ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-01-05 / 4. szám

A restaurálások alkalmával (utoljára 1903-ban) a templom bárok jellege nem egy részletben megszűnt. Szerencsére a régi szobrok, legalább nagy részben meg vannak őrizve, a mellékoltárok pedig egészen megmaradtak. De már hiába keresnők a XVIII. századi diszes céhzászlókat, a Szentháromság egykori társulatának körmeneti díszöltönyeit. Ma már a templom alatt levő sírboltokba sem temetkeznek, ahol latin föliratok őrizték meg a nemes város egykori consulainak, aediliseinek emlékét. A templom falán márványtáblát találunk, mely a Széchenyi-téri Szentháromság - szobor hangulatos történetét beszéli el. Emellett homokkőből készült bárok dombormű a hit alakját állítja elénk érdekes fölfogással. Az öreg templom előtt régen az ú. n. halpiacot tartották, bizonyára még a középkori helyi hagyományt követve, mert ismeretes, hogy akkor a Kis-Duna partján medencékben árulták a halat. (Az esztergomi halászok ma is ezen a környéken laknak.) Talán errefelé nyilt a Dunára a város falainak vízi kapuja, ellenben a vízítorony, a falaknak a parton emelkedő főbástyája távolabb, a Deák Ferenc-utca végén a Heischmann-gyár helyén állhatott. A gyár már az Árok-utca sarkán épült, amely a vár árkát és az ú. n. glacisját jelzi, maguk a várfalak azonban a Kossuth-utca felől a Horánszky-utca vonalát követték. A Horánszky és Jókai-utcák sarkán ellenben temető volt, alighanem a Szent Péterről nevezett középkori templom cimiteriuma. Az Árok-utcához hasonló szerepe volt a Simor János-utcának (régen Hosszú-sor), ahová\ a'várfalak bizonyosan sohasem nyúltak. Sőt a város falain kívül esett a Lőrinc-utca vonala is. Mindamellett a közbeszéd „város" néven ma is azt a területet érti, amelyet ezek az utcák határolnak, jóllehet a szab. királyi város határa (1895-ig is) ezen is túl terjedt és vonala a Hévíz-utcán át a Központi kávéház épületéig haladt; ezeken túl már a Víziváros, illetve Szenttamás önálló községek következtek. Az említett területen állottak a városi nemesek és polgárok házai, itt folyt le a szabad királyi város élete. (Folyt, köv.) A hegymesteri állás betöltéséről, a nagy kölcsönőkről és a vízdíjak ügyéről nyilatkozik a földmíves polgárság képviselője Mint megírtuk, Tátus János, a városi képviselőtestület Nesztora a legutóbbi közgyűlésen felszólalt és nyilatkozott a földmívespolgárság képviseletében a tárgysorozat folyamán felmerült közérdekű kérdésekről. Mivel ez a felszólalás és ennek nyomán tudósításunkba került rész sokak előtt homályosnak tetszett, sőt félreértésre adhatott okot, Tátus János városi képviselő megjelent szerkesztőségünkben és az alábbiakban részletezte a földmívestársadalmunk felfogásának is megfelelő felszólalását a szóbanforgó kérdésekről. A hegymesteri állás ügyében nyilatkozata a következő: A mezőrendőrségről szóló 1894. XII. t.-c. IX. fejezetének 75. szakasza előírja, hogy a mezőőrök javadalmazása az érdekelt birlokosok terhére történik. Ha volt valamikor ok rá, hogy takarékoskodjunk, úgy a jelen gazdasági helyzetben a birtokosoknak különösen nagy szükségük van a takarékosságra. Az ezen kérdésben megnevezett hegymestert nem javasolnám elbocsájtani és végkielégíteni, helyette pedig egy más idegen egyént bizonyos tiszteletdíjért megbízni a hegymester kevés teendőinek elvégzésére, amint azt a pénzügyi bizottságban javasolták, mert ezzel nem takarékoskodunk. Az Volt a tiszteletteljes javaslasom, hogy az eddigi hegymester tartassék meg és illendő 600 pengő tiszteletdíjért teljesítse a hatáskörébe tartozó teendőket. A nagy kölcsönök lebonyolításánál a kamatokat illetőleg igen szomorú jelenségeket terjesztett elő a pénzügyi tanácsos a pénzügyi bizottsági ülésen az adók és tartozások behajtása terén. Azt hallottuk, hogy a hesse. És ez neki valóban sikerült is. Mikor M. Honór az önképző-körben „Szilágyi Erzsébet" költemény szavalásába fogott — amit kegyetlen tót accentussal cselekedett meg, — hangos kacagás tört ki belölünk. Honór pedig ettől sirva fakadt. Most is jól emlékszem a kemény dorgatóriumra, amelyben Gulyás minket viselkedésünkért részesített, és a jóságos atyai szavakra, mikkel Honórt megvigasztalni iparkodott és őt pártfogásába vette. Hogy a felvidéki fiúkban — az időben a magyar nyelv és irodalom iránti szeretet fokozódott, — az Gulyás érdeme volt. Gulyást plébános korában Deákiban egyizben ^meglátogattam. Felejthetetlen, kedves napot töltöttünk ott el együtt az emlékezésnek szentelve, miközben megszemléltük az ottani régi templomot és a bencés uradalom mintagazdaságát is, mely erről meszsze földön hires volt. Gulyás egy évre rá — alispán koromb&n — nekem Ipolyságon viszszaadta látogatásomat, mely alkalommal tiz volt diákja körében ünnepeltük őt tőlünk telhető minden szívességgel és hálás szeretettel. Hosszúra terjedne ezen ismertetésem, ha az időbeli volt tanáraim mindenikéről megemlékezném ; pedig ez hálás téma volna. Csak röviden jelzem még, hogy Kovács Ábel volt a diákok mumusa, — hiszen a görögöt tanította nagy szigorúsággal. „Hallja ? hallja ?" monda a felelettel adós maradt diáknak, amikor valamelyik állat a nagy piacon elbődült, — „maga is annyit ért a göröghöz, mint ez a bőgő kollégája — leülhet" szólt a kemény sentea cia. Szavaiban nem volt válogatós, szidalmazó volt a természete, de a szive a helyén volt, nagyon szerette a diákjait, mert az év végén f

onto 3 ok nélkül senkit sem buktatott el. Ók négyen voltak akkoriban a tanári kar seniorjai ós Kühn Raymnnddal együtt, aki a fizikát tanította kitűnően, — a tanári kar díszei. No de elég ! írásom végéhez értem. Célom volt megrajzolni az esztergomi főgimnázium hatvan óv előtti képét kegyeletes emlékezéssel volt tanáraimra ós arra a régi szép időre, amikor én is diák voltam. Hangzatos reklámcímeket, mint 14 napos vásár, üzletátalakítás miatt leltári eladás, ugyan nem, de megbizható jó árút közismerten legolcsóbban közel fél évszázad óta Balog Lászlónál vásárolhat. legtehetősebb polgároktól is pénz nélkül jönnek el a végrehajtók, nem azért, mert nem akarnának fizetni, hanem mert nem bírnak. Én szinte félek, .mikor az ellenkezőjét képzelem. Azoknak a tehetősebb adózóknak sem az üzletük, sem más pénzforrásuk nem csökkent ezen mostoha viszonyok alatt sem, hanem mert látják és hallják, hogy fizetni senki sem bír, így akkor ők miért tüntessenek azzal, hogy ők meg bírnak fizetni. Én így képzelem és félek, hogy ezen szomorú jelenség ma még csak sántít, de ha lábra kél, nagy bajok lesznek, mert így sem azok, akik amúgy sem tehetik, sem pedig a tehetősebbek nem fognak fizetni. A város fejlesztése terén az utóbbi időben nagyot nyaláboltunk, ebből keletkeztek azok a különböző nagy kölcsönök, amelyeknek most a kamatait fizetni is alig találunk módot. De még ezekkel a kölcsönökkel is valahogy csak megbirkóznánk, ha nem volna olyan drága a mi jó vizünk s ne terhelnének meg a vízművek létesítéséhez igénybevett külfötdi kölcsönök. Ezek még inkább megnehezítik a város fizetőképességét. Ezért úgy vélem, hogy minél előbb módosítani kell a vízdíjak kivetését és lehetővé kell tenni ezáltal azt, hogy azok a háztulajdonosok, akik nem élvezik a vizet, mert van elegendő és kifogástalan vizük, sőt még a hálózattól is távol esnek, de valamit fizetni mégis hajlandók volnának, bizonyos mérsékelt és méltányos árat fizethessenek. Sérelmes a földmívespolgárságra, hogy még az évkkel ezelőtti állataik után is követelik a vízdíjat, pedig állataik még a szinét se látták a drága jó víznek és még ami fő, utóbbi időben az állatok után törülve lett a vizdíj. A fölháborodott háztulajdonosok így azzal állanak elő, hogy ha százszor rátáblázzák is a házukra, de mégsem fizetnek jogtalanul. Tehát az állatok után a régi követelést törülni kell és ha módosítva és rendezve lesznek a vízdíjak, akkor méltányos díjat fizetni ők is hajlandók. Dr. Antóny Béla polgármester legközelebb értekezletre hivja össze a földművestársadalmat a tejszövetkezet! akció megindítása ügyében Köztudomású, hogy városunk földműves lakossága újabban csakis a tejtermelésből tudja megélhetését biztosítani, mert gabonája annyi sem terem, amennyi a kenyérre kell, borát nem képes értékesíteni, de a tejnek eddig mégis meg volt az ára, amelyből pénzt tudott előteremteni. Az utóbbi időben azonban sok panasz hallatszik, hogy a' tejet nem veszik, a piacon árúbabocsátott tejet úgy viszik haza, amint kihozták. Ennek — állítólag — az az oka, hogy sok tejet hoznak be vidékről, sőt még a csehektől megszállott területről is. Ezen a bajon valamiképen segíteni kell, mert ha népünknek még a tejből sem lesz jövedelme, akkor miből fizeti az adót? Miként minden termék, úgy a tej értékesítésének is a legbiztosabb módja a szövetkezés. Egy tejszövetkezet létesítésére polgármesterünk már meg is tette az első lépéseket, legközelebb összehív egy értekezletet annak megbeszélésére, hogy miképen lehetne megszüntetni j a tej értékesítése körül mutatkozó bajokat. Ha tehát ez az értekezlet összejön, jelenjék meg azon minden érdekelt tehéntartó gazda, mondja el ott a panaszát, adja elő tervét. Nagy visszaesés mutatkozik a multévi esztergomi házépítéseknél az előző évivel szemben A gazdasági leromlás és a szegénység, főképen pedig az építkezési kölcsön drágasága a házépítéseknél szembeötlően mutatkozik az elmúlt 1929-es-esztendőben. Amig 1928-ban épült Esztergom város területén 61 egyszobakonyhás. 33 kétszobakonyhás, 11 háromszobás ház, 1 négyszobás és 1 hatszobás ház, addig az elmúlt 1929. esztendőben már csak 24 egyszobakonyhás, 20 kétszobás, 4 háromszobás és 1 hétszobás ház épült. 1929-ben tehát összesen csak 49 ház épült az 1928ban épült 109 házzal szemben. Az 1929-es építkezésekhez természetesen még hozzá kell számitanunk a vízivárosi zárda és a tanítóképző nagyarányú építkezését. Vidéki vásáros jármüvek esztergomi állóhelyeiről új rendeletet adott ki a rendőrkapitányság A vidékről különösen vásárok alkalmával Esztergom városba bejövő járművek állóhelyeinek kijelölése ügyében a polgármesterrel egyetértöleg a következőket rendelte el a m. kir. állami rendőrség esztergomi kapitánysága: 1. A városba gabonát és gumós terményeket hozó járműveket a Simor János-utcának a nagy kaszárnya alsó szélétől kezdve az utca mindkét oldalán a Rákóczitér felé; 2. zöldséget, dinnyét és gyümöl{csöt hozó járműveket, ha az árusítás kocsiról, egy helyben állva szándékoltatik, illetve történik, a Vörösmarty'-utcának a kirakodó piaccal el nem foglalt felső részén ; 3. szénát, szalmát, zsuppot, egyéb szálastakarmányt és tűzifát hozó járműveket, valamint a hetivásárokra borjút és sertést hozó járműveket, valamint a hetivásárokra borjút és sertést hozó járműveket a Rudnay-tér déli részén és pedig közelebbről meghatározva a Kovácsai