ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-09-08 / 71. szám

XXVIII. évfolyam, VI. »z. Keresztény magyar sajtó. Szombat, 1993. szeptember &» Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán éa vasárnap. Előfizetési ára egy nőnapra 800 korona. Névtelen közleményeket nem veszünk figyelembe. • • i Két oldalas X X szám 100 kor. X ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utoa 3t szám alá küldendők Hirdetések felvétetnek * HUNNIA könyvnyomdában, Kossuth-I.a]os-u. 30. • • X Négy oldalas X X szám I

SO kor. X **u^us**mJ»*^'i*\****m*

m

ii0*'

m

**0Ai>****S** ********* « A kosztpénz fizetésének napját kasnanapnak nevezik a budapesti bankok és ujabb időben már nyiltan merik hirdetni a napilapokban. Heti 10—12 Ve kamatot is fizetnek azon szerencséi híveiknek, akik fölöslegesen heveri millióikat rájuk bízzák. Az így kosztba vállalt pénzt kezelés alá veszik és hizlalják a maga, illetve a maguk rendje és módja szerint. A legtekintélyesebb agrár bank épúgy mint a legutolsó valutaspekuláciés vállalkozás, a vezérigazgató éppúgy, mint a bank praktikáns egyformán hizlal, kosztol illetve kosztoltat. Milliók milliárdokká híznak az állandó hossz konjunktúráiban. Igy lesz máról hónapra a sarki krajzleraj cégtulajdonosából terménynagykereskedő, az üzletnélküli ügynökből földbirtokos, a magánzóból, meg a vigécből a Szabadság-tér és a magánforgalom hőse, valuta Napoleon. Valamikor a bankoknak ugyanazt a szerepet tulajdonították a társadalmi, illetőleg a gazdasági életben, mint amelyet a szív tölt be az emberi szervezetben. Míg a szív a vért tartja állandó egyenletes mozgásban, ellátja vele az összes szerveket, — a bank, a pénz és a hitelforgalom lebonyolításával, valóban megfelelt nagyszerű nemzetgazdasági hivatottságának ; támogatta a produktív munkára irányuló gazdasági vállalkozást, hatékonnyabbá tette a termelést, egyenletesebbé a fogyasztást, tökéletesebbé a forgalmat, — mert állandóan ellátta megfelelő anyagi erővel arra rászoruló gazdasági szerveit a társadalomnak. Tempora mutantur! Még a hajdani szolid, megbízható fővárosi bankokban, köztiszteletnek örvendett takarékpénztárakban is gyökerestül megváltozott a vezetőszellem, elképzelhetetlenül kitágultak, vagy talán meg is szűntek az erkölcs és a tisztesség korlátai! A fővárosi bankok legtöbbjében alig fordul elő mis, mint tőzsdeügylet. Nyerni akar, aki ciak teheti, sokat; meggazdagodni nagyon, máról-holnapra, könnyen, munkanélkül! A rengeteg példa vonz, osábít. — A „jött* millióit kosztba kerülnek és nem jut kosztra azoknak, akiknek nem .jöttek* s így* nem is kerültek kosztba milliók ! A balatoni fürdők és egyéb nyaralóhelyek ; az elegáns éttermek, a zsúfolt orfeumok, bárok és más mulatóhelyek állandóan hangosak a tobzódó kosztolók és kosztoltatóktól, — nem jut eszükbe a meghízott dőzsölőknek, hogy az ő bőséges kosztpénzük a lét küzdelmében verejtékező, kiszipolyozott millióktól elvont legszükségesebb koronákból gyúlt össze ! Soha oly divatos, elegánsan öltözött urakat nem lehetett látni a korzón, mint ma, a 100.000 koronás cipő, a félmillió koronás ruha s más hasonló jók és szépek aranykorszakában. Vájjon honnan teremtenék mindezt elő, ha nem volna tőzsde ? Lássa be végre a kormány, hogy egyesek tőzsdei nyereségei — legyenek azok bármily nagyok is — nem viszik előbbre tönkrement országunk ügyét t Itt csak a munka, a kitartó, folytonos építőmunka lehet az úr. Az igazi munkakedvet pedig ne keressük addig, míg azt látjuk, hogy máról holnapra könnyen, munkanélkül milliókat lehet nyerni. Itt radikális intézkedésre van szükség, mert valóban iga^, hogy amíg van mocsár, brekegnek a békák ! Nem szabad tűrnünk, hogy gazdasági életünk erősségei a társadalom rablóvárainak szégyenbélyegét hordják homlokukon. Meg kell védenünk a nemes törekvést, a becsületes munkát. Le kell csapolnunk a mocsarat, míg lehet, míg menthetetlenül örökre el nem süllyedünk a félelmetes ingovány ban ! Sávoly Lajos. Az esztergomi tanítóképzőnek internátusa van! Szeptember hava a tanulóifjúságé. Ma, amikor nincs semmink, csak a jövőbe vetett reményünk, fokozottabb érdeklődéssel nézünk egyetlen reményünkre, ifjúságunkra, mely nemcsak fenntartani van hivatva az országot, de feltámasztani is. Nem elfogultságból, csupán a tények objektív mérlegeléséből állapítom meg, hogy a tanulóifjúság közül is lelkünk minden szeretetével a tanítójelöltek felé kell fordulnunk elsősorban. Ezek ugyanis a jövő magyarságnál nem csupán egy egyedet jelentenek, hanem generátorok ők, akik azáltal, hogy azon kis magyar palántákat férfiakká, egyéniségekké formálják, megsokszorozzák énjüket és így hozzák a haza oltárára. Ezen szempontból kiindulva, nem tudjuk eléggé értékelni a bíboros hercegprímásnak azt a tettét, hogy a tanítójelöltek számára internátust állított fel. Az intézet eddig is igyekezett növendékeit támogatni. Különböző adományokból bizonyos alappal rendelkezett, melynek jövedelméből eleinte a vizivárosi apácák közreműködésével tápintézetet, majd a szenttamási körben diákasztalt tartott fenn, tavaly pedig a kenyérmezei fiúotthonban találtak a növendékek elhelyezést főt. Bauer József igazgató úr jóvoltából. Esztergomban Az „Esztergom" teája. Akikből vezér lesz. Mint egy szent könyv, olyan szép a hited; örök mécs a szemed, ahogy ragyog, És a lelked hozzánk so'sem hideg. Ki látott már apostolibb arcot ? Mennyországba kapaszkodó ktaet, Amely sosem vallott még kudareot? A nyers világ megrázza ablakod, Ha fáradt este elteszed magad; De minden álmod bátran álhatód. Mert szép erőddel, áldott kenyéren Minden utakon magaddal viszad Az utca népét — angyalfehéren. Jó pásztora a gazdátlan nyájnak, Áldott már a te áldásod rajtunk, De feléd még nehéz sebek fájnak. És ha nem ii hiszel most a szónak — Ezer tavaszt adsz te még e népnek S jó leszel te elsőnek, vezérnek! Sugár Béla. Esztergomi jegyzetek. Irta: Színi Gyula. . A magyar Róma, a magyar egyházfejedelem városa, néhány órányira a fővárostól, nagyon csöndes szívverésű város. Nincs húszezer lakosa sem. A zsúfolt „Mefter" hajó, amelyen mentem, Nagymaroson hirtelen kiürült, Es/tergom már ívűi ran Budapest érdeklődéiónek zónáján. Bazibküjának, amely a régi Várhegyen áll, kupolája már messziről tatszik. A holdas óuen már feltűnik sötét sziluettje és dunántúli, öblösen mély han^í mondja a sötét hajófed-dzeten: — Édes hazám, Exertional Legutóbb, mikor erre jártam, még béke volt a földön ós nyoma se volt ennek a viharosan bánatos hazaszeretetnek. De most Szobon túl, mely az utolsó hajóállomás Esztergom előtt, a Duna bal partján végig a csehek az urak. A sötétben keskeny ezüstszalag ömik a Dunába, az Ipoly, amely ma az ország határa. Az Ipoly torkolatától fogva a Duna pesti olda ának megfelelő partját cseh katonák vigyázzák éa a felbukkanó mozgó tüzpontok talán cseh járőrök lámpái. v. * Pihenni jöttem ide és elhatároztam, csak messziről fogok gyönyörködni a Bazilika minden irányból szép ós érdekes látványában. Esztergom annyiban is emlékeztet Rómára, hogy a Bazilika kupoláját a város minden pontjáról Látni lehet, mint az örökvárosban a Szent Péter kupoláját. De a gyönyörködésben megelőzött Tipary Dezső festő, aki most itt lakik és a legmodernebb taj

kopiertes erőteljes eszközeivel rögzíti meg a Bazilika sokféle panorámáját. Engem addig ingerelt és vonzott a nagy kupola, amis? végre otthagytam szőlőhegyi remetelakomat és fölmentem a vén Varhegyre Bazilikát nézni. Kezemben egy kis szürke füzet, Lipoid kanonok ós Homor Imre szerkesztő kitűnő útikalauza. Üres a templom, osak etry harcsabajuszú, jóképű öre^ magyar fog^d, a temp lomi szolgák kedves, alázatos típusa. Ha helyem volna, ideírnám, miket magyarázott, így csak ízelítőt adhatok belőle: — Ezt az ótarkópet — mondotta — híres panyol föstő pingáta, Romelló a neve nékije. Jártak már itt Pestrül urak és aszoodták, hogy nagyhírű és jelös kép ez. Ellenőr/,öm az útikalauzból: a képet Morált festett*, német piktor. A főoltár fö ött levő oltárképet rögtön megismerem: ez a Tizian híres B

Assuntá

M-ja, amely Maria mennybemenetelét ábrázolja. — Ezt is a Romelló föstötte? — kérdem az ősz*.barcsabajuszú magyartól. — Ezt, kérem átosan, még hírösebb föstő föstötte, Miköilándzsoló a neve nékije. E lenőrzöm az útikalauzból: csakugyan Michelangelo festette, de vezetéknevével — Grigoletti. Az útikalauz mótr megjegyzi, hogy ez a Tizian „As suntája" alapján készült, de a „részletekben eredeti felfogással." Az ecrósz Bazilika a tizenkilencedik szá/adban, részben erőszakos restaurációval épült. A Bakács kápolna régi, de ezt is előbb szétszedték és újra fölépítették. Hild, a pesti zseniális építőművész keze is benne van a dologban és talán ez az oka annak, hogy ez az új korszakbeli templom impozáns méreteivel, olasz bazilikák hű másolásával is előkelő művészi hatást tud kelteni. Epigonok müve, de jóizlésú és finom érzékű műrészek alkotása. Négy prímás generációjának művészei építették föl. Az utolsó Simor János volt, alatta készült el végleg a Bazilika. Simornak köszönheti a Bazidka belső díszítését is. Bőkezűségét hirdetik Morált ós Grigoletti képei ós Kiss György szoborművei. Talán nagyobb mecénás volt, mint ama híres II. Gyula pápa, de nem Rafaellel dolgoztatott, mert a Rafaelek és a költségek nem teltek ki a századból, amelyben Simor ólt. Stróbl mester életnagyságú szobra örökíti meg Simor templomdíszitő érdemeit. A Bazilika hom'okzata előtt lévő tágas térséget a kanonoki házak övezik. Néha fel-feltünik egy-egy kanonok lilacingulusos alakja a Várhegy lejtőin. Tekintélyes, idősebb urak. A tábornokok imponáló komolysága a tudó- enyhébb es g-ondo kodóbb vonásaival egyesfll arcukon. Vannak köztük egyenes tartá-