeket is fi­gyelembe kell venni, most ez­zel a kérdéssel várnunk kell, elérkezik Miközben pedig odafönn szé­pen elfeküsznek az akták, idelenn napról-napra foko­zódó aggodalommal látjuk, hogy a „jobb, alkalmasabb" idő várása közben mind idege­sebb lesz a társadalom, mind több magyar élet és egzisz­tencia megy tönkre. A tizenkettedik órában hív­ja egy táborba a szomorú, kedvét vesztett magyar tár­sadalmat a Társadalmi Egye­sületek Szövetsége, amely ke­zébe akarja venni a már-már veszendőbe menő ügyet, a magyar bizakodásnak és élet­kedvnek ügyét, — amely a magyar társadalom egységé­nek hatalmát és erejét igéri oda a társadalmi ^igazságta­lanságok megszüntetésére ab­ban az irányban is, hogy a kormányhatalom részéről nem szabad méltánytalan és igaz­ságtalan bánásmóddal biza­kodásában és életerejében le­törni egyetlen igaz magyar társadalmi osztályt, egyetlen igaz magyar embert sem ! Szivünk melegével üdvözöl­jük ezért ezen a napon vá­rosunkban a Tesz-vendégeket. A tizenkettedik órában valóban szükség van a trianoni végvár­nál vonagló Esztergom alatt felzengő, táborbahívó szóra és a nagy vétóra és türel­metlen figyelmeztetésre, hogy: első a magyar élet, a magyar egzisztencia, az igazság és emberiesség, a hazafiúi munka, de a hazafiút megillető bá­násmód is, hogy meg lehessen teremteni és életképessé tenni a magyar társadalom testvéri egyességet, amely nélkül ve­szedelemben forog a magyar jövő. A tizenkettedik órában még mindig nincs késő ! . . . Zászlódíszben várja Esztergom József Ferenc főherceget és a Tesz­vendégeket a revíziós-napra Az ünnepség programmldból a biboros-hercegprimás távolléte miatt a palotai tisztelgés elmarad Mint már többízben jeleztük, a Társadalmi Egyesületek Országos szövetsége a mai vasárnapon reví­ziósnapot rendez Esztergomban, amelyre a város egész társadalmát meghívta a Tesz kerületi elnöksége. A revíziós mapot különösen ben­sőséges ünneppé teszi az eszter­gomiak számára az a körülmény, hogy ekkor veszik át a jubileumi érdemkeresztet a vármegye és vá­ros kitüntettjei. A Tesz vezetőemberei, élükön József Ferenc főherceg kormányzó­elnökkel ezen alkalomból Eszter­gomba érkeznek. Az ünnepség az előre megállapí­tott programm szerint fog lefolyni, csupán a hereegprímási palotában tervezett tisztelgő látogatás marad el a bíboros-hercegprímás távolléte miatt. Reggel 9 órakor a vasútállomási fogadtatásnál, 11 órakor a dísz­gyűlésen a vármegyeházán és a déli 1 órai banketten a Fürdő nagy­termében a város polgárságának minél számosabb megjelenését kéri a Tesz kerületi elnöksége. A város ünnepies hangulatban, zászlódiszben várja a revíziós nap vendégeit. Az Esztergomi Zene­egylet hangverse­nyét májusban tart­ják meg. Az április 2-ára hirdetett Zene­egyletí hangversenyt közbejött aka­dályok miatt május havában tart­ják meg a Fürdő-szálloda nagyter­mében. Az eddig megtartott huszon­egy magas nívójú és jól sikerült Zeneegyleti hangverseny után tar­tandó XXII-nek az az érdekessége, hogy zenetörténeti hangverseny lesz, melyen dr. Meszlényi Róbert mi­niszteri tanácsos, a Zeneművészeti Főiskola titkára, a kiváló zeneszerző a magyar hegedű-muzsikáról tart felolvasást és az egyes magyar­szerzők hegedűműveit Fehér Ilonka, a legkiválóbb és legbájosabb'hegedű­művésznő fogja előadni. Fehér Ilonka a mult napokban Bécsben játszott a Konzerthaus nagytermé­ben óriási sikerrel. A Bécsi Magyar Kaszinó esztélyt rendezett tisztele­tére, amely alkalommal ugyancsak játszott és mindenkit elragadott művészetével. Örömmel várjuk őt városunkba is, és erősen hisszük, hogy művészetének itt is bőségesen lesznek megértői és rajongói. A műsoron ezenkívül Büchner Antal ig. karnagy vezetésével a Zene­egylet nőikara két szép eredeti énekszámot is be fog mutatni. A hangversenyre annakidején még visszatérünk. i "iiiin „mir ,<>>n 4~\ßtu*\<\tf\ 0^iV»^w\jf>» <^i\^*^n>ft Tíz esztendő a Kath. Legényegylet életéből A Kath. Legényegylet közgyűlése Március 25-én, Gyümölcsoltó Bol­dogasszony napján tartotta 66-ik rendes közgyűlését az esztergomi Kath. Legényegyegyesület saját he­lyiségében. A tagok igen szép szám­mal, mintegy 150-en voltak jelen. Az egyleti dalárda elénekelte a jel­igéjét, majd pedig a Magyar Hiszek­egyet. Utána Mátéffy Viktor pré­post-plébános egyházi elnök nyi­totta meg a közgyűlést. Megnyitó­jában a következőket mondotta: Amikor — a nem is olyan régen elmúlt időkben, — a legény ván­dorútra ment, mindig öröm töltötte el szívét, ha fárasztó vándorlás után valamely magaslatra, valamely cél­hoz ért s ott megpihenve visszapil­lanthatott megtett útjára. így ért el az esztergomi legényegylet is most újabb tízéves vándorútjának végé­hez. Álljunk mi is meg és nézzünk ma vissza erre a mozgalmas, küz­delmes, változatos 10 évre! 1920­ban az összes egyletek romokban hevertek, néptelenek voltak; a vi­lágháborúban a tagok egy része elesett, az egyleti vagyonyok elér­téktelenedtek. Ilyen körülmények között kezdtük 1920-ban a romok eltakarításához, kevés reménnyel, sok kétséggel. Istenben boldogult Schweiczer Ferenc, akkori világelnök, félve bontogatta a Kolping-zászlót. De ma, 10 év után büszkén mond­hatjuk, hogy az egész világon ha­talmas seregek állanak ezen zászló alatt, melynek ez a jelmondata: Isten áldja a tisztes ipart! 1922-ben Kölnben már világkongresszust tud­nak tartani a legényegyletek s az egész világ csodálatára rendezett, fegyelmezett Kolping-hadsereg vo­nul fel. Világalakulat, a szó legideá­lisabb, legnemesebb értelmében vett nemzetközi alakulat vagyunk. Az 1924. évben Würzburgban kodifikál­TS^rf^^l^ n „rtÄ k : VERMES-nél Kossuth -u. 10-

Next

/
Oldalképek
Tartalom