ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-26 / 155. szám

XXXV. évfolyam, 155. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. október 26 Keresztény politikai és társadalma Bap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Szociális igazságot 1 Esztergom, 1930 okt. 26. Az esztergomi közszolgálati alkalmazottak a csütörtökesti gyűlésen kiléptek a Kanszból, illetőleg a helybeli szervezet elszakadt a központtól és egyelőre mint a „közalkalmazottak társadalma" tárgyalt.! A kilépés oka a tíz esztendő óta felgyülemlett keserűség a Kansz eredménytelen munkája miatt. Bizonyos, hogy a központ sok elégedetlenséget keltő szereplése is oka volt a szakadásnak és az esztergomiakat a magasabb lakbérosztályba való sorolás elmaradása is kedvetlenítette, de a figyelő szem úgy látja, hogy ennek a hihetetlen letargiának és bizalomvesztésnek, — amely végre is keserű és szomorú szóval a hiábavaló együttlét után a szétszéledést mondja ki —, nemcsak az általános rossz anyagi helyzet és dotáció, hanem a szociális igazság hiánya az oka, amely a magyar tisztviselőtársadalomban is fájón és kirívón érezhető, amint a többi társadalmi osztályban is. Igen, a gazdasági bajok mellett ott rágódik a nemzet testében a nagy szociális baj, a szociális igazságtalanság veszedelmes baja, amellyel szemben a szociális igazság lényegét a mai viszonyok között nagyon egyszerűen jellemezhetnénk. Nincs meg abban az egyszerű igazságnak belátása és érvényesítése, hogy a kisember, a szegény ember, a kisfizetésű tisztviselő nem élhet meg a mindennapi kenyere, ruhája és gyermekeinek járó tej nélkül, amelyre munkája után feltétlenül joga van, hogy élhessen és szolgálhassa a hazát, — a nagy embernek, a nagyfizetésűnek azonban nem okvetlenül életszükséglet az a járadéktöbblet, amely mondjuk egy kisfizetésű tisztviselő fizetésének dupláját meghaladja akár többállás, akár többfizetés, akár pótlék stb. utján, és erre ha volna is joga, de nem a mai nyomorult viszonyok között. A szociális igazság hiánya. Sok baj lehet még ebből az egész vonalon, ha nem segítünk rajta és nem térünk észhez idejében! Szociális igazságot kell szolgáltatni minden társadalmi osztályban, hogy megmenthessük a nemzetet. ayiiwiii)iiiiiiiiuiiiiiiiiiitiiMii<iiL!iiiiiiiiMiiiiiii^iiiiuiiiii!iiiiiiiiiii>Liiiii!i!uii\i:iiiiiiiniiiiiiiiin dömping Akik az orosz dömpingről hallottak, azok bizonyos megdöbbenéssel vesznek hirt arról, hogy az orosz szovjetnek egy középeurópai vetélytársa akadt, mégpedig Csehország személyében. Csehországról idáig is tudta a világ, hogy úton-útfélen kacérkodik az orosz szovjettel, de Csehország még egyszer sem adta annyira kétségbevonhatatlan tanúbizonyítékát Oroszország iránti szerelmének, mint éppen most, amikor ipari termékeivel kelet és nyugat felé el akarja árasztani a különböző országokat. Senki sem vonja kétségbe, hogy Csehország az osztrákmagyar monarchia kebelében, dédelgetett helyzetében iparilag anynyira megerősödött, hogy olcsóság szempontjából felvehette a versenyt a legfejlettebb államok iparával is. Más kérdés azonban az, hogy a cseh áru mennyiben volt versenyképes az áru kvalitása szempontjából ? Aki ismeri a cseh porcellánt, ismeri a cseh posztót, a cseh háztartási cikkeket, az tudja azt is, hogy a cseh áru tartósság és csin dolgában nem versenyezhet a komoly ipari államok produktumaival. Csehország és Magyarország a külkereskedelmi kapcsolat szempontjából egymással szemben ismeretlen területekké lettek, mert Csehország felmondotta a kereskedelmi szerződést s ennek ellenére mégis állandó kísérletet tesz, hogy deklasszifikált áruit dömpingáron Magyarországon elhelyezze. Benes európai szükségességekről beszél s szemforgatva elfelejti, hogy a cseh ipari dömping révén területet készit elő az orosz szovjet számára s ezzel a cselekedetével kiszakitja magát abból az érdekszférából, amellyel a középeurópai államok küzdenek a szovjet törekvéseivel szemben. A cseh ipari dömping, hasonlóan az orosz gabona-, fa- és széndömpinghez, nem gazdasági, hanem politikai célt akar elérni. A háború és békekötés útján elviselhetetlen gazdasági helyzetbe került polgárságot akarja forradalmositani azzal, hogy elsőrendű szükségleteit olcsóbb áron dobja piacra, mint amilyen árban az illető ország termelni képes. A dömpingáron piacra dobott orosz gabona épp annyira alkalmas arra, hogy elégedetlenséget szítson, mint a dömping-áron piacra dobott cseh Az „Esztergom" tárcája. Amerikai életképek. Irta : Dr. Tóth Kálmán teol. tanár. Mondanom sem kell, hogy papírpohárról is gondoskodik a vasútigazgatóság, melyet vagy ingyen, vagy cent ellenében lehet kiváltani a víztartó mellett elhelyezett automatából. Minthogy a demokrácia szerfölött ragadós, a forró nyári napokban folyton azon kísértésben van az ember, hogy magáévá tegye az ingujjra vetkőzés demokratikus szokását is, mely ott annyira általános, hogy mint valami csodalényt bámulják meg azt az idegent, aki nem veti le kabátját, mellényét a vonaton, autón, irodában, hivatalban, sőt a látogatások alkalmával is. Ott nem kelt feltűnést, sőt egyenesen azt találják rendjén valónak, hogy a plébániára, sőt zárdákba is a gentlemanek kabát és mtllény nélkül, ingujjra vetkőzve állítsanak be látogatóba. Egy demokratikus szokást azonban a világ minden kincseért sem tudtam megszokni és elszívelni, t. i. a demokratikus szemetet és piszkot, melyet utcákon és járműveken eltűr és elkövet Amerika szabad polgára. Aminő kínos lelkiismeretességgel vigyáznak lakásaikban a csínra és tisztaságra, époly lelkiismeretlen könnyelműséggel szemetelnek nyilvános helyeken. Newyork egyes utcái telidesteli vannak szórva újságpapírokkal. Ha valaki elolvasta újságját, egyszerűen elhányja magától. A vasúti kocsik ülései is egykettőre valósággal szemétdombokká válnak a szabad polgárok újságjaitól és ételhulladékjaitól. Minduntalan átszalad az egymásbanyíló vasúti kocsikon valamely vasúti alkalmazott és olyan angol flegmával, hogy egy automobil sem tudná kimozdítani közönyéből, szedi össze kosarába a szabad polgárok szemetjét. Midőn szóvá tettem a gyönyörű Buffalo városában a parkokban elhullatott ujságszemetet, barátom azt felelte: Azért fizetik a polgárok a nagy adókat, hogy tisztogassanak utánuk. Áz utak mentén, a városokon kívül minduntalan lát az ember tönkrement autókat, melyek némely vidéken oly sűrűen hevernek szanaszét, mint a Szentföldön az elhullott szamarak csontjai. Az elhasznált autók temetői csak úgy jellemző jelenségek a városok határában, akárcsak nálunk az emberek temetői. Csatornák betömésére, épülő új utak kitömésére szintén igen alkalmasnak találják mindenféle bútorokon és háztartási cikkeken kívül az obsitos kárékat. A kiszolgált vasúti talpfákat sem használják tűzifának, hanem vízbe, vagy árokba dobálják, vagy máglyát raknak belőlük a helyszínén és meggyújtják. Az ilyen látványok azonban csak egy-egy pillanatig foglalkoztatják az utazó szemét. Mert a vonatok észbontó gyorsasággal, átlag 80—100 km.-es sebességgel vágtaínak hegyen-völgyön keresztül. Közben olyanforma vészjelzési hangot ad ki magából a lokomotív, mintha száz- meg száz tehén kétségbeesetten bőgne, mert elvették mellőle a kis borjúját. S hogy a tehénhasoniat teljesebb legyen, hát ennek a géptehénnek nyakára hatalmas kolomp is van kötve, mely szüntelenül, éktelenül kalimpál. A bőgésre és kolompozásra azért van szükség, mert a bakterházak intézménye a spórolós Amerikában ismeretlen tünemény, azt luxusnak tartják. A sorompók intézménye szintén ritka helyen ismeretes. Azt tartják, vigyázzon ki-ki maga a becses bőrére, hogy a vasutakat keresztező úttestekről neki ne lóduljon a vágtató vonatnak elegáns karéjával. Sokszor a nagyvárosok utcáin is keresztül robognak a vonatok, de már lassított sebességgel. Mert ahol ma világvárosok vannak, ott az első sínpárok lefektetésekor még puszta és üres volt a föld. Idővel épültek az utcák a sínpár két oldalán. Újabban azonban kezdik már a vasúti forgalmat a városokban a föld alá levezetni. Hatalmas töltések és mélységes alagutak építése emészti fel mostanában a vasúttársaságok jövedelmeit. Olyan nagy forgalmú városban, mint Newyork, sok helyen a föld alatt is emeletesen egymás felett, illetve alatt robognak a vonatok. Az újabb vasúti pályaudvarok pedig a nagyvárosokban akkorák, hogy szinte egész kis várost foglalnak magukban, mélyen a föld alatt és magasan a föld felett. A kereskedelem ezen kathedrálisai mellett, ahogy őket Amerikában nevezik, egészen eltörpülnek a vallások kathedrálisai. Annyi ragyogó üzlet van pl. a newyorki Pennsylvanie Station, vagy a Newyork Central Ternimal Elismert dolog! A női és gyermek télikabá

tok legszebb, legnagyobb választéka Vermesnél Yd Kossuth L.-u. szám.