ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-10-05 / 146. szám
2 1930. október 5. már mi is bízhatunk. Legutóbb a megyék és megyei városok közmunkatervei kerültek megvitatásra. Minden megyében nagyarányú útépítési programm ot dolgoztak ki. Hasonlóan jelentős összegeket tesznek ki azok a földmunkák, melyeket különböző csatornázásokkal és vízszabályozással kapcsolatban akarnak elvégezni. A megyei városok legnagyobb része saját költségvetésével megközelítőleg sem tudja fedezni még a legényegesebb közmunkákat sem. Ezért előterjesztéseikben megfelelő bankkölcsönfelvételt és állami hozzájárulást kívántak. Komárom—Esztergom vármegye legutóbbi törvényhatósági gyűlésén dr. Huszár Aladár főispán és Palkovies László alispán tervszerű munkáról számoltak be, amellyel a megye vezetősége a munkanélküliség ügyét megoldani kívánja és amellyel az országos akcióba bekapcsolódik. A főispán jelentésében feltűnő volt az, amit az esztergomi ármentesítési munkálatokról mondott, amely szerint az ármentesítési munkálatokat, amelyek pedig közgazdasági fontosságuk mellett sok munkát és kereseti lehetőséget hozhatnak Esztergomba és a fuvarozás révén főként a gazdáknak jelentenének keresetet, — éppen a gazdák gáncsolják el. Mi úgy hisszük, hogy itt félreértésről van szó. Sürgősen kellene dönteni ebben az ügyben, hiszen a minisztertanács döntése után már a jövő héten megkezdik országszerte a közmunkák kiadását. Az esztergomi munkanélküliek katasztere a városházán van felfektetve és a munkanélkülieknek ott kell jelentkezniük. Valószínűleg a Kossuth Lajos utcai elemi iskola helyiségéhen nyílik meg az idén a Népkonyha. Az arra rászorultak százai várják a hidegebb idők bekövetkeztével a Népkonyha megnyitását, amely a mult esztendőben is áldásos működést fejtett ki Esztergomban az ir! galmasság teßti cselekedetei terén. Az idei tél talán még nehezebb és inségesebb lesz, mint a tavalyi és italán több szegény fog rászorulni ! a Népkonyha ebédjeire. A Páduai Szent Antal Egyesülettel kapcsolatban, ahol most Mátéffy Viktor prépostplébános elnökké választásával változás történt a vezetőségben, bizonyos átszervező és előkészítő munkálatok folynak. Az egyesület a Szent Erzsébet Egyesülettel fog karöltve közreműködni a szegénygondozásban és ezeknek a karitativ egyesületeknek főakciója lesz a Népkonyha felállítása és fenntartása. A Népkonyha az idén valószínűleg a volt Kossuth Lajos utcai fiúiskola helyiségében lesz. Ezt a házat tudvalevőleg a Páduai Szent Antal Egyesület megvette a várostól épen azért, hogy így működése nagyobbarányú és eredményesebb legyen. A magyar fogyasztó ma 70.000 munkásnak és 7000 tisztviselőnek — a külföldön. Ma a munkanélküliség az ország egyik legnagyobb és legszomorúbb problémája. A munkanélküliség a nép nyomorának, a bolsevista és egyéb téveszméknek valóságos melegágya. Hogy lehet segíteni rajta? Válasz : ha mindenki magyar árut vesz. Miért ? Mert a statisztika tanúsága szerint 1929-ben még mindig 655 millió pengő értékű külföldi ipari félgyártmányt és kész iparcikket hoztunk be az országba. Ez egyrészt azt jelenti, hogy Magyaroszágon ma j még mindig minden egyes állampolj gár, beleértve az aggokat és csecse! mőket is, fejenként 76 pengő értékű 'külföldi árucikket fogászt évente, j másrészt pedig azt eredményezi, •hogy Magyarország 1929-ben mindI ezen importált cikkek előállításánál i 70.000 munkásnak és 7000 tisztviselőnek biztosított kenyeret a külföldön ugyanakkor, amikor az országban több mint 55000 ipari munkanélküli kenyér nélkül nyomorog. Ez megdöbbentő tényállás, amelyen minden magyar embernek segítenie .hazafias és emberi kötelessége. Mi a segítés módja? Csökkenteni a félgyártmányok és készáruk importját, ameddig csak lehet. A magyar fogyasztó ma már minden cikkből megfelelő árut kaphat és csak elvétve lesznek olyan különleges gépek, készülékek és természetesen speciális nyersanyagok stb., amelyek a külföldről továbbra is importálandók lesznek. Arra tehát nem számíthatunk, hogy a külföldi árukat teljesen kiszorítva, 70.000 külföldi munkás és 7000 külföldi tisztviselő helyett 70.000 magyar munkásnak és 7000 magyar tisztviselőnek fogunk tudni kenyeret adni, de számíthatunk arra, hogy a magyar termelés tervszerű és következetes pártolásával, vagyis minden lehető alkalommal magyar áruk vásárlásával oly naggyá növelhetjük a belföldi fogyasztást, hogy annak kielégítése céljából az összes magyar ipari munkanélkülieket, munkásokat és tisztviselőket egyaránt foglalkoztatni fogjuk tudni. A munkanélküliségért, a nép nyomoráért, a bolsevista téveszmék terjedéséért tehát mindenki felelős, aki indokolatlanul és kényszerítő szükség esetén kívül is külföldi árut vesz. Magyar árut kell vásárolni kivétel nélkül mindenkinek, hogy a saját import-fejkvótáját a minimumra csökkentse. Senki sem háríthatja át másra ezt a kötelezettséget! Mindezek után ma még joggal mondhatjuk tehát minden magyar fogyasztónak, hogy fejkvótád erejéig te is oka • vagy a magyar munkanélküliségnek, mert nem mindig magyar árut vásároltál. minŐ5ÉGE ( GRZDfl5ftG05$AGQ F E lÜLfn Ű LH RTRTIR R EGYESÜLT I PRRÍTIŰVEK RT• BUDflPE5T.YViUTlQJ-aA5ZftR-UT3ZKépviseli: BÁDER FÜREDI JÓZSEF fakereskedő, Sárisáp. Eladó egy jókarban levő; iskolahegedű Árok-utca 26. szám ; alatt. vásárolhatott. A friss, kezdő tehetség alkotásai ott szunnyadtak a rajzokat rejtő mappa bordái közt. Ámbár Nyergesi is megélhetett volna úgy, mint sokan mások a művészet letörtjei közül. Szép, dilettánsoknak tetsző, lágyan elkent, limonádé-hangulatú, ezerszer megunt és ezerszer megörökített témákat kellett volna csak variálnia s azokat áruba bocsátania. A hirtelen gazdagodottak ilyenekkel ékesítik otthonukat, széles nagy aranyrámákat vásárolnak ócska giccsek részére s tucatbútorokkal berendezett szobáik főhelyére függesztik az ismeretlen nagyságok primitív mázolmányait. Nyergesi nem bocsátotta áruba tehetségét, nem adta át magát a dilettantizmusnak, hanem erős akarattal és bámulatos kitartással őrzi és fejleszti egyéniségét a maga külön útjain. Sokat látott, sokat tanult s e közben megtanulta azt is, hogy az egyéniség megőrzése a legnagyobb művészet. A művészi függetlenség biztosítása végett inkább lemondott egyidőre a reklámok és önreklámok villanyfényéről, mert érzi, tudja, hogy még az igazi nap is felsüt egyszer. Beállott hát egyszerű gyárimunkásnak az Eternit Művek nyergesújfalui gyárába, ahová Genzel és Klein igazgatók örömmel fogadták. Ismerték már őt, hiszen ők is hozzájárultak annakidején jótékonyságukkal a párizsi ösztöndíj emeléséhez. A nap legnagyobb részét ő is rendes munkában tölti. A nyírógépek egyhangú zakatolása azonban az ő lelkében más melódiákat kattog. Művészálmok továbbszövögetése, eljövendő szebb idők dala az ő számára a gépek zörgése, a munkások monoton munkája. S mikor jön a déli pihenő, a munkástársak pipára gyújtanak, malmoznak, kártyáznak, vagy semmitmondó arccal bámulnak a levegőbe. Eljönnek a bő, ráncos szoknyájú, ezerráncos arcú, agyondolgozott, ereskezű, kékkendős sváb asszonyok az ebéddel, s míg az uruk az ebédet kanalazza, ők összeülnek egy parázs trécselésre. Nyergesi ilyenkor előveszi rajzoló szerszámait s pillanatok alatt örökíti meg az ellesett pózokat, mozdulatokat. Mire ezek észreveszik s iparkodnak kissé „kihúzni" magukat, már kész is a kép. A gyári munkásoknak hivatottabb és velük együttérzőbb művésze jelenleg nincsen hazánkban. Különösen szereti a jellegzetes arcokat. Önarcképét is számtalanszor megfestette mindig más-más megvilágításban, más-más eszközökkel. Mert nemcsak ecset, ceruza és szén a szerszáma. Egy szálkás fadarabbal a modern rézkarcok hangulatát tudja előteremteni. Máskor í'elkaparja a papirost és távoli erdők ködös kéksége rezeg a kép távlatában. Radírgummi, szén és ceruza segítségével érdekes tónusokat varázsol a találó emberarcokon. Tájképein is a pillanat varázsa kap meg. így megfesteni egy-egy képet csakis abban a'sajátos megvilágításban és abban a szerencsés percben lehetett. A párizsi magyar követség útján annakidején megismerkedett dr. Gerevich Tibor egyetemi tanárral, aki egy alkalommal felhívta rá dr. Lepold Antal prelátus-kanonoknak, az ismert művészbarátnak figyelmét. Azóta ünnepnapot jelent a művésznek, ha képeivel Lepoldot felkeresheti. Egy önarcképe és az „Édesapám" c. képe már a Keresztény Múzeum képtárában is helyet kapott, Lepold prelátus szobáiban pedig már egész csomó képe ékeskedik, többek közt az „Önarckép," a „Harangszóra" c. képe és több tájképe, amelyek legtöbbször nyergesújfalusi tájakat ábrázolnak. Újabban „Ádám és Éva" c. pasztell kompozíciójával nyerte meg kedves jótevője tetszését. A fővárosban Gerevich Tibor dr., Heltai Jenő iró és báró Kohner Adolf a mecénásai. Városunkban dr. Frey Vilmos országgyűlési képviselő, Reviczky Elemér főszolgabíró, Einczinger Ferenc, Koffler Gyula és még többen őriznek gyűjteményükben Nyergesi-képeket. A napokban egy neves olasz műgyűjtő járt Esztergomban s a Keresztény Múzeum őrénél, meglátott néhány Nyergesi-képet. Érdeklődött a művész kiléte iránt s mivel a képek eredetisége megkapta, nem sajnálta a fáradságot, kiautózott Nyergesújfalura, végigcsodálta a művész otthon talált összes képeit, amelyek közül több darabot összevásárolt. Reiter László, dr. Neményi Bertalan ismert nevű magyar műgyűjtők képgyűjteményében is találunk Nyergesi-képeket. Midőn Nyergesi-Maul Jánost, a gyárimunkás-festőt az esztergomi Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság rendes tagjává választotta, már tört utakon járt a művész értékelése és méltó megbecsülése terén. Intézeti ruhák, anyagok, torna- s kézimunkacikkek legolcsóbbak BALOG-nál. 4\
