ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-07-27 / 119. szám

XXXV. évfolyam, 119. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. július 27 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Előkéssületek a Ssent Imre Év augusztus havi megünneplésére Dunaünnepély a Kisdunán Erősen közelednek már az esztergomi nagy napok, amelyeket fel tünő falragaszok országszerte hirdetnek csaknem minden vasútállomáson, templomon és középületen. Az ünneprendezőség gondjai nemcsak azért nagyok, mert a tervezett ünnepségek nagyarányú volta rengeteg levelezést, tárgyalást, személyes utánjárást vesz igénybe, hanem azért is, mert előzetes költségekre nem áll annyi pénz rendelkezésre, hogy a siker reményében oly áldozatos befektetéseik volnának keresztülvihetők, amelyek kamatjaikat csak az ünnepségek végén hoznák meg, és megfelelő alkalmul szolgálhatnának arra, hogy Esztergomot érdemes legyen felkeresni olyanoknak is, akik e várost csendes napjaiban már megismerhették. Azok közé az idegeidvonzó attrakciók közé, amelyeket tervbevettek, egyik legmeglepőbb látványosságnak ígérkezik a főszékesegyház és a várromok modern elektromos Az „Esztergom" tárcája. Levél Németországból. Münehen, 1930. július 12. Kedves Szerkesztő Úr! Itt vagyunk a müncheai pályaudvaron, várjuk a két óra múlva induló vonatunkat. A városba nem igen érdemes bemenni ily rövid időre, különben is láttuk már többször, ezért hát kezünkbe vesszük' a német újságokat, hogy gyorsabban teljék az idő. Egy stuttgarti lapban (Stuttgarter Neues Tagblatt) magyar vonatkozású cikket találtam. Azt írja a cikkíró, hogy a magyarok még mindig nem tanultak a múltból, mert még mindig elnyomják a kisebbségeket. Bizonyítékul felhozza a Meskó-féle névmagyarosítási mozgalmat, meg hogy Sopronban elitéltek egy polgárt, mivel „azt az egyszerű megállapítást tette." hogy a magyarok ott csak jött-rientek. Boszankodtam a cikk rosszakaratú fényszórókkal való megvilágítása. olyképen, mint Budapesten volt szokásos az előző évek Szent István heteiben. Kivilágítás és modern kivilágítás közt óriási a különbség. Emlékezünk arra, hogy boldogult Csernoch prímás aranymiséje alkalmával a bazilika kupolájának keresztjét óriási fáradsággal és költséggel megvilágították. Ma sokkal kevesebb fáradsággal, sőt talán költséggel is az egész bazilika tündéri megvilágításban tündököl bele a trianoni éjszakába. A történelmi kiállítás helyett, amely új látványosságot aligha igért volna azoknak, akik a pár év előtti Falu-szövetségi kiállítás történelmi és képzőművészeti részét látták, sokkal érdekesebb és meglepőbb kiállítás lesz látható e napokban városunkban. A főszékesegyházi könyvtárban, (bibliotékában) augusztus hó 10-től kiállítják az Esztergom múltjára vonatkozó képeket és azokat a ritka metszeteket, amelyek eddig a közönség részére hozzáférhetetlenek voltak s a most rendezett kegyérem és történelmi éremgyűjtemónyt, melyekről az „Esztergom" most hoz sorozatos ismertetést. De talán ennél is meglepőbb látványosság lesz a bibliotéka lépcsőházának hatalmas menyezetfreskója, amelyet Magasi Német Gábor készített s az Apokalipszis hétpecsétes égi könyvének megnyitását ábrázolja. A lépcsőház tervezett többi freskója, sajnos, az idő rövidsége miatt eddig nem lehetett készen, de maga ez a konpozició is megéri, hogy mindenki megtekintse, mert Esztergomnak nem mindennapos művészi látványosságául ígérkezik. A Szobieszky-emléktábla amelynek szövegét lapunk már közölte, újabb meggondolások következtében nem az új zárdaiskolánál levő bástyafalra, hanem a Szent István-kápolnát is magábanrejtő u. n. Lipót-bástya oldalába kerül. Itt folyik majd le a lengyel zarándokok jelenlétében ünnepélyes felavatása a jövő hó folyamán. Gondot okoz a főszékesegyháztéren elhelyezendő új illemhely kérdése is. Nagy meggondolást igényel ennek az elhelyezése, melyre vonatkozólag több terv merült fel. Vitás a költségek előteremtésének kérdése is, bár, mint értesülünk, ez pár napon belül letárgyalás alá kerül. Elhelyezését illetően legtetszetősebb a mostani kocsifólszer mögött a sekrestyésház udvarán levő térség, amely mind a vízvezeték, mind a csatornázás bevezetését tekintve a legolcsóbb megoldással kecsegtet. Több nehézség áll fenn a bazilika északi oldalán levő térségen való elhelyezést illetőleg a technikai kényelem és olcsóság szempontjából. Dunaünnepély a Kisdunán. Nagyboldogasszony ünnepén este nem mindennapi élvezetben és látványosságban is lesz része a közönségnek azon az ünnepélyen, amely a Kisdunán fog lefolyni. A Komáromy-fateleptől kiindulva a lampionokkal feldíszített csónakok és fényárban uszó motoros sajkák sokasága kél versenyre az elsőség pálmájáért és jutalomért, amit a legszebben és eredeti ötletekkel feldíszített csónak kapni fog. Harmadéve a Komáromy-fiúk csónakja keltett feltűnést. Mult évben a „Nem, nem, soha!" feliratos motoros kelbeállításán annál is inkább, mert a magyarországi németek sorsát párhuzamba állította a déltiroli németek sorsával. A névmagyarosítás kisebbségi elnyomás? Hát vájjon kit kényszerítenek a neve magyarosítására ? (Ügy tudom, hogy még a vitézzé avatásnál is elálltak ettől a követeléstől.) És aki a nevét önként megmagyarosítja, nem magyar-e az már régen testestől-lelkestől ? És hogy jutunk mi hozzá, hogy németjeink helyzetét összehasonlítsák a déltiroli németek sorsával? — A déltiroli németek évszázadokon át német hazában éltek és akaratuk ellenére erőszakos elcsatolás után kerültek idegen uralom alá. Tragikus sors ez egy népre nézve és mélységes sebet üt lelkén. Az emberiesség törvénye megkívánja, hogy a győztesek kíméletesek legyenek ily nép iránt, tiszteljék fájdalmát, és ne tetézzék újabb sebekkel. A mi németjeink azonban, talán a nyugati határszélt kivéve, jövevények, „vendégek" voltak ez országban. Mikor ide bevándoroltak, önként szakították ki magukat a nagy germán nemzet kötelékéből és mintegy vállalták az új haza törvényeit és szokásait. Volenti non fit iniuria! így van ez most Amerikában is, ahová folyton tartanak a bevándorlások. A bevándorlók egy-két nemzedék után asszimilálódnak az őslakókhoz. Mindamellett a bevándorlottak erőszakos magyarosítását is sajnálatos eltévelyedésnek kellene tartanunk, mely emlékeztet pl. az erőszakos vallási térítésekre. Az ilyen erőszakos eljárások gyűlöletesek és nem érik el céljukat. A „Südtiroler" című német lap tele van túlzottan leírt olasz „erőszakoskodásokkal" a tiroliak ellen. így felpanaszolja, hogy a gyermekeknek nem szabad anyanyelvükön tanulniok a katekizmust, s egyik számában leírja, hogy a halotti keresztek feliratain sem tűrik a német szót. Egy olasz börtönben halálos betegséget szerzett tiroli fiatalember koporsójáról gyermekei koszorúját is el akarták távolítani, mert németül voltak rajta a nevek: Franzi, Liesl stb. — Nos hát nem tudom, mindez így történt-e, de az biztos, hogy a magyarok ilyent nem tennének. Mi célja is volna ennek? Vájjon mit értek el a poroszok, a lengyelek Posenben ? Német katekizmust erőltettek a gyermekekre. Nem vették meg. Ingyen adták nekik. Nem fogadták el. Megverték őket. A lengyel plébánosok a szószéken imádkoztak „a szenvedő gyermekekért." Becsukták a plébánosokat és — Posen lengyelebb lett, mint valaha. A poseni internacionális missziós kongresszuson a franciát tették a tanácskozás nyelvévé, jóllehet németül többen tudtak — annyira megundorodtak a rájuk erőszakolt nyelvtől. A franciák is most Elszászban erőszakos franciásitásukkal teljesen elidegenítik maguktól az elszásziakat, akik pedig 1918-ban lelkesedve fogadták őket. (A legérdekesebb, mikor franciák tesznek nekünk szemrehányást, hogy erőszakkal magyarosítottunk!) A keresztény érzéssel, mely az igazságosságot sarkalatos erénynek vallja, különösen ellenkezik az ilyen erőszakos magyarosítás. Érdekes, hogy államférfiaink közül épen az erős kath. nevelésű Széchenyi szállt legjobban síkra a nemzetiségek jogaiért, jobban, mint sokan szerették volna és ezért egy időben el is vesztette népszerűségét, A kath. papságot sokszor érték igaztalan támadások, mert nem akart az erőszakos nyelvi asszimilálás eszköze lenni. De vájjon kérdem: ki használt többet a magyarságnak: az a Fischer Colbrie Ágoston-e, aki kassai püspökké lévén, megtanult tótul, •• Harisnyák, fehér ruhaanyagok, öltönyök, fürdőfelszerelása legolcsóbbak BALOG-nál.^"