ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-05-21 / 59. szám

hogy bevilágítsa az uj Magyarország útjait. Nem disz és ékesség ez nekünk, hanem alapja, forrása, ereje minden jognak, törvénynek, igazságnak. Mikor a magyar korona fényesen ragyogott a törvényes magyar király fején, akkor népünk nagy, dicsőséges volt — amikor a korona megalázottan porban hever, megaláztak bennünket is — s nyomorúságunk, pusztulásunk csak ágy összefügg a szent koronával, mint dicsőségünk. Vissza kell helyezni a koronát annak a fejére, akit a magyar alkotmány jogán az megillet. Királyság kell nekünk, független magyar királyság és nem köztársaság. A királyságot a földi tekintély legfőbb forrásának tekintem s nekem mindig több biztosítékot nyújt a népjogok tiszteletben tartására, az ország felvirágzására, mint a köztársaság. Nekem mindig „a legelső magyar ember a király", mert magyar vagyok s az leszek mindig és törvényes uralkodómhoz soha hűtlen nem leszek. Más kérdés azonban az, hogy a koronát mikor helyezzük törvényszerinti királyunk fejére. Amig köröskörül ellenség vesz körül, amely minden ügyünkbe beleszól — s erőszakot emleget —• amig benn nincs meg a szükséges rend, béke, egyetértés, addig ezt a kérdést megoldani akarni legalább is kockázatos lenne! Nekünk nincs Aegei tengerünk, mint a görögöknek, nekünk nincsenek kisázsiai végtelen térségeink, mint a töröknek, nekünk csak ez a kis csonka országunk van meg és benne szóthúzás, egyenetlenség, pártviszály. Ebben a kis országban mindenekelőtt rendre és békére van szükség, hogy gyarapodhassak és erősödhessék a nemzet. Megélhetést könnyítő, kereseti alkalmakat nyújtó, pénzünket megjavító gazdasági politikáról csak úgy lehet szó, ha előbb befelé teljes rendet és kifelé bizalmat és kedvező összeköttetéseket teremtünk. Keresztény néppolitikát kell csinálnunk, — amely a krisztusi tanításon, erkölcsön épül fel. Es itt először a földmives néposztállyal kívánok foglalkozni. Kötelességünk, hogy erőteljes, okos, előrelátó földmivelő politikát csináljunk. Hogy tud ez a pap beszélni földmives politikáról, hisz soha kapa, kasza kezében nem volt — kérdezi valaki ellenfeleink közül. Igaz, hogy nem™vagyok foglalkozás szerint földmivelő, de szivem szerint az vagyok és 20 éves itteni munkám első sorban a földmives népnek volt szentelve mindig s igy ha valaki jogot forrnál a földmives nép érdekeivel foglalkozni, ez a jog engemet elsősorban illet meg. Földmives politikáról beszélek készakarva és nem kisgazda politikáról, mert jelszavak kedvéért nem szabad elhanyagolni a . földmivelésből élő többi elemet. A nagy földmivesosztálynak a kisgazda csak része: a törzse. De a testnek vannak más szervei is, igy földmivelő a zsellér, a cseléd, az arató, a földmunkás, a bérlő, a gazdatiszt, a kis- ós nagybirtokos, — ezeknek az érdekeit is mind szem előtt kell tartanunk, ha nem akarunk később keservesen meglakolni rövidlátásunkért. A nemzetgyűlés megalkotta a földbirtokreformról szóló törvényt. Ennek végrehajtását minden erővel szorgalmazni kell, mert azok az emberek, kik hazájukért küzdöttek, megérdemlik, hogy a hazai földből legalább annyit kapjanak, hol maguknak kis családi otthont építhetnek s a legszükségesebb élelmicikkeket a maguk számára termelhetik. A földmivelő érdekek istápolása mellett nem szabad mostoha gyermekké tenni az ipart és kereskedelmet. Az iparosok érdekében végre kell hajtani az új ipartörvényt. Ha annak hibái vannak, azt az új nemzetgyűlésnek kijavítani kell. Elő kell mozdítani a kézműipari, anyagbeszerzési és értékesítő szövetkezetek létesítését is. Előnyöket kell biztosítani a kisiparnak a közszállításoknál — s így is annak fellendülését elősegíteni. A kereskedelem terén a teljes szabadságnak vagyok híve. Szabad kereskedelem, szabad verseny — így lehet remélni a drágaság megszűnését. Meg kell szüntetni minden megkötöttséget ós monopóliumszerű kedvezéseket! Azonban /üldöznünk kell a tisztességtelenséget a kereskedelemben is ós le kell törni minden erővel az e téren lábrakapMt erkölcsi lazaságokat! A törvény nagyobb szigorával kell lesújtanunk a csalás, uzsora, hamis bukás, tisztességtelen verseny, árdrágítás és egyéb visszaélésekre! M. t, Választóközönsóg! Szólanom kell • a középosztályról, az intelligenciáról, a tisztviselőosztályról. Ha nincs is meg mindannyiunk lelkében ezen osztálynak igaz becsülése, az igazság előtt nem szabad szemet hunynunk. Elvész az a nép, amelynek nincs nemzeti intelligenciája. Az ország vezetése az ő kezükben volt a múltban s kell, hogy az ő kezükben maradjon a jövőben is ! Gondoskodnunk kell tehát róluk, hogy tisztességesen megélhessenek ós becsületesen dolgozhassanak. Olyan fizetést kell nekik adnunk, amelyből tisztességesen megélhetnek és akkor megkövetelhetjük, hogy kedvvel, kitartással dolgozzanak és a közönség minden érdekét igazságosan szolgálják. A fölösleges munkaerők számának apasztásával a megmaradottak óletstandardját kell emelni. A státusrendezésnél ne legyen különbség állami, megyei, városi és közigazgatási ós más ] ágakban dolgozó tisztviselők között, hanem J egyenlő elbánásban részesüljenek és legyen vége a különböző igazságtalanságoknak. De amikor fizetósrendezésről, több kiadásról beszélek M. T. V. K., akkor lehetetlen nem szólanom az adóról, mely sohasem csökken, hanem csak emelkedik. E téren is rendszert kell alkotni ós meg kell szüntetni azt a sokféle adót, amelyen még a legokosabb embernek is nehéz eligazodni. A pénzügyminiszter tett kijelentéseket, hogy tervbe van véve * az adó egységesítése. Nagyon helyesen ; tudja mindenki még a legegyszerűbb ember is, mit kell neki jogosan fizetni és mi az, ami esetleg tévedésből van reá kiróva. Az elv e téren az: hogy a gazdagabb adója legyen több, a szegényebbé kevesebb. A gazdag ember a több adóval csak biztosítja vagyonának háborítatlan élvezését, mert ha az országban rend van, megelégedés és nemzeti szociális fejlődés, amit helyes pénzügyi politikával is szolgálni kell, akkor nem kell félnie, hogy vagyonában kár éri! Még egy kérdésről kívánok szólni és ez a m unkásk érdes. Mikor erről pap beszél — a munkások közül igen sokan nem szivesen hallgatják. Pedig a munkáskórdést csak azon a krisztusi erkölcsi alapon, azon a szereteten lehet megoldani, amely hogy a papnak szivében megvan, legkevésbé van ok és jog kétségbe vonni. Megértő intézkedésekkel, szociális törvényekkel meg kell szüntetni minden sérelmet, gazdasági hátrányt. Törvényesen rendezni kell a munka, a szervezkedés szabadságát. Gondoskodni kell az elaggott, megrokkant munkásokról. A tőke hasznában a munkásnak részesedését törvénnyel kell szabályozni. A munkásoktól egyet kérek, hogy ezen munkához a segítő társakat a hozzájuk legközelebb álló polgári osztályban keressék, ne pedig a hazát és kereszténységet megtagadó nemzetköziségben. M. t. Választóközönség ! Bevégzem beszédemet. Amit mondottam eddig — mind egy nagy gondolat szolgálatába kívánom beállítani és ez: az integer, régi, nagy, dicsőséges Magyarország ! Ezért kell dolgozni választónak és képviselőnek élete végső lehelletóig minden erejével. Mi aláírtuk a kónyszerhatas alatt a trianoni békeszerződést, alá a trónfosztó törvényt, de nincs ennek a csonka, megnyomorított országnak egyetlen fia, aki ne azzal a gondolattal élne, dolgozna, hogy Istenünk segítségével egyszer ismét lesz a Kárpátok bérceitől le az Adriáig a régi szép, dicsőséges Magyarország s Szent István koronája a törvényes király fején tündökölni fog ismét és boldog, nagy lesz ismét a magyar ! Ami a mi szűkebb hazánkat, Esztergom városát illeti, annak amint a múltban, úgy a jövőben is becsületes munkása akarok lenni — ós minden lakójának vallás-, rang-, foglalkozáskülönbség nélkül minden igazságos ügyében becsületes, hűséges segítő- és munkatársa. Ismerik multamat, ismerik munkásságomat, ismerik elveimet, amelyeket soha nem cseréltem, nem tagadtam meg ós ha ezek alapján méltónak tartanak arra, hogy Önöket képviseljem, kérem szavazatukat. Egyet ígérek, hogy arra soha méltatlan és hálátlan nem leszek. Isten tartsa, Isten segítse Esztergom sz. kir. v. választó közönségét! Vá r o s i k Esztergom város képviselőtestülete pénteken délután 4 órakor eléggé látogatott közgyűlést tartott. A közgyűlés főbb pontjairól tegnapi számunkban röviden már tettünk említést, most a közgyűlés lefolyásáról számolunk be részletesebben. A halastó ügyét levették a napirendről. A közgyűlésnek bizonyára legnagyobb érdeklődóst kiváltó pontja lett volna a halastónak, mint ilyennek értékesítés ér e vonatkozó pénzügyi bizottsági és tanácsi javaslat. A tárgysorozat 13-ik pontjában szerepelt ez a tétel, amely hogy mennyire érdekelte kisgazdáinkat, mutatja az, hogy a karzatot szépen megtöltötték. A polgármester azonban még a napirend előtt kijelentette, hogy e kérdést, mint tárgytalant, leveszi a napirendről. Az érdeklődő karzatiak igy — miután néhányan közbeszólásaik miatt elnöki rendreutasitásban részesültek — lassankint elhagyták a termet. Osváth Andor a jövőben ne legyen katonai ügyek előadója. A napirend előtt egy szenzációs indítvány keltett feltűnést. Kerschbaummayer Károly városi képviselő ugyanis kellő időben beadott indítvánnyal járult a képviselőtestülethez, amelyben hivatkozva arra, hogy a jelenleg képviselőjelöltként szereplő Osváth Andor városi főjegyző, mint a katonai ügyek előadója, ebbeli minőségében a választókat befolyásolhatja, a jövőben ne lehessen katonai előadó. A polgármester válaszában hivatkozott arra, hogy városi szabályrendelet szerint a katonai előadói tisztség a főjegyző hatáskörébe tartozik, öz gyűl és. amennyiben azonban aggodalmak merülhetnek fel, hogy Osváth e tisztségével visszaél, ő saját hatáskörében intézkedni fog az aggodalmak eloszlatásáról. A közgyűlés tehát az inditványt kiadja a polgármesternek. A városi közdűlő utak hálózatának ujabb megállapítása ügyében tett javaslatok hosszabb vitát keltettek, melyben Jármy, Vig ós Nádler képviselők, valamint Brenner gazdasági tanácsos vettek részt. E vita folyamán az úthálózatba felvették a Sátorkő és Dorogi országút közt levő utat azonkívül a Vár- ós Kovács-utcák rendezését is előjegyzésbe vették, mely utóbbiak esős időszakokban szinte járhatatlanok. A Zsidódi-patak vizduzzasztója csaknem háromnegyedóra hosszáig tartó eszmecserének lett a tárgya. Jármy és Jakus képviselők azon az állásponton voltak, hogy a megrongált vizduzzasztónak helyreállítása — mely kb. 40,000 K-ba kerül — nem a város kötelessége, meg azután ez tulajdonkópen a halastó vizének gyarapítására létesült s mivel a halastó lecsapolás előtt áll, nincsen szükség többé a vizduzzasztóra sem. A gazdasági tanácsos viszont azt vitatta, hogy ez a vízduzzasztó oly ingatlantartozék, amelynek fenntartása a város hatáskörébe tartozik s a környékbeli városi bórletföldek értékét emeli. A vízduzzasztó nem táplálja a halastó vizét, mert attól el lehet zárni. Tönkremenése károkat okozhat, amely a várost kétes kártérítési pörökbe viheti. A képviselőtestület 20 szóval 10 ellenében a vízduzzasztó helyreállítását mondotta ki.