ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-05-07 / 53. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 KFőszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Még: két ember. Esztergomban, 1922. május 7.-én. Esztergom nemes választóközönsége bizonyára tudja már, hogy még két ember váltptt ki választási aiáirási ivet és ilyenformán Mátéffy Viktoron kivül még két ember számit a közönség bizalmára a június 3-iki képviselőválasztásnál. Igen, még .két ember akar Esztergom választóitól mandátumot és már nem mondunk újságot, amikor leírjuk, hogy ez a két ember O'sváth Andor és dr. Perényi Kálmán. Ugy látszik tehát, hogy a még csak egy hónap előtt remélt tiszta és egyhangú esztergomi választás példás fehérségére itt-ott rá fogja vetni az árnyékát ez a két ember, még akkor is, ha buzgó• ságával mindkettő egyedül maradna. Kérem, az igyekezet szép és mi az ellenséget nem szoktuk lebecsülni, de — a város közönségének már régen megvan az egyetlen politikai szervezete, az Esztergomi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, amely keresztény társadalmi elveit, agrárpolitikai és közgazdasági programing át illetően e város minden komoly földműves, iparos, kereskedő és latéiner polgárát magába foglalja; Esztergom előtt már biztosan áll a választás eredménye is, — és ezt a két embert, ennek a két embernek a politikáját (ha van!), ennek a két embernek a közéleti szereplését (ha van!) ennek a két embernek programmját, világnézetét és politikai elhelyezodését (ha van), ennek a két embernek Esztergom város választási kampányában való terét és elhelyeződését sehol nem látjuk és nem is találhatjuk. Ez a két ember a város jelen poli"tikai életének függeléke, de akiket sehová sem lehet függeszteni; ennek a két embernek a mozgolódása városunk választási mozgalmának toldaléka, amelyet sehová sem lehet odafoltozni. Mert micsoda mérlegre helyezhetjük mi Osváth Andort, amidőn közéleti tevékenységről, parlamentbe való emberről, okos és hasznos politikáról van szó ? Hol nézzük őt mint képviselőjelöltet?! Talán ellenzéki oldalon? Micsoda politikának és kinek, minek lehet ő ellenzéke Esztergomban ?! A másikról azt mondják, hogy valami liberális politikát hirdet Szenttamáson! Köszönöm szépen! Micsoda liberális politika lehet az, amelynek Perényi Kálmán a letéteményese?! Még erről a két emberről van tehát szó a választásokon és ,ha a mai nehéz időkben talán ez a legjelentéktelenebb problémánk, mégis megkérdezzük: mit gondoljon Esztergom nemes közönsége és hová tegyük az Istenért ezt a két embert, akik mindenáron mandátumot akarnak?! Az esztergomi bazilika alapkőletételének százéves fordulója. Irta: Dr. Lepold Antal. Az esztergomi bazilika északi tornyát a templommal összekötő erkély északkeleti oldalán domborművű képet látunk, amely az alapkő megáldását örökiti meg. Rudnay Sándor primás kalapácsütést tesz a hatalmas négyszögű alapkőre. A kövön a dátum olvasható: 23. Apr. 1822. Rudnay mögött főpapok, kanonokok ós szerzetesek csoportja áll, előtte József főherceg, ennek neje, Estei Ferdinand és magyar főurak helyezkednek el. Ezidón, ápr. 23.-án, Szent Adalbert püspök ós vértanú ünnepén száz éve mult, hogy ez az ünnepség megtartatott. Szomorú viszonyaink között a nevezetes évfordulót nem ünnepelhettük meg jelentősége szerint. De a nemzeti gyász idején is vigasztalás megemlékezni a nagy nemzeti ós keresztény föltámadásról, amelynek Örök szimbóluma az esztergomi bazilika. A bazilika a török pusztitás romjain épült, a magyar nemzet másfélszázados sirja fölé emelkedett mint vértanuságunk memóriája ós föltámadásunk hirdetője. Esztergom tiz évi megszakítással 1493— 1633-ig volt török rabság alatt. 1495-ben Mátyás főherceg csapatai visszafoglalták és 1605-ig tartották. Várday Pál primás és az esztergomi káptalan 1493-ban hagyták el a várost és 1820ban tért vissza Rudnay Sándor primás a főkáptalannál együtt. Esztergom vára, székesegyháza és primási palotája a török harcok idején elpusztult. A 30 öl hosszú és oldalkápolnák nélkül 10 öl széles régi székesegyház 1493-ban még abban a fényben állt, amint Széchy Dénes primás Hunyady János kormányzósága alatt restauráltatta. A mai székesegyházzal egy irányban, de kissé délebbre és 4 öllel magasabb szinten feküdt. Szentélye a fellegvár keleti falára támaszkodott. Szolimán szultán 1493-ban ágyúlövéssel beszakította a szentély boltozatát és ledöntötte egyik tornyát. A sérült templomot a törökök ravasz számítással puskapor-raktárnak használták. Mikor Mátyás főherceg a várost 1495-ben ostromolta, a puskapor fölrobbant és a templomot romhalmaza^ változtatta. Csak a nyugati főbejárat kapuzata (porta speciosa), emellett a Jeromos és András-torony, azután az Andrástoronytól a Bakácskápolnáig vezető déli oldalfal és a Bakácskápolna maradt meg. 1763-ban a Jeromos-torony összedőlt ós beszakította a főkapuzatot is. Igy a Bakácskápolnát kivéve teljesen elpusztult őseink buzgóságának hatalmas tanúsága, a világ egyik legszebb temploma, amelyet Szent István kisebb temploma helyén Jób érsek építtetett III. Béla alatt, Telegdi Csanád ós Széchy Dénes helyreállított ós diszitett ; Demeter, Kanizsay János ós Bakócz Tamás oldalkápolnákkal ellátott, Vitéz János pedig az északi oldalon, a káptalani tanácsterem mellett hatalmas könyvtárépülettel bővített. Még a törmelékköveket, is széthordták, mert azokat először a törökök, azután I. Lipót ós III. Károly alatt a császáriak a vár kijavítására használták. A száműzött prímások élénk figyelemmel kisérték Esztergom sorsát. Amikor a vár 1495ben a keresztények kezére jutott, Kutasy János érsek megjelent Esztergomban s az újjáépítés terveit szőtte. Sajnos, csakhamar távoznia kellett. Szelepchényi György primás 490 ezer aranyforintot takarított össze, hogy a várat, templomot ós az egyházi épületeket 1683. után fölépítse. De a hadügyi kincstár az egész összeget lefoglalta. Számtalan nehézség, különösen katonai okok miatt Szelepchényi utódai nem valósíthatták meg szándékukat. Végre Mária Terézia 1761-ben megszüntette Esztergom várjellegét és a várhegyet a prímásnak ajándékozta. Barkóczy Ferenc primás azonnal hozzálátott a romok eltakarításához ós az uj templom számára szükséges hely előkészítéséhez. Mivel az egész akkori magyar közvélemény és a királynő is monumentálisan nagy templom építését követelte, Barkóczy kénytelen volt kellő sík hely nyerése céljából a várhegy eredetileg dombos felületét nivellálni, az erődítményeket és épületeket alapostól elhordatni, ami történeti és régészeti szempontból igen sajoos. Barkóczy korai halála után az előmunkálatok ismét szüneteltek 60 évig. Rudnay Sándort I. Ferenc király 1819-ben avval a kötelezettséggel nevezte ki prímásnak, hogy az 1722. országgyűlés 55. törvényszakasza értelmében székhelyét visszahelyezi Esztergomba. Rudnay 1820ban megállapodott a Nagyszombatban székelő káptalannal, hogy Esztergomba költöznek s az ülésen bemutatta már az uj templom ós a kanonoki házak terveit. A terveket Khűnel Pál építész készítette, aki a terv végrehajtását rokonára,- Packh János építőmesterre bizta. Először folytatták a Barkóczy alatt megkezdett talajegyenlitósi munkálatokat. Több mint 23 ezer köb ölnyi földet hordtak el a várból. Mikor a talajegyenlitéssel elkészültek, a 42 öl hosszú és 17 öl szóles templom alaprajzát mésszel rárajzolták a földre, a főoltár helyén fakeresztet állítottak, a szentély fölé fából ideiglenes csarnokot építettek s azt fenyőgallyakkal díszítették az alapkő megáldás ünnepségére. Bencsik József, primási könyvtáros ós levéltáros, mint szemtanú, az alapkőszentelóst igy irja le: „A meghivót 1822. ápr. 23.-án — Szent Adalbert napján — tartandó alapkőszentelési ünnepségre maga a hercegprímás Őfőméltósága küldte szét az egész magyar egyháznak, a magyar hazának, amely országgyűlésein ismételten sürgette a templom fölépítését. Külön meghívó ment az összes magasabb hatóságokhoz, a káptalanokhoz ós a szomszédos vármegyékhez ... Már az ünnepséget megelőző napon nagy számmal Esztergomba jött a papság ós a nemesség az ország legtávolabbi részeiből is. Maguk a császári ós királyi hercegek és főhercegek — József nádor a feleségével, az ág. ev. vallású Mária Dorottya würtembergi hercegnővel — és estei Ferdinánd, a magyarországi katonai főparancsnok, az ünnepség fényének emelése céljából délután 5 órakor nagy kísérettel megérkeztek s az ideiglenes primási palotában megszálltak. Még aznap megnézték a hegyen a templomópitési előmunkálatokat s megbámulták azt a teljesítményt, amely egy óv leforgása alatt úgy a régi épületek lehordása, mint a vársík egyenlítése és a várhegy alatt uj épületek emelése által elérhető volt. Az ünnepség napján, miután a szabad királyi város, az érsekség és Szenttamás község egész karhatalmát már kora hajnalban alkalmas helyeken fölállították, a katonaságot pedig, amelyet Őfenségéik szolgálatára Pestről ide vezényeltek, az ideiglenes szentélyben rendfenntartás céljából elhelyezték, reggel 7 órakor Esztergom városok három plébániájáról a hivek zászlókkal és egyéb jelvényekkel körmenetben vonultak a hegyre a plébánosok vezetése alatt. Fél nyolc órakor indult körmenetileg az ideérkezett nagyszámú papság karingben, majd a káptalani kiküldöttek s maga az esztergomi székesfőkáptalan is saját diszfogatjain, miután szokás szerint a hercegprímást „előbb a lakásán üdvözölte és meghívta; végül Őfőméltósága pompás diszbatárban, ragyogó fényben. A hercegprímás előtt lóháton az érseki keresztet vitte udvari káplánja: Bartakovics Béla. Az