ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922
1922-05-21 / 59. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Esztergomban, 1922. május 20.-án. Esztergom, az ősi székváros, Szent István szülővárosa képviselőt választ. A végső nemzeti lesüllyedés mocsarából feltápászkodva, képviselőjében akarja megtalálni ma minden választókerület azt a férfiút, aki a polgárság osztatlan bizalmát bírja, aki kerületének valóiban „képét" viseli s aki által segíteni kivan az egész nemzeten. Esztergom városa is ki akar állítani egy férfiút saját szabad akarata, izlése, bizalma, jelleme szeri nj;, aki a nemzetgyűlésen az egész várost reprezentálja. Esztergomot a lefolyt ciklusban Mátéffy Viktor képviselte. Nem találunk embert Esztergomban, de az egész országban sem, akinek Mátéffy parlamenti szereplése miatt a legkisebb észrevétele is lehetne. Értékét mutatja, az a tény, hogy a mai, egymással szemben álló pártok egyike sem óhajtott Mátéffyval szemben ellenjelöltet állítani ; egyértelműen kijelentették, hogy Mátóffyt szívesen várják vissza a magyar parlamentbe, ahol most komoly alkotó munkára és Mátéffyhoz hasonló dolgozó, munkaszerető férfiakra van szükség. Ennek dacára Esztergomban mégis akadt Mátéffy nak ellenjelöltje. Helyes! Ha van Mátéffynál is rátermettebb, megbízhatóbb, lelkiismeretesebb, jellemesebb, munkabíróbb, érdemesebb, miért ne csatlakoznék melléje Esztergom választóközönsége ? Azt hisszük, maga Mátéffy az első, aki szivesen átengedi helyét, ha látja, hogy van más, aki tehetsége, múltja és karaktere révén hivatott helyet foglalni a magyar parlamentben. Azt az ellenjelöltet tehát, aki Mátéffyval szemben fellép, természetszerűleg minden hazafias érzéstől áthatott és a nemzet jövőjeért komoly lelkiismeretességgel számotadni tudó választópolgárnak alaposan szemügyre kell vennie. Jól meg kell vizsgálnia eddigi életét, működését, jellemző tulajdonságait s hogy stílszerűek legyünk, mint sorozáskor az újoncot, pőrére vetkőztetve mérték alá kell állítanunk, megtapogatnunk s ahol valami hibát, gyengeséget látunk, azt konstatálnunk, leszögeznünk s amikor a legszigorúbb vizsgálatot megejtettük, egyértelműleg kimondanunk róla, alkalmas-e, vagy alkalmatlan? Osváth Andor városi főjegyző, Mátéffy ellenjelöltje, sokszor vett részt katonai sorozásokon, ismeri a sorozási eljárást, ahol sokszor érvényesítette is már döntő véleményét, ezért bizonyára nem csodálkozik, ha most őt állítjuk pőrére vetkőztetve mérték alá, hogy megállapítsuk képviselőségre való alkalmasságát. Vannak emberi hibák, gyarlóságok, vannak sokszor bűnök is, amik a világszemei előtt örökre elrejtve maradnak, ha maga a hibázó, vagy bűnös nem ad rá alkalmat, hogy azok napfényre kerüljenek. Ilyen alkalom a képviselőségre való törekvés is, amidőn természetszerűleg közszájra kerülnek oly kisebb-nagyobb botlások, eltévelyedések, sőt bűnök is, amelyeket máskülönben senki sem hánytorgatna s amelyeket idővel a felejtés ködében csak az esetlegesen felzaklatott lelkiismeret lát ijesztő rémeknek. Osváth Andor múltjából nem az „Esztergom 14 cibálja elő azokat a felejtésre ítélt gyengéket, és a város legutóbbi közgyűlésén már konkrét formában is kifejezésre jutott alapos aggodalmakat, amelyek Osváthot a képviselőségre már eleve alkalmatlannak minősítik. Ezek felszínre kerülésének oka maga Osváth Andor, aki kiállván a mérték alá, önmaga ad arra alkalmat, hogy a közvélemény vele foglalkozzék és őt minden oldalról, —• erről az oldaláról is — megvizsgálja. Az orvosok szerint vannak kelevények, melyeket ha megbolygatnak, a belőlük kifakadó gennyes váladék szinte elviselhetetlen bűzt áraszt. Egészségi szempontból ., ezeket a kele vényeket ki kell metszeni, orvosi műtéttel eltávolítani; esztétikai és másokra tekintő méltányossági szempontból azonban jobb, ha ezek eltal íarva, lekötve maradnak. Van számtalan eset, amikor ez az utóbbi eljárás célravezetőbb és a kelevény önmagától elszárad, elenyészik. A mérték alatt azonban ezekhez a kelevényekhez is hozzányúlnak és akinek van ilyen eltakarni valója, bizony jobban teszi, ha nem áll olyan mérték alá, ahová őt senki sem kényszeríti. Mátéffy Viktor programmbeszéde. Mélyen Tisztelt Választó Közönség ! Két évvel ezelőtt ezen a helyen vettem át azt a megtisztelő megbízatást, melynek értelmében Esztergom városát az alkotmányozó nemzetgyűlésen képviseltem. Február 16.-án az alkotmányozó nemzetgyűlés befejezte munkáját. Azóta most van először alkalmam mélyen tisztelt választóimnak megköszönni megtisztelő bizalmukat, melynek két éven keresztül becsülettel igyekeztem megfelelni. Két évvel ezelőtt kezdte meg a nemzetgyűlés nehéz munkáját. Lehet ezt a munkát bírálni, rossz akarattal támadni, de lekicsin3 T elni nem szabad, mert soka törvényhozás olyan nehéz körülmények között nem vette át az országtörvényhozó hatalmát, mint az elmúlt nemzetgyűlés, amelyet egy 4 és fél éves vesztett háború és két forradalom is előzött meg, amelyek az országot és népét anyagiakban és lelkiekben tönkretették. •— 'A nemzetgyűlésnek romokat kellett eltakarítani ós a romokon építeni, alapot rakni a jövendő Magyarország számára. A romokban heverő, gazdaságilag és erkölcsileg tönkretett országot, a megcsonkított, mindenéből kifosztott nemzetet két óv alatt talpra állítani, újra nagygyá, erőssé, gazdaggá, boldoggá tenni a lehetetlenséggel határos. Hogy a nemzetgyűlés alapokat rakott, hogy annyi törvényt alkotott, mint törvényhozás soha és hogy é törvénvek hasznosak ós alkalmasak a további ópitő munkára, azt senki •— de senki le nem tagadhatja. — Nagyon jól tudjuk mi azt, honnan fú a, szól, honnan szálldogálnak azok a hirek, hogy a nemzetgyűlés nem dolgozott, hogy a. keresztény kurzus lejárta magát. Mindezt azért mondják, azért írják, hogy a keresztény Magyarországot — nemzetépítő munkájában lehetetlenné tegyék és a keresztény nemzeti gondolatot állíthassák oda úgy, hogy az az oka minden szegénységnek, minden nyomorúságnak — minden bajnak, amelyben most van csonka Magyarország. M. T. Választó közönség! Nem veszek el semmit abból, amit két év előtt mint szent meggyőződést hirdettem, mit két éven át követtem, amelyért éltem, dolgoztam s amelynek törhetetlen munkása vagyok és leszek a jövőben is, addig, a meddig élek: ék a keresztény-nemzeti gondolat. Ennek a gondolatnak régi, törhetetlen zászlóhordozója a keresztény nemzeti egyesülés pártja, amelynek tagja voltam két éven át és vagyok ma is. — Sem be sem ki nem léptem soha — pártot nem cseréltem, mert m eggyőződésem v áll ozatlan. Amint az ezeréves dicsőséges múltnak alapja a kereszténység, úgy annak örök igazságaiból, szeretetéből fog fakadni jövendő nagyságunk és dicsőségünk. A keresztény igazságot, erkölcsöt, szeretetet át kell vinni minden intézményünkbe, minden törvényünkbe, minden magyar szivbe — s akkor remélhetjük a jövendőt. — Amikor ellenségeink lelke tele van nemzeti érzéssel, faji öntudattal, akkor a mi lelkünkben is fokozottan kell fellángolni ennek az érzésnek, kell élni ennek a tudatnak, amellyel görcsösen ragaszkodunk az apáink vére által ós a mi munkánk verejtékével annyiszor megszentelt hazai földhöz, nemzeti hagyományunkhoz s amellyel szeretjük magyar fajunkat s amely ezért a fajért minden áldozatra, minden munkára képessé lesz. Kereszténység nélkül nincs magyarság és azért ma minden magyar embernek, mint testvérnek kell egymást megértenie, kell összefognia és egy táborban erős keresztény ós magyar lélekkel kell küzdenünk édes magyar hazánk újjászervezéséért. M. T. Választó Közönség! Epen azért a felekezeti béke hangsúlyozója vagyok. A kereszténységnek nincs szüksége botokra, gyilokra — nem dolgozhatik bosszúval — csak egyedül szeretettel ! Az egyik katholikus — a másik protestáns, a harmadik más vallású — meg kell egymást értenünk, becsülnünk s nemzeti érzésben összeforrva egymással ós egymásért kell dolgoznunk. Nagyot vétenek az ország újjáalakító munkája ellen azok, akik a felekezeti és vallási különbséget kiélezve., sérelmeket hangoztatva, magyart magyar ellen uszítanak s a testvérkezet fogott kereszténység munkáját igy akadályozni és meghiúsítani akarják. A kereszténységből fakadó nemzetfenntartó erőnek szimbóluma, jelképe a magyar szent korona, amelynek fénye kell,
