ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-12-25 / 226. szám

Iához: a szeretet, a megértés és béke örök forrásához. Eljön az idő, amikor a keresztény erkölcs, a Krisztus szelleme, nemcsak az egyének viszonylatait fogja szabályozni, hanem az államok között is törvény lesz. Ezért a jövőért imádkozunk karácsony szent ünnepén, ennek a várása ad megnyugvást. fl brüsszeli nemzetközi pénzügyi konferencia. Irta: Bleszl Ferenc. I. közlemény. A Népszövetségi Tanács rendelkezése folytán ez év szeptember 24.-től október 8.-ik napjáig Brüsszelben nemzetközi pénzügyi konferencia volt, melyen a világ 39 állama vett részt és melyen Magyarországot Dr. Popovits Sándor, Dr. Scitovszky Tibor ós Dr. Schóber Béla képviselték. A konferencia anyaga ós jelentése magyar nyelven is megjelent és ez Dr. Schóber Béla udv. tanácsos, a Pénzintézeti Központ igazgatója szívességéből birtokomba jutván, közérdekűnek tartom azt, kivonatosan és egészen röviden a következőkben ismertetni: A konferencia tárgyalásai a Népszövetségi Tanács következő határozatából indultak ki: „A Népszövetség nemzetközi konferenciát hiv egybe ós pénzügyi válság tanulmányozása, orvoslása, eszközeinek kutatása és káros következményeinek enyhítése céljából." A konferencia 86 tagja szakértői minőségben és nem mint politikus küldetett ki ós véleményüket szabadon nyilváníthatták. A helyzet ismertetésénél meg állapittat ott, hogy a pénzügyi bajoknak egynómelyike, amelyek alatt az egész világ szenved, valamennyi nemzet közös bajai, de a betegség foka és az állami szervezetre gyakorolt hatásai, a fokozatok végtelen sorát tüntetik fel ós igy a 39 állam pénzügyi helyzetét külön-külön tárgyalja. A legtöbb állam, ezek között még Anglia és Franciaország is, képtelen arra, hogy háborús kiadásait a költségvetési bevételeiből fedezze. Az európai hadviselő államok belföldi adósságainak végösszege dollárárfolyamra átszámítva 1913. évben 17 milliárd dollár volt, ez a háború alatt 155 milliárd dollárra emelkedett. Egy dollár az utolsó időkben 500 magyar korona, sőt időnkint ennél magasabb értékkel birt, de ha csak 400 korona árfolyamot veszünk számításba, úgy a 155 milliárd dollár 62,000 azaz Hatvankétezer milliárd magyar koronának, tehát oly mórhetlen összegnek felel meg, melyet el sem tudunk képzelni ós mely szám eddig csak a csillagászatban szerepelt. Pedig az európai hadviselő államoknak ezen felül még külföldi ós pedig magas idegen valutában fizetendő külföldi tartozásuk is van. (Szomorú vigasz, hogy szerencsétlen magyar hazánk a fenti 62,000 millárdban csupán 100 milliárdon aluli összeggel szerepel, de nekünk szegóny magyaroknak keserves lesz ezzel is megküzdeni és valószinű, hogy e nagy terhek még dédunokáinkat is keményen fogják sújtani.) A hadviselő államok kiadásai 500—1500

Vokal emelkedtek és ezek a nemzeti Összes jövedelem 20—40%-nak felelnek meg. Az államok a háború előtti aranykészletük jelentékeny részét elvesztették és papírpénz forgalmukat nagymértékben fokozták. Azok a rengeteg kiadások, amelyek az élelmiszer-segélyekkel, a fegyverkezéssel ós a hadviseléssel kapcsolatosak, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása elé csaknem legyőzhetlen akadályokat tornyositanak. „Másrészről azonban azokban az államokban, amelyek gazdagságának legfőbb forrása a földművelés, a jelenlegi áralakulás mellett egyetlen jó aratás elégedő volna ahhoz, hogy pénzügyi helyzetüket megjavítsa." A háború alatt a semleges államok pénzügyi nehézségei is igen komolyak voltak ,ós kereskedelmük súlyos bajokban szenvedett. Itt a nagy kivitel folytán arany felhalmozódása származott, amely pénzbőséget ós nagy áremelkedést idézett elő. Az Európán kivüli államok, különösen az Egyesült Államok igen kedvező gazdasági helyzetben vannak, nemzetközi fizetési mórlegük nagyon kedvező ós sokan közülük belső államadósságuk jelentékeny részét visszafizethették, de az arany felhalmozódása itt is az árak emelkedését idézte elő. „De bármennyire különböző is az egyes államokban a helyzet, a háború okozta bomlási folyamat a világ összes nemzeteinél egyforma jellegzetes tüneteket váltott ki. A nemzeti pénzrendszer vásárló ereje csökkent." Sőt az aranynak belső értéke, az árúcikkek árához viszonyítva, mintegy felére szállt le. A konferencia felhatalmazása csak a pénzügyi térre volt korlátozva, mégis, dacára annak, hogy a pénzügy a gazdasági életnek csupán egyik részét teszi ós" annak dacára, hogy a konferencia csak véleményezési ós javaslattételi joggal volt felruházva, az nagy fontosságú munkát végzett. A konferencia a pénzügyi helyzet orvoslása tekintetében következő egyhangú megállapodásra jutott : „A világ gazdaságát az ember munkájának termékei jelentik. Az emberiség jólétét csakis a termelés fokozásával lehet gyarapítani. A világnak legelső szükséglete a béke helyreállítása, a még folyamatban levő háborúk befejezése ós a békének a jövőben való biztosítása." A konferencia a javaslatok előkészítésére albizottságokat küldött ki. A javaslatok alapelvei nagy körvonalakban a következők: Az összes államoknak elsősorban az állami pénzügyek egyensúlyát kell helyreállítani. Minekután egyes nemzetek kiadásainak még mindig 20°/o-a szolgál a fegyverkezések ós hadi készülődések céljaira. „A konferencia nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a világ hasonló terheket immár nem viselhet el ós minden országnak összes gazdasági erőforrásait kizárólag szoros értelemben vett produktiv kiadásokra kell felhasználnia." „Az ipart oly módon kell megszervezni, hogy mind a tőke, mind pedig a munka legmagasabb hozadéka biztositható legyen." „Másfelől az összes osztályokat, főkép a vagyonos osztályt arra kell nevelni, hogy önként vállalja el azokat a terheket, amelyek elvállalása nélkül a jelenlegi helyzetből menekülni nem lehet." A szabad kereskedelem mielőbb helyreállítandó és ennek akadályai, a mesterséges korlátozások ós az árak hatósági megállapítása kiküszöbölendő. Ha az állami évi kiadások a rendes bevételekből nem fedezhetők, a költségvetési hiányt az adóztatás utján kell fedezni és ez mindaddig fokozandó, mig az állam bevételei az összes kiadásokra elegendők. Az inflátió, vagyis a fedezetlen bankjegyek további növekedésének meggátlása a legnagyobb fontossággal bir. Az inflátió az áraknak ós munkabéreknek állandó emelkedését vonja maga után, felborítja az összes gazdasági ügyek egyensúlyát és felbontja a nemzetközi pénzpiac szervezetét. „Rendkívül kivánatos, hogy azok az államok, amelyek a tényleges aranyfedezet rendszeréről lesiklottak, térjenek hozzá vissza." „Az aranyfedezeti rendszerhez a devalváció útján kell visszatérni, vagy pedig az aranyfedezeti rendszer megvalósítását számos esetben a deflációnak kellene megelőznie." A deflációt, ha lehetősége adva van, csak óvatosan szabad foganatba venni, mert ellenkező esetben a kereskedelemre végzetessé válhatna. (Vége következik.) Két karácsonyeste a fronton a 26. gyalogezrednél Irta: Porubszky Géza dr., tart. tábori lelkész. A mult évben a halottak estéjéről irtam naplóm alapján egy-két töredéket, amelyeket vázlatosan följegyeztem az ezrednél töltött két óv alatt. Most arról a két karácsonyról irok egyet-mást szószerint idézve a naplómból, amelyet akkor átéltem ós lelki szememmel megfigyeltem. I. Az egyik karácsonyestót (1916.) Galícia északkeleti határán, a Szereth folyó forrásvidéken töltöttem, amikor az ezred 1916. dec. 15.-től ócsárolják, — akár akarják az illetők, akár nem, — és az eredményt az illető nemzetek minősítési táblázatába irják bele. Amely nép a maga nemzeti beléletében, a maga nemzetközi fellépésében, külföldi utazásaiban, kereskedelmi, közgazdasági tevékenységében, társadalmi érintkezéseiben, irodalmi megnyilvánulásaiban többletet tud felmutatni, az a nemzetközi elismerés, méltánylás ós megbecsülés részesóvó lesz. Mert rokonszenvet ós elismerést csak rokonszenves ós elismerésre méltó viselkedés szülhet. Annak, hogy ezeréves dicsőséges multunk dacára Európa népei nem ösmernek, vagy mint mi mondjuk: fólreösmernek minket, első sorban magunk vagyunk okai. Fásultan, valamelyes átkos zsibbadságba merülten, szinte ölbe tett kezekkel néztük, mint ül nyakunkra egy valójában idegen, soha valósággal át nem hasonuló, tapadó és kártékony elem. Tehetetlenül tűrtük, mint foglalja el pokoli tervszerűséggel a társadalmi és állami élet minden területét; mint ül reá az ősi rögre; mint uzsorázza ki a korcsmák légkörén át a nemzet gerincét: a parasztságot. Mélységes elkeseredéssel, de ép oly mélységes gyávasággal szemléltük azt a mesterien szőtt finom hálót, mellyel keresztény erkölcseinket, keresztény nézeteinket befonták; azt a mérges gombát tenyésztő sémita mohát, mellyel Ősi valónkat, jellegzetes magyar érzésünket, csodálatra méltó jeliemvonásainkat, nemzeti jellegünket és gondolkozásunkat, de sőt tisztán csengő nyelvünket is, — bevonták. Rabjai vagyunk a léhaságnak, annak a rettenetes lelki méregnek, melyet a lázasan dolgozni tudó zsidóság termelt, hogy általa ellenállásra ós alkotásra tehetetlenné tegye a magyar nemzeti géniuszt, a magyar keresztény lelket. Nincsen feltámadás, hanem csak a sírból. Es mert Isten, a mi jóságos Istenünk szereti az ő magyar népét, Mária pártfogoltját és mert akarja nemzetünk feltámadását, — azért ürítette ki országunk fölött a szenvedések, a gyógy büntetések korsóját. Megengedte azt is, hogy a vörös rém végigkorbácsolja puhaságba sülyedt testünket, lóhaságba merült gondolatvilágunkat. Már évtizedekkel előbb jóslólekkel hirdette Széchenyi István, a legnagyobb magyar: „Vétkesek és betegek vagyunk s bajainkon kisebb kezdemény nem, hanem csak lelki megtisztulás, belső átalakulás segíthet!" Az ő szava, mint annyi másé, a pusztába kiáltó szava volt csupán. A teljes összeomlásnak kellett elkövetkeznie, hogy a tömeg-lélekben végre fellángoljon a keresztény és a nemzeti gondolat. Es ez a fellángolás nem Horthyék, nem Friedrichék, nem a nemzeti hadsereg, nem a különféle politikai pártvezérek és pártok szülöttje. Ez egyedül ós kizárólag Isten csodás ajándéka, imádatra keltő égi kegyelem és pedig oly mértékű kegyelem, aminőre a világtörténelemben eddig példa nem volt. De épen, mert isteni kegyelem, azért csupán energia, csupán erőforrás, amelyből erőt merítenünk lehet ós kell. Hogy ez a fellángolás tettekben tényező, hogy cselekvő ós alkotó lehessen, ahhoz az emberi egyedek részéről feltétlen alárendeltséget, kitartó munkálkodást, lelki és testi odaadottságot kivan. Szájon viselve, nyelvvel pergetve cikázó villám, vakitó csalóka fény, a szívbe ültetve, az akaratba plántálva teremtő erejű villamfolyam, gondolatot tisztító,, cselekedetet irányitó, újjá alakító, lelki megtisztulást edző kohó. Tizenhetedik hónapját éljünk a keresztény ós nemzeti gondolat hatalmas fellobbanásának. Vájjon hol, miben ós kikben nyilvánult meg e hatalmas szellemi áramlat ereje ? Vessünk számotszámot önmagunkkal! Tegyük fel ós válaszoljuk meg őszintén a kérdést: vájjon nemzetiebbek, vájjon keresztónyiebbek lettünk-e beszéd modorunkban, viselkedésünkben, gondolkozásunkban, cselekedeteinkben ? Szűkre szabott terem nem engedi, hogy e kérdésre meglátásaim szerint kimerítőbben felelhessek. Csupán innen-onnan összeszedegetve néhány fátyol-képet rögzítek a vezetők ós a vezetettek szeme elé. Akinek nem inge, ne vegye magára. A nemzetek életében az első

r törvény azt mondja : Nyelvében ól a nemzet. Es a nemzeti gondolat fellángolásának tizenhetedik hónapjában a háziasszony még ma is tréfálkozva csóreszól, a kávéházak törzsközönsége meg gajdeszbe kivánja a politikusokat. A gyermek az iskolában beszed (nem tudományt, hanem szekundát), az ifjú a társaságból meglóg vagy ellóg. Balesetnél azzal vigasztalódunk, hogy : annyi baj legyen ós