ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-06-08 / 100. szám
XXXV. évfolyam, lOO. szám. t Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930 június 8 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. —- Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. - Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Pünkösdi tüzesnyelvek. Esztergom, 1930. június 8. Csaknem két évezred előtt tüzes nyelvek szállottak alá az égből a kiválasztottak feje fölé. Azok pedig megerősödve a világ minden nyelvén kezdték hirdetni az Igazságot, amely azóta is fenntartó sarokköve a civilizált világnak. Tiz nehéz, keserves, pünkösd múlott el a mi megaláztatásunk, letiportatásunk óta. Pünkösdöt négy nappal megelőzve a világ minden táján tüzes nyelvekkel hirdették a trianoni szerződés igazságtalanságát és bizonyították a magyar igazságot. Ámde a művelt nyugati pogányság fülei nem nyiltak meg az igazság befogadására. Hiába zúgott a sok millió magyar, hiába beszéltek a magyar kiválasztottak, egyelőre még a pusztába kiáltók szava volt az övéké. A magyar köntösön osztozók hazug szava még mindig hangosabb nyugaton, mint a magyar igazságé. Vigasztalódjunk! Az isteni igazságnak is kellett a kinyilatkoztatásra és annak befogadására várnia feltámadástól pünkösdig. És azután is nagy hatalmasságok, világnézletek akarták útját állani a világosság, az isteni igazság és szabadságnak. El akarták tiporni, meg akarták semmisíteni és az eredmény az lett, hogy ők buktak el, semmisültek meg, az isteni igazság pedig valamennyit túlélve, ma kétezer év múlva is uralja a világot. Nekünk, a magyar igazságnak is voltak eltiprói. Minket is ki akartak pusztitani a világból. Tatár, török, osztrák ármány, a vörös ötágú csillag, mind összefogtak, hogy megsemmisítsenek. Ellenünk esküdtek felfuvalkodott törpe népek, telehazudták a világot, el akartak pusztitani, de mi, úgy mint Muhi és Mohács után, ha megfogyva is, voltunk és most is vagyunk. Vagyunk és leszünk is! Ezeréves hivatásunknak megfelelően élni és uralkodni fogunk még akkor is, amikor a mostani hangosak egyrészének már nyoma sem lesz az államok sorában, míg mások vissza fognak bújni régi csigaházukba, amelyből a hazugság hizlalta ki őket tiz év előtt. Igen, hozzánk, mi reánk is le fognak szállani Jaz igazság tüzes nyelvei és élni, virulni, uralkodni fog a mi 1000 éves szent varázslatos tüzes nyelvünk : — Szent István Szent Koronája az ezeréves határok között. v. I. Felhívás a város közönségéhez! Esztergom szab. kir. város és környékének közönsége f. hó 9-én d. e. s / 4 11 órakor tartja a Széchenyi-téren a trianoni békediktátum elleni tiltakozó nagygyűlését. Felkérem a TESz kötelékébe tartozó összes egyesületeket és körleteket, valamint a város és a környék hazafias közönségét, hogy a tiltakozó nagygyűlésen lehetőleg zászlóik, vagy felirásos táblák alatt minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. A nagygyűlés programmja: 1. Magyar Hiszekegy. Énekli a Kath. Legényegylet dalárdája. 2. A TESz kerület elnökének megnyitó beszéde. 3. Ünnepi beszéd: Mondja dr. Antóny Béla polgármester. 4. Határozati javaslat a m. kir. kormányhoz küldendő és a revíziót követelő felirat tárgyában. 5. Záróbeszéd: Mondja: Csárszky István dr. prelátus-kanonok. 6. Nem, Nem, Soha! Énekli a Kath. Legényegylet dalárdája. Kedvezőtlen idő esetén a nagygyűlést a Kath. Legényegylet fehér termében tartjuk meg. Esztergom, 1930. június hó 5-én. Vitéz SZÍVÓSWaldvogel József a TESz esztergomi kerületi elnöke. Támogassuk az esztergomi iparosokat és kereskedőket! A köztisztviselői pálya. Irta: Dr. Antóny Béla polgármester. Ha a mai embert és a mai eseményeket nézzük, arra a megállapításra jutunk, hogy azokat a legmateriálisabb szellem hatja át, amely kikezdi a keresztény világfelfogást és a legeszményibb, legideálisabb kérdésekről is közömbösen beszél és nyilatkozik. És mégis, mint minden korban, ügy most is vannak alkalmak, amikor az embereket minden anyagiasság ellenére egy eszmény, egy idea hozza össze és a lelkeket a kor minden cinizmusa dacára is magasabb erkölcsi érzés fogja el. Ilyen alkalom az, amikor a szülők gondolkoznak, tanácskoznak, hogy [ vájjon legdrágább kincsük, a gyer• mek, — akiért annyit áldoztak, annyit nélkülöztek és akinek taníttatásáért annyi lemondást vállalnak, — milyen pályára lépjen, hol kezdje meg a maga életét úgy, hogy megélhetése, mindennapi kenyere a mai nehéz körülmények között is biztosítva legyen, de ezenfelül, hogy az a nemes erkölcsi felfogás, azok az eszmények, ideálok, melyeket az iskolában magábaszívott, necsak parlagon heverő, holt tőkeként maradjanak meg lelkében, hanem azok eleven erejével hivatásának magaslatára is emelkedhessek. Nem mondhatom el, miszerint a köztisztviselői pálya az, amelyen könnyen el lehet helyezkedni, ahol emberben hiány van és nem jelentkezik túlzsúfoltság. De ezt nem is kell külön említenem, hiszen köztudomású tény, hogy ma a legnehezebb pályák egyike a köztisztviselői s azon elhelyezkedni és boldogulni egyáltalában nem, vagy alig lehet. Hogy annak mi az oka, azt meghatározni igen nehéz. Talán azt mondhatnám, a világháború, amely megbontotta a gazdasági és erkölcsi egyensúlyt s amelynek hatását nálunk csak súlyosbítja a trianoni diktátum. így egész természetes, hogy a magyar köztisztviselők helyzete más európai állam köztisztviselőihez viszonyítva sokkal nehezebb s helyzetüket még súlyosabbá teszi az, hogy a magyar közvéleményben felülről is, alulról is az a téves felfogás alakult ki, miszerint minél kevesebb köztisztviselőre van szükség és minden bajnak, minden nyomorúságnak, minden szerencsétlenségnek a sok köztisztviselő az oka annál is inkább, mert fizetésük az államháztartásra nézve nagy megterhelést jelent. Aki a napilapokat olvassa, bizonyságot tehet róla, hogy azokból állandó következetességgel vád hangzik a köztisztviselő ellen. Vád, hogy nem dolgozik, hogy aktázik és az egyes emberek ügyeit nehézkesen, vagy sehogy sem intézi s ezekből a közönség tudatában csak annyi rögződik meg, hogy a mai nehéz helyzet oka a köztisztviselő. Pedig, hogy ez mennyire nem igaz, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a magyar köztisztviselő is ép oly áldozat, mint a kereskedő, iparos, földmíves és a többi szabadpályán lévő. Ebből a szempontból talán a leghálátlanabb, legáldatlanabb, és legkeserűbb a tisztviselői pálya, de abból is, hogy a diplomával rendelkezők nagy tömegének nincs módja és alkalma az elhelyezkedésre. A statisztika bizonysága szerint a magyar egyetemek évente átlag 3800 diplomát állítanak ki, amivel szemben mindössze 400 ember nyer elhelyezkedést. Vagyis évente 3400-ra rúg azok száma, akik küzdelmek, áldozatok és lemondások árán szerzett diplomával a kezükben, a mai nincstelenség közepette itt állanak tanácstalbnul és az elhelyezkedés lehetőségének minden reménye nélkül. Ebből a szempontból vizsgálva, tehát nem látszik kívánatosnak e pálya, de ha cikkem elején említett ideális érzésből és gondolatból indulok ki, akkor szivem minden melegével ajánlhatom. Mert mi a magyar köztisztviselő ? A nemzeti érzésnek és gondolatnak, a nemzeti akaratnak munkása és végrehajtója. A köztisztviselő bárhol is álljon, a nemzeti géniusznak, a nép és nemzet lelkében élő eszményeknek a képviselője. Minden köztisztviselő ideálokat, nagy érzéseket, nagy nemzeti gondolatokat szolgál, szolgálja népe jelenét, jövendőjét és hivatása a nemzet boldogítása. Ezzel az érzéssel és ezzel az elgondolással kell minden szülőnek áthatva lennie, mikor arra gondol, hogy gyermekéből köztisztviselőt nevel. Es ha a fiatalember ily lélekkel indul meg, kétségtelenül bármily nagy is a diplomások száma, bármily nagyok is az elé tornyosuló nehézségek, mégis boldogulni fog. S mert a hit, az ideális eszmények átütőerejévt 1 minden nehézséget le lehet küzdeni, megA Pfml/riQfli Mázárhm csak e &y VprmPQ Hiuptíhlptphp 1 Kossuth Lajos-utca 10.— Június 2-től 8-ig tartó t\ r UllrXUöUl vaocu WKJl u t vezet: VCI Uivaiiuíciüuo \ v ásár meglepő olcsó árai a lognagyobb megelégedést fogják kelteni. Harisnyák, öltönyök, fürdöfelszerelés l£ legolcsóbban Balognál!
