ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-12-08 / 198. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A város atyái Esztergom, 1929. dec. 8. Esztergom városa új képviselőtestületi tagokat választ. A régi, amely keresztül a világháborún át a forradalmakon és a trianoni szomorú változásokon őrködött a közügyek felett, a szombati nappal bevonult a város történelmébe. Az a meleg búcsú, amelyet a városi vezetőség és a város polgárságának képviselői vettek egymástól, jóval több mint másfél évtizedes együttműködés emlékének szólt s ezt nemcsak az összeszokás, hanem a kölcsönös megismerésből fakadt megbecsülés is mélyebbé, őszintébbé tette. Az a gondolkodó fő, aki majdan a képviselőtestület működését vizsgálja és birálja, meg fogja állapítani, hogy ennek a képviselőtestületnek összetétele a felette végigviharzott történelmi idők súlyosságához mérten szilárd, egységes volt s méltó arra, hogy emléke a korai feledés mohától ment legyen. Az új képviselőtestület elé várakozással nézünk. Valahogyan komolytalannak látszik ugyan az a nagy tülekedés, amellyel a város komoly elemeinek higgadt, megfontolt ajánlásával szemben egyesek opponálnak, de amellett márkás nevek varázsába burkoltan igyekeznek magukat belopni a közvélemény jóindulatába. Eszünkbe jut az ezópusi veréb, amely a sas szárnyai alatt elrejtőzve emelkedett a magasba, hogy ő lehessen a madarak királya . . . Komolytalan — mondom — ez a tülekedés, de ezzel szemben legyen 'komoly és egységes a józan polgárság állásfoglalása. Esztergom választópolgársága eléggé megtanulhatott egyet-mást a lefolyt két évtized súlyos eseményeiből, hogy könnyelműen ne fecsérelje el törvényes választójogát. Megtanulhatta azt, hogy a korteskedők lelkébe is nézzen s meglássa az önérdeket és feltűnési viszketegséget azokban, akik nem, méltók a bizalomra. Esztergom polgársága válasszon igazán atyákat, akik atyai szeretettel, gondossággal és a lelkiismeret teljes tisztaságával döntenek az eléjük vezérelt közérdekű ügyekben. A város atyái komolytalan, megfontolatlan, belátással nem biró szűklátókörű és önérdeket hajhászó egyének nem lehetnek. Evvel a mértékkel mérjük jelöltjeinket s csak iga

z puritán gondolkodású, keresz" tény magyar érzéssel telített, jellemes, vezetésre hivatott polgárokat tiszteljünk meg szavazatainkkal a keddi választáson ! Most folyik Budapesten a TESz jubiláris nagygyűlése, amely a magyar nemzeti társadalom találkozójának Ígérkezik A Társadalmi Egyesületek Szö-! derék munkát végzett és hogy a vétsége tízéves fennállása alkalma-1 magyar közönség nem pazarolja érből jubiláris díszgyűlésre hivta össze demetlen ügyre [érdeklődését, amitagegyesületeit. Ez a közel egy hétre | kor ma minden ;

'jó magyar ember tervezett jubiláris tanácskozás a va- i lelkesen figyel fel erre a nagy tárlóságban az egész magyar nemzeti; sadalmi megmozdulásra, társadalom találkozója, minthogy a! A jubiláris nagygyűlés f. hó 7-től TESz tagegyesületei és a tagok so- j 11-ig tart és a mai vasárnapi virába belépett községek útján behá- gadói díszgyűíésen József Ferenc, lózza egész csonka Magyarországot. Fózsef és Albrecht főhercegek monA TESz jubileuma tehát országos! danák beszédet, az ünnepi beszédet esemény ! Számarányát, programm- j pedig Wolff Károly tartja, ját és az integritás megvalósítása-! A jubiláris nagygyűlésre a város, nak, valamint válságos gazdasági vármegye közönsége köréből többen helyzetünk megjavításának érdeké ben páratlan eréllyel és felkészültséggel folytatott tevékenységét mérlegelve meg kell állapitanunk, ^hogy készülnek, így vitéz SZÍVÓS Waldvogel József ny. tábornok és dr. Csárszky István prelátus-kanonok is, akik a TESz kerületi elnökei. Amit a városi képviselőválasztással kapcsolatban Esztergom város közönségének tudnia kell Esztergom szab. kir. megyei város közönsége kedden, f. hó 10-én választja meg az új városikéviselőtestület tagjait, azt a 30 embert, „ESZTERGOM" TÁRCÁJA A Szeplőtelen Fogantatásdogma kihirdetésének 75-ik évfordulójára ! Hetvenöt évvel ezelőtt ezen a lapon örömmámorban úszott a kat. rilág. IX. Pius pápa 1854. dec. 8-án i katolikus milliók ujjongása közepette a világ minden tájáról egybegyűlt több száz püspök jelenlétében i római Szent Péter templom fenséges kupolája alatt ünnepélyesen kihirdette „Ineffabilis Deus" kezdetű iogmatikus bulláját, melyben kinondatik, hogy a Boldogságos Szűz Szeplőtelen fogantatása Istentől kiíyilatkoztatott hitigazság, melyet 3gy katolikus hivő sem vonhat kétségbe az egyház közösségéből való rizárás veszélye nélkül. Mielőtt enlek a magasztos katolikus hitigazsácmak mélységes értelmére s ünne)élyes definiálása, történeti hátterére vetnénk egy-egy futó pillantást, egykét idevágó fogalom tisztázása látizik szükségesnek. Az anyaszentegyház az idők foyamán élve a Krisztus Urunktól ráruházott legfőbb tanítói hatalomnál bizonyos hitigazságokat, mint Istentől kinyilatkoztatott igazságokat határozott meg, melyeket azontúl minden katolikus hívőnek hinnie kellett, ha az egyházból való kiközösítés büntetését el akarta kerülni. Természetesen sosem hiányoztak, kik az egyházat az igaz hit meghamisításával s „újdonság" hajhászással meg ne vádolták volna. Ennek a vádnak határozottan van valami behízelgő látszata, mely nagyon alkalmas lehet arra, hogy a gyanútlan hivőt is tévútra vezesse. Nevezetesen katolikus alapigazság az, amit a kat. theologia az anyaszentegyházról és a sz. hagyományról szóló tannal kapcsolatban tanit, hogy az apostolokkal a nyilvános kinyilatkoztatás ideje lezáródott s a kinyilatkoztatott hitigazságok a hit letéteményeképpen az anyaszentegyház gondjára bízattak, hogy azokat — mint a népek mestere és tanítója a világ végezetéig hűségesen megőrizze. Uj „nyilvános" kinyilatkoztatás azóta nem volt s nem is lehet soha többé. A kinyilatkoztatásban mint tényben s igazságtartalomban haladás, fejlődés, történelem nincsen és nem is lehet. Lehet azonban haladás, fejlődés az igazság megismerésében olyan értelemben, hogy az anyaszentegyház egy önmagában kinyilatkoztatott hitigazságot, különösen, ha azt támadnák valamely oldalról, mint olyat ünnepélyesen kijelent — vagy annak értelmét pontosan körvonalazza az esetleges tévedések meggátlására, vagy ellensúlyozására. Itt igenis van haladás, van fejlődés és ilyen értelemben van dogma történelem. Ez azonban helyesen nem a hitigazságok történelme, hanem a hitigazságok alaposabb megismerésének történelme. A változásnak alá nem vetett örökigazságok birodalma a történelmet kizárja. Az itt vázolt alapfogalmak fonalán beszélhetünk most már a Szeplőtelen Fogantatás katolikus dogmájának történetéről is. Ez a fönséges és igazán katolikus alapigazság mint kinyilatkoztatott hitigazság már az apostolok idejétől kezdve a kat. hit letéteményének részét képezte, de mint ilyen az egyházi tanítás által kifejezetten felismerve nem volt. Midőn tehát a római pápa a dogmát kihirdette, nemcsak azt jelentette ki ünnepélyesen, hogy a Bold. Szűz szeplőtelenül fogantatott, hanem azt is, hogy ezt az igazságot maga az Isten nyilatkoztatta ki, tehát azt ezentúl mindenkinek hinnie lehet, sőt hinnie kell. Ilyen értelemben lehetséges, hogy az idők múlásával többet hisz a hivő egyház, mind az előző századokban, noha a hitigazságok számban és tartalomban változatlanok maradnak. Ennek a processusnak, mely a kat. anyaszentegyház vitális benső munkájának legfényesebb bizonysága — legszebb példája éppen a Szepl. Fogantatás dogmájának a története. Ez a dogma — mely annyira vigasztaló erejű a kat. hit depositumában, annyira dicsőségére szolgál a Bold. Szűznek s oly megtisztelő az egyetemes emberiségre nézve az Ó- és Újszövetségben csodálatosképpen csak a misztikus homály leple alatt rejtőzik. Annál következetesebben található meg a kat. hagyományban s a különböző keresztény egyházak liturgiájában. A Boldogságos Szűz tökéletes mentessége az eredeti bűntől — ami ennek a hitigazságnak a tartalmát és lényegét képezi a nestorianus egyházak hitének visszhangjaképpen világosan benn van már a Koránban is (Cf. Huby, „Christus". Paris, 1916. p. 775, n. 1.). A szir szent Efrem s vele együtt igen sok egyházatya, különösen a görögök már az első keresztény századokban ezt a dogmát a későbbi skolasztikusok anélkül, hogy azt módjára problémává és vita tárgyává tették volna már a IX. Pius pápától defiMindennemű télikabátok, öltönyök, ruhák, kötények, fehérnemüek legolcsóbbak BALOGNÁL