ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-03 / 133. szám

XXXV« évfolyam, 133. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1930. szeptember 3 HHT HHi Q7T OL 1 KuUM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Meg lehet elégedve Esztergom a Szent Imre ünnepségekkel nemcsak hitbeli, erkölcsi, hanem idegenforgalmi szempontból is. Ez utóbbit nem úgy értve, hogy az ünnepségekkel kapcsolatos idegen járás sokat lendített volna az adófizető polgár sorsán jobbfelé, és üzleteink forgalmát — egy-két üzlet és iparág kivételével — túlságosan megemelte volna (noha kétségtelen, hogy ebben az irányban is nem megvetendő előnyökben volt részünk), hanem inkább úgy, hogy az itt megfordult idegen kiválóságok és vendégek megismerték Esztergom szépségeit és hazavitték magukkal mindenfelé a jó hírt erről a városról, a nevezetességek, a regényes vidék és a természeti szépségek áldott gazdagságának emlékét, amely az utazni, üdülni, művelődni vágyó közönséget ideküldi, idevonzza. Más szóval: a Szent Imreünnepségek vendégjárása hathatósan segített megalapozni, megindítani és a jövő számára biztosítani az esztergomi idegenforgalmat, amelyet évek óta kívánunk, amelynek előkészítésén évek óta dolgozunk, amelyért évek óta nagy áldozatokat hozunk és amelynek virágzásától oly sokat vár ez a sok megpróbáltatáson keresztülment Esztergom. Ez a tény és körülmény egyik legfőbb oka annak, hogy nem szabad elcsüggednünk és a megkezdett úton tovább kell haladnunk. A továbbhaladás ugyan nem újabb költekezéseket kivan a város részéről, mert ezt a polgárság teherbiróképessége már nem engedi meg, — hanem amennyiben lehetséges, —nem szabad nyugodnunk és szünetet tartanunk a minisztériumok ostromlásában a városon keresztülfutó főutjain teljes kiépítését illetően, nem szabad megállanunk a városszépítésben és csinosításban és el kell sajátítanunk a vendéglátás módját és a vendégek ittartásának és az állandó vendégek szerzésének eszközeit — és ez nemcsak vendéglőseinknek és a hivatásos vendéglátóknak szól. A vendégekkel, idegenekkel való bánásmódot mindnyájunknak meg kell tanulnunk. A hivatásos vendéglátó i a az a feladat hárul, hogy legyen szíve a vendéget jól ellátni, hogy viszont a vendégnek legyen szíve jól fizetni. A nagyközönség magatartásának is jelentős szerepe van azonban abban, hogy az idegen, a vendég szívességet, kedves, élénk, vendéglátó hangulatot és tájékozottságot, pontos útbaigazítást találjon a városban és környékén mindenfelé. József királyi herceg jelenlétében leplezik le a táti hősök emlékszobrát. — Tát község nagy ünnepe. — Tát község a világháborúban hősi halált halt fiai iránt érzett kegyeletének megörökítésére emlékszobrot emelt, amelyet f. évi szept. hó 7-én (vasárnap) Őfensége József királyi herceg tábornagy jelenlétében fog ünnepélyesen leleplezni. Az ünnepély sorrendjét a rendezőség a következőképen állította össze: A táti hídnál a királyi herceget Reviczky Elemér járási főszolgabíró fogadja és jelentését leadja. Bevonulás a templomig, hol őfenségét a díszkapunál dr. Huszár Aladár, főispán fogadja. A táti leányok nevében Zettler Vilma hódolatteljes tiszteletük nyilvánítása mellett csokrot ad át a kir. heregnek. Utána csendes szentmise lesz a templomban d. e. fél 10 órakor, melyet Báthy László prel.kanonok, felsőházi tag fog végezni. A mise végeztével felvonulás a hősi szoborhoz, ahol a Himnust énekli a táti dalkör és a közönség. Ezután Halm Antal körjegyző felkéri a fenséget a szobor leleplezésére. A kir. fenség a szobrot leleplezi. A járási főszolgabíró a szobrot átadja a községi bírónak. Papp József községi bíró átveszi a szobrot és felkéri Báthy László prelátuskanonokot a szobor felszentelésére. Utána ünnepély a következő műsorral : Magyar Miatyánk. Szavalja Halm Tibor orvosnövendék. Fohász ... Énekli a táti dalárda. Magyar hitvallás. Szavalja Mechler István jegyzőgyakornok. A szobor megkoszorúzása alatt a Hiszekegy. Énekli a dalkör és a közönség. A tűzoltói szolgálati érmek átadása. Díszfelvonulás á kir. fenség előtt a községházáig. Déli 1 órakor díszebéd a Hangya Szövetkezeti vendéglő nagytermében. Az ünnepi zenét a táti zenekar szolgáltatja. A rendezőség kéri azokat, akik a díszebéden részt óhajtanak venni, hogy a részvételt f. hó 3-ig a községi főjegyzőnek írásban jelentsék be, mert fenntartott helyet csak ily módon biztosíthat. — A díszebéd 3*50 P személyenként. Tát község fényes ünnepére Esztergomból is igen sokan készülnek. Esztergomban megbecsülik a hősök emlékét — így tapasztalták a székesfehérvári kirándulók. A székesfehérvári Délivasúti Műhely Dal- és Zeneegyesülete nemrégiben városunkban járt. A 69 főnyi kiránduló társaság Budapestről a délutáni hajóval érkezett s itt szakszerű kalauzolás mellett megtekintette a nevezetességeket. A Székesfehérvári Napló részletes tudósítást közölt a vasutas-dalárda kirándulásáról Lapos István titkár ihletett tollából. E tudósítás befejezését szórói-szóra közöljük a következőkben: „Amit Esztergomban láttunk, megdobogtatta magyar szivünket. Büszkeség tölti el egész valónkat, hogy gazdagok vagyunk kincsekben. Magyar panorámát, magyar munkát, dicső multat, keresztény történelmet tanultunk és ismeretekben gazdagodtunk. Ajánlom minden magyar embernek, hogy nézze meg a mi székesegyházi kincseinket, sokat lát itt is és azután, ha csak teheti, nézze meg az esztergomit. Nem mulaszthatom el a lap olvasóinak figyelmét felhívni egy fontos tapasztalatra. Az esztergomi hősiemlék előtt pár percnyi ottlétem ideje alatt, a mellettem elhaladók kivétel nélkül megemelték kalapjukat. Másnap, vasárnap délelőtt a mi hősiemlékünk előtt egy perc lefolyása alatt vagy 60-an mentek el és hányan, 5-en, mond öten emelték meg kalapjukat. Erről érdemes elmélkedni." Megjegyzések „Az esztergomi vendéglátás és a csehek" című cikkre. A fenti cím alatt e lap vasárnapi számában megjelent cikkre kell hogy megtegyem megjegyzéseimet. Amikor teljes elismeréssel vagyok a cikkíró úr idegenforgalmi érzéke iránt, meg vagyok győződve felőle, hogy a cikk megírására csupán csak az idegenforgalom fellendítése vezette, mégis méltóztassék megengedni nekem, hogy úgy önmagam, mint sok fajtestvérem nevében néhány megjegyzést tegyek itt a nyilvánosság előtt a cikkíró úr soraira. Szerintem és szerintünk nem tartom helyesnek, hogy magyar ember magyar lapban a nyilvánosság előtt megrójon egy „magyar wr"-at, aki a fürdőző csehekre tett hangos megjegyzést, talán magyar lelkében összegyülemlett keserűségből. Ha, tegyük fel, a „magyar úr" idegenforgalmunk szempontjából nem is helyesen járt el, amikor hangos megjegyzést tett a fürdőző két csehre, ezt nem lett volna szabad nyilvánosan peí traktálni és ezzel is megerősíteni a meghunyászkodást. Hogy a párkányi csehek odahaza, illetve Párkányban referáltak az incidensről és erre elhatározták, hogy soha többé nem jönnek hozzánk, ez talán még nem jelent gazdasági életünkben oly katasztrofális mellőzést, amit érdemes volna nyilvánosan is szóvátenni. Hisz a cikkíró úr is elismeri, hogy csak „néAz új model k

ész női átmeneti kabátok és kész női model ruhákból már nagy választé

k Vermesnél Yd Kossuth L.-u szám.