ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-30 / 73. szám

ják az egyletek szabályzatát, 1925­ben pedig Rómába megyünk s meg­jelenünk Őszentsége, a pápa előtt, ki áldását adja működésünkre és egy évvel később azt írja, hogy a legényegyleteknek hivatása a tár­sadalmi élet újjáteremtésén dol­gozni. 1926-ban Chicagóban az eucharisz­tikus világkongresszuson veszünk részt és ott is méltó helyet biztosí­tunk magunknak. 1927-ben, a Bécs­ben rendezett „világ-legénynap"-on 100,000 Kolping-fiú vonul fel és tün­tet az ideális demokrácia, tiszta csa­ládi élet és a népek békessége hármas eszméje érdekében. 'Ez történik 10 év alatt a világ legényegyleteiben. Mit tudunk mi, esztergomi egylet felmutatni? Sze­rényen kezdjük újra a Waldvogel­féle házban, mely öt évig nyújt otthont. Szerények, de egyben se­rények is vagyunk és mozgalmas, élénk egyleti élet fejlődik ki újra. 1925-ben — német példa nyomán — merészen nekivágunk és felépítjük jelenlegi otthonunkat, hogy ab­ban, a saját hajlékunkban köny­nyebben küzdhessünk szent céljain­kért. A vállalkozás anyagi erőinket túlhaladta ugyan, de az épületre láthatatlan betűkkel fel van írva Kolping szava: Az isten gondosko­dik majd rólunk s ez a hit és re­mény éltet s minden gáncs és rossz­akarat ellenére megyünk előre a megkezdett úton. Ennek a háznak állni kell, míg egy katholikus iparos él a föld hátán! Ha mindenki el is hagyna, mi nem hagyhatjuk el sa­ját magunkat! Jövőnk nagy gazdasági harcot igér. E harchoz nekünk egy fegyve­rünk van : a munkánk. A munkának ezt a tündöklő napját fel kell tűzni az egész magyar nemzet egére és mindennek a munka megbecsülésé­hez kell vezetnie. Politikával nem foglalkozunk, nem is szabad, de megfelelő helyünket a politikában is meg kell találnunk. Az legyen po­litikai hitvallásunk: minden iparos­nak meglegyen a becsülete és ke­nyere az egész Mázában. Másik gyönyörű gondolatunk: a testvériség, az igazi testvéri szere­tet, Tokión, Chicagón, Kölnön, Bé­csen át az egész világ iparos tár­sadalmával. Mindezekhez nekünk az erőt a kath. egyház erőforrásai ad­ják meg, kath. mivoltunk, a mi nem­zetköziségünk, azért éljünk hát Krisztusnak, a mi királyunknak és az iparos nemzedék jövőjének í * A tartalmas, mély gondolatokban bővelkedő elnöki megnyitó nagy hatást keltett a jelenvoltakban. Majd Merényi Gyula titkári jelentése kö­vetkezett, mely élénk színekkel ecse­telte az egylet elmúlt évi működé­sét s különösen kiemelte a szép si­kerekkel dicsekedhető dalárdát, a látogatott kultúrestélyeket és a szini­gárdát, melynek Esztergomban már elismert neve van. Az elnök azután kegyeletes sza­vakkal búcsúztatta a fiatalon el­hunyt Módos Béla II. elnököt, ki rövid esztergomi tartózkodása alatt is értékes munkájával szolgálta az egyesületet. Majd Oriskó János pénztárosi, Szedmer József háznagyi, Pézsa Mihály dékáni és Varga József könyv­tárosi jelentése következett, melye­ket a közgyűlés tudomásul vett és buzgó tisztviselőinek elismerést sza­vazott. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy úgy a rendes, mint a pártoló tagok száma örvendetesen szaporodott, mindazonálcal számuk­nak még további gyarapodása is igen kívánatos volna. A tisztikar megalakulása volt a tárgysorozat következő pontja, mely az idei évre a következőképpen ala­kult: egyházi elnök: Mátéffy Vik­tor, egyházi II. elnök: Greff Gyula, világi elnök: Jakobek Jenő, titkár: Merényi Gyula, pénztáros: Oriskó János, ügyész : dr. Berényi Róbert, háznagyok: Szedmer József és Pézsa István, dékánok: Pézsa Mihály és Tschunderlich János, könyvtárosok: Varga József és Stefanidesz Ferenc. Azonkívül megválasztották még a választmányt és a rendező bizottsá­got. A megválasztottak nevében Ja­kobek Jenő köszönte meg a köz­gyűlés bizalmát, végezetül pedig a dalárda ;és tagok együttesen éne­kelték el a Himnust és ezzel a köz­gyűlés véget ért. Utána következett 11 új tagnak ünnepélyes felavatása, melyet a köz­gyűlés közönsége is végignézett. Lélekemelő látvány volt, amikor a fiatal segédek kipirult arccal, egyik kezükkel a Máriás zászlót fogva tették le a fogadalmat, hogy jó keresztény és hazafias iparosok lesznek. (—) Hortobágyijuhíűró MINDENÜTT KAPHATÓ! TERMELI: Orsz. Magy. Tejszövetkezet! Központ Budapest, I., Horthy Mik!os-út 119121. Tatai tej a cseh tej helyett Esztergom­ban. A külföldi tejbehozatal kiszorítása Közérdeket vélünk szolgálni, ami­dőn rámutatunk arra, hogy végleg elszegényedett városunk közönsége naponkint mintegy 1000 liter meny­nyiségű „külföldi" tejet fogyaszt és ezért évenkint 90.000 pengő körüli összeget szolgáltat a külföldnek, amely semmiképen sem térül vissza. Ez a helyzet káros az egyes fo­gyasztóra nézve is, de nagymérték­ben káros a megcsonkított államra nézve, mert amily mértékben sza­porodik a külkereskedelmi mérleg­nek paszivitása, oly mértékben kény­telen a nemzeti jegybank is mindig több és több külföldi pénzt besze­rezni, amelyért aranyat kell adnia, aminek természetszerű követkéz menye a pengő vásárlási erejének csökkenése, ami mindnyájunkat ér­zékenyen érint, de főleg az is, hogy ezen külföldi tejért 30 filléres árat kell fizetnünk. Ez a káros helyzet lebegett azok szeme előtt, akik annak kiküszöbö­lése végett a helybeli tejszövetke­zet megalapításán fáradoztak, de be kellett látniok, hogy az legelőnk silánysága és tejelő állataink cse­kély mennyisége mellett nem birná a külföldi tejet kiszorítani, az azzal járó nagy felszerelési költségek miatt pedig jelenlegi viszonyaink mellett fel sem állítható és a tej árának leszorítására sem lenne képes. Ily körülmények közt örömmel kell üdvözölnünk a tatai gazdák tejszövetkezetének azon elhatározá­sát, mely szerint a legmodernebb tisztító és hűtőgépekkel kezelt és abszolút magas zsirtartalmú, min­den bírálaton felül álló tejét a kül­földi tejbehozaíal kiszorítására szük­séges mennyiségben és 30 filléres áron kívánja városunkban forga­lomba hozni és azt elsőrangú vaj és tűrótermékeivel is ellátni. Eltekintve ezen tej kitűnő minő­ségétől, miről közönségünk már a közel jövőben meggyőződhetik, a literenkinti 6 fillérnek megtakarí­tása évenkint mintegy 20.000 P ösz­szeget jelent, emellett az ezenfelüli érték a mi véreink zsebében ma­rad, ha mindjárt ezek nem itt, ha­nem Tatán laknak is. Minthogy azon­ban városunknak tejszükséglete még nagyobb, esztergomi gazdáinknak sem kell félniök, hogy tejüket el­helyezni nem bírnák. A tatai tejszövetkezet helybeli üzlete Ferenc József-út 4. sz. ház­ban már április hó 1-én megnyílik, amire közönségünk figyelmét köz­érdekből felhívjuk. Jelentkezés a ferencrendi in­ternátusba. Első osztályos gimna­zisták, reálisták jelentkezését a jövő tanévre május hó 31-ig fogadja el az esztergomi Szent Ferenc Fiúinter nátus. Történelmi séta Esztergomban Irta: Dr. BALOGH ALBIN. A Víziváros főutcája a középkor­ban is a mai Ferenc József-út volt. A házak azonban elpusztultak. El­pusztult az a nagy épület is, mely részben római sírkövekből azon a helyen épült, ahol közvetlenül a világháború előtt a zárdaiskolát emelték. Hiszen alig maradt valami a Szent János-utcából is, melynek családi házai az új zárdaiskolának adtak helyet. Megmaradt azonban az az emeletes ház, melyben Ka­tona István, a magyar tudományos történetírás atyja a XVIIÍ. század utolsóelőtti évtizedében élt és hal­hatatlan művét, a História Criticát készítette. A zárda és a temploma eredeti­leg ferencrendi építmény, mely első alakjában közvetlenül a törökök kiűzése után készült, majd (1726—50) újra épült, azután a katonai kincs­tár birtokába került. Ez a Prímás­tér sarkán nagy raktárhelyiséget épített az egykori római út fölött, melyet itt majdnem öt méter magas földréteg temet. A kamarai raktárt részben alighanem tűz pusztított el, mert az egyik sarkában majdnem mázsaszámra került elő a föld alól az égett gabona. Az épülettömböt a katonai kincstártól Rudnay prí­más vásárolta meg (1820): egy ideig szemináriumnak és levéltárnak szol­gált. A zárda mai alakját azonban csak 1847-ben kapta, Szent Vince leányai pedig csak 1865-ben költöz­tek bele. A ferencrendiek itt is műhelyeket rendeztek be liszt- és sóőrlésre, még pedig vizierővel, melyet a várhegy oldalából ide csörgedező patak szol­gáltatott. Róluk nevezték el az ide­tartozó Dunaparti bástyát ferences bástyának; ez azonban egészen megsemmisült. A zárdával szemben álló (63. számú) emeletes ház a vármegye székháza volt a XVIII. század fo­lyamán és a XIX. sz. első három évtizedében, mikor is — kerek száz évvel ezelőtt — a vármegye Bottyán­utcai új székházába költözött át. A vízivárosi plébánia-templomot a középkori plébánia-templom he­lyén a jezsuiták építették, akiknek kolostora a mai prímási palota elődje volt. A jezsuita székházzal kapcsolatban gimnázium is épült már 1688-ban, de nemsokára (1729.) az egész épületkomplexumot ki­bővítve átépítették. Amikor a jezsui­ták rendjét felosztották, házuk az érseki helynök lakása lett, a prí­mási udvar visszatérése után pedig a prímásé, míg a gimnázium már előbb (1779.) a királyi városba köl­tözött. A jezsuiták temploma azóta (1773.) lett plébánia-templom, sőt a bazilika építése idején a prímás székesegyházaként szerepelt. Ezért Rudnay prímás a templom mellé nagy sekrestyét épített, melynek emelete a káptalan számára kápol­nául, zsolozsmázó helyül szolgált Akkor tették át a Boldogságos Szűz díszes bárok szobrát e sekrestye helyéről először a Duna felőli ol­dalra (1820.), azután pedig mai he­lyére (1865.) A szép szoborművet, melynek alsó részén Szent Rozália alakja látható, a nagy pestis meg­szűnésének emlékére emelték (1740) A prímási palota mai empire formáját Lippert József építész ala­kította ki Simor prímás megbízása ból. A nagy építés előtt a prímás a mai jószágigazgatói épületben la­kott (mely Esztergomnak egyik leg­csinosabb empire-háza) s ezért még ma is régi prímási palotának mond­Ma már a prímási palota fogalom nemcsak Esztergom számára, mely­nek a prímás személye legfőbb ér­téke és vonzóereje, hanem orszá­gos, sőt nemzetközi viszonylatban is részben a hercegprímás közjogi állása miatt, részben azoknak a nagyértékű gyűjteményeknek révén, melyeknek nemismerése magyar emberre nézve a műveltség hiányá­nak mondható. A prímási'palotával szemben kő­fallal bezárt kertben a vízivárosi plébános lakása áll. Az emeletes épület helyén már a középkorban templom állott Szent István vértanú tiszteletére. A török hódoltság idején ez is elpusztult és csak Keresztély Ágost prímás építtette fel újból (1708—14), Batthyányi prímás pedig a mostani plébános-lakássá alakít­tatta át. Mellette ugyancsak emele­tes épület a régi vízivárosi elemi iskola helyiségéül szolgált s ez volt a tanítóképző gyakorló iskolájának elődje: bejárata fölött márvány­tábla ékesedik az építő Rudnay prímás nevével és az építés évszá­mával 0826). Az Uri-utcán a régi római úton — haladva a mai prímási gépgyár épületéhez érünk. A közép­korban itt is templom állott Szent György tiszteletére, a törökök pedig mecsetnek használták. Ugyancsak török időkre megy vissza a prímási fürdő is, mely malommal volt össze­kapcsolva. Az itt lévő hévízfürdő gyógyító erejét azonban már a rómaiak korában ismerhették és felhasználhatták, mert itt találták meg az Aesculapius és Hygieia tisz­teletére készített római áldozati ol­tárt. Ahol a várhegy erősen kiugrik a Duna felé, illetve a prímási víz­vezetéket ellátó kerek víztorony emelkedik, a várhegyről lefutó fal egészen a Dunáig ért, tehát az utat elzárta, úgyhogy csak 1763 óta lehet innen Szentgyörgymező felé járni, amikor a várfalat lebontották. A félig hegyoldalba épült kiugró kis bástya romjai azonban az oldalába vájt pincével ma is láthatók. (Folyt, köv.) SCHEIBER-nél a 7éZI""" 6 17,71'. A legnagyobb választék

Next

/
Oldalképek
Tartalom