ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923
1923-09-08 / 71. szám
'2 ESZTERGOM 1923. szeptember 8. azonban igazi otthont a fiúk nem kaphattak és vele együtt nevelést, miután nem laktak közösen; Kenyérmezőről pedig naponként bejárni emberfeletti munka volt. Látva a növendékek eme nehéz helyzetét, az intézet fenntartója a bíboros-hercegprímás úr egy főúri gesztussal megváltotta az eddigi bajlódást. Még a mult iskolai év végén Macbovicb Gyula meg Lepold Antal prelátusok és Klinda Károly igazgató személyében hármas bizottságot küldött ki, hogy vagy a szemináriumban vagy a kanonoki házak valamelyikében keressen a tanítóképzői internátus számára alkalmas helyet és erről neki jelentést tegyen. A bizottság a szeminárium földszintjén, a bazilika felé néző sarkon két nagy termet talált a célra alkalmasnak. A nyár folyamán a hercegprímás tetemes összeget bocsátott Raufstein Antal szemináriumi vicerektor rendelkezésére, aki aztán nagy hozzáértéssel és fáradsággal a két termet kitataroztatta és berendezte, úgy hogy most két szép, nagy és egészséges terem várta a bevonuló ifjakat. Összesen 30 növendék számára van hely, részint egész ingyenesen, részint fél ingyenesen. A félingyenesek mindenkor az állami tisztviselői kedvezményes ellátást vagy ennek megváltási összegét szolgáltatják be. Van külön dolgozó és külön hálószobájuk ; étkezni a kispapok ebédlőjében a gimnazista kispapokkal együtt fognak. A fegyelemre és az előírt napirend betartására Bárdos Béla gyakorló iskolai tanító, mint prefektus ügyel, akinek segítségére lesz két IV. éves hittanhallgató, valamint a IV. éves növendékekből kiválasztott két duktor. Midőn a termeiket végigjárom és a fiúk boldogságát látom, kettős érzés járja át szívemet. Egyrészt a hála érzete kegyelmes Főpásztorunk iránt, aki a papság és a szeminárium fenntartásához szükséges nagy gond mellé még ezt is magára válI lalta, másrészt a remény érzete, hogy itt egy egészségesen gondolkozó, I meggyőződéses, katholikus tanítógeneráGió fog felnevelkedni. Mert minden anyagi támogatásnál többet ér az a szellemi nevelés, amit itt a fiúk kapni fognak. Belelátnak a papnevelésbe, egy fedél alatt laknak, egy asztalról esznek a leendő papokkal ; mi természetesebb, hogy , már most kifejlődik köztük az a bajtársi együttérzés" ós harmónia, amely a magyar falun és városban a magyar faj nevelésében együtt működő két tipikus alaknak a munkáját gyümölcsözővé teszi. Mély katolikus meggyőződést szívnak magukba. Hisz ahol laknak, azt a helyet Szt. István, Szt. Imre, az Árpád ház nagy királyai, az ország történelmi nagyságú prímásai taposták. Szemük előtt áll a fenséges Bazilika, benne a fenséges szertartás és ének, rendelkezésükre áll a szeminárium kápolnája, ahol együtt imádkozhatnak és áldozhatnak a kispapokkal. Szívják is magukba ezt a katolikus levegőt a növendékek s legyenek fanatikus követői és terjesztői a katolikus eszméknek, mert a mai haldokló és a megsemmisítés előtt álló magyarságon más nem segít, csak az, ha a katolikus eszmék alapján, mint egykoron Szt. István, regenerálják a nemzetet. Dr. H. I. # Az Isten ujja. Lourdesi elpusztult zarándokok (?) — Az „Esztergom 1 ' eredeti tudósítása. — Az elmúlt napokban bejárta a világsajtót a rémséges hír, hogy egy lourdesi zarándokcsapat, amely nagy automobilon tette meg az utat, közel Lourdesboz, Luz-Saint-Sauveur tájékán a Gave szakadéka felett 80 méter magasságban vezető útról az autóval együtt a mélységbe zuhant, teljesen összezúzódott s a sü, életvidám férfiak. Egyikük faj kutyáját úsztatta a Dunában, pálcát dobott neki a vízbe, a kutya beúszott érte és nagy csaholva hozta vissza gazdájának. Bölcsesség, derű, nyugalom volt abban a módban, ahogy a kanonok gyönyörködött a napfényes Dunában, a vidáman lubickoló kutyában, az élet harmóniájában. * A kincstárban Klinda kanonok magyarázta ép egy pesti társaságnak a primási kincseket. A terem közepén vitrinákban oltári szentségmutatók, misekslyhek, püspöksüvegek, pásztorbotok, egyházi szerek villognak az arany csillogásával ós a drágakövek színes sziporkázásával. Itt vannak Rákóczi órája ós Simor rendjelei is. A terem falait szekrények borítják és ezekben a szekrényekben miseruhák, dalmatikák, stólák vannak gondosan elrakva. A selyemszövésnek, gyöngyvarrásnak, selyemfestésnek, aranypaszomántnak remekei Pázmány Péter stólájától napjainkig. s A kincstár legértékesebb darabjai, mint a Mátyás király híres kálváriája is, ismeretlen helyen vannak elrejtve. — Ha átjöonénsk onnan a túlsó partról — mondja az őrkanonok — es pisztolyt szegezuének a mellemnek, akkor sem tudnám megmondani, hol vannak elrejtve a legértékesebb kincsek. Legföljebb halvány sejtelmem van róla, hol lehetnek. Aztán elmondja, hogy a kommün napjaiban hamarosan jelentkeztek a kincsért a vörösök. Csináltattak is ládákat és Budapestre vitették az ereklyéket, amiknek leltározásával a Nemzeti Múzeum tisztviselőit bízták meg. A tisztviselők szándékosan nagyon lassan készültekel, közben a kommün megbukott. Akkor meg a Nemzeti Múzeumtól volt nehéz visszaszerezni a kincseket, de ügyvédi felszólításra Esztergom visszakapta végre évszázadokon át gyűjtött ereklyéit. P A várhegy egyik ormáról magas, karcsú, szép barna arcú fiatal pap révedez át a párkány-nánai „cseh" partra. Tisztán látni a házakat és áthallani a víz sajátságos akusztikája miatt a magyar hangokat, Talán a szülei kis házát nézi a fiatal pap. Mi fiatal papok — mondja — nem kapunk cseh átlépési engedélyt. Karácsonykor és húsvétkor azonban szabad rokonainkkal találkoznunk az esztergomi híd közepén. Ezt úgy hívják, hogy „hídközi beszélgetés." Este van. A Bazilika nagyharangja az ,.Űrangyalá"-t kongatja szólesen, messzehangzón. Az Angelus után nagy csönd támad. Aztán egy tompa harangütés hallatszik... kis idő múlva egy másik... és egy harmadik is. Azt jelenti ; tNeml Xem/ Soha!* 22-ből csak egyetlenegy maradt életben. E szerencsétlenségre a nagy hollandi napilap, a „De Tijd" most ideérkezett száma a következő közleménnyel világít reá: „A katholikus kegyelet, szokása szerint, imáiban emlékesik meg a Saint-Sauveur mellett történt autószerencsétlenségben olyan borzalmasan elveszett szegény áldozatokról. E rémületes eset újból emlékezetünkbe hozza nemcsak a memento mori-t, hanem annak a kis időnek keresztény felhasználására intő kötelességet is, amelyet az isteni Gondviselés rendelkezésünkre boosát. Különös imát vagyunk bátrak kérni a szóban lévő utazócsapat vezetője: a dordrecbti De Klerk, a „Protestant" című lap főszerkesztőjének javára, akivel katholikus hitünk védelmében számtalanszor meg kellett küzdenünk. Különösen a Bold. Szűznek tisztelete képezte az újságíró De Klerk polémiáinak tárgyát. Lapjának utolsó számában egy perfid cikkecskét tett közzé a lourdesi csodás eseményekről, amely azzal végződik, hogy ezekben „csak a. buta és üres lelkek" hihetnek. Néhány hónap óta De Klerk főszerkesztő lapjában hirdette, hogy a „De Evangelische Maatschappij" lapban (ez egy evangélikus társaságnak lapja, amely társaságnak De Klerk a titkára volt) nemsokára cikksorozat fog megjelenni a lourdesi gyógyulások megcáfolására. Értesülésünk szerint evégből utazott Lourdesba, ahol augusztus második hetében öt napot szándékozott tölteni. Elutazása előtti héten saját lapjában jelezte : A szerkesztő legközelebb saját személyes me a figyelései alapján fog Lourdesról cikket írni. A halál ebben megakadályozta, tehetetlenné tette a kezet, amely újra toll után akart nyúlni a SzentSzűz tisztelete ellen. Isten Ítélőszéke elé hívta kiránduló társaságával együtt. Szabad-e reményleniink, hogy a halálnak rémületes szava, amely a saint-sauveuri örvény mélyéből felkiált, visszhangra talál annyi eltévedettnek szívében ! A. Verhoeven. Politikai szemle; Lapunk vasárnapi számait uj rovattal egészítettük ki, amelyet mindennapi újságolvasó és az, aki csak lapunkból értesülhet a világ eseményeiről, bizonyára örömmel fogad. Hétről-hétre beszámolunk e rovatban a politika eseményeiről. A politika rendkívüli zűrzavaros hírei között a mindennapi újságolvasó sem lát tisztán és így szívesen veszi, ha egy öszzefoglalást kap kézhez, amely mintegy leszűri az egész héten olvasottak lényegét. Azon olvasó pedig, akit anyagi körülmények akadályoznak abban, hogy naponkint vásároljon fővárosi lapot, miként közkedveltté vált „Kis hirek* cimű rovatunkat, úgy ezt is mindenkor szívesen várja és olvassa. A rovat vezetésére egy gyakorlotl tollú újságíró kollégánk vállalkozott, akinek egyéb értékes cikkeivel is sűrűbben fogunk ezután találkozni lapunk hasábjain. Kis hírek mindenfelől. A svájci gabonaexport ügyében a közélelmezési miniszter kijelentette, hogy a kormány 7000 vagon gabonát adott el Svájcban 20 millió svájci fordítást, mint legkedvezőbb ajánlatért. A szállítandó menuyisóg az állami készletekből történik ós árát a magyar korona javítására fordítják. Az olasz—görög konfliktus ügyében azt híresztelik, hogy a görög kormány Svájcban letétbe helyezte azt az 50 millió lírát, amelyet Mussolini jegyzéke követel. A magyar kölcsön ellen a kisantant részéről ismét aknamunka indult meg, amelyet, Prágából irányítanak. Legújabban 8 ÉME-tag toborzási készülődéseinek leleplezését használják fel ürügyül, hogy ellenünk izgassanak. A bécsi rendörkonferenclán a rendőrség nemzetközi nyelvéül a latint ajánlották, mint amelyet minden középiskolai végzettségű rendőrtisztviselő ismer s amelyet tömörsége távirati használatra alkalmassá tesz. Japánnak mind a Kormányzó úr Ű FŐméltósága, mind a kormány ós a főváros közönsége kifejezték részvétüket az irtóztató földrengés okozta csapások alkalmából. A földlökések még egyre tartanak. I jabban ismét 11 város pusztult el, több sziget pedig elmerült a tengerbe. A rommá lett városokban rablók garázdálkodnak. A Vatikán építésének jubileumát 1925. évben fogják Rómában nagy pompával megünnepelni. Ebből az alkalomból nemzetközi kalholikus kongresszust is tartanak Rómában, amelyre a világ minden országának püspökeit meghívták. Az egyházi főméltóságok elhelyezése nagy gondot okoz a rendezőbizottságnak; mivel a Vatikánban csak kevés felhasználható vagy átalakítható helyiség van a vendégeknek rangúkhoz illő elszállásolására. Viszont Rómában nagy a lakáshiány, különösen, hogy bókéi mértékben nyílik meg Olaszország felé az idegenforgalom. Valószínű, hogy a vendégeket az olasz főváros környékén épült nyaralókban és fürdőkön fogják elhelyezni, miáltal a kongresszus megtartásának terve biztosítva van. HÍREK. A vármegyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatot a Ház csütörtöki ülésén megszavazták. A nagyfontosságú ügyre lapunkban még visszatérünk. Halálozás. Vidossfalvy Érnőnó úrnő, született nagy-saághy Saághy Margit, 1913. aug. hó 29.-én Keszthelyen elhunyt. Brühl prelátus adományai. A jótékonyságáról mindenfelé ismert Brühl Jói'sef prelátu3-kanonok legújabban a következő intézményeknek juttatott 5000 —5000 korona adományt: Katholikus L°gónyegyesü!et, Katholikus Földmíves Ifjúsági Egyesület, Iparostanonc-Olthon, Szent-Vince-Egyesület,, Szent-Erzóbet" Jótékony Nőegylet, Vaskapui kilátós menedékház kibővítése, Oltáregyesület. Az Esztergomi Széchenyi Kaszinó rendkívüli közgyűlést tart f. hó 8.-án d. e. 11 órakor az egyesület nagytermében, amelynek legfőbb pontja a tagsági díjak felemelése ós ennek megfelelőleg az alapszabályok módosítása lesz. Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat csütörtökön délután Dr. Walter Gyula c. püspök főkáptalani nagyprépost elnöklésével választmányi ülést
