ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-04-28 / 97. szám

POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 K, vidékre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. A párbajról. Az egyház, mint tökéletes társaság, mint az örök igazságok birtokosa, mint a népek, nemzetek és társadalmak tanítója, nevelője, mint a lelki kultúra vezetője és irányitója, mint az emberiség földi, ideiglenes boldogulásának is leghatalmasabb tényezője felemeli szavát minden társadalmi fólszegség, mérges kinövés, elavult ós kontramodern felfogás ellen. Ide tartozik első sorban a párbaj. Teljesen felesleges bizonyítanom, hogy mennyire ellenkezik ez az isteni és emberi törvényekkel, mily esztelen ós igazságtalan intézmény, mennyi boldogságot tép össze, mennyire van bazirozva az a vak szerencsére ós véletlenre, mily barbár a maga valóságában, céljában, eszközeiben, eredményeiben ós mennyire méltatlan egy magas kultúrájú társadalomban. A lelki finomságok, a tudomány, a művészet, az esztétika megszentelt csarnokaiban mint egy kannibál •brutalitás maradt meg e társadalmi kelevény. Mindezeket mindenki tudja, vagy legalább, ösztönszerűleg sejti, érzi; mindennek mélységes igazságáról mindenki meg van győződve s mégis a közfelfogás, a| köztudat az, hogy bizonyos esetekben szükséges a párbaj. Az Egyház a közvéleménynek ezt a helytelenségét, ezt a hazugságát akarja és fogja kitépni a szivekből. Nincs egyetlen egy eset sem, mikor szükséges lenne a párbaj, midőn becsületet nem lehetne visszaszerezni másképp, mint karddal, vagy revolverrel, midőn a sárral megdobált becsületet csak a vér moshatná fehérre. Vigyenek minden becsületbeli ügyet a hivatásos bíróság, vagy az illetékes hatóságoktál kirendelt becsületbíróság elé s az intézze el a törvények, a jog, az emberiesség, a közerkölcs, az igazság szellemében. Adjon az igazság alapján az ártatlannak szatiszfakciót, a ,bűnösnek büntetést. „ Azért az egyház, a haza, a jog, az igazság, a közerkölcs, az emberiesség nevében, a társadalom ós az egyének javára kívánjuk, hogy először nyújtassák be sürgősen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslat, mely a párbajt, mint a régi társadalom barbár intézményét, eltörli, az ezen törvény ellen vétőket a legszigorúbban bünteti, úgy, mint a szándékos emberölésben, vagy kisebb-nagyobb testi sértésben bűnösöket, úgy a kihívót, mint az elfogadót, úgy a párbajozókat, mint a segédeket s valamennyi kooperálót, másodszor a katonaság részére kérjük a legfőbb Hadúrtól, az ország kormányzójától a szigorú rendeletet, hogy — miként II. Vilmos és IV. Károly -— ő is szüntesse be a katonaságnál a párbaj mániáját. Az egyház, mint a társadalom boldogítója, teljes erejét fogja latba vetni, hogy e barbár intézmény végre csak a történelem lapjain szerepeljen többé, de soha sem a nívós, meleg kultúróletben. Reviczky Aladár. — Érdekes megfigyelni a fővárosi nem keresztény lapok magatartását egy olyan hírszolgáltatási esetből kifolyólag is, mint aminő dr. Szilárd Bélának, a dorogi kerület nemzetgyűlési képviselőjének első beszéde a Házban. A pesti lapok most mindössze négy oldalon jelennek meg ós igy nem szentelhetnek hasábokat egy-egy nemzetgyűlési felszólalásnak, annyit azonban minden elfogulatlan olvasó megkövetelhet lapjától, hogy a fontosabb felszólalásokat érdemük szerint méltassa, ha már egyszer a nemzetgyűlés lefolyásáról referál. jSs ha nincs másfél, vagy két sornál több hely az egyik felszólaló beszédjének ismertetésére, aki a lap szellemétől egyébként ép oly távol áll, mint — mondjuk — egy kisgazdapárti felszólaló, miért van bőven helye a másik részére, aki talán sem beszédje tartalmát, sem az ügy fontosságát tekintve nem állja meg az öszszehasonlitást az általa figyelemre alig méltatott beszéddel ? Csak egy magyarázat lehet. A nem keresztény sajtó ó rakodik attól, hogy érdemük szerint méltassa a nemzetgyűlés igazi munkásait, letagadja, vagy legalább is elhallgatja az értékes beszédeket, hogy annál inkább rámutathasson oly szófecsérlésekre, amilyenek — sajnos — elég bőven akadnak a parlamentben s ezekből magának a jövőre tőkét kovácsolhasson. Azon jámbor olvasók pedig, akik megszokásból, vagy rosszhiszeműleg járatják ezeket a lapokat ós megesküsznek minden betűjére, igy lesznek készséges szószólói, aprópénzre váltói azon destruktiv irányzatnak, amelyet e lapok képviselnek. Nyilt levél. f Mólyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Amennyire helyes eljárás volt a sajtó részéről, hogy a mozijelenetről nem emlékezett meg, ugyanoly bölcs magatartásnak vettem, hogy annak további következményeiről sem vett a sajtó tudomást. Elvégre is ezek a dolgok nem tartoznak az amúgy is irritált nagyközönség elé s magánügyekként kezelendők. Nem vehetem azonban rossz néven, hogy dr. Meszlónyi Zoltán mint egyházi fórfiú a párbajkérd ósrŐl irva az egyház régen elfoglalt álláspontjára helyezkedve szóvá tette — inkább elvi szempontból — a megtörténteket. Csak bizonyos kérdésekre akarok itt rámutatni. Régi harc folyik már a társadalomban a párbajkónyszer kiküszöbölése miatt. Ez a harc még sokáig eldöntetlen marad. Magam is azt tartom, hogy a párbaj középkori maradvány ós az ököljog enyhébb és korlátok közé szorított formája. Hogy fönnmaradt, ennek oka egyedül hiányos törvényeinkben ós az emberi gyarlóságunkban keresendő. Mindaddig, mig az álliberális felfogás szerint készült büntetőtörvényeink a becsület védelmére súlyos megtorlásokat nem alkalmaznak és a bizonyító eljárás során jogcsavarásnak ós ügyvédi fogásoknak ezer módja kínálkozik, melyekkel a bíróság nem tud megküzdeni, addig a becsület védelmét az emberek fogják a maguk kezébe venni. Tehát ezzel adva van a feladat, hol kell a harcot a párbaj ellen felvenni. Majd, ha törvényeinket igazi keresztény szellem lengi át s a becsület védelme más alapokra lesz fektetve, megszűnik a társadalom és a lovagias felfogás diktálta párbaj kényszer, mely nem a volt osztrák-magyar hadsereg találmánya ós kizárólagos tulajdona volt, hanem az egész világon megvan, dacára annak, hogy a pápáktól kezdve a törvényhozásokig különféle tiltó rendelkezéseket adtak ellene ki, de az igazi okokat alapjában soha sem orvosolták. A katonai becsületbiróságok soha senkit nem kényszerítenek a párbajra, a jelen esetben sem, de igenis rendkívüli esetekben szabad folyást engednek a lovagias elintézésnek. Nagyon nehéz egy oly testületnek, mint a magyar nemzeti hadsereg tisztikara, olyan belső ügyeibe beleszólni, melyek a becsület védelmét és a lovagias gondolkodást szolgálják. A véderő minden részében köztudomásúlag mintaszerű volt mindig a lovagias és előkelő felfogás, de azt egyedül csak kipróbált s magunk alkotta intézményekkel tudtuk fenntartani. Dr. Meszlónyi kissé túllő a célon akkor, a midőn ezen intézmények eltörlését, tehát ugyanezt követeli, amit a szabadkőművesek, a liberálisok és a szocialista kommunisták. Nagyon is jól tudták az utóbbiak, hogy mit és miért követelnek. Az eredményt sajnos, nagyon közelről magunk is tapasztaltuk. Károly király rendeletére hivatkozás is téves, hiszen a párbajt, mint ilyent ő is csak a háború tartamára tiltotta be. A komolytalan kakasviadalokat senki sem akarja fenntartani, sőt az utolsó évtizedek párbaj-statisztikája bizonyítja, hogy azokat éppen a hadsereg kebelén belül sikerült teljesen megszüntetni, — de vannak esetek — s ebben magas egyházi méltóságok nézetére is hivatkozhatom — amidőn csakis a bevált szabályok szerinti elintézés lehetséges. Hagyjuk tehát ezen kérdések feszegetésót, — ha arra egyáltalán szükség van, — nyugalmasabb időkre, addig pedig teremtsük meg az alapfeltételeit annak —• a különben jogos óhajtásnak, hogy az önbíráskodásnak eredményeiben nem mindig igazságos ezen formáját megváltoztassuk. Fogadja mélyen tisztelt szerkesztő úr igaz tiszteletemet és nagyrabecsülésemet. Esztergom, 1920. április 26. Waldvogel József alezredes. HIREK. * A hercegprímás adománya a dorogi bányászoknak. Dr. Csernoch János, hercegprímás 50.000 koronát adományozott a dorogi bányászok szegény gyermekeinek felruházására. * Kongregációi gyűlés. Az Esztergomi Sz.Benedekrendi Kath. Főgimnázium Mária-Kongregációjának legfelsőbb szakasza, „A Tanult Férfiak Kongregációja" f. évi április hó 28-ik napján,- szerdán, d. u. 3

A7 órakor tartja rendes gyűlését a főgimn. fizikai előadó termében. Szives megjelenést kér a vezetőség. * Az iskolai óv június 30-áig tart. A közig. bizottság a vallás- ós közoktatásügyi miniszter rendelete alapján felhívta az összes elemi nép-, iparos- ós kereskedőtanonc iskolai helyi hatóságokat, hogy a folyó iskolai óv szorgalmi idejének június hó 30.-áig leendő betartását a saját hatáskörükben is a legszigorúbban ellenőrizzók. Ezen időn belül egész osztályok, évfolyamok szünetelése a legszorgosabb munka idejében sem engedhető meg. A sürgős mezei vagy ipari munkában való kisegítés cimón rövidebb, néhány napos szabadságolás, illetve iskolalátogatás alól való felmentés csak az esetben adható, ha ezt a szülő, vagy a munkaadó mester előzetesen kéri az illető osztálytanítónál szóval vagy írásban. Kétes esetben az osztálytanítók részről kellő megokolás hiányában nem engedélyezhető felmentések ügyei az intézet igazgatója által az iskolaszók (gondnokság, felügyelőbizottság) elé terjesztendők sürgős felülbírálás végett. Községi elöljáróság sem felmentést nem adhat az iskolalátogatás alól, sem az eléje került igazolatlan mulasztásokat a maga hatáskörében nem igazolhatja, hanem maga elé idézi az igazolatlanul mulasztók szüleit (gyámjait) komolyan figyelmezteti őket a gyermekeik neveléséért tartozó kötelességeikre s az iskola elhanyagolásából származó súlyos hátrányokra, kirója rájuk ós lehetőleg nyomban beszedi tőlük a bírságot. Tanköteles korú gyermekeket a tanítás ideje alatt munkára alkalmazni (napszámban fogadni) tilos. Az ezen okból elkövetett iskolai mulasztásokat