ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-02-09 / 33. szám

1930. február 9 ESZTERGOM csaknem 170.000 aranykoro­ha, vagyis 197.200 pengő azon összeg, mely a katonai igaz­gatással szemben a város­nak jogos követelése. Mindezen követelésére a város ezideig mit sem kapott. „Legyen a m. kir. honvédség a volt cs. és kir. hadügyigazgatás jogutódja, vagy sem, de a fentebb bőven kifejtett álláspontunk szerint az egyik, a honvédség ép úgy,j mi­ként a másik, a volt cs. és kir. hadsereg a nemzeti akarat s az akarat eleven megtestesülése lévén, — az igazsággal ellenkeznék az, hogy a város jogos követelései to­vább is megtérítés nélkül maradja­nak. Ha szegény, ha megalázott, ha porbasújtott ez a nemzet, Eszter­gom szab. ktr. megyei város sok­szorosan az. Lehetetlenség azt kí­vánni, hogy a város viselje a fen­tebb részletezett 197.200 pengő el­maradásának terhét csak azért, mert laktanyája, kórháza a had­szolgáltatásra igénybevehető objek­tumai vollak. Mi Esztergom városa, sok­kal t bbet vesztettünk, mint az ország más vidéke: a párkányi járás és vele ipa­runk és kereskedelmünk el­vesztése nekünk sokkal in­kább fáj és sokkalta nehe­zebb, mint a közép Duna­Tisza mellékének s a Csonkaország egyetemének. A trianoni béke a közvetlen vesztesé géhez csak a katonasággal szemben felmerült tételeknél 197.200 pengő veszteséget hozzáadni, amellett laktanya tatarozás előre még nem is közölt, vagy talán még fel nem vett költségeivel, melyek azonban állítólag 160—200.000 pengő körül jár­nának, a város közönségének fájdalomba görnyedt fejét a földporába nyomni s meg nem érdemelt terhek clau diumi igájával, — Kegyelmes Urunk azt hisszük s biztosra tudjuk, oly tény s oly elgondolás volna, mely Nagyméltóságod tetszésével s elha tarozásával nem találkozhatik. De mi még tovább megyünk! a©®®®®©©®®©®®©©©©©©©©©®®©©© ég csak egy hétig larl a ísMée elárusíiás A Move Esztergomi i - Hajósegylet hang­1 versenyenagy siker­rel zajlott le. ® © csodás árakon Weiss Mór tOS arai Esztergom, Széchenyi-tér 15, ÚJABB CIKKEINK: 80 cm széles elsőrendű minőség. 1.58 szarvasbőrszerű, napi ár 3.50 helyett [amin 80 cm széles, kitűnő minőség, csoda ár. é maradékok méterenkint, 60 cm széles. léiy fekete kabáfposztó! 150 cm. széles bőrerős (strapác) higiénikus burkolatban. ermekharisnya (fekete) még kis számokban kapható. -.58 -.78 3.98 .78 .10 Ezekből a cikkekből viszonteladóknak nem adunk ! S>©©©®®©©®®®® ©© ©© ©©©©©©©©©©©(& Az elmúlt 1919—1929. években, közti midőn a kaszárnyát már a honvéd­ség használta, 301.096*23 aranykorona, va­gyis 349.271*63 pengő volt azon összeg, melyet a város a honvédség használata foly­tán az állandó beszálláso­lási díjakban a béke évek­hez képest veszített. „Ugyancsak mellőzi a kincstár a kaszárnya utáni vízdíjak fizetését, úgyhogy ezideig a város­nak e címen 8816*24 pengő hátralékos kö­vetelése van. , Amikor a legszegényebb háztulaj­donostól, sőt még a beépítetlen te­lek tulajdonosától is a város be­szedi végrehajtások, útján is a sza­bályrendelet szerinti vízdíjat, — a honvédség ezideig egy fillért sem fizetett e díjakból akkor, midőn a vízvezetéket ténylegesen használja." A kaszárnyai lakások béréből, szól ezután a memorandum, majd folytatja: „De sérelmünk van a honvédség itteni elhelyezése kapcsán a nagy­gyakorlótér céljára bérbeadott vá­rosi legelő s erdőterület használata körül is. E nagygyakorlóteret a volt közös katonai igazgatás a béke s háború éveiben évi 12.000 arany­koronáért bérelte. Hosszas vita s közben a városnak bér elmaradás folytán ért károsodás után 1925. évben megállapodás történt évi 2714*14 pengő alacsony bérben, mely meg­egyezés szerződés alakjában ugyan még ma se£ nyerte el az illetékes felsőhatósági jóváhagyást. Az erdőtűzkárok megemlítése után előkerül az úgynevezett Uj­Tábor ügye. „A m. kir. honvédség itt kereken 12 kat. holdat tart a városi nagy­legelőből elfoglalva s beépítve, te­hát úgy, hogy eredeti használatából teljesen elvonja. Ezért a város ma csak azon bért (holdankint 1*75 pengőt) kapja, mint a nagygyakorló­tér céljára használt egyéb legelő­részért, holott a nagygyakorlótéri, jóváhagyás alatt levő szerződés ér­telmében annak bére külön állapí­tandó meg. A város tehát felvette a tárgyalásokat, hogy a területekre új bérszerződés, vagy adásvételi szerződés jöjjön létre. E tárgyalá­sok során a honvédség képviselői az Uj Tábornak további 4*8 kat. holddal való nagyobbítását is kér­ték, mit a város el is fogadott azzal, hogy ezen területek évi bérösszege holdankint 80 pengő, vételára pedig, ha a kincstár a vétel tekintetében két év alatt dönt, ugyancsak hol­dankint 800 pengő legyen. Ezen tételek a katonai kincstárra feltétlenül előnyösek, mert hasonló minőségű földek ára Esztergomban 1500—2000 pengőt is elér kat. hol­dankint : mégis a vegyesdandár­parancsnokság arról értesítette a várost, hogy fedezet híján az Uj­Tábor kérdése egyelőre függőben marad, ellenben a Tábornak már beépített része továbbra is a hadi­szolgáltatási törvény alapján veendő igénybe, pedig azok használatára ma már a katonaságnak kétségte­lenül bérszerződést, vagy adásvételi szerződést keli kötnie a várossal. Az alapos megindokolás után a város közönsége kéri a minisztert a.memorandumban a várost meg­illető összegek metérítésére, to­vábbá arra, hogy a vízdíjfizetés el­maradását s az Uj-Tábornak a hadi­szolgáltatási törvény alapján való igénybevételét szüntesse meg. Vé­gül arra kéri, hogy fogadja el a laktanyának a bérek terhére való tatarozása tekintetében a város polgármesterének felterjesztését s ennek folytán rendelje el a mult évi november hó 1-ével beszünte­tett laktanyabérek újbóli folyósítá­sát mindaddig, míg a város előbb bőven részletezett követelései ki­elégítést nyernek." Esernyők 6'50, selyemharisnyák 2-10, ajour zsebkendők 45 fillér, sárcipők, fehérneműek, ruhák, ka­bátok legelőnyösebb beszerzési for­rása BALOG LÁSZLÓ divatáru­háza. Mosóselymek minden szinben l ( 90,kanavásznak, festők, inganya­gok, siffonok, kelengyevásznak, anginok, flanellok, pargetok 90 fill.-től kipróbáitan megbízható minőségekben közismerten legol­csóbbak BALOG-nál. Ha az EHE a nagyközönség elé lép, hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindig szépet és jót nyújt. Eltekintve sportbéli sikereitói, társa­dalmi megmozdulásai is mindig ese­ményei Esztergomnak. A f. hó 5.-Í hangversenyre a leleményes rende­zőség a fővárosi művészek oly tag­jait hozta merő sportszeretetből Esztergomba, akiknek pénzért való működése ezrekbe került volna. De nem azért bohém a művész, hogy akkor énekeljen vagy muzsikáljon a legszebben, mikor megfizetik, az ő legfőbb jutalma az elismerő taps­ban megnyilvánuló tetszésnyilvání­tás, és ebben a jutalomban annyi részük volt, hogy — amint a vendé­geinket ismerem, nem adja sok ezer pengőért. Fellépésük az ünnepelte­tések jól megérdemelt sorozata volt és hisszük, hogy jó emlékekkel tá­voznak Esztergomból, és bárcsak meg volna a lehetősége a Hajós­Egyletnek, hogy a jövőben már ugyanezen művészeknek csengő ércben is kifejezhesse elismerését. Hölgyszereplő egy volt. Orosz Jú­lia a Városi Színház művésznője, aki sokszor szerepel már az Opera­házban is, amelynek díszére válik. Szép színpadi megjelenés, bájos csengő magas szoprán és amit éne­kel, át is érzi. Előbb könnyebb dol­gokat vett műsorába. Taruay: „Ősz utolja". Hubay: „Rózsabokor a domboldalon". Dienzl: „Liliomszál". Kurucz: „Piros rozsa", majd a meg nem szűnő tapsokra egyszerre meg­lepetve láttuk magunk előtt az isten­adta művésznőt Puccini: „Tosca imáját" énekelve. Igy ma kevesen éneklik e nehéz áriát Magyarorszá­gon. Laurisin Lajos és Miklós. Ezek esztergomi emberek- Érdekli őket a város szivedobbanása, minden meg­mozdulása! Laurisin Lajos beérke­zett művész, Operaházunk első lirai tenorja, akinek vállain ma az Opera­ház .egész repertoárja nyugszik. Ke­vés szebb lirai tenort ismerünk. Jó kedvvel énekelt a legszebb áriákból és bár elénekelt egy operai estére való melódiát, a fáradság semmi nyoma nem látszott rajta. Áriái és dalai a következők voltak: Puccini: Ária a Gianni Sehichi"-ből, Sárkány Sándor: „Szerenád." Verdi ária a „Rigoletto"-ból. Vihar a levelet... Szól a kakas már „Puccini: ária a Tosca-ból Schumann: „A két grá­nátos." Laurisin Miklóst mint jó zongoraművészt is ismerjük Eszter­gomban. Ő kisérte az összes műsor­számokat. Nem tudjuk, miben na­gyobb a technikában v. érzésben? Talán egyforma mindakettőben. Mű­sora : Schuman—Liszt: Widmung Mozart „Bölcsődal" Chopin „Mazurka" Schubert: „Bölcsődal." — Végül a fiatal hegedűművészről Hubay és Zsolt tanítványáról kell megemlé­keznünk : Végh Nándor a maga fiatalságában már ma is művész. Vonóvezetése tökéletes, biztos, át­érzi, amit játszik. Előtte a hegedű technikájában nincs nehézség. Nagy jövőt jósolnak ennek a fiatal em­bernek. Bele fog kerülni a Vecsey Szigeti stb.-i világhírű magyar he­gedűsök gárdájába. Műsora a kö­vetkező. Dvorak „Szláv tánc". Pa­ganini „Caprice," Hubay „Zephir". Zsolt: „Szitakötő" és Brahns: „Val­zer." A termet Esztergom város közön­ségének szine-java töltötte meg. Ezeknek élén az egyesület df sz­elnöke dr. baráthi Huszár Aladár saenkvici Palkovics László alispán'

Next

/
Oldalképek
Tartalom