ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-01-05 / 4. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok ós előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Remény, vigasz és félelem Esztergom, 1930. jan. 5. Esztergom városa egyelőre reményből él. Reméljük, hogy előbb-utóbb esak bekövetkezik a jobb világ. A hivatalos város reméli, hogy majdcsak pénzhez jut, majdcsak befolyik az adó és törlesztheti adósságait, fizetheti kölcsön kamatait, — a polgárság reméli, hogy majdcsak megszűnik a pénztelenség és nem fenyeget a végrehajtó, — a tisztviselő reméli, hogy majdcsak megkapja a fizetését és majd csak megél valahogy — végül pedig mindenki reméli, hogy majdcsak megjön az a megváltó hosszúlejáratú kölcsön, amellyel az állam megmenti Esztergom városát a rengeteg bajtól és gondtól. Nem vetheti a szemünkre senki, hogy vakon bizakodunk és tétlenül reménykedünk, mert telve vagyunk jóakarattal, tervekkel, hogy összefogjunk és saját erőnkből segítsünk magunkon, és sorsunk jobbrafordításán munkálkodjunk. Ebben a jóakaratban és igyekezetben elmegyünk a legvégső határig, úgy, hogy sokszor úgy vagyunk és úgy teszünk, akár a szárazravetett hal, -— főképen amikor a világgazdasági jelenségekkel szemben akarunk Esztergomban normákat felállítani. Mindenesetre tiszteletreméltó azonban az a jóakaratú és megértő összefogás, amely a szövetkezeti és gazdasági életnek városunkban való kifejlesztésével, az esztergomi tejtermelés, az esztergomi ipar, az esztergomi kereskedelem felkarolásával akarja a sínylődő magángazdaságot fellendíteni, amely fellendülés a városgazdaság javulását is magával hozná. Hálásan kell gondolnunk már a puszta igyekezetre és legkisebb cselekedetre is, amely a fenti tervek megvalósítására irányul, mert hiszen sovány vigasz az, és nem álltathatjuk magunkat azzal, hogy majdnem minden magyar vidéki város Esztergoméhoz hasonló súlyos helyzetben van. Sovány vigasz ez és azoknak való, akik elvesztették önmagukban a bizalmat és tehetetlenül pusztán másokra bízzák sorsukat. A jó esztergomi ember azonban a saját Jer ej ét és munkáját is felajánlja, miközben városa sorsát illetően lelkét eltölti a félelem. Mert a ma körülöttünk folyó kíméletlen gazdasági harc, amely alatt mi is szenvedünk, sokszor eszünkbe juttatja a nagy Csernoch primás szavait, aki az utolsó nehéz időket úgy jellemezte, hogy: kívül harcok, belül félelmek ! Nem szerény telenségből idézzük a mi kis városunkra ezt a nagyhorizontú mondást, de magunkon érezzük igazságának súlyát. Ez a félelem és aggodalom városunk sorsáért, jövőjéért tegyen bennünket bátrakká, elszántakká a közéletben, barátokká, testvérekké és munkatársakká az önzetlen alkotások terén! Ismerjük-e Esztergomot? Irta: Dr. ALOGH ALBIN. A Deák Ferenc-utcában a vármegyeháznak a háború előtt teljesenátépített díszes épületén ésBáthori Schulz Bódog generális jóbarátjának, Bartha Endrének kis házán kívül az „öreg" templom emelkedik ki. A régi falak romjain emelt plébániával együtt azon a területen épült, ahol a középkorban az esztergomi ferencrendiek híres kolostora és temploma állott a mellette elterülő temetővel. A régi ferencrendi templomban volt eltemetve IV. Béla királyunk (f 1270.) is feleségével, Laskaris Máriával (f 1270.) és fiával, Béla herceggel (f 1269.) a Boldogságos Szűz oltára előtt. A Szent Péter és Pál apostolok tiszteletéré emelt öreg vagyis plébánia-templom nem sokkal a törökök kiűzése után (1695—99.) épült, de csak hevenyészve, részben fából. 1726-ban már nagyjából kőből készült, de a század közepén (1756— 61.) 1743-ból való tornya kivételével egészen újjá építették. így igen szép bárok épület lett belőle tágas hajóval, bőséges szobordíszekkel. Ezek között is kiemelkednek a díszes szószék domborművei és gazdag ornamentikája, meg a kapuk szép fafaragása az apostolfejedelmek alakjával. A templom baloldali első kápolnájában a Segítő Szűznek magyaros ruhába öltöztetett koronás szobra karján a kis Jézussal kissé merev faragás, de annál élénkebb a szobornak rokokó baldachinja angyalszobraival, hullámos vonalvezetésével. a más iskolások előtt eldicsekedve kérkedtünk is. Jólelkű ember volt és tekintélyt tartó úr. Sorban és tiszteletben Vasxary Kolos következett utána. A történetet tanitottai Előadásai alatt mély csend honolt sorainkban és áhitat szállotta meg lelkünket. Mikor Hunyady Jánosról prelegált nekünk, — ami a legkedvesebb témája volt, — halvány arca kipirosodott, halk hangja ércessé vált és karbunkulus szemei szikrát vetni látszottak. Nagy tisztelettel környeztük személyét. Es mégis megtörtónt egyszer, hogy egyik iskolatársunk előadás közben, — merő pajkosságból, — célt tévesztve, papirgolyót dobott fejére. Ez a cselekedet Vaszaryt hirtelen haragra lobbantotta. „Ki volt az ?

M kiáltá felónk helyéről felpattanva. Kinos csend állott be a teremben, a kérdésre senki sem felelt, miközben haragos szemeinek villámait lövelte felénk. „Nem akarom tudni a tettes nevét** — folytatta hosszú pauza után az elkeseredés hangján — „s ha valaki öt nálam bevádolni merészelné, azt a szobámból kiutasítom." Mely után kalapját véve, tőlünk hirtelen eltávozott. Az ajtó még be sem tevődött utána, amikor a diákok máris nekiestek a tettesnek, ott ütötték-vertók haragAz „Esztergom^ teája. j Érettségi hatvan óv előtt. Irta: Czobor László. II. A 6G-ból tudomásom szerint és Isten jóvoltából még tizen élünk. Megrokkantunk, vén emberekké lettünk. Ámde nem csüggedünk, a jobb jövőbe vetett hit lelket önt belénk, mert hiszünk Istenben es hiszünk Magyarország feltámadásában. Ezek után néhány sorban még megemlékezni kivánok akkori tanárainkról és némely eseményről, mik diákéveinkkel kapcsolatban előfordultak. A hála érzése fog el, ha reájuk gondolok ! Hiszen szüleink után kiváltkópen nekik köszönhetjük sorsunk jórafordulását és helyzetünk szerencsés kialakulását. Az ő gondos kalauzolásuk nélkül nem tudtunk volna göröngyös pályánkon biztosan előre menni és a veszélyeket szerencsésen kikerülni. Hivatása magaslatán állott valamennyi, kik hűen töltötték be azt a hazafias missiót, melyet az adott körülmények reájuk ruháztak. Ugyanis az esztergomi főgimnáziumot özönével lepték el legkivált a tót felvidékről származó ifjak. És tudni kell, hogy akkoriban Pápa, Tata, Komárom, Vác, Léva, Selmecbánya még nem rendelkeztek főgimnáziummal. Volt olyan óv is, amelyben az ötödik osztályban 97-en, a hatodikban 7ö-en voltak beiratkozva. De meg a felvidéki szülék előszeretettel küldték fiaikat Esztergomba, a magyar nyelv tökéletes elsajátitása végett, mert bizony kiejtésükön erősen lehetett kiérezni a tót accentust. Es voltak többen, akik fiaikat papnak szánták, amit az esztergomi főgimnázium révén biztosabban reméltek elérni. És hogy végezetül a volt tanáraink ismertetésére is reátérjek, kezdem Ftrencxy Jakab igazgatóval, aki ritkán mutatkozott előttünk. Amikor közénk jött, vagy ünnepet ültünk, vagy dorgatóriumban volt tőlerészünk. Mesterien tudta adni a műharagot. Minden haragos kitörését ezzel kezdte : „Én Ferenczy Zsigmond Jakab" „Nos Franciscus Josefus" módjára, — az r-betűt többszörösen is hangoztatva. Tehette, mert előttünk fejedelmi tekintélye volt, hiszen abszolút hataltmmal uralkodott fölöttünk. Miktr Ferenc József lovagkeresztjót tűzték ünnepi keretben a mellére, — ami valamikor nagy kitüntetés volt, — ezt nagyra vettük, s ezzel jukban, ahol érték. Mire a háromtagú kórlelő deputációval Vaszarytól visszatértem, akkorra a tettes már útban volt az ágya felé, melyet az elszenvedett lincsölés miatt napokig őrizni volt kénytelen. A deputációnak kérleld közbenjárását siker koronázta, Vaszary a következő óráján nálunk ismét megjelent s folytatta előadását sine ira ott, ahol azt legutóbb elhagyta. Vaszary 1869-ben a győri főgimnázium igazgatója lett, ahová öt az esztergomi diákok áhitatos tisztelete ós elvesztése felett érzett fájdalma kísérte el. Engem őeminencája személyéhez az iskolán kivül az a körülmény ig fűzött, hogy egy évig ón voltam a ministránsa a barátok templomának annál az oltáránál, amely a bejárattól számitva balról a második. Midőn 82 volt esztergomi diák a hercegprímást kinevezésekor Barosi Grábor miniszter vezetése alatt üdvözölte, a cercle alkalmával Őfőméltósága előttem ráemlékezett erre is. Sorban utána Gulyás Elek következik — a Lexi bácsi. ő volt a magyar irodalom tanára, a tót nyelvmestere, a dalárda, az önképző-kör, a könyvtár vezetője. Mindmegannyi alkalmas eszkőz ahhoz, hogy magát tanulóival megkedveltet-