ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-06-08 / 100. szám
A kultuszminisztérium hozzájárult az esztergomi leánygimnázium létesítéséhez. Dr. Klebelsberg Kunó gróf vallásos közoktatásügyi miniszter f. évi június 2-án 550—0—6/1930. sz. alatt kelt rendeletével hozzájárult ahhoz, hogy a Paul Szt. Vincéről nevezett szatmári Irgalmas Nővérek magyarországi helynöksége Esztergomban internátussal egybekötött leánygimnáziumot létesíthessen s annak I. osztályát 1930. évi szeptember hó 1-én megnyithassa. Nem emel kifogást az ellen sem, hogy az intézet vezetését az 1930/31. iskolai évben egy esztergomi középiskolai rendes tanár, mint megbízott igazgató, lássa el, az 1931/32. iskolai évtől kezdve azonban már középiskolai tanári képesítéssel biró főfoglalkozású, rendszeresített állású igazgató alkalmazandó. A miniszter méltányolva az iskolafenntartó-rend érdemes törekvését, kivételesen ahhoz is hozzájárult, hogy egyelőre öt évi átmeneti időben egykét polgáriskolai képesítéssé) biró tanárnő is taníthasson. A megbízott igazgató, az alkalmazott rendes tanárnő és az óraadó tanárok nevei az intézet megnyitása előtt jóváhagyás végett bejelentendők a miniszternek A megnyitandó I. osztály számára a nyilvánossági jogot annakidején a tankerületi kir. főigazgató hivatalos látogatása után fogja a miniszter megadni. A miniszter kijelentette azonban, hogy a szervezendő leánygimnázium részére államsegélyt — az államkincstár súlyos helyzete miatt — sem, most nem engedélyezhet, sem a jövőben ilyent kilátásba nem helyezhet. lövészcsapat 747 egységgel, harmadik a „Rákóczi" csapat és negyedik a IV. kerékpáros zászlóalj lövészcsapata . Egyénileg kitűnt: vitéz Ma tus Gyula, SimonideszImre. Pelczmann Pál, Taky Imre és Szabé) Jenő, akik egy-egy aranyérmet nyertek. Az egyéni versenyben győzött vitéz Malus Gyula és Simonidesz Imre ezüstérmet, továbbá Pelczmann Pál és Taky Imre, akik bronzérmet nyertek. A júniusi egyéni versenyben Matus Magda és Szabó Jenő helyezéseikkel egy-egy ezüstérmet nyertek. Augus^utus hó 2-án és 3-án országos lövészverseny lesz Esztergomban a Szent Imre-év alkalmából. A versenyre nagyban folynak az előkészületek. A vándordíj céljaira gyűjtést rendez az esztergomi Move lövészcsapat és felkéri a lövészsport iránt lelkesedő hazafias közönséget, hogy adakozzanak erre a célra. Adakozni lapunk útján is lehet i A gyeimiekért! z Országos Gyermekvédő Liga pünkösdhéttőn gyermeknapot rendez Esztergomban. Országos lövészverseny tergomban a Szent Imre-év A vándordíj céljaira szánt adományokat szerkesztőségünk is átveszi. Őszinte öröm tölti el minden jó, tály „Rákóczi" lövészversenyén és esztergomi ember és hazafi szivét az esztergomi lövészek sikeres működése folytán. Az Esztergomi Move Lövészcsapat résztvett Budapesten a Move lőoszebbíl a versenyből is győzelmesen került ki. A versenyen ugyanis első leli az Esztergomi More lövészcsapat 783 egységgel, a második a műegyetemi Az „Országos Gyermekvédő Liga" Pünkösdhétfőn Esztergomban is „Gyermeknap"-ot rendez, amelynek gyűjtési eredményét nagyrészben az esztergomi szegény és züllés veszélyének kitett gyermekek gondozási akciójára szánja. Legyen Esztergom közönségének szive ebben az ügyben is irgalmas és megértő. A gyermek nemcsak a szülőké, hanem mindnyájunké. A jövő képe és reménye. A gyermekmentéssel, az elcsigázott gyermek segítésével, a társadalom életereje is gyarapodik. A gyermek az életben az, ami a virág a növényen. Segítsük tehát megóvni a züllés perzselésétől. Trianon gyászos következményeit, a gyermekvédelem is súlyosan érzi. A hétfői „Gyermeknap" védő elnökségét szives készséggel szenkvici 1 'atko mcs Lászlóné, al ispánné fogadta el. Mellette a közreműködő patronesszek szerepét a „Gyermekvédő Liga" vezetőségének felkérésére, 7 Urnánál a következő úrnők eszközlik : 1. Széchenyi-téren, a postasaroknál : Andrássy Maria, dr. Décsi Ferencné, dr. Glatz Gyuláné, dr. Frey Vilmosné, Sarvay Jánosné, özv. gróf Sternberg Józsefné. 2. Széchenyitéren, a gyógyszertár előtt: dr. Berényi Zoltánné, dr. Berényi Zsigmondné, dr. Hamza Józsefné, Hollósy Mátyásné, Kofíler Gyuláné, Marosi Ferencné, dr. Szegedy Józsefné. 3. A várúinál, a bibliothékával szemben : Beck Jánosné, Bellovics Gyuláné, Bleszl Margit, özv. Kaán Károlyné, Reusz Ftrencné, Varjas Rezsőné. 4. A Fürdő-szálló előtt: Brandsch Mihályné, Fekets Lászlóné, Genersich Béláné, vitéz Zay Ödönné. Hortobagvijuhíúró MINDENÜTT KAPHATÓ! TERMELI: Orsz. Tejszövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Miklos-út 119/121) alázott csonkaországunk fiainak a hitnek ezzel az erejével, az áldozatkészségnek ezzel az elhatározásával kell elindulnia. Ebből a szemszögből nézve a legideálisabb, a legszebb pályák közé tartozik a köztisztviselői. Egy tanítót veszek például. Falujában ő neveli az új generációt, de nemcsak a gyermekeket neveli, hanem — ha ilyen ideális eszmékkel a lelkében indul el, hivatásának magaslatán meg fogja találni azokat az eszközöket, amelyekkel a kapcsolatot maga és volt tanítványai között állandóan fenntarthatja és így azoknak továbbra is vezetője, irányítója marad. És van-e szebb, nemesebb, ideálisabb hivatás és felemelőbb érzés, mint tudata annak, hogy valaki saját képére és hasonlóságára teremtheti az egész falut és abban az lesz a vezetőgondolat, az összefogó erő, mi az ő lelkében is ideálként él? Vagy nézzük pl. a katonát! Ha tanulmányait a fentvázolt szellemben és lelkületben fogja -végezni, birtokosa lesz nemcsak azon katonai erényeknek, nagy nemzeti érzéseknek és gondolatoknak, melyek a nemzetnek már ezeréve fennállást biztosítottak, hanem birtokosa lesz azon új érzéseknek, új követelményeknek is, melyek képessé fogják tenni a nemzeti hadsereget arra, hogy a nemzet egyetemével összeorrva, a vitézségnek azt a fokát tudják elérni és eléretni, amely a győzelemhez, a diadalhoz szükséges. De tovább megyek. A közigazgatási tisztviselő a polgároknak születésüktől kezdve mindhalálig kísérője és vezetője. Nincs az életnek oly vonatkozása, mely ne lenne kapcsolatos a közigazgatással. A legbensőbb családi ügyek kivételével bármily ügye van az embernek, minden odakerül a közigazgatás elé. Ha tehát a közigazgatási tisztviselőt ilyen nemes érzések és szent törekvések vezetik, a közönségnek nincs oka kétségbeesni, nincs oka lemondani és nincs oka feladni a szebb jövő reményét, mert az ilyen szellemtől áthatott tisztviselő mindig meg fogja találni a módját annak, hogy a rendeletek száraz szavait méltányos belátással úgy enyhítse, úgy simitsa, hog^ az eléje kerülő igazságos ügynek, ha nem is kedvező, de legalább is megnyugtató elintézést adjon. Épen ezért a tisztviselői pályát régen bizonyos nimbusz övezte és arra minden szülő örömmel készítette elő gyermekét. És milyen felemelő érzés kell, hogy áthassa azokat, akiket az isteni Gondviselés a posta, vagy vasúti közlekedés szolgálatába, élére állított és akinek kötelességtudó, fegyelmezett, szakavatott munkáján fordul meg a nemzet egész gazdasági vérkeringése, élete; vagy azt, aki mint bíró, az egyes felek anyagi, büntetőjogi, és erkölcsjogi kérdéseiben van hivatva a döntő szót kimondani és aki pártatlanságával, bölcsességével, tudásával a nemzet erkölcsi erejét van hivatva oly lókra emelni és a közönséget Ítéleteivel úgy nevelni, hogy azzal egy erkölcsben erős nemzet alapjait vesse meg; — vagy azok, akik a pénzügyi hatóságoknál és fent, a minisztériumokban a nemzet életének alakulását intézik, akik nyomorúságaink és bajaink körül figyelembe tudják venni és meg tudják találni azokat az okszerű és a kor követelményeinek megfelelő módozatokat, melyek nemcsak nemzeti, de nemzetközi vonatkozásban is alkalmasak azok megszüntetésére, orvoslására és akik a nemzeti élet minden vonatkozásában megadják azokat az irányelveket, melyek a nemzet feltámadását készítik elő. Ami e pálya túlzsúfoltságát illeti, ma minden pályán ugyanez a helyzet. Az iparban, kereskedelemben is túltermelés van, tőke nincs, pénz nincs, munkaalkalom épen ezért szintén nincs, vagy alig van. Ma az élet minden vonatkozásában világszerte ezzel a kérdéssel állunk szemben. A statisztika adatai szerint Budapesten a diplomás emberek százai keresik kenyerüket mint kalauzok, vagy gyárimunkások, nem is szólva azok tömegéről, akik valósággal lesik az alkalmat, hogy egy-egy ilyen rendszeresített munkási állást elnyerhessenek. Igen sokan a kivándorlásban keresik a boldogulás lehetőségét és különösen Délamerika felé a kivándorlók egész tömegei tódulnak abban a hitben, hogy ott megtalálják szeí rencséjüket és anyagi erősbödésüket, amin keresztül a magyar nemzeti gondolatot is szolgálhatják. Sajnos, e reménységében a legtöbbnek fájdalmasan kell csalódnia, mert odakinn is csak szenvedésben és * nyomorúságban vau része. Sokszor gondolkoztam rajta, milyen nemes, vagy nemzeti célokat szolgáló hivatás lehetne idegen beszakadt, vezérvesztett testvéreinknek élére állani! Hiszen ma már 30—40.000-es tömegekben élnek kint magyarok — számuk vetekszik egy-egy nagyobb magyar város — pí. Győr — lakosainak számával — s ezeknek bizony szükségük lenne olyanokra, akik összefognák, vezetnék őket. De mindnyájunk elé leküzdhetetlen akadályként hárul a nagy szegénység, a pénztelenség, amely bizony még a hajójegy megváltását sem teszi lehetővé. Ilyen körülmények között az államnak kellene módot keresni arra, hogy azok a diplomás emberek, akiket a társadalom idebent elhelyezni nem tud és akik ilyenformán itt feleslegesek, kivándorolhassanak s az elszakadt magyar testvérek élén mint vezetők, irányítók, bekapcsolódhassanak a társadalom és a nemzet produktiv munkájába. Ezekben gondoltam, röviden elmondani azt, amit a mai viszonyok BÉRMAAJANDEKOK Ktsvetien gyári behozatal Svájcból. órás és ékszerésznél Kossuth Lajos-u, 13. (Ügyeljünk a pontos cimre í