ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-08-23 / 65. szám

ESZT RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetésiára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, Szent István emléke Irta: BÁRSONY ISTVÁN Budapest, 1925. augusztus 20. Magyarország mai nemzeti ünnepét legszentebb hagyományaihoz ragaszko­dással ünnepli hazánk minden hű fia. Európai történelmünk azóta vált egy­szersmind a magyar kultúra történel­mévé is, amióta első István királyunk a kereszténység erkölcsi áldásait bizto­sította a nemzete számára s ennek a krisztusi .vallásnak apostolává emel­kedve, abban szentté magasztosult. Első apostoi szent királyunk a ke­reszt jelvényével és isteni jelentőségével tört utat számunkra a civilizáció esz­ményisóge felé, amivel megalapozta nem­zetünk maradandóságát a keresztéuy kultúra határai között. Enélküi nem bírtunk volna életrevaló gyökeret ereszteni ösjogou visszaszer­zett hazánk területén, amelynek a Kár­pátoktól az Adriáig terj dő határai között évszázadokon át voltunk a civi­lizáció legszívósabb védői, hiven betöltve tisztünket egyrészt rendíthetetlen ma­gyarságunk, másrészt a kereszténység­ből eredő megtisztulásunk érdekében, A magyar nemzet viharos ezer esz­tendeje csak edzettebbé tette a magyar­ságot minden nemzeti küzdelmére. De hogy erkölcsében egyszersmind biztosi­tékát érezhesse minden időkre szóló fennmaradásának: ahhoz a kereszt meg­váltó erejének a segítségére vo t szük­sége, s hogy ez a mindenekfölölt való erő a magyar nemzet elválaszthatatlan tulajdonává vált, az annak a nagy ki­rályunknak örök érdeme, akinek az emlékezetét ma mély kegyelettel újítjuk meg szivünkben. Szent István nemcsak királyi hatal­mához méltó előrelátásával bizonyult nemzetünk legnagyobb bölcsének, hanem a lelkiekben, a tiszta erkölcsökben ta­núsított keresztény példaadás eszményi­ségében is. 0 hozta nekünk Krisztust, a Megváltót, akinek istensége előtt le­borul az apostolt követő keresztény ma­gyarság ; s az apostol nagyszerű ország-! szervező talentuma előtt hódolattal kell fejet hajtania a civilizáció és a kultúra minden igaz hívének, aki magyarnak vallja magát. Ez teszi magától értendővé, hogy ? hű magyaiok közt ne lehessen a legki­sebb ellentét sem, amikor ez a nemzet Szent Istvánt, az első és legnagyobb magyar királyt, a legkivételesebbeknek járó osztatlan kegyelettel ünnepli, fel­újítva emlékét s vigasztalást merítve minden balsorsunkban abból a tudatból, hogy nagy nemzeti tragédiánk után is, amikor már annyiszor sodródtunk a megsemmisülés örvénye felé, újra meg újra talpra bírtunk állani; folytattuk nemzeti eletünket, amelynek legmegbíz­hatóbb alapját Szent István vetette meg a magyarság keresztény civilizációjában. Az ezerkileicszázhuszonötödik esz­tendőben, a magyar nemzet trianoni kálváriájától meggyötörten, Szent Ist­ván királyunk iránt érzett hálánk és kegyeletünk fokozásával térünk vissza a haborúelőtti idők nagyünnepi színvo­nalához. Minél tovább tart nemzeti szen­vedésünk, annál nagyobb szükségét érezzük hitünk remónyfakasztó biztatá­sának, amikor Krisztust követjük a tűrésben, s le nem térünk Szent István civilizációjának az útjáról. Ezen a ki­jelölt úton rendületlenül haladva előre, sohasem feledhetjük lemondást nem is­merő nemzeti céljainkat. Magyarország hű magyarsága most is a régi meghatottsággal követi a Szent Jobbot a harangzúgásos körmenetben s a legendás nagy király erkölcsi ujjmu­tatása felé fordítja tekintetét. A szentistvánnapi harangzugás mind­nyájunknak a szivébe csendül s feléb­reszti magyar öntudatunkat, amely nél­kül nem nyílnék többet számunkra jobb jövendő. Első nagy királyunk apostoli alakja feltámad a mai napon az ő emlékét ün­neplő magyarság lelkében. Ott érezzük minden jó magyar test­vérünket az ő eszményi lénye és ha­gyományai mögött. Az 0 példáját kövessük, hogy az Ü örök életét élhesse nemzetünk is. „Minden pápa Szilveszter a magyarnak! 6 ' A Szent Jobb szerepe a magyar nemzet sorsában — P. Böle Kornél szentistvánnapi beszéde P. Böle Kornél budapesti domonkos­rendi szerzetes, a jeles egyházi szónok, Szent István napján a bazilikában ün? nepi szentbeszédet mondott, amelyet a gyönyörű templom hajójában összegyűlt hivők megilletődött lélekkel hallgat­tak végig. P. Böle Szent István iránytszabó Jobbjának a magyar történelemben be­töltött szerepéről beszélt és eme Szent Jobb útmutatásának követésére szólította fel a mai kor magyarjait is. A kereszt ós a munka segítségével kovácsolta kulturnemzettó a pogány magyart szent István, és később, a ma­gyar történelem nehéz idejében a pusz­tulásból ós romlásból a szent Jobb mindenkor a keresztre és a munkára mutatva, meg tudta menteni a magyart történelmi hivatása, a jövő számára. A szent Jobb irányítását kell követnünk ma is, a keresztet és a munkát ! A mai kor Magyarországának lelke és a szelleme beteg. A modern társadalmi irányzatok nem képesek boldogítani az embert. A legdivatosabb irányzatok, amelyek ellentéteseknek látszanak, az egyik a liberalizmus, a másik a szociáldemokrácia, pedig egyforma be­csületes ördög mindakettő. Egyedül a szent Jobb ujjmutatása, a keresztény hit és a munka követése gyógyíthat meg bennünket. Hittel kell élnünk, hit nélkül az eke ós a kard mit sem ér. Nagy elragadtatással szólott P. Böle szent Péter utódainak a magyar nem­zethez való viszonyáról. A pápa kül­dött koronát és kettős keresztet a ma­gyarnak és volt idő, amikor a szoron­gattatások napjaiban egyedül a pápa támogatta a magyar nemzetet nehéz tör­ténelmi szerepében. „Minden pápa Szilveszter a magyar­nak !" — mondotta. Mai nehéz helyze­tünkben is egyedüli igaz partfogónk a papa, aki tudja, hogy micsoda harcot kell megvívnunk a Balkán balkánizmu­sával szemben igazunkért ós Európa keresztény kultúrája érdekében. A magyarnak van hite ós ez meg fogja szabadítani mai nehéz sorsából. Ezt a hitet Rómában megbámulták, amikor egy nemes testőrkapitány igy kiáltott fel a magyar zarándokok buz­góságát látva : „Quanto fide!" Micsoda hit! P. Böle mély hatást keltett beszéde a legszebb és legértékesebb emléke ma­rad az esztergomi Szent István-ünnepnek. Hol épül a villamosvasút ? A szigeten, vagy a városon menjen-e keresztül ? Amióta lapunk elsőül hozta a buda­pest—visegrád—esz ergomi villamos­vasút építésének hirót s nyomában nem­sokára mek is jelentek városunkban a tervező mérnökök, akiknek munkája serényen halad előre, a közönség élénk érdeklődéssel kiséri a nem mindennapi s városunk fejlődésére nézve kétség­kívül döntő fontosságú esemény elő­készítő fázisait. Tele találgatásokkal, uj tervekkel, aggodalmakkal, sokszor jogosnak látszó bosszúsággal kisóri a közönség egy része az útvonalat ki­jelölő mérnökök munkáját. A tervezett villamosvasútnak váro­sunknál elhaladó útvonala két alterna­tiva szerint oldható meg. Egyik a szi­geten keresztül, amely esetben hatalmas töltésen menne át a vonal s-e töltés egyben a város árvízvédelmét szolgálni is hivatott lenne. A másik a szentta­mási téglagyárnál, mindenütt a hegy alatt. Előbbi esetben a töltésen kivül új hidak építésére is szükség lenne, a másik esetben p-dig alagutat kellene fúrni, hogy a nagy nivókülönbség, amely Szentgyörgyraező határa ós a belvárosi határ közt fennáll, kiegyenlittessók. A harmadik megoldás volna, hogy a vonal a város utcáin keresztül vezet­tessék. Ez amily tetszetős és kétségkí­vül hasznos is lenne elméletileg, gya­korlatilag ezidőszerint meg nem való­sitható utcáink szűk és zeg-zugos volta miatt, amelynek megszüntetése egyrészt rengeteg költséggel járó kisajátítást vonna maga után, másrészt sok kilo­méter útvonal hosszabbodást eredmé­nyezne s a végeredményben rendes helyi villamos gyanánt mégsem volna hasz­nálható, mivel a tervezett villamos 100 km. óráukinti sebességűre terveztetik. Bizonyos, hogy a tervezők minden lehetőséget számításba vettek és az ügy mai stádiumában még a takarékosság elvét sem tartják szigorúan szem előtt, a technikai lehetőségek azonban mégis oly határvonalakat állítanak a terv ki­vitele elé, amelyek áthágása az egész­nek összeomlását is könnyen eredmé­nyezheti. Seregesen jelentkeznek a kiállítók az esztergomi kiállításra A primási gépgyár feltűnést keltő munkákkal fog szerepelni A Faluszövetségnek a Stefániaszövet­séggel és a helyi rendezőséggel karöltve rendezett kiállítására, amely szeptember 20.-án kezdődik Esztergomban, most mar észrevehetően folynak az előkészü­letek. A kiállítók sereges jelentkezésé­ből arra lehet következtetni, hogy a kiállításnak szép sikere lesz és hogy Esztergom város és megye kultúráját, népének életét, gondolkozását ós mun­káját oly előnyösen fogja tükröztetni, hogy okulásul, tanulságul szolgálhat a múltra és buzdításul, irányításul a jö­vőre. Esztergom város és az egyesitett vármegyék községei annyira komolyan veszik feladatukat, amelyet a kiállítás sikerének érdeke reájuk ró, hogy min­den arravaló ember bizalommal dolgoz­hat a kiállítás ügyében. Napról-napra többen leszn k a jelent­kezők, akik szebbnél-szebb tervekkel állanak elő a kiállitá? titkári hivatalá­ban (városháza) és Dr. Lakner, a kiál­lítás ügyvezető elnöke előtt a kiállítá­son való részvételüket illetően. Ezzel kapcsolatban a kiállítás rendezősége kéri a kiállítani szándékozókat, hogy minél előbb jelentsék be, hogy mennyi és milyen helyre volna szükségük mun­kájuk vagy egyéb tárgyaik bemutatá­sára. A primási gépgyár kijelentette, hogy legkedvesebb, legkomolyabb am­bíciója és óhaja, miszerint a kiállításon kiváló ós meglepő munkákkal szerepel­jen. Az esztergomi gazdák is ott lesz­nek ós különösen a szőlészet ós gyü­mölcsészet köréből várhatunk tanulsá­gos, szép csoportokat. A vidék is megmozdult és az érdek­lődós most már országos nivóra hágott. Aki teheti, vegyen tehát részt a kiállí­tásban, aki pedig ezt nem teheti, támo­gassa teljes erejével és jóindulatával ! Városának, megyéjének, falujának di­csőségében osztozik és a kultúrának, a közjónak tesz becses szolgálatot vele ! A Faluszövetség egy titkára a jövő hét folyamán Esztergomba jön, hogy a kiállítás helyi rendezőségének most már állandóan segítségére legyen ós az ér­deklődőknek rendelkezésére álljon. Kérelem Esztergom város közönségéhez! Az Esztergomi Iparos és Kereskedő ifjak Levente Egyesülete folyó óvi már­cius hóban alakult meg, de sajnos, meg­alakulása óta nagyobb eredményt fel­mutatni nem tud oly mértékben, mint a csonkaország többi vármegyéjének Levente Egyesülete. Magyarázata ennek igen könnyű és megérthető, ha az egyesületi élet ku­lisszatitkai mögé tekintünk. Oka egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom