ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-02 / 51. szám

„Mi nemes Esztergom és Komárom . . . .* legyen áldott a Vezér, kiben a Nemzet újra él, hisz, remél és győzni fog!" Komárom Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága szombati díszgyűlésén szószerint a következő határozatot hozta és jutatja el a a kormányzó úr Őíőméltóságának : Mi nemes Komárom és Esztergom — Hazánk szomorú megtépettségének idejére egyesitett Vármegyék Közönsége az Urnák 1930. esztendejében március havának 1-ső napján székhelyünkön Esztergom szab kir. megyei városban Méltóságos Baráti Huszár Aladár Főispán Ur elnöklete alatt tartott ünnepi közgyűlésünkből örök emlékezetül adjuk tudtára elsőként Föméltóságú Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Urunknak, Országunk Kegyelmes Kormányzó Urának, aztán pedig Mindeneknek, akiket illet, miként Elhatároztuk és Kihirdettük amint az következik: a Mindenható kifürkészhetetlen akaratából adatott meg nékünk, hogy szegény, megtépett Hazánkra szakadt háborúk, forradalmak s azokat követő válságos idők megpróbaItatásait átélve, megéltük azt a 10 éves évfordulót is, mely Föméltóságú Vitéz Kormányzó , Urunk áldásos országlásának első határköve. \ És mi szivünkben — rég nélkü\ lözött ünnepi érzésektől áthatotI tan, küzdelmes életünk rohanó sodorának dacára itt megállunk egy .pillanatra, hogy mélységes hódoI lattal, hűséggel és soha el nem J muló hálával köszöntsük Őt, ki I megingathatatlan lelkierejével, böli csességével s a jobb jövőben való tántoríthatatlan hitével biztosan vezeti Nemzetét azon a kálváriás, nehéz uton, melyen Nagymagyarország megváltásának dicsőséges fénye egyre közelebb ragyog felénk. Mindezek átérzésében meghagyjuk és elrendeljük, hogy Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Főméltóságú Urunk képmása a mai ünnepünk emlékezetére, valamiként unokáink unokáinak tanulságára közgyűlési termünk részére megfestessék. Miknek utána díszülésünket azzal zárjuk, hogy: áldott legyen a Vezér, Kiben a Nemzet újra él, hisz, remél és — győzni fog! Baráti ir i - , . Huszár Aladár s. k. rigynazas^radocz) ..... es karcsar r Karcsay Miklós s. k. c . . . kjciryzo PaikovicsLászlóa; k. alispán. pálosok építették és hogy ez nem külön kolostor volt, hanem a márianosztrai pálosok szállóháza. így ismét egy újabb kapcsot kaptunk, mely az esztergomi bárok házakat, nevezetesen a régészeti múzeum épületét is, a budapesti bárok építészethez fűzi Hiteles irott adattal ez időszerint még nem rendelkezünk, mely Mayerhoffer András esztergomi akár közvetlen, akár közvetett építészeti működéséről szólna. A jelen esetben azonban elég hangosan kiáltanak a régi kövek, hogy meghalljuk annak a nevét, aki a magyarországi (és az esztergomi) művészet történetében oly fontos, irányt mutató,j határt jelölő szerepet töltött be. Nem mulaszhatjuk el ez alkalomból kifejezni azt a reményünket, hogy amint az esztergomi bárok építészet a hazai bárok művészet legkiválóbb képviselőire vezethető vissza, esztergomi bárok szobrászatra nézve figyelembe fog jönni az a körülmény, hogy a nagy Donner Rafael, mint Eszterházy Imre prímás bizalmi embere, a süttői bányák bérlője, hosszabb időt töltött a megyében s az ő nagy szellemének kincseit nálunk is kiáraszthatta, Dr. Balogh Albin. Hosszúkötél-leányközépiskola és egy kis megértés ! Irta: Dr. Berényi Zoltán. Esztergom bárok épitéséröl A minap az „Esztergom" egy kis cikksorozatában többek között Esztergom bárok házairól is szó volt s ezekkel kapcsolatban annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy az esztergom-városi bárok házak nagyjából egy tervező művészre vezethetők vissza, nevezetesen abban az alakjukban, melyet a XVIII. század második felében kaptak és hogy a művész szerepeltetése valószínűleg a Sándor-családdal függ össze. E véleményemet nagy mértékben megerősíti az Archaelogiai Értesítő 1929 évi kötetének egyik tanulmánya, mely a napokban jelent meg. E tanulmányban Réh Elemér a hazai, különösen a budapesti bárok épületeket tárgyalja s eközben kiterjeszkedik az esztergomi Sándorházra és a vármegye házára is és ezeket a hazai bárok építészet egyik legkiválóbb alkotásával, a budapesti egyetemi templommal és az u. n. epreskerti kálváriával hozza közelebbi kapcsolatba. Fejtegetései során megdönti azt a véleményt, mely az említett budapesti bárok építmények szerzőjéül Fischer von Erlach Jánost (1656—1723.), a bárok Bécs hírneves építőmesterét tartotta. Nem fogadja el azt az állítást sem, mely szerint a budapesti egyetemi templom építése Hildebrandt János Lukácsnak, a bécsi udvari építésznek volna tulajdonitható, aki különben csakugyan tevékenykedett hazánkban is, nevezetesen ő kezdte meg a törökverő Savoyai Jenő herceg ráckevei kastélyának építését. Réh tanulmánya arra az eredményre jut, hogy a budapesti bárok építészet irányító szellemének Mayerhoffer András építőmestert kell tartanunk, aki Salzburgból származott hozzánk, 1724-ben pesti polgár lett és haláláláig (1771.) rendkívüli gazdag tervező és építő tevékenységet fejtett ki, melyet fia, János, atyjának nyomdokain járva tovább folytatott. E Mayerhoffer András nemcsak Buda és Pest bárok művészetének szabott irányt, hanem hatása, ha nem is mindig közvetlenül, a vidékre is kiterjedt. Fischer von Erlach és Hildebrand művészi hagyományait nemcsak átplántálta hazánkba, hanem tovább fejlesztette. És hogy működését Esztergommal is kapcsolatba kell hozni, a fenti két példa eléggé igazolja. Elég egymás mellé állítani az esztergomi vármegyeházának és a budapesti egyetemi templomnak kapuzatát, az epreskerti kálváriának, vagy még inkább a budapesti Kaas Ivor-u. 10. számú házának és az esztergomi Kameszky (Sándor) háznak tervezetét és díszítését: lehetetlen kételkednünk azon, hogy ezek egy tervező és díszítő mővészre mennek vissza. . És itt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fenti két esztergomi épület az udvarral élénkebb kapcsolatban lévő urak birtokában volt. A Sándorokra nézve ez Esztergomban is ismeretes, hiszen ekkoriban emelkednek grófságra, Török Jánosról azonban nem sokat hallhatunk, pedig a hétéves háború kiváló tá bornoka szintén megérdemelné, hogy Esztergom fcváros egy kis figyelemmel legyen az ő emléke iránt. Nem utolsó momentum az sem, hogy a budapesti egyetemi templom akkoriban a pálosok birtokában volt. Ismeretes ugyanis, hogy a bencés székház egy részét az igazgatói lakást, 1763-ban ugyancsak a Egy igen szellemes cikket olvastam nemrégen az egyik helybeli lapban, amelyben szerény személyem igen jó társaságba került. Mátéffy Viktor Őméltóságával, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos úrral és dr. Antóny Béla polgármester úrral hoz össze egy régebben megírt cikkem kapcsán dr. Jármy István kollégám. Tehát a modern Argonauták elindultak, hogy egy olcsó kölcsönt szerezzenek a városnak négy millió pengő erejéig. Nem tudom, hogy e szám pontos-e és szegény szülővárosom tényleg adós-e most ennyivel, de annyi bizonyos, hogy egyik kísérletező urat sem vezette önös érdek. Mert, ha például valamiképen egy hosszúlejáratú 5 %-os kölcsönt bírna a város kapni, akkor egyszerre körülbelül egy harmadára esne a pótadónk és akkor a polgármesternek és László tanácsos úrnak se fájna attól a 4 millió pengőtől a feje és nem gondolkozna a tanácsos úr arról, hogy valahol kibéreljen egy őrült nagy hombárt abból a célból, hogy annak a tízezer adófizetőnek, aki nem tudja a konjunktúrában a Bazilika magasságán tulig is felemelt adóját megfizetni, — bútorait elárverezés céljából ide beszállítsa. Lovag Schmidt Sándor bányafőtanácsos pedig úgy került bele ebbe a kis, de jóakaratú társaságba, hogy a Salgótarjáni Rt.-nál és a Kereskedelmi Banknál levő jó öszszeköttetései alapján, valószínűleg Mátéffy Viktor iránt érzett barátsága miatt akart eljárni egy olcsó kölcsönért a megye székhelye számára. De Schmidt Sándort hagyjuk ki az egész dologból, Ő már sok jót tett saját hatáskörében ennek a városnak és nem érdemli meg senkitől, hogy jószándékát kétségbe is vonják. Dr. Jármy István ifjú kollégám ezen jóakaratú pénzkeresőket, mint önkéntes vállalkozókat állítja be,— azzal, hogy mikor tervük nem sikerült, és a léggömb bajba került, kosarából kilógó egyik kötéllel például én, akinek az egész kísérletről fogalmam sem volt, — úgy akartam a póruljárt aviatikusokat megmenteni, hogy Dorogot akartam összekötözni Esztergommal. Tudniillik azt írtam én annak idején és meg is ismétlem, hogy Dorog egyesülve a várossal, mint Esztergom bányatelepe, egyik külvárosunk lenne, ahová 5 percenként autóbusz, vagy villanyosközlekedéssel el lehetne jutni, akkor a megnövekedett forgalmi adóval talpra lehetne állítani a primási székhelyet, még olcsó kölcsön nélkül is. Nagyon jól tudtam, hogy ez a terv Dorognak nem fog tetszeni, sőt egyes érdekelt tényezők nagyon is ellene lennének, azt is tudtam, hogy a terragiumról azt fogják hinni a laikusok, hogy az egyesítés esetén nem a dorogi gazdálkodóké és az ott lévő intézményeké marad, hanem szétoszlik Esztergom többi 18 000 lakosa között. — de az akkori cikkem nem bányajogi előadásnak készült és kijelentem, hogy magam is utópiaként gondoltam erre a lehetőségre, amely momentán megszüntetné a város nyomasztó anyagi helyzetét. A két hely összekötése egyebekben nem is uj gondolat, evvel illetékesek már rég foglalkoztak és ha annak idején Schmidt Sándor kertváros tervét, — nem tudom miért, — el nem gáncsolják, ma már össze volna építve Esztergom Doroggal, bár ez még mindig nem feltételezné az egyesülést amelyhez több megértés és főleg az kell, hogy a dorogiak ne féljenek Esztergom nagy pótadójátóí. Azóta Dorogon is jártam és igen befolyásos tényezők tervemet kinevették (ezek mind élvezik a terragium gyönyöreit !) Most azonban felteszem a kérdést: ha Dorogon és Csolnokon kimerül a szénkincs és Schmidt Sándor Esztergomban még a Reyman-aknában levőnél is több szenet talál, vízmentes helyen, — mi lesz akkor Dorogból ? Ha majd egyszer onnan a bányaigazgató, amint Winklener úr 25 év előtti távozásakor mondotta — már egy zsebkendőben viszi el az utolsó kitermelt szenet? Ki megy majd a dorogi hetivásárra, amikor a dorogi kolónia Esztergom közvetlen közelébe kerül ? De — mondom — mindez csak olyan fantasztikus és Dorogra nézve e^y kis elgondolást igénylő, perspektíva. Mert Esztergom az Árpádházi királyok bölcsője, a régi Strigoniura, az ezeréves város, a magyar hercegprímás székhelye, majd csak valahogy kijut a bajból, de Dorog, ha ez a Vernéi fantázia bekövetkezik, ugyanaz a hely lesz, ahol még az én emlékezetem szerint is az Ehrenwaldok tisztes nemzetsége túrta a földet és kaparta a könnyen elérhető szenet mindaddig, míg azjiEsztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt., illetve a Salgó hatalmas tőkeereje és egy zseniális bányamérnök nem is 20 év alatt amerikai stílusban kiépített egy olyan ipartelepet, amelyhez hasonló csak egy van az országban : Tatabányán ! Tehát az illetékes tényezők, akik ma igen magas paripáról nézik ezt a mi szegény, de kulturált városunB^emberg, crepella kész nöí modell-ruhák. A legszebb tavaszi női kabátok. VERMES-nél Kossuth Lajos-u. 10.