ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-09-21 / 140. szám
irányító példát, bíztatást, erőt a szebb és tisztább jövőért való küzdelemben : az ősök erényeinek szemléletében és követésében. Legyen Szent Imre képe signum, quod elevatur ad populos (Is. 62, 10); jel elsősorban a mi népünknek, mely köré gyülekezve hallgassa az igét és magábaszáliva megtisztuljon és megerősödjék a nemzetfenntartó ősi katholikus hitben." A hercegprímás ezután megemlíti, hogy azoknak a papoknak, akik a missziókat vezetni fogják, különleges felhatalmazásokat ad, illetőleg kiterjeszti rájuk is azokat a felhatal mázasokat, amelyekkel a budapesti missziók vezetőit a tavaszon ellátta. A bátrak útja Selmectöl a nyugat-magyarországi csatatéren át Esztergom-Táborba. Egy könyv, amely nem enged feledni és megnyugodni. „Tüzek a végeken" címmel érdekes könyv jelent meg, amelynek írója ifj. Krug Lajos, aki maga is mint Selmecbányái mérnökhallgató diák indult el a nagy úton, amely véres küzdelmek dacára is szomorúan végződött — és amelyből a Felvidékről a csehek által elüldözött bátor magyar fiatalságnak a nyugatmagyarországi hősi sírokban vagy a kenyérmezői táborban és azon túl való kesergésben végződő sorsa tárul szemünk elé, hogy azután örök figyelmeztetésül szivünkbe zárjuk. Szerzője úgy írta ezt a könyvet, hogy egyik kezében a fegyvert, a másikban a ceruzát tartotta és éppen ezért rendkívül érdekes és megkapó részeket találunk benne. Leköti a figyelmet például az a rész, amely arról szól, hogy mint foglalták el a csehek a Felvidéket. Mi esztergomiak abban a zavaros világban egyszer csak abban a helyzetben találtuk magunkat, hogy a csehek Párkányban vannak. Alig tudtunk és tudunk erről egyebet. „November 10-én terjedt el a híre annak — írja a könyv —, hogy a csehek ellepték a határt és Nyiíramegyében csatározások folynak. % Erre a vészhírre a főiskola ifjúsága egyhangúlag kimondja: bármi történjék is, a legvégsőkig ellentáll! Saját kebeléből tíztagú „katonai tanácsot" alakít, arra ruházza az intézkedés korlátlan jogát. Azonnal érintkezésbe lép Budapesttel. Felajánlja fegyveres szolgálatait a magyar kormánynak. Kér erősítést komoly ellenállás lehetőségére. Sajnos, válasz, többszöri sürgetése dacára, sem érkezik! Minden komolyabb esemény nélkül telnek a napok november 20-ig. Egyszerre hire jár, hogy a csehek ismét előre nyomulnak, mivel a Heltay vezetése alatt álló tengerészkülönítmény és más csapatok is a Felvidékről rendszeresen visszavonulnak. Erre a leverő hirre az ifjúság elhatározza, hogy a főiskolának minden ingó értékét, berendezését, műszerét, gyűjteményét összecsomagolja. December első napjaiban végre megérkeztek a minisztériumok utasításai : „Mindent összecsomagolni! A hallgatóság várja be a cseheket, de a kormány a fegyveres ellentállást nem engedélyezi." Budapesten, ugylátszik, az a szeli lemnélküli bölcsesség érvényesült, ihogy ellentmondás nélkül kell aláI vetni magunkat a nehéz körűimé nyéknek és győztes ellenségeink akaratának, hissen a jobb belátás előbb-utóbb győzedelmeskedni fog. A hatalom emberei nagy vész idején eszüket szokták veszíteni... És a sok „nemzetmegváltó" magyar jakobinus kezén elveszett az ország! Ilyen kilátástalan, gyászos körülmények között virradt az ifjúságra december tizenharmadika. A garamberzenceí állomásfőnöktől titkos telefonjelentés érkezett, amely szórói-szóra igy hangzott: „Most, a tízórai személy vonattal 48 cseh katona és 3 tiszt érkezett Garamberzencére. A körmöci cseh zászlóalj reggelre szintén felvonul Selmecbánya és Zólyom irányában. A most érkezettek még csak előőrsök, de céljuk aselmeci főiskolásokat az összes visszavonulási vonalaktól elzárni. Azért tanácsolom — ha jónak találják — azonnal meneküljenek, de semmi szin alatt sem Garamberzencének, hanem a körülbelül 25 km-re fekvő Hontnémeti irányban gyalog. Többet már nem mondhatok, mert a csehek nagyon figyelnek engem !" Erre a hirre leírhatatlan izgalom vesz erőt az ifjúságon. A helybeli és vidéki fiuk, akik menekülésre nem gondolhattak, felkeltették a város vezetőségét és karhatalom segítségével szekereket, kocsikat rekviráltak. Az ifjúság zöme hazafelé iparkodott. Lázas sietséggel csomagolta össze kisded értékeit és meghatottan köszönt el a vendégszerető, kedves, mindig a főiskolásokkal érző selmeci házigazdáktól. És egykettőre a posta előtt a bőröndök, csomagok egész hegye torlódott össze. Milyen végtelen szomorú képet is nyújtott a hideg, fagyos, decemberi éjszakában felvonuló többszáz fiatalember, amint görnyedve, gondterhes arccal hordta össze bőröndjeit, főiskolás nyelven: „betyárbútorát"; rudakon vagy szánkón szállítva a kijelölt helyre! Az üzletek mind nyitva voltak egész éjjel. A hivatalokban talpon volt mindenki! Az egész városon érezni lehetett a lázas izgalom érverését... Utonutfélen megható jelenetek egész sora Äz „Esztergom" tárcája. Látogatás a eertosai kolostorban.* Firenzében, a világ legérdekesebb városában vagyunk. A nap forrón süt le a júniusi olasz égről. A városon az olasz városok i nyomasztó déli bágyadtsága honol. A kínos csendet egy vidám csapat töri meg. Magyarok. A római zarándokok egy töredéke. A eertosai villamos állomásnál gyülekezünk! Indulunk Certosa felé. Utunk termékeny szőlők mentén vezet. Csakhamar előtüm'k Certosa. Meredek hegy tetején fekszik. Certosa, a karthausi-testvérek kolostora, Itália egyik nevezetessége. A karthausi barátok, — ma már alig van 1—2 kolostoruk, — gyártják a finom karthausi likőröket. A világ legszigorúbb rendje. Sohasem beszélhetnek egymással. Húst sem ehetnek. Mindez hirtelen eszembe jutott, míg megérkeztünk. A kolostorba egy meredek, de szépen gondozott úton jutunk. A kolostor kapuja mindig nyitva van. * Egy esztergomi diák küldte be ezt az érdekes, hangulatos leírást. Bárki bemehet. Az udvarból gyönyörű kilátás nyílik Firenzére. Néztük, sokáig néztük a csodás tájat. Lent az Arno két partján a régi falak között az Élet ereje lüktetett. Hosszú folyosón át jutottunk a templomba anélkül, hogy valakivel találkoztunk volna. Éppen szt. mise volt. Hátul a padban térdelt egy fehérruhás barát. Jól megnéztem. Ő föl sem figyelt. Ruhája durva, szúrós fehér posztó. A derekán szíjj. Lábán csak saru volt. Szigorú, sápadt arcával ellentétben szeme szelíden kéklik elő Másik két testvér jön. Szótlanul haladnak egymás mellett. Az egyik hozzánk jön. Ő lesz a vezetőnk. Utunk a kriptába visz. Oda, ahol azelőtt ki-ki a saját sírját ásta. Sorra nézzük a síremlékeket. Itt van Angello Accaialó cord, sírja is. A szebbnél-szebb síremlékek mind itt a kolostorban készültek. Majd a káptalan-terembe megyünk. Utána Luca de Robbia szobrát néztük meg. Ismét az udvaron vagyunk. Csak most nézek jobban körül. Az udvar rózsafákkal van beültetve. Közepén nagy kút áll. Gyönyörű vasdiszítéséről híres. A jó páter elvezet VII. Pius lakosztályába. Napoleon ugyanis ide küldte a pápát fogságba. Közben állandóan magyaráz. Igen jól tud németül, franciául, így megértjük egymást. Láttuk,mennyire jól esik nek ia beszéd. Itt ugyanis, ha nincs idegen, örökös a némaság. Az ebédlőbe érünk. Nem áll másból, mint egyszerű padokból és asztalokból. A főhely a prioré. Állandóan meg van terítve. A teríték 2 korsó és egy fületlen bögre. Az egyik korsóban bor, a másikban viz van. Csak vasárnap ebédelnek közösen, akkor is csak fél óráig vannak együtt. Végül a saját szobájába vezet el a fehérruhás barát. Mindegyik külön házikóban lakik, melyeket csak folyosók kötnek össze. Egyetlen dísze egy Krisztus-kép. Az ágyon párnák helyett lepedővel letakart deszka van. Kérdezzük, hogy lehet ilyen kemény helyen aludni. Ő csak mosolyog. Békés, szelíd arcán a megelégedés tükrözik. Nem cserélne — azt hiszem — senkivel a világon. Életük önmegtagadás. Jutalmuk a béke, Krisztus békéje. Szívélyes búcsú után elhagyjuk a kolostort. Messziről látom már csak Certosa falait! Mily szelíden néz a völgybe szürke, pírostetős tornyaival. Mintegy búcsút int távozó látogatóinak. Egyre távolodunk, míg egy kanyarulatnál eltűnik. Emlékünk, amit Certosából magunkkal vittünk, a legkedvesebb emlék: a Béke. Magas Miklós. 130 széles gyapjucheviott 3*50 P Teniszflanelek —'78 fill Kelengyevászonmaradékok 1*— P Tornacipők, egyes számok 3"— P Dorco, vagy parafatalputornacipő 35—41-ig . . 4*30 P Gumitalpú cipő 2*70 P Sima és előírt csíkos ruhaanyagok, kész iskolaruhák, öltönyök, svéd tornanadrág, harisnyák minden szin és számban, fehérnemüek, kötött kabátok, a már közismert jó minőségekben alog László divatáruházában. játszódott le. És hány, de hány selmeci kislánynak könnybefult szemében látta meg önmagát sok elkeseredett, szomorú fiú! Hányszor hangzott el: a viszontlátásra ... a viszontlátásra! ... Hej, ki tudja mikor lesz az meg ? !" Ez az ifjúság azután a nyugatmagyarországi harcokban vett részt közösen, majd a visszatérő király mellett harcolt, végül is EsztergomTáborba kerül egy töredékük. Az esztergomtábori szomorú napokról ezeket találjuk a könyvben: Október 28-án reggel 4 órakor ébresztő volt! Az idő hidegre fordult. Fűtetlen szerelvényen, borzalmasan hosszú után végre estére a Kenyérmezőre értünk, ahol azután saját véreink rabkosztján éltünk jó hónapig. A szenvedések, megaláztatások egész sorozata következett ezután is, de hála a dorogi bányák mérnöki karának, a hamarosan beállott hideg ellen mégis volt mivel védekeznünk ! Hatalmas barakba szállásoltak^ el bennünket, ahol a háború alatt orosz hadifoglyok laktak. Nyolcvan tisztet egy fedél alá! A zászlóalj legénységét szintén jó szellős helyen, az épületek padlásain helyezték el. Mindezek után már november derekán leesett az első hó ! — Bizony csonttá fagytunk volna, ha Dorogról nem szálították volna állandóan a szén-könyöradományokat a „hadifoglyok" részére. Még ma is hálatelt szívvel gondolunk mindannyian azokra a derék bányamérnök kollégákra, akik igazán szószerint értelmezték a selmeci összetartás és igaz bajtársi viszony ápolását — aminek mindenkor a legmeghatóbb megnyilatkozása volt: a bajbajutott bajtárs önzetlen segítése ! A dorogi bányák igazgatósága felajánlotta fürdőhelyiségeit is a fogoly tisztek részére, de ezt magyarul alig tudó ezredesünk kereken megtagadta, ami rövidesen borzalmas állapotokra vezetett. Hát mi ilyenformán el voltunk bocsájtva amúgy istenigazából! Nem hiába kerültünk orosz foglyok barakjába, de úgy is néztftnk ki, mint a szegény cári katonatisztek. Ha étkezdénkbe mentünk, turnusokben, szuronyos kísérettel — bizony csúnya gyászmenet volt az! Fejünkön rohamsisak — mert más sapkánk nemigen volt. Köpeny helyett panyókára vetett lópokróc a rémes hideg ellen. Az uniformisunkon folytonossági hiányok ... Még ma is utálat fog el, ha rágondolok ! Időközönként jöttek látogatók is. Friedrich I c tván, Dinich Vidor országgvűlési képviselők, majd Eszterházy JLUIU grófnő, a még ma is cs«h i> Intézeti ruhák, anyagok, torna- s kézimunkacikkek legolcsóbbak BALOG-nál.
