ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-10 / 125. szám

mélyértelmű jelenetéről, amelyet az „Esztergom" nemrégiben már részletesen ismertetett. Mintha valami szép templomba lépnénk, amidőn felmegyünk a márványlépcsőkön. Az oldalfalakról ugyan még hiányzik a másik nagyméretű freskó, amely a nagy Vitéz János primás esztergomi udvarát fogja ábrázolni, valamint a Bibliotéka körül érdemeket szerzett nagy prímások, tudós főpapok portréi és címerei, a kereteik azonban már készek s a reneszánsz díszítési motívumainak teljes gazdagsága pompázik a nagy ablakok által keltett teljes megvilágításban, amely az egész lépcsőházat eltölti. A nagyterem, amelyben a kiállítást megrendezték, Esztergom legnagyobb terme. 34 m hosszú, úgyhogy csak a Belvárosi Kath. Olvasókör nagyterme hasonlítható hozzá az alapterület nagysága tekintetében. A kiállított tárgyak nem is töltik meg teljesen a hatalmas helyiséget, ennek egy része tehát el van rekesztve a könyvtár könyvei számára. A kiüresített könyvtári polcok azonban ottmaradtak és ezeken sorakoznak fel a képgyűjtemény egyes értékes darabjai. A kiállítás ideiglenes volta és aránylag rövid ideje miatt a könyvállványokra helyezték el a kiállitott képeket. így is óriási munka volt a könyvespolcok kiürítése s még nagyobb lett volna azok teljes eltávolítása, jóllehet a rendezőség is elismeri, hogy a képeknek közvetlenül a falakra való függesztése összehasonlíthatatlanul stílszerűbb lett volna. De erre idő már nem volt, mert hiszen eredetileg a tervezett történelmi kiállítás egészen más elgondolásban érlelődött, úgyhogy e kiállítás terve kb. csak 2 hete született meg a mai elrendezésében. és után, sokféle és fantasztikus változatokban forgott közkézen. A Zwillinger-féle gyűjteménynek e korból egyik legértékesebb ritkasága az a fametszetű kép, amely a Bazilika felszentelésének azt a jelenetét ábrázolja, midőn a felszentelő primás a templom belső falain levő 12 kereszt helyét szent olajjal megkeni. j Általában a Bazüika felszenteléI sekor sok emlékképet adtak ki, sajnos, hogy ezek közül kevés maradt fenn. Akkoriban nem tartották érdemesnek megőrizni, pedig ma milyen becses ereklyeszámba megy! r A XX. századot v. Bajor (Bayer) Ágoston, Magasi Németh Gábor és Pázmándy István csinos rézkarcai Dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd esztergomi képei A kiállítás képanyagának legnagyobb része, 255 drb kép dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd fáradságot és költséget nem ismerő műgyűjtésének eredménye. A legrégibb időktől kezdve megjelent esztergomi vonatkozású metszeteket és fényképfelvételeket gyűjtötte össze. Az ő birtokában van a legrégibb metszet is, amelyet Esztergomról készítettek 1543-ban, tehát még a XVI. század első felében s abban a németnyelvű röpiratban található, amelyet az „Esztergom Évlapjai" is közölt nemrégiben hű fakszimilében. A régi esztergomi metszetek között, amelyeket a kiállítás elénktár, a XVI. századból 21 féle változatban 25 drb. esztergomi képet láthatunk. Nincs városa Magyarországnak, amelyről ennyi régi metszet készült volna. A XVII. századból 39 féle eredeti metszetet őrizett meg a gyűjtők kegyelete. A XVIII. századból csak 2 darabot találhatunk. Ugylátszik, esztergomi metszetek tekintetében ez volt a legterméketlenebb évszázad, amit azonban városunk akkori története eléggé érthetővé tesz. Hiszen az átélt viszontagságok után alig volt ekkor egyéb Esztergom egy nagyobb falunál házainak és lakosainak számát tekintve. A XIX. század elejétől kezdve már százszámra vannak ismét met- j szeteink. Igen bájos egy 1808-ból való metszet Károly Ambrus főher-; ceg-primás idejéből kedvesen mo1 solygó angyalkákkal, közben Esztergom várával. Majd hogy meg-j kezdődik a Bazilika építése, a képek száma is egyre növekedik. Eszgom a Bazilika építése előtt, közben HORTOBÁCiYI i»iiHwiiMiiuuiimNniHiiViU(HHittiiuiiiMii!iiinHiniiiiiiiiiiuiiiiiiinuiuuua«WH JUHTÚRÓ limuiuiuiimiiiiiiiimiiimiiiimmumiMimumM Tejszövetkezet! Központ Budapest 4, postafiók 20. képviselik a kiállításon, valamint azok a szebbnél szebb eredeti képek, amelyeket napjainkban Koszkol Jenő, Bajor Ágost, Németh Gábor, Hidegh Béla és mások festettek városunkról. Megjegyezzük, hogy a kiállítás célja nem lévén az, hogy eredeti festményeket gyűjtsön egybe, ezekből itt csak mintegy kóstolót láthatunk. Dr. Lepold Antal prelátus gyűjteménye Lepold prelátus "nagy szeretettel gyűjti nemcsak a régi és új esztergomi metszeteket, hanem a szép eredeti képeket is. Az ő esztergomi metszetgyűjteménye, valamint a fő székesegyházi könyvtáré kiegészítik a Zwillinger-féle gyűjteményt. A Lepold-féle gyűjtemény darabjai közt 5 drb. XVII. századi metszetet látunk, amelyek közül két unikum van. Az egyik szines nagy lengyel munka s Párkány visszafoglalását ábrázolja. A festmények közt egészen bizonyosan feltűnést fognak kelteni a Szent István-kápolna belsejét és a főszékesegyház kriptáját ábrázoló Koszkol-képek. Az egyik csupa ragyogás és fény, a másik komor, rideg hangulatú, csak egy fénysáv világit be a kripta mélyébe, ahol az oltárnál éppen istentisztelet folyik. Igen értékes Lippert Józsefnek, Simor primás udvari művészének egy eredeti színezett rajza a mai esztergomi várépület udvaráról. Ezt Szmatlik Antal bocsátotta a kiállítás vezetőségének rendelkezésére. Egyik főlátványossága a kiállításnak Sattler Henrik 1873-ból való nagyméretű olajfestménye is, amely I a Bazilikát Szentgyörgymezővel együtt ábrázolja meglepő pontossággal s egyébként a primási palota disze. A XIX. századi esztergomi metszetek készítői közül fennmaradt Alt Rudolf (1812—1905.) bécsi grafikus neve, aki a legszebb képeit Esztergomról készítette. Myskovszky Viktor (1838—1919.) kassai rajztanár Ipolyi számára dolgozott s egy hangulatos képpel van e kiállításon képviselve. A bazilika tervei közül a Barkóczy-féle tervek — sajnos — nyomtalanul eltűntek, mindössze egy hatalmas méretű tervrajz maradt fel a Barkóczyidőkből az u. n. Hartmann-féle, amelyet a kiállítás szintén [bemutat s amely eddig nyilvánosan még egyáltalán nem volt látható.' Láthatjuk a gyönyörű Rudnayféle elgondolást a főszékesegyház és környékéről, amely a világ egyik legszebb terét varázsolta volna az esztergomi várhegyre, ha lett volna elég pénz megvalósításához. Sajnos, hogy a főszékesegyház és Pilátussal, aki foglyát szabadon akarja engedni. Összecsődíti Jeruzsálemet, vagy 600 ember nyüzsög e pillanatban a szintéren, — majd ehhez, majd ahhoz a csoporthoz fut, hízeleg a népnek, fenyegetődzik, végül diadalmaskodik. Ez a diadalmas öröm, mely Jézus elitéltetésétől fogva egész lényén elömlik, ijedt zavarrá és nyugtalansággá válik a Jézus halálakor bekövetkező csodajelek láttára. Vele szemben a büszke, fölényes, de a végén játszmát vesztett Pilátus, és a „gemütlich" Heródes (a falu Burgermeistere) tűnnek kí tipikus alakításukkal, mely becsületére válnék bármely hivatásos színésznek. Természetesen a szöveg szépségeinek is nagy érdeme van a passió sikerében. Középkori passiók részleteiből olvasztották egybe az oberammergauiak darabjukat, az ő papjaik, az ő tanítóik alakították azt ki az évszázadok folyamán, és a zenét hozzá több mint száz év előtt oberammergaui születésű tanítójuk, Dedler komponálta áhítatos lélekkel és kiváló műérzékkel. Az oberammergaui passió eredete köztudomású. 1632/33-ban pestis pusztított azon a tájon, az oberammergauiak tehát megfogadták, hogy 10 évenként eljátsszák a passiót, ha Isten megszabadítja őket a bajtól, s fogadalmukat azóta hűségesen megtartják. Pedig sokszor erős küzdelembe került jámbor szokásuk megtartása. A „felvilágosodás" korában a hatóságok nagyon ellene voltak a játéknak és az egykori templomgondnok ráírta a sekrestye szekrény ajtajának belső oldalára: „1770. 1st der Passion abgeschefft worden." Később: „Anno 1790. hat man den Passion abbringen wollen Hat man aber die Schriften von München aufzuweisen gehabt. Also ist nichts mehr dawider." Szóval az oberammergauiak nem engedtek, írásokat, régi engedélyeket mutattak fel annak bizonyítására, hogy az ő játékuk nem olyan, mint a többi, s ha kellett, a királyig mentek, csakhogy fogadalmukat teljesíthessék. Ma sem riadnak vissza semmi nehézségektől. Két évvel az esedékesség előtt népgyűlést hívnak össze a községháza előtti térre és a polgármester előadja, hogy az ősök szent fogadalmának teljesítésére kell gondolni. Mire egyhangúan kimondják a határozatot a játék megtartásáról, utasítják a passiós bizottságot, mely a községi tanácsosokból és hat választott tagból áll, az intézkedések megtételére. Á község megszavazza a költségeket, s bár ezek sokszor mértéktelenül nagyok egy falu arányaihoz képest, senki nem ellenkezik és nem izgul. Bíznak az isteni áldásban. 1810-ben, a napóleoni háborúk alatt nagyon ráfizettek, azért engedélyt kaptak, hogy 1811-ben újra játszhassanak. 1922-ben, az infláció idején épen hogy ki tudták egyenlíteni a kiadá saikat, a szereplők azonban édes keveset kaptak. Most két millió adóssággal fogtak a játékhoz, jelek szerint azonban be fogják kőzni az összeget. A szereplőknek is kell napidíjat adni, hisz a játé kok idején nem dolgozhatnak. Ha vesszük a jegyek árait: 20, 15, 10, 5 márka, — átlagban 10 márka — s ha a résztvevők átlagos számát egy előadáson 4000-re becsüljük, akkor 70 előadást számítva 2.800.000 márka bevételre lehet számítani. Ha tehát eddig nem is, idővel a passió játékok jövedelmezőkké válnak és sok pénzt hozhatnak. Vájjon javára fog-e ez válni a községnek és a játék szellemének? — Eddig a falu nagyon védekezett a mammon szelleme ellen, mely a fogadalom szellemével nem egyezik s amely Isten áldását elvenné tőlük. Ha jólétre is tett szert, s ha népe jóval műveltebb is a környékbeli faluk népénél, gazdagnak nem mondható. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a passiók miatt sok épületet és hotelt kell fenntartani, melyeket ugyan nyaralók egyébkor is igénybe vesznek, de amelyek csak 10 évenkint fizetik ki magukat. Reggel 8-tól 12-ig, d. u. 2-től 6-ig tartott a színjáték. Hatalmas teljesítmény volt ez játékosok- és nézőktől egyaránt. A déli pihenőt arra használtuk fel, hogy a közeli Ettál kolostort néztük meg és a mellette fennálló gimnáziumot és internátust, mely még telve volt tanulókkal. (Itt csak júl. végén kezdődik a vakáció és tart szeptember elejéig!) Estefelé volt időnk még arra is, hogy körültekintsünk a falu forgalmas utcáin. Mindenütt néptömegek, melyek a világ minden nyelvén beszéltek. Magyarok is sokan akadtak. Az utcák aszfaltozva, a házak tiszták, világosak, homlokzatukon művészi freskók, jórészt a néhai oberammergaui „Lüftlmahler " -tői, Franz Zwinktől. Benéztünk a templomba, mely 1700 körül épült és wersoburgi művészek munkája. Megtekintettük a 67 oberammergaui hősi halott emlékére felállított szobrot, észrevétlenül elbámészkodtunk egy kicsit a hosszú hajú, szakállasbajuszos falusiakon, kik mintha bibliai képek keretéből léptek volna ki, azután autóbuszra ültünk és az utolsó kanyarodónál bucsut intettünk az oberammergaui nagy hegyeknek, különösen a meredek Kofel-sziklának, mely mint mélázó remete tekint a távolba száguldó idegenek után. He. (Vége.) ••Harisnyák, fehér ruhaanyagok, öltönyök, fürdöfelszerelés a legolcsóbbak BALOG-nál.^i