ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-03-01 / 17. szám

XXX. évfolyam, 17. szám. Ára J8ÖOO korona* Vasárnap, 1925. március 1 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és KorBSZtéflV P0lÍtÍk<H éS tárSStdctlíTli IdD Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felNévtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Kell-e vízvezeték Esztergomban ? ii. Az ivóvíznek tisztának, színtelennek, szagtalannak, továbbá kellemes, üditőizűnek és alaosony fokú hőmérsékletűnek kell lennie. Ezen tulajdonságain felül a viznek nem szabad tartalmaznia oly mennyiségű mikro-organizmusokat (élősdieket, baktériumokat), melyek kártékony behatást gyakorolhatnak az emberi szervezetre. Ily minőségű ivóvizet azonban csakis oly forrásokban találhatunk, melyek az emberi lakásoktól távol esnek, erdővel borított hegyes vidékek szűrőterületein át nyerik a csapadékot és átszivárgásuk előtt oly anyagokat fel nem oldanak, melyek a víz izét, vagy vegyi alkatrészeit megváltoztathatják. Esztergom környéke eléggé gazdag ily ivóvizekben, maga a város azonban egyrészt sajátos geológiai alkatánál fogva, másrészt ősrégi város lévén, a földjében felhalmozott szerves hordalékok folytán többnyire meg nem felelő vizű kutakkal rendelkezik. Kivétel a Duna vízivárosi vonalán és a Kisduaág partvonalán elég Az „Egzíergom" tárcája. Igy látom az öt ujjamat. Az élet — arasznyi. És nem több. Csak annyi. Mindenki méri, — ki hogyan éri, — hosszúra, — szűkre. Magamnak mérem, amig elérem, mig Tégigjárom öt állomásom. Bölcső — kisujjam gyáván, konyultan fekszik az élet elején. Névtelen vágyak, szerelem, — remény, — boldogság, — (kevés...) üde nevetés, — ez állomásnak nincs neve. A harmadik — az élet közepe. Gőgös kevélyen tartja fejét fel, ki arra jár. Nincs korlát, határ, csak út, — előre. S amig a lába a rögöt járja, gőgös fejével magasba kémlel; * örök titkokat mig boncol, kutat! A negyedik a végső stációhoz mutatja az utat. nagy mennyiségben előretörő Jiőforrások vize. E források vizét a környék lakossága már emberemlékezet óta issza, abboz már annyira hozzászokott és oly jónak találja, hogy amikor vízvezetékről első komoly szó esett, 1904-ben, az illetékes körök túlnyomórészben a vizbeszerzés kérdésénél ezen forrásokra gondoltak. Annál nehezebb a helyzet a város többi részein. A magánházaknál levő kutak milyenségéről és számáról nincs használható adat a kezünkben, a város különböző helyein létesített közkutak vizsgálata azonban teljesen világos képet ad Esztergom város viznyeré8i kérdésében. A város területén összesen 34 közkút van, amely vizzel látja el az otthonában kúttal nem rendelkező lakosságot. Minden egyes kútnak megvan a maga érdekkörzete, viszont minden egyes kút épen a gyakori használat folytán bavonkint kb. egyszer elromlik, úgy hogy a városnak a közkutak javítására jelentékeny összeget, évi 30—40 milliót kell felvennie a költségvetésébe. E közkutak legnagyobb része a belváros területén van. A Duna alacsony vízállása esetén egyrészük teljesen ki is apad. A meglevő kutak S az ötödiknél — minden hiába. Pogány, vagy szent volt, bölcs, vagy kába, mindenki célhoz ér és minden véget ór. Mindenki megáll; mert ez a Határ. Mindenki megpihen, mert itt pihenni kell. Mert itt az Alom és a Béke. mert minden útnak itt a vége. Az élet egy tenyér. És többet nem ér és nem való másra: Halál felséggel bús kézfogásra. Walter Margit A bankszolga esete. A hatalmas, tejszinü tükörablakokon keresztül látni lehetett, hogy a bank tanácskozó termében valami lázas értekezés folyik. Sötét alakok hajlonganak, szaladgálnak ide oda, majd fölállnak, leülnek, hadonáznak. Fülsiketítő lárma lehet odabenn, amelynek azonban csak kisebbített és összesűrített zagyvaléka jut ki a jól betapétázott teremből. Hogy mi lehet a forrongó tanácskozás oka, azt egyelőre nem tudom. De hogy mi fűti András bácsinak, a bank érdemes két év óta becsületesen működő szolgájának idegeit és mi okozza haragját, erről beszámolhatok. Ez nagyon egyszerű. A banktanácskozás ugyanis gyakori elromlása bizonyítja, hogy e kutak vizére a lakosság igen nagy része rá van szorulva és hogy a Belvárosban nincsen annyi kút, amennyi a lakosság szükségletét teljesen fedezné. Nagy tűzveszély esetén a kutak vize nem elegendő. Viszont e kutak vizsgálata beigazolta, — mint legutóbbi lapszámunkban emiitettük — hogy a vizük fertőző és igy egészségtelen a talaj sajátos rétegeződése folytán. Belváros és Szenttamás határán, a Német-, Vörösmarty-, Kölcsey- és Csarnok-utcák környékének kútjai teljesen ihatatlanok a vizükben kimutatható nagyobb mennyiségű ammóniák miatt. Szentgyörgymező kútjai közül jelenleg a temetőben levő ad jd, használható ivóvizet. Ezt a vizet azonban a felsőbb talaj fertőzheti, ezért járványos időben használata nem engedélyezhető. Alsó Szenttamás és Szentgyörgymező népe jelenleg a primási vízvezeték vizét issza, amely a tulajdonos Primacia és Főkáptalan nagylelkűségéből korlátozottan rendelkezésére áll. Szenttamdshegyen egyetlen közkút ad csak vizet, a 36 m mély Akácfa-utcai. Eme kutat azonban csak erős felnőttek tudják kezelni, már legalább 10 nap óta tart ilyen rettenetes modorban naponta délután 5, 6 órától éjfél után 2 óráig ós igy András bácsi, akinek a tanácskozás után még söpörni, takarítani kellett, soha hajnal előtt ágyba nem kerülhetett. Mérhetetlenül haragította, hogy ezért még őt nevezte el „vén lump"-nak a felesége. Hát ha megtehetné, ha lenne miből és ha tényleg meg is történne egyszer, r- jól van, pöröljön. — Deígy!... Aztán meg nem is bírja már azt a rengeteg éjjeli strapát, a sok pornyelést, a sok székrakosgatást és főképen a sok virrasztást és ácsorgást. Most is úgy jár alá és fel a ragyogó folyosón, akár a bezárt oroszlán. Éjfél után i óra megint és a tanácskozás még mindig tart. Tűrhetetlen állapot! Mit tegyen hát ?! Szóljon be, hogy végezzenek? Ezt nem teheti. Vagy várja meg a végét és azután szóljon, hogy ezt ö nem bírja ? ! Igy talán hamarább. Igen, meg fogja mondani. Otthon a felesége, itt a sok banda-banda, lárma, a sok por, por, ez, kérem szépen, borzasztó. Igy lehiggad lassan András bácsi és vár még egy-két óra hosszat. No végre! Most vége van, jönnek kifelé. Izzadtak, vörösek az urak és még mindig rikácsolnak. Da már mennek. Odaáll András bácsi ahhoz a csoporthoz, ahol a bankigazgató, az ő gazdája tárgyal. — Kérem alássan, nagyságos igazgató úr, — a feleségem otthon, — most gyermekek és gyenge nők vissza riadnak a nagy erőkifejtéstől, amelyet e kútból nyerhető viz felhozása kíván, ezért inkább lejárnak a távolabb eső kutakhoz. Elképzelhetjük, hogy járványos időben mint jelentenek itt a víznyerés nehézségei! A Kolos-kórháznak saját vízvezetéke, amely vizét a városon kivül eső Cigánykútból nyeri, nem elégséges a hatalmas intézmény teljes vízellátására, ezért kombinálni kellett a primási vízvezetékkel. Igy természetesen egészséges vize van, a környék részére azonban már nem állhat rendelkezésre. Azt hisszük, az elmondottak után szükségtelen még egyszer hangsúlyozni, hogy az általános vízvezeték létesítése Esztergomban oly szükséglet, amelynek kielégítésére a legnagyobb áldozatoktól sem szabad visszariadni. Magyarország valamennyi főpásztora résztvesz a szentévi országos nemzeti zarándok lásokon. Óriási tömegek készülnek a világ minden tájáról Őszentsége XI. Pius pápa hivó szózatára Rómába, hogy elzarándokoljanak azokhoz a szent helyekhez, hol apostolok ó<* vértaüuk élis már hajnal, — ezt nem lehet kérem szépen... Ilyent beszólt vagy két percig, de a zsimajban a saját hangját sem hallja, maga sem tudja, mit beszél. De nem is hallgat rá senki. A direktor még megcsapkodja az asztalt jó egypárszor, de Őrá nem is pillant. Aztán kifelé, kifelé. Megint csak úgy, mint tegnap. Ottmaradt a teremben a székhalmaz, a por és András bácsi. — Söpörjön hát tovább a tüzes Istennyila! — hangzott még egy utolsó bőszült haragosat a süket terem, és a kezeügyébe került szék keseredetten röpült a sarokba. Másnap az igazgató elé került András bácsi. Szomorú volt szegény, hiszen érezte, hogy a kenyerét veszti el. Úgy is törtónt, az igazgató nem kegyelmezett, elbocsátotta. Feje zúgott, haragja nőttön-nőtt ós — mi egyebet is tehetett — teljes erejéből földhöz vágta a kalapját. Hova most, hova ? ! Ott ácsorgott másnap is a bank kapuja előtt. Hát uramfia, egyszercsak jönnek ám a rendőrség emberei és viszik ám az egész bankvezetőséget. Az igazgatót elől... András bácsi erre megemelte kalapját ós ezt mondta: — Mégis csak van Isten! Amit nem lehet, azt nem lehet. Az éjjeli munka sohasem jó ! Ezzel kicsit feldobta a kalapját és bizakodva elment munkát keresni. Gábriel István. Tamburazenekar SSaiS HANGVERSENYEZ!