ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925
1925-07-19 / 55. szám
ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felFőszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, Bnmm&wmww^WfflWBtäWm ^ W toFlV™ iiiiiimiiiii fajgaBmii^ ^ m m ^ emma^mmmmrmm A városok kölcsöne Esztergomnak csak egy millió aranykorona jutna A pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályán a városok kölcsönének ügyében állandóan nagy energiával folynak a munkálatok és most már körülbelül véglegesen kialakult a kép, hogy miképen kerülhet sor 12 év elmultával a vidéki városok első beruházási kölesönére. A pénzügyminisztériumban a kölcsön munkálatait Lukács Ödön miniszteri tanácsos irányitja s ezek a munkálatok már igen örvendetes stádiumba jutottak. A kölcsönügy állásáról Lukács Ödön miniszteri tanácsos a következőket mondotta : „Csonka-Magyarország 54 városa közül 49 ügyében indultak meg a hitelezővel a tárgyalások. CsonkaMagyarország városai közül 39 jelentette be, hogy igényt tart a kölcsönre, sőt ezek azoknak a városoknak a részletét is a maguk számára kérik, amelyek lemondtak a külföldi kölcsönről. A kölcsönt igénylő városok a következők :Baja, Békéscsaba, Csongrád, Cegléd, Debrecen, Eger, Esztergom, Gyöngyös, Győr, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Kalocsa, Kaposvár, Kiskunfélegyháza, Kispest, Komárom, Kőszeg, Magyaróvár, Makó, Miskolc. Mohács, Nagykanizsa. Nagykőrös, Pápa, Pesterzsébet, Pécs, Rákospalota, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Szekszárd, Szentendre, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Újpest, Vác és Veszprém. Természetesen lehet számítani arra, hogy még azok közül a városok közül is bekapcsolódik egynéhány a kölcsönügyletbe ; amelyek lemondták a kölcsönt, mert ezekben a városokban a kisebbség megpeticiouálta a határozatot és kérte a pénzügyminisztert, hasson oda, hogy a város föl vehesse a kölcsönt. A pénzügyminisztérium azonban ebben az ügyben nem jár el és nem akarja a városokra ráoktrojálni a kölcsönt, mert ezen a téren teljesen a városok önrendelkezési jogát tartja szem előtt. Azok a városok, amelyek igénybe veszik a kölcsönt, az erről szóló határozatot —• ha törvényhatósági városok — közvetlenül a belügyminisztériummal, ha pedig rendezett tanácsú városok, a vármegyei törvényhatóság utján szintén a belügyminisztériummal tudatják, amely aztán felülbírálja a határozatokat és ezek megtörténte után kerülhet a sor a kölcsön folyósítására. A törvényhatósági városok határozatának felülbírálásával a belügyminisztérium valószínűen a jövő hónap első hetében elkészül, mig a rendezett tanácsú városok határozatainak felülbírálásával, tekintette], hogy ez hoszszabb időt igényel, augusztus második felében vagy pedig legkésőbb szeptember első hetében végeznek. Ezeket a felülbírálásokat termézsetesen fokozott mértékben folytatják, annál is inkább, mert a kölcsön első részlete augusztus 7.-én már rendelkezésre fog állni. Amikor a belügyminisztérium jóváhagyja a határozatot, a kötvénykibocsátó bizottság a belügyminisztérium engedélye alapján folyósítja az illető város részére a kölcsönt a Magyar Nemzeti Bankban lévő számláról." Hogy milyen összeg erejéig vehet fel egy-egy város kölcsönt, arra vonatkozóan azt a felvilágosítást kaptuk : „Az alapelv az, hogy a kölcsön akkora lehet, hogy a kereseti- és forgalmiadó-részesedésből eredő jövedelem a kölcsön évi annuitását kétszeresen meghaladja. Eltérésnek természetesen helye van és ha a város évi brutto jövedelme ötszörösen több, mint a kölcsön évi tőke- és kamattörlesztése, úgy nagyobb kölcsönt igényelhet. Általában mód van arra, hogy a lehető legjobban honoráljuk a városok kívánságait és igazodjunk a bejelentett hiteligényléshez." Ismeretes az a képviselőtestületi határozat, amelynek alapján Esztergom város vezetősége felveheti a városok részére juttatandó kölcsönből a reája eső részt. Dr. Antóny Béla polgármester nagy buzgalommal folytatja a tárgyalásokat a kölcsön ügyében. Legutóbb ismeretessé vált az is, hogy Esztergomnak egy millió aranykorona jutna az állam által kieszközölt kölcsönből. Ez az összeg nem teszi lehetővé a város által elhatározott beruházási programm keresztülvitelét. Hiszen csak a vízvezeték megalkotásánál körülbelül 1.364,000 aranykoronára lenne szükség. Az egymillió aranykorona felvételével tehát nem kezdhet a város kitűzött programmjának megvalósításához s igy a kölcsön felvétele elveszíti aktualitását. Ezért Dr. Antóny Béla polgármester új felvételi forrást keres más nagyobb összegű kölcsön felvételére és — mint értesülünk — ebben az irányban igen kedvezőek a kilátások. A Szent Anna templom idei búcsúja — Három uj harang a kerektemplomban — Az idén kettős ünnepélyességgel ülik meg a hivek az Ízlésesen restaurált kedves kerektemplomban Szent Anna napját, mert ott nemcsak búcsú lesz jövő vasárnap, hanem három új harang ünnepélyes felszentelését is végzi a bibornok-hercegprimás. A nagy harang súlya 420 kg., hangja A, díszíti Jézus szivének képe, amely alatt e fohász olvasható: Jézus szentÄz „Esztergom" tárcája. Az ostor István bácsit akkor még Pista bácsinak hittak és unokái helyett a gyerekei lábatlankodtak körülötte, A kapuvári Ujház helyén akkor még a Sörház állott és Észterházi-szalámi helyett sört mért benne a Slajmi Roza. Da Veszkóny akkor is egy jó órányira volt Kapuvártól és a szolgabírói hivatal akkor is Kapuvárott volt, éppen mint most. Aztán az emberfiának akkor is voltak holmi ügyes-bajos dolgai, amelyeket a szolgabiróságnál igazítottak el. Pista bácsinak is épp' ott akadt dolga. Hogy mi, az nem tartó ik ide, aztán meg ne bolygassuk másnak a személyes ügyeit. Kapuvárrá kellett mennie. Éppen takaruláskor volt, júliusban. A lovak előző egész nap igában voltak. Másnap esett is egy kicsit az eső, no, nem igen, csak úgy szemetelt. Hát Pista bácsi tiszta inget, gatyát vett föl, elővette az ünnepi dolmányt és elindult gyalog. Tarisznyát nem vitt magával ; minek, délre úgyis itthon lesz. Csak ment. Közben elnézelődött. Már az urasági földekről is betakarulták a gabonát. De szép a kukorica, nemsokára tejes lesz. Csak ment, poroszkált az úton. Eszébe jutott a dolga, hát rágódott rajta. Közben a földet nézte. Mikor a Lűkös-árok hídjához ért, megtorpant : — Hm! Ki veszejtette el ?! — t. i. az ostort, amelyik ott hevert. Helyes, egészen célszerű ostor volt: meggyfanyél, szijkorbács. Fölvette; körülnézett, hátha meglátja valahol az ostor gazdáját. De nem látott senkit. Pista bácsi lelkiismeretes ember volt, vitte magával az ostort. Ha nem lett volna lelkiismeretes, eldughatta volna a híd alá, aztán visszajövet hazavihette volna. De hát vitte magával, hátha gazdájára akad. Az úton nem találkozott senkivel. Benn, Kapuvárott sem ismert az ostor gazdijára. Elérkezett a szolgabíróhoz. A szolgabírónál Pista bácsi ángyának a lánya szolgált. Odütámasztotta az ostort a konyhaajtó mellé ós beszólt a lánynak : — Terka, aztán vigyázz, hogy el ne vigye valami illetéktelen ember ! Talált jószág. Aztán nagy illendőségtudással bement a főbíróhoz. Hogy mit végeztek odabenn, ahhoz semmi közünk. Beszéljünk inkább arról, hogy a vidékiek, ha bementek Kapuvárrá, dolguk végeztével rendesen betértek a sörházba, ahol, mint tudjuk, akkor még a Slajmi Roza mérte a sört. A Slajmi Roza is veszkényi származás ; az apja még ott mérte a Bános-gödör mellett a pántlikát meg az ecetet. Da már légen nem volt Veszkónyben. Gyerekkorában együtt játszott a parasztgyerekekkel, köztük Pista bácsival is, aki akkor azonban még nem volt bácsi, csak Pista. Pista bácsi félóra alatt végzett. Kijött, az ostor ott volt a helyén. Fogta, megindult hazafelé. A Sörházba benézett. Meleg is kezdett már lenni és ilyenkor jó egy kis sör, meg , aztán a Rózával is régen nem beszélt már. Rendelt egy pohár sört, leült és az ostort a térdei közé fogta. Nem volt más vendég, hát Roza is odaült mellé és otthoni dolgokról diskuráltak. Persze, ivott is Pista bácsi, de csak szerivel. Beszélgetés közben betekint egy úr is az ivóba. Körülnézett; egyenest Pista bácsinak tartott. — Hová való, öregem ? — kérdezte. — Veszkényi volnék ! — felelte Pista bácsi. —• Veszkényi ? Elmehetek én magával Veszkénybe? — El hát. Már miért ne jöhetne el ? — Hát mikor indul? Van-e még dolga'? — A dolgom felől mehetnék már. De várhatok, ha az úrnak még elrendölni valója van. — Hát nézze öregem. Egy negyedóra múlva itt leszek. Addig igyék, amit akar, szivarozzék, ha kedve van az én számlámra. De megvárjon ! Pista bácsi kifizette a saját rendelésű sörét, a Roza meg hozott másik pohárral, azután szivart is, meg megint új pohárral. Beszélgettek tovább. Az ostornak csak nem akadt gazdája. Azonközben megérkezett az idegen úr is. Finom úr lehetett; szép, fekete ruhája, aranygyűrűje, óralánca volt ós igen művelten beszélt. Pista bácsikónt elvégezhette a fizikát is. T. i. Pista bácsi előtt az volt az igazi művelt úr, aki elvégezte a fizikát. Hogy mit értett fizikán, azt nem volt hajlandó elárulni, igy tehát az ő titka maradt. Megkérdezte : — Hát csakugyan elmehetek magával öregem ? — El hát, ha mondom. — Azután mit fogyasztott ? — Két pohár sör, meg egy szivar van kifizetetlen. Egy pohárral még akkor rendöltem, amikor nem voltunk ismeretségben az úrral. Azt kifizettem, mert én olyan ember vagyok, hogy nem szeretem a potyát. — Jól van. Indulhatunk hát ? — Miattam indulhatunk.
