ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-09-02 / 67. szám
XXXIII. évfolyam, 67. szám. Ar» SO fillér Vasárnap, 1928. szeptember 2 RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. BflUKttOBSBHSBfl Esztergom árvédelme Esztergom, 1928. szept. 1 Nagyobb áradások idején Esztergom sohasem kerülhette ki, hogy többszáz holdnyi földterületét viz ne borítsa el. Esztergomtól Tát felé nincsen gát és valahányszor a Duna magasabb nívót elér, nemcsak az országút mentén elterülő földek kerülnek viz alá, hanem még a messzebb eső földek is. Az áradással együtt sok helyen talaj viz is előbukkan ós az ebből származó kár nem kevesebb az áradásokozta kárnál. Esztergom és a Tát felé eső dunamenti vidék árvizmentesitése nem mai terv. Ahányszor áradás pusztított, mindig komoly terv volt egy árvédőgát megépítése. A terv azonban terv maradt, évtizedek multak és nemcsak, hogy árviz mentesítésre munkaterv nem készült, hanem még árvédelmi társulat sem alakult. Végre most megoldáshoz közeledik a kérdés. 1926-ban Antóny Béla polgármester Esztergom árvizmentesitése ügyében a földmivelésügyi minisztériumhoz fordult. Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő az árvizmentesitósre vonatkozó kérelmet gyakori közbenjárásával és direkt összeköttetésével a földmivelésügyi minisztériumban gyors elintézésre vezette. A földmivelésügyi minisztérium az iratokat 5564—-926. sz. rendeletével Győrbe küldte, hogy az ott mi folyammérnökség az ügyet áttanulmányozza. Ezután Esztergomba érkezett Szilágyi Gyula kir. főmérnök, aki a városi mérnöki hivatallal elvégezte a szükséges méréseket, ezek álapján elkészítette a terveket és megküldte a földmivelésügyi minisztériumnak. A következő évben a minisztérium visszaküldte a terveket, ós arra utasította a győri folyammérnökségi hivatalt, hogy a minisztérium által megjelölt variánsra szorítkozzék és engedélyezésre alkalmas általános tervet dolgozzon ki. E rendeletnek a győri folyammórnökség eleget tett. Az átdolgozott tervek most érkeztek Esztergomba. A győri folyammérnökség két cél felé törekedett a tervek elkészítésénél. Az egyik az, hogy egy védőtöltéssel a Duna kiáradását megakadályozza, a másik, hogy a védőgáton belül a belvizeket levezesse. Az árterület széle a Zsidódi patak torkolatától, a patak mentén felfelé 400 méterre kezdőd'k, metszi a Csontkút- és a Pappre-dűlőket, folytatódik a Kolozsontúli dűlőig, azután ennek déli, illetőleg keleti széle mentén a Szentléleki patakig tart. Az|or szágút közelében keresztezi a Csapásföldeket és a gyepmesteri telep előtt eléri az országutat, ahonnan a városi körtöltés mentén tér vissza a Dunához, a Primásszíget magasságában. Eszerint a védtöltés a vizmütelepnél kezdődik és a Zsidódi patak mellett a z Eggenhoffer-pusztáig húzódik. A belvizeket 6 km 2 területről kell e tervek szerint levezetni. A győri folyammórnökség az összes belvizeket a ma meglévő mederben vezeti le természetesen a szükséges szabályozással. Különösen a Szent János patak szabályozására kell igen nagy súlyt helyezni, mert áradás idején nemcsak a patak önti el a földeket, hanem a Halastónak nevezett öregtó is veszélyezteti a termést. Csak itt 300 kat. hold föld hasznavehetetlen a Szent János-patak szabályozatlansága miatt. A terv szerint megjelölt meder a régi Halastón, a Vöröstón, Kerektón és a Bottyán-tón folyik keresztül. E terv keresztülvitele olcsó és megfelelő. A körülbelül 3500 m hosszúságú védtöltés megépítése a betonmunkálatokkal 120 000 P-be kerül. A munkálatok 1172 kat. holdon vonulnak végig és igy egy holdra 102 P 36 fill, esik. Ha számbavesszük, hogy ez az összeg húsz évre osztódik el, akkor semmiféle megterhelést nem jelent. A védőgáttal többszáz hold föld válik hasznavehetővé és az állandó biztonság folytonosan javuló földmivelést eredményez. Az érdekeltségi kimutatást a város már elkészítette. Természetesen a kisajátítás összege nincs a 120.000 pengőben. Az érdekeltségi terület még bövithetö és ez esetben a hozzájárulási Összeg is kevesebb. A belvizek levezetésének költsége a földmunkálatokkal 20.000 pengő. Itt egy holdra 1706 pengő esik. Gazdaságos lenne a Szent Jánospatak felső részének szabályozása is, mert a Dun a áradásakor és viharok i dej én itt is jelentékeny az árpusztitás kára Az itt elterülő földek tulajdonosainak tehát érdeke, hogy az ármentesitő társulathoz csatlakozzanak. A munkálatok az árvédelmi töltés és a csőzsilip egyidejű megépítésével kezdődnek. Ezután a belvizek levezető csatornáját épitik meg a Dunától a Táti-uti hidig. Következni fog a Bottyán-tó tisztítása ós bővítése a Halastótól az Öregtóig, végül a Szentléleki patak tisztítása az Oregtótól a városi vaslemez-hjdig. A tervek tehát elkészültek és már csak megvalósulásra várnak. Előbb azonban meg kell alakítani az ármentesitő és b elvizlevezető társulatot, melynek feladata nemcsak a tervek elfogadása, hanem a munkálatok mielőbbi keresztülvezetése. Ezzel kapcsolatban legfontosabb feladat Esz tergom ós a védtöltés helyén elterülő földtulajdonosok érdekeinek tekintetbevétele is, valamint a szakszerű és lelkiismeretes ügybuzgalom a munkálatok felelősségteljes elvégzése során. A költségeket a földmivelésügyi minisztérium fogja olcsó kamat mellett az ármentesitő társulat rendelkezésére bocsátani. Erre nézve Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő már határozott ígéretet kapott. Ennek az összegnek a kamatait és törlesztéseit fogják az érdekeltek viselni. Az sincs kizárva, hogy a társulat segélyt is fog kapni a földmivelésügyi minisztériumtól. Az ármentesitő táraulat megalakulása rövid idő kérdése, mert a veze tőség megválasztása már folyamatban van. Fontos még, hogy az ármentesitéssel különösen az érdekelt gazdák foglalkozzanak, szeretettel és megfelelő áldozatkészséggel. Saját jól felfogott érdekük kívánja ezt. Szükséges tehát, hogy a gazdák mielőbb csatlakozzanak az ármentesitő társulathoz, amely a legeredményesebben viheti a kérdést célhoz. Időpazarlás lenne külön érdekeltséget alakítani ós állandó küldöttségjárással a munka zavartalan lefolyását akadályozni. Amint az ármentesitő társulat megalakult és a tulajdonosok összhangzó érdeke a tervek keresztülvitelével találkozik, következnék a második fontos kérdés, a legelő megjavítása, amelylyel egyik legközelebbi számunkban foglalkozunk. V. O. Bodnár György nyugalombavonulása Bodnár György, Komárom—Esztergom vármegyék kir. tanfelügyelője negyven évi kiváló ós eredményes működés után f. évi szeptember hó 1-től nyugalomba vonult. A kettős vármegye legfőbb intéző köreinek és vezető embereinek oly irányú fáradozása, hogy a magyar tanítás- és nevelésügynek ez az értékes vezetőfórfia és szorgalmas munkása állásában továbbra is megmaradjon, a Trianon folytán ránkzúdult mostoha körülmények miatt nem járt kellő sikerrel. Az „Esztergom" annakidején részletesen méltatta Bodnár Györgynek Szatmár-vármegyóben harminc éven át kifejtett lelkes munkásságát, amely a Ferenc József-rend lovagkereszt jót szerezte meg számára. Bodnár Esztergomba való jövetelét megelőzte szatmárvármegyei eredményes működésének híre, amelyet a legutóbbi évtized Komárom- és Esztergom vármegyékben is fényesein igazolt. Fővágvát, hogy a magyar tanügy vármegyénkben is elérje a szatmár?ármegyei magas szinvonalat, itteni működése igen közel juttatta a teljes megvalósuláshoz. Hazafias fájdalmai, hogy látnia kellett, mint jutnák szive vérén megszervezett új iskolái, intézményei, gyönyörű tanítói internátusa megszálló idegenek kezére, s a keserű üldöztetések, amelyekben magyar volta miatt része volt egykori hazájában, Esztergomba való kineveztetése után nemhogy elkedvetlenítették volna, ha nem új alkotó munkára sarkalták. Vigaszt talált az itteni helyzet alapo megismerésében, a tapasztalt hiányok és régebbi mulasztások lelkiismeretes pótlásában s a tankerületébe tartozó iskoláknak az időközben napvilágot látott új népiskolai tantervbe lefektetett gyönyörű pedagógiai elvek és irányok szerint való szeretetteljes átformálásában. Munkásságát a két vármegye öszszes iskoláinak közvetlen meglátogatásával kezdte. Negyven éves működésén vezérfonalként húzódik végig erős vallásos érzésen alapuló lelkiismeretessége, amelynek többek közt azzal is tanújelét adta, hogy amidőn a látogatások költségeinek fedezésére kiutalt összeg kimerült, saját költségén folytatta a kiszállásokat. Ezeknél nem volt akadály sem a szakadó eső, sem a legerősebb téli fagy. Eme áldozatos buzgalmának köszönhető, hogy tankerülete valamennyi iskoláját és tanügyi intézményeit közvetlen tapasztalatból ismerte meg s részesítette a vezetőket buzdításában, irányításában és üdvös rendelkezésekben. Hogy e gy es iskolákban szerzett tapasztalatait az illető tantestületekkei mily hozzáértéssel és kíméletes tapintattal tárgyalta meg, s hogy az itt-ott észlelt hiányok felismerésére, belátására és orvoslásuk szükséges voltára mily atyai jóindulattal késztette az illetőket, arról elsősorban megbecsült munkatársai, a vármegyei tanítóság, másodsorban a kettős vármegye iskolaügyének örvendetes felvirágzása tehetnek bizonyságot. A kulturális fejlődés alapfeltételeinek — miként Szatmárban is — az iskolák fejlesztését tekintette. Mély belátással alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. Amihez hozzáfogott, törhetetlen kitartással és akaraterővel vivta ki, jóllehet maga mindig a háttérben maradt s szinte szembeötlő volt végtelen szerénysége ós példás alkalmazkodása. Itteni működésének maradandó alkotásai az esztergomi tanítónőképző ós az új városi elemi fiú- és leányiskola létesítésének kiharcolása, a csévi, dömösi, pi^ismaróti, únyi, agostyáni, szomódi, tatai, bokodi, tarkányi, tatabányai, felsőgallai, csolnoki, gyermelyi, leány vári új, vagy kibővített iskola, a komáromi, sárisápi és csolnoki óvoda, a bajóti, csolnoki, sárisápi tanítói lakások, a komáromi impozáns új polgári fiú- és leányiskola s új zárdaiskola, a felsőgallai községi polgári iskola telkének biztosítása, a tóvárosi Önálló gazdasági ismétlőiskola, és az esztergom-tábori polg. fiúiskola megszervezésében való hathatós közreműködés, továbbá Felsőgallán 3, Tóvároson 1, Tatabányán 4, Dorogon (rk.) 1, Annavölgyön 1, Sárisápon 2, Nyergesújfalun 2, Bánhidán 2, Leányvárott 1, Dorogon (társ.) 4, Augusztabányán 1, Tokodon 2, Süttőn 1 új tanítói, Annavölgyön 1, Tokodaltárón 1, Sárisápon és Dorogon 2—2 új óvónői állás létesítése. Külön meg kell emlékeznünk a kir. tanfelügyelői hivatal végleges méltó elhelyezése érdekében kifejtett kitartó munkásságáról, amelynek eredménye
