ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-03-02 / 51. szám

kat, amely épen azért keveredett) adósságba, hogy a mai kornak megfelelő város legyen, — amiről nagyon helyesen ír a polgármester úr, — és amelynek az utóbbi időben tett befektetéseiért a jövő generáció csak hálás lesz a mainak, annak a generációnak, amely dacára a háborúban történt teljes elszegényedésének, mégis bele mert fogni ezekbe a beruházásokba és épen a „Trianon átka" miatt forgalmában megcsökkent városból iskolavárost, kert- és fürdővárost akarna teremteni. És ha ez mind sikerül és földmíves gazdáink áttérnek a nemes gyümölcs és szőlőfajták termelésére, akkor még bányatelep nélkül is megélnénk valahogy. Az iskolaváros, úgy látszik, útban van már. Bár az új elemi iskola némely építkezési hibája miatt lehet szidni a tervezőt, illetve a minisztériumot, amely a terveket így hagyta jóvá, ahogy az most áll, de nem lehet szidni például Mátéffy Viktor országgyűlési képviselőt, akit különben divatos szidni, amit ő el is: bir, mert „elég széles a háta." Az igazság az, hogy Frey Ferenc óta egy °ly agilis képviselőnk sem volt, mint ő. Sőt ő többet birt a „Vass"horgonyával kikaparni ennek a városnak, mint az Istenben boldogult Frey Ferenc, aki képviselőségének majdnem egész ideje alatt az akkori tisztességes ellenzék drága és keserves kenyerét ette és mikor kormánypártivá lett, a közös bankügy miatt felheccelt ország őt és pártját eltiporta. Ezután jött a darabont korszak, amelynek folytatása a koalíció díszkorszaka, majd ismét egységes párt, ahol már 200.000 koronába került egy esztergomi mandátum és így elképzelhető, hogy ezen számtól megrettent képviselőink mennyire szerették Esztergomot. Stb., stb. — egész Mátéffy Viktorig, aki azután megcsinálta jó kormánypénzekkel, vagy segélyekkel a Belvárosi Olvasókört és 2 népiskolát, a Legényegyletet és szerzett, — csak ő tudja, hogy hogyan, — rengeteg pénzt a Népkonyhára, nem is szólva azokról a sok, kisebbnagyobb segítségekről, megélhetési lehetőségekről, amelyeket sokaknak, igen sokaknak teremtett! Hogy a szent Vincze-rend anyaháza oly nagy, hogy a főnöknő az első hir lapi megmozdulása már is a leg helyesebb érzékkel a legjobb leány képző typust a lyceumot fel tudja állítani, — ez se tisztán Klebelsberg Kunó gróf érdeme, de a képvise lőnké is, aki mozgatni tudta az ügyet Tehát a cikkem legfőbb célja, hála M. Benkő Szeréna főnöknő megértésének, mégis csak valóra lálik és ezárt könnyen lenyelem azt a lóhátról való kritizálást, amelyben Dorogon néhány érdekelt tényezőtől volt részem. Vernét is kinevették a Nautilusért és a kormányozható lég hajóért, akik őt fantasztának tartót ták, de végül is itt van a komoly tengeralattjáró és földkörüli repülés Magával a lyceummal kárpótolva leszünk a pénzügyi tehetetlenségünk miatt elvesztett csendőriskoláért, mert szerény számítás szerint itt legalább 240 tanuló lesz és ezek közül igen sokan, több mint a fele, vidékről fog jönni és részben az apácák internátusában, részben magánházakban elhelyezkedni és így forgalmat fognak biztosítani Eszter gomnak. Egy kérésem van azonban a mélyen tisztelt főnöknőhöz: hogy a szülők jelentkezési határidejét tolja ki szeptemberre. Meg lehet győződve, hogy nem 40, de ennél jóval több tanítványa lesz. Az esztergomi elemi leányiskolák oly jók, hogy ha azoknak legjobb tanulóit veszik majd csak be a lyceumba és a vidékiekkel is ily selectiót végeznek, minden osztályra tehát évenként 1—1 osztállyal többre egészítve ki az intézményt, végül is 240 növendékük lesz. Azt hiszem a rendnek ma már annyi polgári iskolai tanárnője van, hogy 4 év alatt, kivéve talán a nyelvoktatást, maga a rend is adhat tanerőt, 4 év után pedig lesz már elég középiskolai tanárnője ís a rendnek. Tehát csak jöjjön az a lyceum. Arra itt már égető szükség van, mert a máig itt elérhető tanítónői oklevél bár igen szép képzettséget ad, de mit jelent még egy jeles oklevél is leányaink kezében, ha egy Istenháta mögötti faluban levő népiskolában megüresedett tanítónői állásra máris 100-an pályáznak. A lyceum pedig nyelvekben, egyéb más képzettségben oly magasfokú műveltséget ad a nőnek, hogy azzal a mai nehéz viszonyok között mégis csak jobban feltalálhatja magát. A lyceum felállításával az iskolaváros már annyiban is közelebb jutott a megvalósuláshoz, hogy merem remélni, hogy a Szent Vince-rend, amelynek középiskolai tanerőkre is szüksége van, idővel legalább a leánygimnázium felső négy osztályát felállítja, ahol jelöltjei érettségi vizsgát tesznek. Még van egy mód, hogy tovább mehessünk e téren, ha az apácák akarják, figyelmeztetik a tek. Várost arra, hogy tulajdonképen az ő kötelessége fenntartani a polgári iskolát és ők ezen iskola helyett egy felső leánykereskedelmi iskolát állítanak fel, amelybe lyceumok negyedik osztályából belépni lehet, vagy pedig megnagyobbítják székházukat, ha valamiképen erre módjuk van és ott tartják a polgári iskolát is. Most pedig visszatérek a Takarékpénztárhoz, ahova ma, úgy ahogy mindenki úgyis betér. Ha egyszer jobbak lesznek a pénzügyi viszonyok és megint 5000 pengőt fog megérni egy takaréki részvény, akkor amilyen merészen belevágott a Lőrinc-utcai palota és a strandfürdő építésébe, építtessen valahol a Fürdő közelében legalább egy 120 szobás nagyszállodát, amint pld. a semmeringi szállodák vannak megépítve, de bérlőjénél kösse ki, hogy egy napi pensió a szobaárral együtt, a szoba fekvése szerint 10—15 Pnél többe nem kerülhet. Ekkor már számíthatunk kb. 1000 fürdővendégre, ami legalább egy millió pengő forgalmat jelent. A város pedig szép lassan, ereje szerint csinosodjon, mindenütt virág és virág, árnyas helyek, szép kis parkok, mint pld. az Erzsébet királyné parkja és ha valami jószerencse folytán megépül a drótkötélpálya is, amivel közel lesz az erdő a városhoz, Magyarország legkeresettebb nyaralótelepe Esztergom lesz. Végül pedig hagyjunk mindenkit dolgozni, aki önzetlenül siet a bajba jutott város segítségére még egy gondolattal is és ne tételezzük fel egymásról, hogy belőlünk már minden idealizmus kihalt és csak jó haszonért teszünk meg valamit a város érdekében. "Az ezeréves város nem lesz nagyközség, mert élni akar. S ha a mai súlyos helyzetéhez hozzájárul még az is, hogy két régi patrónusa, — a Hercegprímás és a Főkáptalan, — elszegényedett is, az a fő, hogy a káptalan és a primási székhely maradjon Esztergomban, a többit meghozza nekünk vagy talán unokáinknak az idő, — amely értünk dolgozik. Szombat és vasárnap reggel 6 óráig nyitva a Korona, Kávéház. ! Korhelyieves! 2000 majd 3500 köbméter kavics fuvarozása vár az esztergomi gazdákra A nagyarányú kereseti lehetőséget nem szabad az esztergomiaknak elhalasztaniok. Az Esztergom megyében folyó állami útépítéseknél az egyik vállalkozó a város dunaparti bányájából mintegy 2000 köbméter kavicsot akart az útra szállíttatni. A várossal történt megegyezés után az esztergomi gaztáktól kért és kapott ajánlatot a nagymennyiségű kavics szállítására. Á gazdák ajánlatát, amely szerint köbméterenkint 4 P 70 fillért kértek a fuvarozásért, el is fogadta a vállalkozó. Azonban itt lesz a bökkenő. Amikor a végleges megegyezésre és a munkálatok megkezdésére került a sor — ki tudja, mi okból! — a gazdák nem voltak hajlandók a fuvarozásra. Most a helyzet az, hogy a vállalkozó kidoboltatja mégegyszer a fuvarozási ajánlatot, majd — ha ennek dacára sem tud esztergomi fuvarost kapni — kénytelen lesz idegenből fuvarosokat hozatni a kavicsnak az esztergomi bányából a Tát-Leányvár útszakaszra való fuvarozására. A nagy munkahiány és panasz idején alig lehet megérteni a keresettől való elzárkózást, különösen ma, amikor egyéb mezei munka még nincs. Itt valami félreértés lehet. Az összkereset a fuvarozásból körülbelül 9400 pengőt tenne ki és ha figyelembe vesszük azt, hogy földmíves gazdáink által fizetett öszszes földadó 17.000 pengő, a fuvarral az adónak több mint felét megkereshetnék. Nem szabad engedni, hogy ez a kereset és munkaalkalom elkerüljön Esztergomból, annál inkább sem, mert a közeljövőben kilátás van egy 3500 köbméteres fuvarozásra is az Esztergom—Dorog útszakasznál, amely alkalommal több mint 16.000 pengőt lehetne keresni. HIREK. Éjjeli szolgálatot március 1-től—7-ig a Rochlitz örökösök „Szent István" o. gyógyszertára (Kossuth Lajos-u. ós Széchenyi-tér sarok) teljesít. Gyarmati József f j Mint lapunk pénteki számában rövidesen jeleztük, február 26-án délután aránylag rövid ideig tartó betegség után elhunyt Gyarmati József nyug. igazgató-tanító, volt gimnáziumi és reáliskolai tornatanár, az esztergomi iparostanonciskolának úgyszólván utolsó napjaiig buzgó tanítója életének 76-ik évében. Gyarmati József Esztergomban 1853-ban született. A tanítóképző elvégzése után tanítói pályáját Párkányban kezdte meg, majd Ipolyságon folytatta. Esztergomba megválasztatván, a Kossuth Lajos-utcai elemi iskola volt működési körének fő szintere. Földmivelő népünk nagy tömege az ő tanítványa volt. Nemzedékeket tanított itt 40 éven át, mignem 43 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Akaratereje, kitartó munkavágya ennél szélesebb működési kört biztosított számára. Mint képesített tornatanár a gimnáziumban és a reáliskolában hosszú éveken át dolgozott a testnevelés terén. A footballjátékot is ő ismertette meg annakidején az esztergomi ifjúsággal. Társadalmi egyesületi téren folytatott működése is figyelmet érdemel. Szorgalmas munkatársa volt a helyi lapoknak s különösen a már megszűnt „Eszergomi Lapok"-ban jelent meg sok cikke, amelynek különben egyidőben rendes munkatársa is volt. Temetése pénteken délután 4 órakor nagy és őszinte részvét mellett folyt le a belvárosi temető kápolnájából. A temetési szertatást Mátéffy Viktor prépost-plébános végezte asszisztenciával. A koporsónál Bárdos József iparostanonc-iskolái igazgató-tanító, aki egykor tanítványa is volt a megboldogult-