ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-21 / 140. szám

XXXV. évfolyam, 140. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. szeptember 21 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a ,*Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Szeged és Esztergom. Esztergomnak 14 %-os pótadója is, de akkor megközelítőleg sem voltak akhora közterhek, mint most és a gazdasági élet is lüktetőbb volt. A képviselőtestületen kivül a belügyminisztérium is nagyon szigorúan ellenőrzi a város minden kiadási tételét, ami nem egyszer zavart is okozott a város gazdasági életében. A higgadtságnak, megfontolásnak és takarékosságnak minden feltétele megvan és ennek dacára is viszonyaink állandóan romlanak, mindmind nagyobb pangást mutatnak, minek következtében egyre csak nő a veszedelmes munkán élküliség. Városrendezés, hegyi utak kiépitése, ármentesitési mun kálatok, vágóhíd felépítése, üdülő kibővitése nálunk is 100°/o-ban megoldaná a munkanélküliséget. De egyáltalán gondolhatunk-e mi erre ? Hisz ezek a szociális kérdést azonnal megoldó munkálatok, addig, amig a város gúzsba van kötve a drága kölcsönökkel és amig hozzájárulások címén költségvetésünk tekintélyes részét oda kell adnunk, az államtól pedig segítséget nem kapunk, mind-mind csak színes álmok maradnak. A színes álmok mellett pedig a munkanélküliség polipja veszedelmesen nyújtogatja fojtogató karjait. Talán nem lesz érdektelen, ha közbeszúrva munkanélküliségünknek egyik okára rámutatok. A basaharci téglagyárat leállította a kartell. Szentgyörgymező fuvarosai és a városból 30—40 család esett ezáltal el a keresettől. Vájjon nem állana az államhatalomnak módjában a nagytőke kartellje ellen megvédeni a munkásságot ? A munkanélküliségen kivül más veszedelem is fenyegeti a várost, aminek a gyökere éppen a munkanélküliségből táplálkozik. Városunk adózó közönségének nagy része kereset hiján nem fogja birni fizetni a községi terheket. Amint pedig azok be nem fogEsztergom, 1930. szept. 21. Egyik fővárosi lapban olvastam, hogy Szegeden a huszonkétezer tagot számláló „Külvárosrendező-párt" a fenyegető katasztrofális munkanélküliség megszüntetésére törekszik. A pártnak tekintélyes részét józan munkások képepezik. Ez a hatalmas párt nagyszabású városrendezési programmot fogadott el, amelynek első feltételét abban jelölte meg, hogy olcsóbb kölcsönt szerezzen a város az eddiginél, a többit már mind az államtól várja, részben adókedvezmény, részben pedig államsegély cimén. Szeged éppen úgy mint Esztergom, határszélre jutott. Szintén sinyli az elszakított, fordalmat nyújtó terület hiányát éppen úgy, mint Esztergom és mégis óriási különbség van a két város között. Amig Szegednek óriási forgalmi területe maradt, addig Esztergomnak érdekkörében alig néhány hegyek közé zárt, szegény községe van és ezekből is sokat von el Budapest közelsége. Eme közelség volt a múltban is oka annak, hogy Esztergom sem. kereskedelmileg, sem iparilag nem fejlődhetett. A meglevő kereskedelmet és ipart a túlsó fél tartotta felszínen, melynek hiánya most szerfölött érezhető. Amikor ilyen párhuzamot vontam Szeged és Esztergom között feltétlenül rá kell mutatnom arra is, hogy a minden tekintetben előnyösebb helyzetben levő Szeged is olcsóbb kölcsönben és állami segítségben látja menekülésének egyedüli módját. Mennyivel indokoltabbak ezek a tényezők nálunk? Senki nem vetheti szemére Esztergom városának, hogy könnyelműen költekező volna. A pénzügyi bizottság és a képviselőtestület úgy megrág minden tételt, hogy annak a nagy szükséglethez képest csak miniatűrje kerül ki a megtárgyalásból. Ennek dacára is 100 °/o-os községi pótadó árán tud csak vegetálni. Igaz, hogy volt már nak folyni, minden takarékosság és ellenőrzés dacára is fel fog teljesen borulni a város háztartása. A kölcsönök után a kamatot fizetni kell, mert különben az egész összeg esedékessé válhatik. Már eddig is volt rá példa, hogy a kölcsönök pontos kamatfizetésére függőkölcsönt vett fel a város. Vagyis a kis lyuk betömése cimén nagyobbat kellett vágnia. A város háztartásának teljes felborulása, vagy igazi néven nevezve a dolgot, — a csőd, sem szociális, sem városi, sem állami szempontból nem kívánatos. Eme előrevetett árnyéknak elhessegtetésére vezető férfiaink mindent megtettek, de fáradozásuk eddig még eredménnyel nem járt. Hogy miért, még nem tudjuk. Esztergom város közönsége csak azt tudja, hogy egy gazdasági Örvény szélén áll és hogy az örvény el ne nyelje, az államnak kell .segítségül jönnie. Esztergom város intelligens adófizető közönsége azonban azt is tudja, hogy az állam kasszája sem bibliai olajoskorsó. Nem kivan lehetetlent, csak némi államsegélyt és hosszúlejáratú olcsóbb kölcsönnek lehetővé, tételét. Hogy honnét, miből? Édes Istenem! Onnét, amiből Baekerék és mások megúszták a csődöt. Ennyit talán megérdemel a becsületes, dolgozni akaró, magyar munkásság is. v. I. Főpásztorunk a nepmisssiokert. Most jelent meg dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás ezévi VIII. sz. körlevele, amelyben örömmel emlékezik meg a lefolyt Szent Imre-ünnepségek sikeréről. Többek között a következőket mondja: „Elmultak a Szent Imre tiszteletére rendezett főünnepségek, melyek soha nem látott fényükkel hazánk felé fordították a világ figyelmét. Isten kegyes volt hozzánk és tartós esőzés után derűs napokat virrasztott ránk, mintha ezzel is jelképezni akarta volna, hogy kedve telik Szt. Imre erényeiben, elsősorban ragyogó szűzi tisztaságában. A külső fény és pompa azonban szórakoztató látványossággá értéktelenednék, ha hálás érzelemtől indíttatva meg nem nyitnók keblünket az isteni kegyelemnek, mely Szent Imre közbenjárására ez évben bizonnyal bőségesebben harmatozik. Szent Imre tündöklő példája nyomán erősödnie kell a hitnek, tisztulnia az erkölcsöknek, virágoznia az erényeknek, nehogy ő is mondhassa rólunk az Úr szavaival: „ ... ez a nép ajakival dicsőít engem, szive pedig távol vagyon tőlem." (Is. 29, 13.)" Hogy a szent év lelkileg is a legszebb sikereket eredményezze, a főpásztor arra buzdítja papságát, hogy az őszi időszak s ezzel együtt a külső munkák befejezésének elkövetkeztével mindenütt, ahol még nem tartattak, népmissziók rendeztessenek Szent Imre emlékére. Ez a buzdítása különösen a vidéknek szól, mert székvárosában éppúgy, mint a fővárosban ezeket már a folyó év első felében nagy sikerrel tartották meg. A tavasszal tartott budapesti népmissziók eredményéről különös dicsérettel emlékezik meg a főpásztor „Kerek 110.000 gyónást hallgattak; a templomok alig tudták befogadni az igére éhezőket, a férfiak tömegesen járultak a szentáldozáshoz, soha nem látott arcok jelentek meg az Úr házában és 227 házasság rendeztetett." Ezután néhány gyakorlati tanácsol ad a főpásztor a missziók rendezésére a vidéki papságnak, majd így folytatja: „Napjainkban, mikor az erkölcsök megfogyatkozása, a hivatali megbízhatóság csökkenése és a napi anyagi szükség miatt bizonyos nyugtalanság, sőt elkeseredés észlelhető a népben, a Szent Imre jubileuma mintegy Istentől adott útmutatás nekünk arra nézve, hogy hol keressünk Az uj model k

ész női átmeneti kabátok és kész női model ruhákból már nagy választék Vermesnél 10 Kossuth L.-u. szám.