ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-07-15 / 54. szám

XXXIII évfolyam, 54. szám. Arn 20 fillér Vasárnap, 1928. július IS ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Cseresnyeszüret után Esztergom, 1928. július 14. A piac a termelés tükre. Mi at minden szüretnek, úgy a cseresnyeszüretnek is megvan a sajátos tanulsága. A sok közül felsorolok néhányat, hogy azzal a jövőnek, az új nemzedéknek tegyek némi szolgálatot. A haladó világ igényeiben, divatjában változik és aki a termelésben a haladás igényeit eléggé kielégiteni nem tudja, jövedelmező gazdasagáról mond le. Hiába panaszkodunk fünek-fának, hiába szidjuk a közönséget, sőt a kormányt is, mert a segítéshez önmagunkból kell kiindulni, önmagunkon kell segíteni s az áldás majd jön. A termelés csak úgy biztosithat jövedelmező gazdaságot, ha a termelő a vásárló igényeit úgry a cseresnye, mint az egyéb termei vénynél, vagy HZ iparkószitménynól kielégíti. Ma már a szürszabó, az ocsút terme? ó' nem tudna közöttünk megélni. A cseresnyetermelésnek van már kialakult iránya, oélja — ós ezt minél inkább megközelítem, annál magasabb árakat érhetek el, annál jövedelmezőbb lehet termelési vállalaton). Vidékünk cseresnyetermelésre kiválóan alkalmas, ezt bizonyítja az ezen évi termelés is. Ha van mit forgalomba hozni, jön a vásárló, jön a kereskedő is, ki felkutatja a megfelelő piacokat. A kereskedő azonban esak tömegárukat, egyenlő minőséget hozhat forgalomba és annak a szállítást is bírnia kell, ne legyen gyorsan romlandó. A puha és apró cseresnye a szállítást nem bírja, ez csak szeszanyagnak alkalmas. A világos szinü cseresnye pedig, mely igézően gusztusos is a fán, a gyümölcskosárban, mégis szállításra nem alkalmas, mert másnapra már foltos, pecsétes^ tehát kereskedelmi árut nem képez. Nekünk iedig ilyenekből van a legtöbb százaos fánk, mint Örökség, melynek termése alig hálálja ma már meg az elfoglalt területet, a leszedés diját, az eladásra fordított időt. Ebből a tanulság az, hogy szorítsuk a sötétszinü ós keményhúsú cseresnyét, mely a szállítást birja, téli eltevésre, étkezésre alkalmas. A cél érdekében felemlítem, hogy a gyökérsarjak ugyan felhasználhatók nemesítésre és fanevelósre, mégis a magról neveltek erőteljesebben fejlödnek, hosszabb életűek és bővebben termőknek bizonyulnak. Felemlítem azt is, hogy szemzéssel « gészségesebb fákat kaphatunk, mint fásoltással, melynek következtében a mézgá8odás elébb állhat be. Mikor már a szép alakulású cseíesnyefánk megvan, az gondviselést, rpolást és védelmet kivan. Ha annyit törődnénk a gyümölcsóinkkal, mint a szőlőinkkel, bizony az is hozná legalább is annyi átlagos jövedelmet ós olyankor is kerülne pénz a házhoz, mikor más tömegteraieivényből még nem árulhatunk. S A gyümölcsfát is meglepi a betegség és az ellenség, melyek ellen védekezni kell, ha jobb cseresnyeszüretre ós több jövedelemre óhajtunk szert tenni. Leggyakoribb betegség a mézgásodás, melynek valódi élettani okát kifürkészni még nem sikerült. Az ellenségek közül, mint gombabetegséget, felemlítem a moniliát és fuszikladiumot. Ezek ellen az ismételt 1—2 •/» bordóilé használ. A levél zsugorodást okozó tetvek ellen szintén a télen alkalmazott 5—8 %-os gyümölcsfa karbolineum oldata védelmez. I Az araszolok virágzáskor támadják 'meg a cseresnyefát. Ezek ellen az enyvgyürük oltalmaznak meg, ha októbtr vógótől a fán hagyjuk januárig. A kukacosodást okozó legyek ellen a lehullott gyümölcs összeszedését, elégetését, továbbá a talaj őszi felásását ajánlhatjuk. Ha tehát jövedelmezőbb cseresnyeszüretet kívánunk, úgy az elmondottakat fontoljuk meg és a tanácsot ne csak tudomásul vegyük, hanem cselekedjünk is. SxÖlgyémy Gyula. A városháza Irta: KEMÉNY MIKLÓS levéltárnok. Az a ház, melyben születtünk, nevelkedtünk, vagy hosszabb ideig tartózkodtunk, mindig mélyen bevésődik lelkünkbe a maga jó-rossz emlékeivel, sokaknál annyira, hogy tisztán érdeklődésből annak eredetét, építőjét, régi tulajdonosát is kikutatja. Menynyivel érdekesebb és fontosabb tehát ismernünk annak a háznak történetét, amelyből szülő- vagy lakóvárosunk életét, fejlődését irányítják, jövendőjének alapköveit rakják le; Es mindennek dacára mily kevesen vannak, kiket ez érdekel, akik erről tudnak valamit; sőt akik többé-kevésbbé ismerik is, nem tudják — hiszen honnan is tudnák — hogy a folyó év székházuk történetében jubiláris esztendő. A napi gondok közepette és más egyéb jubilációk ünnepi zajában ki is törődnék azzal, hogy ez év május 5-én múlt 200 esztendeje, hogy „iteni Nemes Szabad Királyi Esztergom Várc ssa a grémiumjába' lévő, néhaj Vak Bottyán praesentive Cnriális házába nemine penitus contradicente installáltatok (Városi jzkv. 1728, 53. lap) továbbá, hogy az első elöljárósági ülést (Sessio Magistratualis) május 8-án „in Domo olim Vak Bottyaniana Kuklenderiana praesentive Curiali, nunc vero jam Civili et Praetoria (immár városi ós előljárósági házban) tartották meg (Lásd u. o. 54. lap.) Amint az eddigiekből is olvashatjuk, a ház annak előtte Vak Bottyán János csász. és kir. lovasezredes, később kuruc óbester-generális tulajdona volt. Hogy az ezt megelőző városházépület hol állott, csak egy feleletünk lehet: a mai Széchenyi, akkor Szentháromság-, vagy Piactéren. (A törökök kiverése utáni időkről szólok, mert a régi Esztergom képe egészen mást mutatott.) Itt voltak a város legszebb házai, az itt lakó nemesek is ide építkeztek legszívesebben, mert ez volt a város centruma. A régi házról semmiféle adatunk nincs, sem építését, sem későbbi sorsát illetőleg; jegyzökönyveinkből csak az állapitható meg, hogy volt egy Domus Curialis, v. Praetoria, ahol az üléseket tartották. Olyannak képzelhetjük el, mint a csatlakozott városrészek községházait: földszintes, fazsindelyes épületnek (a cseréptető kötelező alkalmazását csak az 1720—30. években olvashatjuk.) Szükségtelen is lett volna nagyobbszabásu városháza, hiszen a lakosság létszáma alig haladta meg a 2000-t. A mai épület tehát Bottyáné volt, építési ideje bizonytalan, mert az 1700. előtti időkről irataink nincsenek, igy az meg nem állapitható, egy azonban bizonyos: 1698 ban már készen állott, amikor is Lipót király nemesi kúriává avatta. II. Bottyáu János a XVII. század első felében Esztergom környékén született protestáns köznemesi családból. A vágsellyei jezsuiták rendházában nevelkedett s az ottani jószágkormányzónak volt a lovásza. (Még a mult században is divatos volt, hogy egyes kollégiumokban a szegónyebbsorsú, kisebb diákokat eltartásuk és tanitá suk fejében házimunkára is befogták.) Itt történt meg a baleset, hogy vasvillával kiszúrta a szemét: ebben egy — közvetlenül a baleset előtt történt — csinytevésének isteni büntetését látva áttért a katholikus vallásra. Innen kapta a Vak Bottyán nevet. Később beállt katonának s a török elleni harcokban annyira kitűnt ügyességével és személyes vitézségével, hogy a ranglétrán hamarosan emelkedve 1692-ben már lovasezredesként jön haza Esztergomba megérdemelt pihenőjére. Itt neki is, feleségének is több háza és ingatlana volt, többek között kastélya (a mai városház) a hozzátartozott szárnyépületekkel és nagy kerttel együtt. Azonkívül rengeteg kincse volt, melyet az akkori háborús szokás szerint zsákmányk*nt hozott haza. Jegyzőkönyveink kissé erőszakos és makacs embernek tüntetik fel, bár eli«merik, hogy a néppel mindenütt jól bánt. A várossal azonban állandóan pereskedett. Érezhette is a tőle való függetlenségét, sőt, mikor mr mint kurucgenerális a Duna túlsó oldalán táborozott, az — ideát a császáriak oltalma alatt álló — városhoz gyorsstaféta utján levelet irt, melyet érdekes tartalma miatt szószerint közlök. A levél címzése : „Nemes Esztergom Városi Lakosoknak közönségesen sietve adassék." A tartalma pedig: „Sok jókkal álgya Isten kegyelmeteket! Akarám kegyelmeteknek tudtára adnom, hogy mivel Commendáns Ur az itt kivűl való, meg távulydadon levő falukrul is bizonyos pénzbeli quantumot kivan; ehez képest kegyelmetek is ezen levelem vételével a dato praesen' edgy hét múlva hozzám száz forintot küldeni semmiképpen el ne mulassza, másként bizonyos lehet benne, ollyas modalitást keresek megvételéhez, hogy 'duplummal is fogja experiálni maga kárát. Bátorkeszi dato 3. Február 1708. Kegyelmetek Jóakarója Bottyán János." A modalitás pedig az lett volna, hogy az éj leple alatt járőreit átküldi a Dunán s a lakosság marháit „jóakarattal" elhajtatja, amint ezt több izben megtette, saját és ellenfél kollégáival egyetemben. A várossal, mint emiitettem, nem barátkozott. Egy peres ügyük alkalkalmával, hogy véget vessen neki, fölajánlotta, hogy a városi templom fölépítésére 3000 ft-t ad. A város belement az egyezségbe, de a pénzt annak egytized részén kivül sohasem látta. 1698-ban Lipót király érdemei elismeréséül kastélyát és tartozandóságait nemesi kúriává avatta. Ez ellen a város tiltakozott, de hiába. A város tiltakozása érthető volt, igy akarta ugyanis biztosítani a megígért 3000 ft-t, lehet azonban, hogy a sokféle és hatalmas summát kitevő adókhoz is ragaszkodott, melyektől a nemesítés folytán elesett. Ami nem sikerült a városnak, az sikerült Kuckländer Ferenc varparancsnoknak, ki hires volt kapzsiságáról, valamint, hogy vagyonát nem a legtisztességesebb utakon szerezte. Neki is volt itt háza, de mi volt az a Bottyánéhoz képest ? Könnyű szerrel akart tehát hozzájutni a kastélyhoz és 1701-ben a hadbavonuló Bottyánt a haditanácsnál följelentette a kurucokkal való paktálás cimón. Bottyán tisztán került ki a vád alól. Az 1703-i zólyomvári ostrom azonban a felsőségnek is gyanússá vált, bár hűtlenséget még most sem tudtak rábizonyítani; Kuckländer azonban a felső intézkedést meg sem várta, hanem az éppen itthon tartózkodó Bottyánt 1704. ápr. 18-án elfogatta és Bécs felé szállíttatta. Nyergesújfalun azonban Bettyánt hü parasztjai megmentették a fogságból. Ilyen bánásmód mellett már erkölcsileg is kényszerítve volt, hogy a kurucokhoz szegődjék, hol Éákóczi Máriás zászlait diadalról-diadalra vitte 1709. szeptember 27-én a Gyöngyös melletti táborban bekövetkezett haláláig. Nem volt a szószerinti zseniális hadvezér, bár természetes eszével minden helyzetben megállta a sarat, hanem rendithetetlen bátorságával, mellyel katonáit a harcba vitte, méltó példaképe az igazi magyar huszárnak. Az ir Virág; és Szántó fürdőruhái a legszebbek!