ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-07-19 / 55. szám

ESZTERGOM 2 séges Szive, add vissza hazánkat! Felirata : Felajánlják Jézus sz. Szive tiszteletére: Láhny Mihály esztergomi vaskereskedő és neje! Walzer Zsuzsanna. Öntötte Szlezák László. Felszentelte Csernoch János dr. bibornok-hercegpri­más, esztergomi érsek, az Urnák 1925. esztendejében. A középső harang hangja C, súlya 250 kg., rajta Szűz Mária sz. Szivének képe, alatta e fohász : Szűz Mária édes szive, légy menedékünk ! Felajánlják a Boldogságos Szűz szent Szive tisztele­tére Láhny Mihály stb. úgy mint a na­gyobb harangon. A kis harang hangja E, súlya 130 kg., rajta Szent Anna képe, e fohász­szal : Szent Anna mutasd meg, mily hathatós a te pártfogásod! Felirat: Felajánlják Szent Anna tiszteletére: Tóth Imre templomgondnok családja, Szlezáknó Wancsó Anna és a közada­kozásban résztvevő hivek. Öntötte stb. Amint értesülünk az ünnepség sor­rendje a következő : Reggel 6 órakor prédikáció, utána énekes szentmise szentséggel. 8 órakor csendes mise. Örökké aktuális kérdés, melyet min­dig felszinen kellene tartani. Mikor a nagy háború alatt lelkes hazafiak száz­ezrei vitték összekuporgatott filléreiket hadikö'csönre, akkor még senki sem gondolt arra, hogy ez a nagy nemzeti áldozatkészség az összeomlás örökké vitás és húzódó témája fog maradni. Sürgősen valorizálni kell a hadikölcsö­nöket! Mem azok nevében szólunk, kik vagyonuk igen kis hányadával adóztak csupán erre a célra — habár kivétel nélkül mindegyik áldozatot teljesitett a haza oltárán — hanem azok nevé­ben, akik egymás mellé rakott kevés garasaikat, egyetlen órájukat, vagy egyéb ékszerüket, gyermekük hozomá­nyára félretett és verejtékkel megspó­rolt kicsi pénzüket áldozták a nemzet érdekében. Sürgősen valorizálni kell tehát a hadi­Az úr fizetett, Pista bácsi meg fogta az ostort és megindultak. Átmentek a Rábahidon, beszélgettek a termésről, időjárásról. Azután befordultak a gesz­tenyefasorba, a temető felé. Hallgattak. Pista bácsi a csizma orrát ütögette az ostornyéllel. Közben gondolkodott: fi­nom ostor, egészen jó lesz a Fáninak meg a Bözsinek. Nem kell azért mind­járt rosszra gondolni; Fáni meg Bözsi nem valami fehérnépek voltak, hanem lovak. Közbe elérkeztek a temetőhöz. Innen egyenesen megy az út Veszkényig. Ház egy sincs, fa is alig kö'ben. Az úr meghökkenve áll meg. — Hol van a kocsija öregem? — A kocsim ? kérdi vissza Pista bácsi egészen megütődve. — Az hát, a kocsija I —• Otthon, a pajtában. Az űr föltaszitotta a kalapját a feje­búbjára, vakarta a fületövét. !—• Hej, a dicsőségét kendnek ! Igy még nem csapott be senki. Hát nem azt mondta, hogy elvisz ? — En ? Az úr nem is kérdezte. Azt kérdte, eljöhet-e velem ? Már mér ne jöhetne. Hát csak jöjjön. En nem mond­tam, egy szóval sem, hogy elviszem. — Hát akkor minek az ostor ma­gánál ? — Az ostor ? Azt úgy találtam ké­rem. Hát jön az úr vagy nem ? Mert engem már vár az asszony. — Megy ám a . . . gyalog! Hogy az ördög bújjék a kend o torába! — Akkor, Isten áldja ! — fejezte be Pista bácsi a vitát és otthagyta az urat. Vidáman lépegetett az úton. A nap kisütött, délután lehet takarulni tovább. Hanem az ostor igazán célszerű egy ostor! _i«t— 9 órakor indul a bibornok-hercegpri­i más a harangszentelósre, ugyanakkor kisérik be koszorús leányok a négyes fogatú kocsin lévő,, virágokkal diszitett új harangokat, ünnepélyes menetben a templom elé. Amint a harangokat elhe­lyezik az előcsarnokban, ugyanott a főpásztor szentbeszédet mond, majd fel­szenteli a harangokat. Ezt követi szent­mise, amely alatt az esztergomi kath. földműves ifjúsági egyesület kara éne­kel Béres István s. lelkész vezetésé­vel, offertoriumra Gottmann lstvánné és özv. Magyarásznó úrnők éneklik Veszély Géza által ezen alkalomra irt és Bueh­ner Antal által megzenésített Szent Anna éneket. Végre felvonják a toronyba az új harargokat és pedig először a kicsit a kis gyermekek, a középsőt az ifj ik és hajadonok, a nagyot pedig a felnőttek. A sorrend szerint 11 órakor csendes mise lesz. A Utániak júl. 25.-től—aug. 2. napjáig bezárólag délután 6 órakor tartatnak. A lelkészi hivatal az ünnepségre kü­lön meghivókat nem bocsát ki, hanem ezúton is az Urban meghiv mindenkit a lélekemelő ós magasztos ünnepségre. kölcsönöket. Olyan kérdés ez, melyhez úgyszólván nem is kell kommentár, hisz a legelemibb feltétel, hogy aki ad, an­nak ugyanannyit kell visszaadni. Csu­pán a módozatok, az állam teherbíró­képessége ós az adósság törlesztésének a mikéntje azok a kérdések, melyeket gyors tárgyalás ós döntés alá kell vinni. Összesen 15.225,408.350 korona ér­tékű hadikö'csönt bocsájtottak ki. Ebből az összegből kerek 9 milliárd az az összeg, amelyet nosztrifikáltat A noszt­rifikált kötvényekből adók ós vagyon­váltság címén mintegy 2 milliárd szi­várgott vissza az állampénztárba, mig a Pénzintézeti Központ felvásárlásai az állam részére 1.9 milliárdra rúgnak. Összesen tehát, a legpesszimisztikusabb számítás szerint még 5 milliárd névér­tékű hadikölcsön van forgalomban és ennek a valorizációját értjük. Ha a forgalom felét öVa^o-osnak, felét ö°/ 0-os­nak vesszük, az átlagos kamatláb 5 3 /4% lesz. A szükséglet tehát ötmil­liárd tőke után 287.500.000 korona lenne. Ha most ezt az összeget német mintára csak az ottani minimális 2 1 / 2 0 / 0-a,l valorizáljuk, ez 7.187 500 aranykorona óvi szükségletet jelentene, melyet igazán elbír még a szegény magyar állam is. Tegyünk azonban az állam kedvóért némi koncessziót ós disztingváljunk ere­deti jegyzők és egyéb tulajdonosok kö­zött és az utóbbiaknak csak l°j 0-os va­lorizációt juttassunk. Igy még kevesebb lexine az évi kamatteher. A fentebb emitett 2 1 | 2 %-ot német mintára úgy kellene beosztani, hogy ebben egyúttal a törlesztés is bennfoglaltassák, mégpedig nyeremény húzások formájában és 30 év múlva az államnak a hadikölcsönökből kifolyólag minden kötelezettsége meg­szűnjék. Védekezzünk a burgonyavész ellen Felsődunántulon sok helyen fellépett a burgonyavész. Könnyen fel lehet ismerni. A burgonyavész a burgonya levelein eleiutón sárga, élesen elhatárolt fo'tokat képez, amelyek később mcgbarnu'nak. A szárról elterjed a gumóra, amelyek száraz időjárás esetén összeszáradnak, nedves időjárásban rothadásnak indul­nak. A burgonyavész spóráit a szól könnyen tovább hordja úgy, hogy rövid idő alatt egész vidékeket fertőznek meg. A betegség továbbterjedését igen köny­nyen meg lehet akadályozni, ha a bur­gonyát p^rmbtezzük 2%-os Perosan ol­dattal, vagy pedig porral porozzuk. A többtermósből a védekezési költségek könnyen megtérülnek. Útbaigazításért forduljanak a gazdák a Fe'sődunántuu Mezőgazdasági Kamara Növényvédelmi Osztályához. A hajlok előtt — Beszígetís a vízvezetíkrű a mútheti nagy essők után — Sógor: Hát csak sok az esső, jó komám, aszondom, Kicsírázik a szem, szaporul a gondom. Szőlőben az utak megint tönkreáztak, Hegymesterek, csőszök erre nem vigyáztak... Koma : Hej, pegyig már íppen elég vót a jóból, Semmire se tesz jót a sok essö, sógor! Vizes minden, a főd be se tuggya vennyi Muszáj az embernek mostmá' tönkre mennyi. Sógor: Bizony, az adó is mindig magossabb lessz, Nos, osztén a világ, azt hiszi, hogy jobb lessz ? A mendörgős ménkű szántsa meg a hátát, Kik azt a sok adót ott fönt kifundáták ! Koma: De nízze csak, sógor, mennyi víz van itten Ennyi essö nyárba hogy lessz, sohse hilrtem, Mégis vízvezetík fúrja az ódaluk,. . . Aszongyák, a város harminc évig alutt. Sógor: Vízvezetík ? ! Azt a cifra hét keservét! Vízrfí má' ha hallok, inkább tűzbe elmék... Nem elíg vizet ád az a magos égbolt, Annak is aszondom, nem kik több, elíg volt. Koma : Nem az a baj ám, hogy vízvezetík lenne, Csak íizetnyi írte sokat ne köllene. De, írta az újság, (ki nem nem hazud' soha,) Minden esztendőben tizenkét korona. Tizenkét korona, aranyban még pegyig, És az árát aztán majd adóba szegyik. Ha víz kő, ne mennyen ember a Dunára, Csak csapot eresszen; fizetve az ára! Sógor: No én nem mék bele ebbe a dologba, Csapot, vizet együtt nem becsülök sokra! Csap csak a hordóra illik és nem másra, Mint pipa se való az asszony szájába. Koma: Hát én megengenník csapot is a házná'. Persze, ha a város ingyí megcsinyáná', Azon nem víz, hanem bor csurogna egyre, Nem bánnám, ha innya — kötelező lenne. Sógor: Hej, maga nagy mester, komám és elvígre Ijen ember kö a kípviselősígre. Ugy van, hagy fizessen borcsapot a város, Az én portám felű máskíp mem határoz. Nem adok én vízír egy vasat se, minek ? Ott az a magos ég, ad az elíg vizet! —rím—. iiUtiHW'mW^IImwi^.i|iimm n miniiii*)íWirEii-ii-»-i-)ni , i) li*T • ~ HÍREK Főegyházmegyei hir. Őszentsége XI. Pius papa Dr. Csernoch János biboros­hercegprimás előterjesztésére Dr. Ven­czell Árpád budapesti jogtanácsost pápai kamarássá nevezte ki. Kinevezés. Dr. Huszár Aladár főispán Zsolt Ernő városi fogalmazót .esztergom­járási tűzrendészeti felügyelővé ne­vezte ki. Halálozás. Özv. Pach Józsefné szül. Nelhiebel Mária városi irattárnok özve­gye folyó hó 15.-én este 6 órakor életének 70-ik évében, rövid szenve­dés után elhunyt. Temetése pénteken délután 5 órakor volt a belvárosi te­mető kápolnájából nagy részvét mel­lett. Az elhunytban Pach Jolán vá­rosi tanítónő anyját gyászolja. Szabadságon Dr. Rudolf Béla, a hely­beli kir. járásbíróság elnölce e hó 18.-an hat heti szabadságra megy, addig a bíróságot Csics Ákos kir. jarásbiró ve­zeti. A vaskapui kibővített menedékház mára tervezett ünnepélyes felavatása f. óvi augusztus 15.-re haíasztatott. Tatabánya ünnepe. Lapunkban jelez­tük, hogy ma, f. hó 19.-én Tatabányán csendőrségi kerületi úszóverseny lesz. A nagyszabású sportünnepélyen, mint értesülünk, József főherceg, valamint József Ferenc főherceg Őfenségéik is rósztvesznek. A vármegye vezetőségét Palkovics László alispán fogja képvi­selni. A cserkészek római útja. Hétfőn in­dulnak az esztergomi, soproni ós tatai 1925. július 19. cserkészek az olaszországi mozgótá­borba, amelyet négy hétre terveznek. Útirány: Bpest—Fiume— Ravenna—An­cona—Loretto—Foligno—Assisi—Róma — Cassini—Nápoly—(Vezúv—Pompei— Herculauutri) — Róma—Firenze—Bologna •—Verona—Pádua — Velence — Taruson át Wienbe. A kombinált csapat, amely 60 főt számlál, csak augusztus 17.-én tér vissza. Az Esztergom-vármegyei Tűzoltq­Szövetségbe alapító tagul lépett be újonnan 200 ezer K tigdijjal az Adria Biztosító Társulat. Megjavult az almásfiizitői vonatössze­köttetés. A helybeli vasúti állomásfő­nöksóg értesiti lapunkat, hogy f. hó 15.-től kezdődőleg az eddig csak hétfő-, szerda és szombaton Almásfüzitőről reg­gel 7 óra 34 perckor induló ós Eszter­gomba 9 óra 26 p Tckor érkező vonat szeptember 20-ig vasárnap kivételével mindennap közlekedik. Továbbá az eddig hétfő, szerda és szombaton Esztergom­ból 14 óra 53 perckor induló almás­füzitői vonat szeptember 20-ig kedd, csütörtök és pénteken fog közlekedni. Ezenkívül új vonat is be lett állítva szeptember 20-ig, amely Esztergomból hétfőn, szerdán és szombaton 12 óra 25 perckor indul Almásfüzitő felé. Dunába fult. Schobert Gizella kenye­resleány kedden délután a primási gép­gyár alatt vigyázatlanságból a Dnnába fult. Holttestét eddig még nem talál­ták meg. A reformátusok ünnepe. Mint meg­írtuk, a helybeli ref. egyház harang­avatását nagy ünnepségek közt Dr. Antal Géza ref. püspök végzi, aki szombaton este a füzitői vonattat érkezik váro­sunkba s a vasúti állomásnál Dr. Antóny Béla polgármester és a helybeli ref. egyházközség vezetősége fogadja. Vasár­nap d. e. 10 órakor lesz a harangava­tás istentisztelettel egybekötve a ref.. templomban. D. u. 2 órakor ünnepi közebéd a Fürdőben. A templomi ünne­pély után a vármegye nevében Karcsay Miklós főjegyző, a város nevében a pol­gármester küldöttség élén üdvözlik az egyházfőt. A városi kertészetből e héten ecetbe eltehető, valamint tölteni való zöldpap­rika került forgalomba igen olcsó áron. Azonkívül spárga, tök, répa és egyéb főzelékfélék is jutányosán kaphatók az árusítással megbízott és pontos, készsé­ges kiszolgálásáról előnyösen ismert . Náci bácsinál, (Rákóczy-tér, Klein Gá­bor üzlet előtt) minden kedden, csü­törtökön és szombaton. * Július 15-töl 14 500-as a szorzószám. Az aranykorona-értékben megállapí­tott közadókra nézve az aranykorona átszámítási ku ] csa 1925. évi július 15­től kezdődő hatállyal 14.500-ban álla­píttatott meg. Az aranykorona átszámí­tási kulcsának leszállít asa a földadóra nem terjed ki. ­Védekezzünk a takarmány- és cukor­répákat pusztitó levéltetvek ellen. A Felsődunáutul egész területén óriási ká­rokat okoznak a rópavetésekben a le­véltetvek, sok helyen egész táblákat tönkretettek. Ellenük sikeresen lehet védekezni 2%-os Thanol-oldattal való permetezéssel. A permetezésnél ügyelni kell, hogy a levelek alsó részét jól megpermetezzük, mert a levéltetvek itt tanyáznak. Győr és Veszprém megyé­ben több uradalomban sikerrel védekez­nek a levéltetvek ellen Thanol-oldattal. Útmutatással készséggel szolgál a Fel­sőduoántuli Mezőgazdasági Kamara Nö­vényvédelmi Osztálya. A Nótás kapitányról elragadtatással beszél az egész város. A vetésidő alkalmából felhívjuk olva­sóiuk figyelmét a nemesitett vetőmagvak használatának fontosságára. Minden gazda, aki termését mennyiségileg és minőségileg fokozni akarja, nemesitett vetőmagot vessen. A legközismertebb és legjobban bevált nemesitett vetőmagvak a Székács-féle buza ós őiziárpa, vala­mint a Fieischmann-fóle rozs, melyeket kizárólag a Vetömagnemesitő ós Értő­A Itadikölcsönök valorizációja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom