ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-10 / 125. szám

XXXV. évfolyam, 125. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fäll. Vasárnap, 1930. augusztus 10 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Esztergom és a ségek Esztergom, 1930. aug. 10. Mind a budapesti, mind az esztergomi Szent Imre ünnep­ségek jelentőségükben egyen­rangú országos ünnepek, — azonban mivel a külsőségeket ott a főváros és a lelkes buda­pesti nép teszi, itt pedig a szegény Esztergom és a tria­noni határ kedvetlen népe, nem csodálkozhatunk rajta, hogy a méretek, a fény, pompa és reprezentáció tekintetében a mi hátrányunkra különbsé­gek lesznek. Ne csodálkozzunk rajta,hogy Esztergomot nem kapcsolták be a budapesti Szent Imre ünnepségek sorrendjébe, hi­szen Esztergom szintén orszá­gos ünnepet rendez külön programmal. A fővárosi ünnep­rendezőség csupán mint az esztergomi nevezetességek mindenkori megtekintését ve­hette be programmjába Esz­tergomot, s ezt minden egyes alkalommal, minden az or­szágba érkező külföldi zarán­Oherammieraaii 1930. augusztus hó. Ha azt kérdezné tőlem valaki, melyik jelenet tetszett a legjobban, kétségtelenül azokat jelölném, me­lyekben a Szűzanya is szerepel, ilyenek: Jézus búcsúja anyjától, találkozása vele a keresztúton, tes­tének ölébehelye 1 ' ése a keresztről levétel után. E jeleneteknél szem nem maradt szárazon. A Máriát megszemélyesítő Anni Rutz (keres­kedő leánya, ki az angolkisszonyok­nál nevelkedett) egyszerűen, min­den szinészkedés nélkül játszott. Lágy, jól érthető hangja igen alkal­mas volt a mély fájdalom kifejezé­sére, nem sikoltozott, nem ájuldo­zott, mégis éreztetni tudta a szivét átjáró tőr okozta szenvedést. Idézem a búcsűjelenetet. Jézus Bethániában van, Lázár házában. Oda jön jámbor asszonyokkal az anyja is. — Jézus, édes Fiam, vágyva siet­tem utánad társnőimmel, hogy még doklatnál és csoportos látoga­tásnál el is várjuk. Mindazonáltal az esztergomi ünnepségek is sikeresek lehet­nek, csak a rendezőség lele­ményessége, ügyessége, buz­gósága és intenzív munkája, továbbá az ünnepség aktív szereplőinek odaadása mellé az esztergomi közönség élénk érdeklődése és lelkesedése is szükséges. Nevezetességeink megtekin­tésénél a nálunk járó idege­nek talátják ott minden alka­lommal az esztergomiak ér­deklődő, lelkes csoportját, amely ismeri és nagyrabecsüli városa értékeit. Az esztergomi ünnepi kiállításoknak zsúfolt termekben és helyiségekben kell lezajlaniok és ehhez szük­ság van a lelkes helybeli láto­gatókra is, mert az idegenre nézve ís lehangoló lenne az esztergomi érdeklődők hiánya. A sportjátékok és versenyek Esztergomban többnyire egy­oldalú érdeklődéssel és lelke­sedéssel szoktak lefolyni, azaz csak maguk a játékosok és a rendezők lelkesednek, de hi­ányzik a lelkes érdeklődő, sportnevelő közönség. Most ennek a közönségnek az esz­tergomiak részéről nem szabad hiányoznia az ünnepi sport­versenyről. A nagyboldog­asszonynapi díszfelvonulás si­kere pedig nagyrészt tőlünk függ, mindnyájunk részvételé­től. Itt az esztergomiaknak nem a néző, hanem a felvo­nuló szerepét kell betölteniök. A sopánkodás és a kishitű­ség minden siker halála. Az ünnepség programmjának ki­töltéséhez és keresztülvitelé­nek sikeréhez járuljon hozzá minden esztergomi ember az­zal, hogy — aki egyebet tenni nem tud — legalább lelkes ér­deklődésével és megjelenésé­vel segítsen és emelje az ün­nepi hangulatot. Ma, vasárnap nyílik meg a Szent Imre-év esztergomi kiállítása a főszékesegyházi könyvtár nagytermében. Esztergomi képek a XVI. század első felétől kezdve napjainkig. Kegy érem és történelmi éremgyüjtemény F. hó 10-én, vasárnap d. e. fél 11 órakor nyitja meg dr. Lepold An­tal prelátus-kanonok, főtanfelügyelő, a főszékesegyházi könyvtár prefek­tusa az esztergomi Bibliotéka nagytermében rendezett metszet- és kép- valamint kegy- és történelmi éremkiállitást, amely f. hó 25-ig marad nyitva és naponkint d. e. 12 és d. u. 3—5 óra között díjta­lanul megtekinthető. Az Esztergomot látogató nagykö­zönség, de meg az esztergomiak is kevesen látták még belülről a Bib­liotékát, sőt még azok is, akik már jártak benne, meglepetve veszik észre, mily értéke lett ez az épület városunknak nemcsak a benne fel­halmozott ritka értékes könyvek és gyűjtemények nagy száma révén, hanem mint látványosság is. Az épület lépcsőházából már eltűntek azok a hatalmas áll­ványok, amelyeken Magasi Németh Gábor festőművész megfestette a Titkos Jelenések Könyvének egyik egyszer lássalak, mielőtt elmégy... ó! . . . — Anyám, útban vagyok Jeru­zsálem ielé. — Jeruzsálem felé! Ott van Je­hova temploma, hová egykor kar­jaimon vittelek, hogy az Úrnak be­mutassalak. — Anyáin! Most eljött az idő, midőn Atyám akarata szerint maga­mat fogom bemutatni áldozatul. Én kész vagyok az áldozatra, melyet Atyám kíván tőlem. — Ah! Sejtem, mily áldozat lesz ez ... Ó Simeon! Simeon ! Tisztes aggastyán! Most be fog teljesedni, mit egykor jövendöltél: tőr fogja lelkemet átjárni! — Anyám! Az Atya akarata min­dig szent volt előtted! — Most is az. Én az Úrnak szol­gálója vagyok .. . Csak egyet kérek tőled, édes Fiam! — Mit kérsz Anyám? — Hogy a szenvedések forró küz­delmébe, igen: a halálba is veled mehessek. — Jó Anyám, velem fogsz szen­vedni, a halálharcot velem fogod végigharcolni, de azután a győzel­met is velem fogod ünnepelni. Azért vigasztalódjál! — Óh Isten, adj erőt, hogy szi­vem meg ne szakadjon! . . . Úgy hát veled megyek, édes Fiam, Jeru­zsálembe . . . A katholikus Máriatisztelet egész szépsége és mélysége és apológiája benne van e jelenetekben! Szűz Mária mellett igen kedvesen alakítja Magdolna szerepét Johanna Preisin­ger, a postamester leánya. A meg­tisztult lélek finomságával közeledik Jézushoz, hogy megkenje lábait és alázatos szerénységgel borul lábá­hoz feltámadása után. Ez nem a színpadok és regények szenvedélyes Magdolnája, hanem a hálás szere­tetből ragaszkodó alázatos nő, ki szolgálni kívánván, Jézus anyja mellett a vigasztaló szerepét tölti be. Ugyancsak Szűz Mária támasza­ként jelenik meg Szt. János, kit Johannes Lang, egy 20 éves szép szőke ifjú játszik kedves közvetlen­séggel. Az az áhítat, mellyel az utolsó vacsorán a Krisztus testét veszi, megkapó ellentétben van a közvetlenül előtte áldozó Júdás hideg közömbösségével. Júdás viszont a legdrámaibb szerep az egész darab­ban. Guido Mayr, ki már 1922-ben adta e szerepet, monológjában meg­rendítően tud kifejezést adni a lelki­ismeretfurdalásnak és kétségbeesés­nek, viszont bosszantóan hideg-rideg k ész női átmene ti kabá tok és kész női model ruhákbóí már nagy választé k magatartásával, gúnyos nézésével az apostolok közt, azzal a pénzért reszkető kalmárszellemmel, mellyel a főtanácsos előtt Jézus részére alku­szik, szinte kihívja az ellenszenvet maga ellen. A legfőbb szerep, a Jézus szerepe, ez évben Alois Lang szobrászra esett. Arca nem az a szép Krisztus-arc, ami elődjéé, An­ton Lángé volt. Hangja is érdesebb. Megjelenése, mozdulatai azonban méltóságteljesek, hangjában van va­lami fölény: úgy beszél, mint aki­nek hatalom adatott; az utolsó va­csoránál áhítatos hangulatot tud teremteni maga körül; legnehezebb jeleneténél, a vérizzadásnál meg­rendítő és szivet rázó . . . Legvontatottabb (majdnem azt ír­tam: leglaposabb) részletek azok, mikor Krisztust az egyik főpaptól a másikhoz, Pilátustól Heródeshoz hurcolják és mindenütt egy tárgya­lást tartanak vele. Még hozzá a részletek épen ebéd után vannak, mikor az ember hajlandó elaludni. Hogy ez ne történjék, arról gondos­kodik Hugó Rutz, a falu kovács­mestere, aki Kaifás szerepében szen­vedélyesen agitál, rábeszél, intézke­dik, csakhogy halálát keresztülvigye. Szívós kitartással, mondhatni szem­telen merészséggel száll szembe IKHNBGUIHHMiMUHBnMMHIK Kossuth L.-u. szám. Vermesnél Yd

Next

/
Oldalképek
Tartalom