ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-31 / 132. szám

XXXV. évfolyam, 132. szám. * Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. augusztus 31 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossutb Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia** könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. az idei szeptember, az iskola­város Esztergom nagy hónapja és egyúttal az az idő, amikor többé nincs mit szégyenkez­nie Esztergom iskolaváros­nak, ha az iskolaváros köve­telményei tekintetében is szem­ügyre veszik. Nemcsak a nagy áldozatok árán teremtett szép, egészséges, modern környezet, a vízvezetéki vizzel öntözött keramitos, topekás, árnyas iskoláhozvezető utcák, hanem a régiekhez emelt új, gyönyörű és nagyszabású iskolaépületei (nőnevelő-intézet, tanítóképző) méltán juttatják Esztergomot az iskolaváros elnevezéshez. Az idei szeptember azonban ezeken a reprezentáló meg­állapításokon kivül nagy lelki­ismereti megnyugvást hozott ennek a városnak befelé saját gyermekeivel szemben, azaz az idei szeptemberrel végre megjött az idő, amikor nem kell többé röstelkednie saját gyermekeinek iskolaépülettel való ellátása tekintetében. Az idei szeptemberben min­den egyes esztergomi elemi­iskolás gyermek szép új isko­lában, egészséges, modern, vi­lágos, napsugaras tanterem­ben kezdheti meg a jó Isten segítségével a tanévet. Ez az örvendetes körül­mény, amely letagadhatatla­nul nagy kultúrtörténeti tényt jelent Esztergomban, az utolsó évtizedben a legnehezebb anyagi viszonyok dacára szí­vós következetességgel és ön­zetlen akaraterővel folytatott céltudatos munka eredménye, amelyet méltányolni tud az, aki a háborúelőtti Esztergom iskolaelhelyezési viszonyait ismeri, akinek érzéke van az iskolai élethez és szive van a gyermek egészségéhez, mint a gyermeknevelés és tanítás első feltételéhez. Az a csendes érzéketlenség és nemtörődömség, amely a háborúelőtti hivatalos Eszter­gomot elemi iskoláinak elhe­lyezése és egészsége tekinte­tében eltöltötte, és amelynek részben az akkor uralkodott maradi iskolai szellem volt az oka, megtörte az uj alkotó isko­lapolitikai irányzat és munka, amely az új szentgyörgymezői iskola felépítése után a szá­nalmas és egészségi szempont­ból kritikánaluli szenttamási iskolának, a rossz, egészségte­len elhelyezésű Deák- és Boty­tyán-utcai iskolának és végül most a valóban elszomorító helyiségű Kossuth-utcai isko­lának új, egészséges, modern otthont nyújtott. Az iskolafejlesztés és új is­kolaépületek emelése anyagi előnyöket nem hoz, sőt inkább anyagi áldozatokat követel s ezért sokszor ellenségszerzés­sel jár, — mindössze az a szív és emberszeretet nyer vele kielégülést és örömöt, amely nélkül viszont az idei szeptemberi eredményt hozó, következetesen keresztülvitt iskolakultúrái alkotás el sem képzelhető. A város gyermekeinek „ Veni Sancte"-ja előtt önkéntelenül elénk tárult tényt nyilt őszin­teséggel csak az elismerés szerény babérágával illethet­jük. Bár az újabban Eszter­gomban divatossá vált kenetes, felszólalás és ünnepi vezér­cikkek köpönyegében és zárt sisakjában a gyűlölet és a személyeskedés a saját Ízlé­sének és lelkületének megfe­lelő hangján szól és kritizál, — ez a tényeken és a valóságon nem változtat. Nem változtat azon sem, ami a fő, hogy ma — hála az Istennek — minden kis eszter­gomi elemista új iskolába irat­kozhatik, és végül nem vál­toztat az igazságon és a jó­szándékon sem. „A város kérését azonban elő­jegyzésbe vettem" — írja a bíboros-hercegprimásnak a miniszter a keramitos főútnak a Dorogi-út, illetve a Kolos-híd felé való kiépítése ügyében. Esztergom szab. kir. megyei város egyrészt idegenforgalmára, primási székváros, fürdő- és iskolaváros voltára, másrészt trianonsújtotta polgárainak szegénységére hivat­kozva kérte a kereskedelmi minisz­tert, hogy a város főútját a Ferenc József-úttól a Kolos-hídig és a Ho­ránszky-utcától a Dorogi-úton végig a most rendbehozott dorogi ország­útig építtesse ki állami költségen. A város vezetősége ehhez dr. Serédi Jusztinián támogatását és magas közbenjárását is kérte, aki készséggel tett eleget a kérelemnek. A bíboros-hercegprímás most küldte át a városhoz a miniszter levelét, amelyet magas közbenjárására vá­laszul kapott. A miniszter levelében az eszter­gomi átkelési szakaszok kiépítésére vonatkozóan bár teljes mértékben osztja a polgármester idézett felter­jesztésében felhozott azon indoko­kat, amelyek a város kulturális ér­tékeinek az idegenek előtt is kívá­natos feltárása érdekében a váro­son átvezető útvonalak elsőrendű kiépítése érdekében felhozattak, mégis sajnálattal közli, hogy annak az útépítési programúinak a kere­tében, amelynek során a város az állam részéről már is jelentős tá­mogatásban részesül a dorogi ál­lami útszakasznak végleges burko­lattal történt ellátása révén, további útszakaszok átépítését a rendel­kezésre álló pénzügyi keretek le­hetetlenné teszik, a város kérését azonban előjegyzésbe vette, s amint az építés végrehajtására a pénzügyi előfeltételek módot nyúj­tanak, az elől nem fog elzár­kózni. Hozzáteszi még a miniszter, hogy az állam részéről csupán a régi dorogi vámházhoz csatlakozó mintegy 600 m. útvonal átépítésé­ről lehet szó, miután az említett második útrész nem állami közút s így annak megfelelő jókarba­hozatala az állam feladatát nem képezheti, A Szobieszky-emlékmű leleplezése alkalmával és az előtte való napon a bíboros-hercegprímás vendég­ként Esztergomban tartózkodott mi­niszterek és kormányférfiak maguk tapasztalták a kérdéses útak elké­szítésének szükséges voltát és erről szó is esett legmagasabb helyen, ezért a város vezetősége mégis re­méli, hogy állami körökben módot találnak az útszakaszok megépíté­sére, és új memorandumban fordul a miniszterhez. Osztrák és magyar gazdasági kapcso­latok. Iria : Dr. Bud János, m. kir. kereskedelemügyi miniszter. Az alsóausztriai iparegyesület — Niederöesterreichische Gewerbeve­rein — Ausztria egyik nagyipari ér­dekképviselete, most ünnepelte fenn­állásának kilencvenéves jubileumát és az országos ünnepség alkalmá­ból az egyesületet a magyar ipar és kereskedelem reprezentánsai is meleg rokonér/éssel köszöntötték. Ismét felmerült az osztrák és ma­gyar gazdasági együttműködés erő­teljesebb kiépítésének gondolata. Ennek útját a Niederöesterreichi­sche Gewerbeverein, az osztrák köz­gazdasági életnek e nagytekintélyű tényezője, azzal próbálja előkészí­teni, hogy folyóiratában cikksoroza­tot indít az osztrák és magyar közös gazdasági érdekeknek erőteljes szol­gálatára. Melegen ödvözlöm ezt a lelkes akciót, mert nem kétséges, hogy a volt monarchia összeomlása után is baráti kapcsolatok fűzik össze a két nemzet fiait és hogy a két ország között a gazdasági érdekszálak sű­rűn egybefonódnak. A gazdasági érdekközössség a két ország között ma is fönnáll, mert Magyarország főként nyerstermelő ország, Ausztria pedig túlnyomó részben iparállam. A volt monarchia két országának fővárosait egybe­köti a nagy nemzetközi vizi út, a Duna ezüst szalagja és számos nagy ­forgalmú vasútvonala, amely a két ország egymásközötti áruforgalmát bonyolítja le, de ezeken közvetíti a Kelet és Nyugat tranzité-forgalmá­nak jelentékeny részét is. A gazda­sági egymásrautaltságnak r és kiegé­szülésnek csalhatatlan jelei a kül­kereskedelmi adatok vizsgálatánál tűnnek szemünkbe. A volt monarchia csodálatosan kiképezett gazdasági egészének szétbomlása után Magyar­ország külforgalmában Ausztria ma is szinte változatlan jelentőséggel áll azoknak az államoknak sorában, amelyeknek Magyarországgal a leg­élénkebb árucseréjük van. A háború előtt 70—75% volt a magyar beho­zatalban az osztrák eredetű áru és Az új model kész n ői átmeneti kabátok és kész noi model ruhákból már nagy választék Verme snéf Yatzám"

Next

/
Oldalképek
Tartalom